Egy gondolatébresztő, érdekes írást ajánlunk olvasóink figyelmébe, amely a méltó ápolási díj iránti több évtizedes hazai küzdelem – melynek fő oszlopai civil szervezetek és elhivatott érintettek voltak – főbb állomásait és eredményét mutatja be.
Kulcskérdés, hogyan vigyünk sikerre társadalmi ügyeket. A fogyatékosmozgalom pontosan két évvel ezelőtt érte el, hogy több mint 18 ezer otthonápoló bevétele a duplájára emelkedjen. – ezzel a megállapítással kezdi alapos, tartalmas írását a szerző, Sebály Bernadett.
A probléma kiindulópontját így fogalmazza meg: “Ma Magyarországon az intézményrendszer helyett az otthonápolók látják el a tartós gondozásra szorulókat. Legalább 51 700 családtag ápolja otthon tartósan beteg vagy súlyosan fogyatékos rokonát, miközben majdnem 70 000 rászoruló él ápolást-gondozást nyújtó bentlakásos intézményekben (KSH 2018).”
Ezt követően részletekbe menő áttekintést ad a kétezres évek elejétől kezdve arról, hogy kik, és milyen eszközökkel szerették volna elérni az ápolási díj méltó emelését. Rámutat, hogy a korábbi évek, évtizedek sikertelenségének egyik fő oka lehetett, hogy
Az otthonápolók jelentősen nagyobb figyelemre tettek szert 2018-ban, mint az 1990-es évek óta eddig bármikor. Ebben nyilvánvalóan közrejátszott az is, hogy a média átalakult, de sokkal fontosabbnak tűnik, hogy a 2018-as médiakampányban a nyilvánosság előtt megjelenő érintettek elsősorban szülőkként és nem „hivatásos szakértőkként” beszéltek. Saját életükbe engedtek betekintést és gyakran súlyosan halmozottan fogyatékos rokonaikkal együtt szerepeltek.
Az írás teljes terjedelmében az Új Egyenlőség című online folyóiratban olvasható.
Jogsegély, jogi tanácsadás 