Hírlevél – 2014. június

Az ÉTA hírei
Így látom . . .
Köszönet a névtelen önkénteseknek
Közgyűlés: A civilek kapcsolatrendszere sokat ér
Az ÉTA a családokért és a segítőkért
Elismerés Balatonmáriafürdőnek
Metszéspontok II szakmai konferencia
Kenguru módszer: csodákra képes
ÉTA pályázat a szakmai programok támogatására
Konferencia az akadálymentes ügyintézésről
Mindenki Nyaraljon Tábor a Balatonnál
Ahol a családokat szeretettel várják
Gátőrházi örömök és gondok Százhalombattán
Nyílt nap a Summa Vitae lakóotthonában
ÉTA pályázat a foglalkoztatási programok támogatására

M. Bruckmüller az idősekről

Maria Bruckmüller Budapesten járt, az ELTE gyógypedagógiai főiskoláján, május 5-én, dr. Radványi Katalin,
az Értelmileg Akadályozottak Pedagógiája Tanszéki Csoportjának vezetője meghívására. A szép számú hallgatóság között ott volt
dr. Csizmadia László is. A barátság az ÉTA kuratóriumának elnöke és a Lebenshilfe tiszteletbeli elnöke között régi keletű.
A nagy múltú osztrák alapítványtól sokat tanultak a kilencvenes évek elején indult magyar civil szervezetek, köztük az ÉTA is.
Az előadás arról szólt, amiről még nálunk kevés szót hallunk: az idős értelmi fogyatékos emberekről. A velük való bánásmódról,
az orvosi háttérről, a segítők, a család feladatairól beszélt Mária Brückmüller, ráébresztve minket arra, hogy ezzel nálunk is
foglalkozni kell.

Special Arts Galéria Egerben

Eger sétáló utcájában nyílt az országos hatáskörű Magyar Speciális Művészeti Műhely Egyesület (MSMM) Special Arts nevű galériája, ahol a sérült emberek művészeti alkotásait láthatják. Az MSMM országos és nemzetközi kulturális fesztiválokat, zenei, képzőművészeti valamint tánc-, dráma és filmes táborokat szervez, koncerteket, kiállításokat rendez. Ebben az évben húszéves az alapítvány, és idei országos nyári fesztiváljuk Veszprémben lesz: július 4–7. között. Ha Egerben járnak, látogassanak el a galériába, a Széchenyi u. 40-be. Megéri.

Posztumusz kitüntetés

Angyal Józsefné Erika, a Hársfa Egyesület örökös tiszteletbeli elnöke posztumusz megkapta a Speciális Olimpia Aranyfokozatú kitüntetését, amelyet menye, Willhelm Judit és a Hársfa Egyesület jelenlegi elnöke, Galambos Zsolt vett át.

Már hívható a 112

Veszély esetén az egyezményes segélyhívó számon, a 112-őn az Európai Unió mind a 27 tagállamában és az összes európai országban ingyenesen hívható a rendőrség, a mentő vagy a tűzoltóság. A hívás ingyenes, sőt, a lezárt mobilnál a PIN-kódot sem kell beírni, még akkor sem, ha a billentyűzet zárva van. A 112-es mellett az eddig megszokott segélyhívó számok is hívhatók: rendőrség 107; mentők a 104; a tűoltók a 105; vízi segélyhívó 1817 (ez utóbbi nem minden szolgáltatónál ingyenes). A telefonos lelki segély száma is ingyenesen hívható: 116 123. (MTI)

---

 

Nem egyszerű feladat, ha ebből a földi kalandból már a kimenetre készülve , azonosulni próbálok azokkal a középiskolai diákokkal, akik vállalják az ÉTA Szövetség diákönkéntes feladataival járó terheket, vagy azokkal a 20-30-40 életév körüli honfitársaimmal, akik önmegvalósító álmaikkal keresztezik, vagy nyomják el családalapítási gondolataikat, vagy azokkal a korombéli embertársaimmal, akik a régmúlt és demokratikusnak viccből sem nevezhető hatalom véleményformáló közegében addig halasztották a felnőtté válás sokszor nehéz feladatait, hogy ma már a hátrány behozhatatlan.

Tudnak-e emlékezni? 1920. június 4. Igen, Trianonról van szó.

Magyarország, számunkra vadidegen érdekek megerőszakolt áldozataként, egyik napról a másikra egyharmadára zsugorodott, felfoghatatlan szenvedést okozva milliónyi felvidéki, kárpátaljai, erdélyi és délvidéki embernek.

Évtizedekig tartó folyamatos szenvedést.

Áldozzunk egy emlékező percet ennek a történetnek. Már csak azért is, mert ezek a vadidegen érdekek ma is működnek, sőt történelem- és sorsformáló szerepet követelnek.

Ezért (is) érdemes megtanulni, és gyakorolni az emlékezés képességét.

Dr. Rubovszky László

---

Valamikor a nyolcvanas évek közepe-vége felé Sőréden jártam, ahol értelmi fogyatékos súlyos, középsúlyos gyerekek nyaraltak. Dr. Kovács István katolikus pap szervezte a nyaraltatásokat évek óta. Már akkoriban sok üres plébánia volt szerte az országban, Sőréden is ilyenben nyaraltak a gyerekek, elég nomád körülmények között. Csak gyerekek voltak, szülők nélkül, sok önkéntes segítővel együtt, köztük szülőkkel. Jó volt a gyerekeknek, és jó volt a szülőknek is. Talán az utóbbiaknak még jobb volt. Kicsit kisimultak az idegeik, végre kialudhatták magukat, és talán eljutottak egy-egy moziba is.

A következő tábort, ahol voltam, szülők szervezték a rendszerváltás tájékán. Az azonos gondokkal küzdők szövetkezése volt ez: még a nagy nyári nyaralások előtt kibéreltek egy üdülőt. (Talán valamelyik szakszervezeté volt. A rendszerváltás táján még voltak ilyenek.) Az üdülő személyzete kimondottan félt a fogyatékos gyerekektől, attól, hogy rosszul neveltek, szétzúznak mindent, hogy állandóan verekedni, kiabálni fognak. Tele voltak előítélettel, és ezt ki is mondták. De nem szégyellték kimondani azt sem: tévedtek. Nemcsak a gyerekeket dicsérték, hanem a szülőket is: hogy nem számított kinek a gyerekéről van szó, minden szülő ügyelt a másikéra is. „Soha még ilyen jól nevelt csoportunk nem volt” – búcsúzott tőlük ez egyik középkorú szobaasszony – jöjjenek máskor is”.

Azóta örvendetesen megszaporodtak akár a családos nyaralások, akár a szülőket tehermentesítő táborok, sokat maguk érintett szülők szervezik, és ilyenkor maguk is együtt dolgoznak a külsős önkéntesekkel. Jó néhány gyógypedagógiai iskolánál is van egyhetes tábor a nyári szünidőben, és a civil szervezetek, az egyházak is vállalkoznak ere a feladatra. Ma már az is természetes, hogy az állam is „beszállt” a fogyatékos emberek nyaraltatásába. A Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány (MNÜA) az Erzsébet-táborokban majd 1000 gyereket/felnőttet táboroztat idén – tavaly négyszázat.

Szerencsére mi, magyarok is változtunk, és egyre természetesebbnek vesszük, ha fogyatékos gyerekeket, felnőtteket látunk a strandokon, vízpartokon, táborokban és a különféle szálláshelyeken. A gánti Fecskepalota, melyet egy civil szervezet, a Szép Jelen Alapítvány épített kimondottan fogyatékos emberek üdültetésére (Orbán Péter ötletének és kitartásának köszönhetően), még mindig kuriózumnak számít, bár már vannak követői. De igazi áttörésről majd akkor beszélhetünk, amikor az utazási irodák úgy hirdetik magukat, ahogyan azt egy német weblapon láttam: körutazás (vagy vízparti nyaralás) szellemi fogyatékos embereknek belföldön, külföldön egyaránt.

De addig is, míg ez megvalósul, álljon itt a köszönet azoknak a névtelen segítőknek, akik sokszor maguk is sérült gyereket nevelnek, hogy szabadidejüket feláldozva tettek azért, hogy a sérült gyerekek és szüleik úgy érezhessék: ugyanazt megkapják az élettől (a társadalomtól), mint szerencsésebb kortársaik. Mert a névtelen segítők nélkül, akiket ma önkénteseknek nevezünk, mindez nem ment volna.

(Képünk a Velo tanyán készült.)

---

Közgyűlés: A civilek kapcsolatrendszere sokat ér

Közgyűlést tartott a szövetség május 16-án. Palatin Gyuláné gazdasági vezető tartotta az elmúlt gazdasági évről szóló beszámolót, utána Papp Ágnes, az ÉTA ügyvezető igazgatóhelyettese számolt be a szakmai munkáról. Mindkét beszámolót elfogadta a tagság.

A sikeres programokat továbbviszi az ÉTA:

• a diákok közösségi szolgálatát, amelyhez ősztől még három iskola csatlakozik; valamint Martonvásár mellett más speciális szakiskolákat is bevonna a szolgálatba a szövetség;
• a vándorkiállítást, melyet már nem az önkormányzatoknál, hanem az iskolákban rendez meg, mert a társadalmi befogadást, az érzékenyítést minél korábban kell kezdeni;
• a tagszervezetek munkatársainak szóló rekreációs programot, és a résztvevőknek évente egyszer megrendezett találkozót
• és a családoknak szóló mentálhigiénés programot (mindkét program Balatonmáriafürdőn lesz, a Regens Wagner Alapítvány Vendégházában).

Az ÉTA Országos Szövetség ez évtől kezdve gyakorló helye az ELTE gyógypedagógiai főiskolájának. A hallgatók a civil szervezetek felépítésével, munkájával ismerkednek. Két alkalommal már járt nyolc-nyolc fő a szövetségnél. A szövetség szeretné a kapcsolatát szorosabbra fűzni a XV. kerület önkormányzatával, hogy kölcsönösen megismerjék egymás munkáját, valamint szeretné, ha a kerületben élők is tudnák, mivel foglalkozik az ÉTA.

Magyar Adél (KORINTA, Szeged) köszönetet mondott a tavaly megrendezett korai fejlesztésről szóló konferenciáért. (Sikeres volt a tavalyi kora-gyermekkori fejlesztésről szóló figyelem-fölhívó konferencia. A kormány egymilliárd forintot szán idén a korai fejlesztésre.)

Dr. Csizmadia László, az ÉTA kuratóriumának elnöke a nemrég hazánkban járt Maria Bruckmüller előadása kapcsán arról beszélt, hogy az ÉTA-nak is föl kell készülnie arra, hogy az értelmi fogyatékos emberek öregedésével új problémák kerülnek előtérbe. Ha az idei év programjába ez nem fér bele, a következő éviben ez a téma feltétlenül szerepeljen. „A civilek kapcsolatrendszere sokat ér –, mondta az elnök –, akár minden évben rendezhetnénk olyan konferenciát, amely munkánk egy-egy területére fókuszál.” Kérte a jelenlévőket, mondják el, írják meg, mit tartanak fontosnak.

Cseh Kornélné (Sérültekért Alapítvány, Százhalombatta) megerősíti az idősekről mondott szavakat. Ez a városukban is gond, nincsen hely, várólisták vannak, lakóotthonok létesítésére nincsen pályázati kiírás. Gond az is, hogy a súlyos, halmozottan, időnként agresszív sérültekkel kapcsolatban nehéz biztosítót találni. Ők most találtak egyet.

Makrai Józsefné (Lámpás’92 Alapítvány, Göd) javasolja, hogy az ÉTA tartson tematikus műhelyeket fontos témákról: pl. a támogatott lakhatásról. Cseh Kornélné támogatja az ötletet, és újabb témát javasol: mit értünk közfeladat alatt? Ezt most a kormány és az önkormányzat határozza meg. Az ÉNO közfeladat, de a támogató szolgálat már nem – ha az önkormányzat nem veszi be a feladatai közé, akkor nem ad rá pénzt, és akkor nem tudják fenntartani. A fogyatékosokkal foglalkozó civil szervezeteknek kezdeményezniük kellene, hogy ez is közfeladat legyen. Halászné Gombár Mária (Lámpás ’92) véleménye szerint ezt helyi szinten kell elérni. Most lesz választás, nyerjék meg a polgármester-jelöltet, hogy tegye be a választási programjába.

Magyar Adél javasolja, hogy legyen olyan fórum a honlapon, ahol az ilyeneket meg lehetne vitatni. Dr. Rubovszky László ügyvezető igazgató szerint van fórum a honlapon, csak nem használja a tagság. (Ha jól értettem Adél javaslatát az inkább levelezőlista lenne: ha ír valaki a listára, a levele mindenki levelesládájában azonnal landol, és aki ráér, vagy van tudása az adott témával kapcsolatban, azonnal válaszolhat. A mostani fórumra külön be kell lépni, témákra van bontva, szóval nem felhasználó barát. – a szerk.)

A továbbiakban dr. Rubovszky László, az ÉTA pályázatairól beszélt, és arra kért mindenkit, hogy azon szervezetek, ahol készítenek piacképes, eladható termékeket, jelezzék az ÉTA-nál. Most 8-10 szervezet szerepel a Vándorkiállításon, noha ennél többnél is van foglalkoztatás. Az ÉTA megveszi tőlük a termékeket a kiállítás számára. A tagszervezeteknél is megforduló önkéntesekkel kapcsolatban az ÉTA az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézettel közösen ajánlást dolgozott ki, ami felkerül a szövetség honlapjára is. A lakóotthonokról szólva ezt mondta: a lakóotthonok megszűntetésének határidejét a kormány három évvel meghosszabbítja. Az ÉTA javaslata: ugyanolyan hosszú időre tolják ki, mint a kitagolásét: 25 évre. Csizmadia László javaslata: induljon kampány a lakóotthonokért.

Dr. Suller Attiláné (Fény Felé Alapítvány, Debrecen) kérése: Debrecen belvárosában teljesen akadálymentes ajándékboltot nyit az alapítvány, várja ide a tagszervezetek eladható, piacképes termékeit, ezeket bizományba átvennék. Javasolta, hogy szerveződjenek hálózatba a lakóotthonok, mert így, ha szükséges, másik otthonba költözhet a lakó, az állapotának megfelelőbe.

A közgyűlés végén a tagság határozott arról, hogy az a 18 tagszervezet, amely több mint egy éve nem fizetett tagdíjat, kizárásra kerül. A kizártak fele időközben megszűnt, a másik fele több, nekik írt levélre sem válaszolt. Most 56 tagszervezete van az ÉTA Országos Szövetségnek.

---

A családok megsegítésében az ÉTA Országos Szövetség is kiveszi a részét mentálhigiénés programjával. Ezzel segítséget ad nemcsak magának a fogyatékos gyermeknek vagy felnőttnek, hanem családjuknak is. Olyan programról van ugyanis szó, melynek során a fogyatékos személyt és hozzátartozóit mentor segíti a fogyatékos állapottal járó mindennapi nehézségek leküzdésében, a minél önállóbb életvitel elérésében.

A négynapos programban részt vevő családokat a velük kapcsolatban lévő, ÉTA országos szövetségi tagszervezet választja ki. Idén háromszor lesz mentálhigiénés program. Egy-egy alkalomra négy-hat családot várnak. A szállást, az étkezést, a helyi üdülési adót az ÉTA fizeti.

A tagszervezeteknél dolgozó munkatársaknak a rekreációs program segít, melynek célja: a kikapcsolódás, a lelki-idegi kondicionálás, a „kiégési tünetek” gyógyítása avatott mediátor segítségével. Idén négyszer, augusztusban és szeptemberben lesz rekreációs „tábor”.

*

Mindkét program Balatonmáriafürdőn lesz, ahol a Balaton adja a „vízi terápiát”.

A résztvevők személyére a szervezetek vezetői tettek javaslatot.

---

amikor egy egész település emberségből jelesre vizsgázik

Galácz Györgynek, Balatonmáriafürdő polgármesterének, május 31-én az Értelmi Sérülteket Szolgáló Társadalmi Szervezetek és Alapítványok Országos Szövetségének elnöke, az idénynyitó falunap alkalmából, a település lakóinak jelenlétében, köszönete jeléül elismerő oklevelet nyújtott át, valamint a község és a magyar címert, Sándor János erdélyi fafaragó munkáit.

Az oklevél tartalma szerint:

Érzékelhető, hogy a kitüntető elismerés a település képviselő-testületének, de a település minden lakójának is szól.

A Balatonmáriafürdőn működő Regens Wagner Alapítvány értelmi sérültséggel élő lakói már egy évtizede integrált tagjai a településnek. Jelenlétük mindenki számára természetes. Az alapítvány vendégháza ad otthont évről évre az idősek napjának, esküvői rendezvényeknek és egy sor egyéb közösségi ünnepnek.

Az integrációról nem beszélnek, hanem cselekszik.

Az ilyen természetes közösségi lelkület kialakulásában meghatározó a polgármester személyisége. Az Értelmi Sérülteket Szolgáló Társadalmi Szervezetek és Alapítványok Országos Szövetsége erre figyel, és erre reagál minden évben egy-egy települési polgármester kitüntetésével és a koronás magyar címer, valamint a település címerének fába faragott ajándékával.

2014-ben Galácz György a befutó.

Gratulálunk!

A kép jobb oldalán Csizmadia László, mellette Galácz György és Vajna-Vormair Katalin

A kitüntetésre a település fogytékos emberekkel foglalkozó civil szervezet jelölheti az arra érdemes polgármestert és a képviselő testületet.
Az ÉTA-Hírlevél 2013 decemberi számában olvashatják a Regens Wagner Alapítvány jánló sorait.

---

Koraszülött-ellátás, korai fejlesztés, szakszolgálati feladatok bővülése. Ilyen és ehhez hasonló témákkal találkozhatott az, aki ellátogatott április 24-én a szegedi Szent-Györgyi Albert Agórába. Itt zajlott az Odú Fejlesztő Központ Metszéspontok II szakmai konferenciája.

 

A konferencia apropója az volt, hogy idén ünnepli 20 éves születésnapját az Odú Fejlesztő Központot fenntartó KORINTA Alapítvány. Ennek a születésnapi–szakmai konferenciának az Agóra nagyterme adott otthont, ami a tavalyi évhez hasonlóan idén is megtelt szakemberekkel, szülőkkel.

Az Odú Fejlesztő Központ intézményvezetője, Futó Gabriella köszöntőjében elmondta, mennyire fontos a szakemberek és a szülők közötti kommunikáció a korai fejlesztés sikerességében. Ehhez azonban feltétlenül ismerni kell azokat a körülményeket, lehetőségeket, amelyek külföldön és hazánkban is a korai ellátáshoz, a fejlesztési lehetőségekhez kapcsolódnak.

Az előadások sorát dr. Szabó Miklós, a Semmelweis Egyetem I. sz. Gyermekklinika Újszülött Intenzív Osztályának osztályvezetője, neonatológus szakorvos kezdte, aki a koraszülött ellátás magyarországi helyzetéről, a fejlesztési tervekről beszélt. Ezek között szerepel nagyarányú műszerfejlesztés és az utánkövetési rendszer megszervezése, ami a korai fejlesztés területén dolgozó szakembereknek is nagy segítség lenne. A non-invazív ellátási elvek térnyerése szintén sarkalatos pontja volt Szabó Miklós előadásának, hiszen a lélegeztetés, gyógyszeres kezelés minimalizálásával a koraszülött babák jobb feltételekkel indulhatnának az életben. Jó hír, hogy sok külföldi országhoz hasonlóan, a magyarországi koraszülött osztályok egyre nyitottabbak a szülők és olyan módszerek irányában, mint például az anya gyermekével töltött idejének meghosszabbítása az osztályon, vagy a kenguru módszer, ami hosszan tartó bőrkontaktust jelent a baba és elsősorban az édesanyja között. (L. erről külön cikkünket: Kenguru módszer: csodákra képes.)

Kereki Judit közgazdász, társadalomkutató előadásában a koragyermekkori intervencióról, a támogató rendszerről és ezek hiányosságairól beszélt. Sajnos az is kiderült, hogy az ellátásra szoruló gyerekeknek több mint 30{729cabe77cfad22e328e3f52dde1cef5a1d84c61b4eb2c69baf36222cdbb8fc4}-a nem kapja meg a szükséges ellátást.

A konferencián az előadók saját tapasztalataikat is megosztották. Ilyen volt Matesz Monika gyógypedagógus előadása, aki a kora-gyermekkori fejlődési vizsgálatokat helyezte előtérbe. Intézményvezetőnkhöz hasonlóan kitért a szakember és szülő közötti kapcsolat, a megfelelő kommunikáció fontosságára, a bizalom kiépülésére.

Hevesi Tímea Mária, az Odú Fejlesztő Központ gyógypedagógusaként saját kutatását vázolta föl, mely az autista gyerekek óvodai szocializációjáról, az élményjellegű feladatok hangsúlyozásáról szólt. A kutatásából származó eredmények kiemelten fontosak az óvodapedagógusok számára ahhoz, hogy az autista gyermekek óvodai beilleszkedése sikeres legyen.

Magyar Adél, a KORINTA Alapítvány elnöke a szegedi korai fejlesztés indulásáról beszélt. Előadását hallgatva kirajzolódott előttünk az a hosszú út, amelyen végigmenve egy bölcsődei csoportból mára az Odú Fejlesztő Központ lett. Ez az út összefonódott azokkal a mentalitásbeli pozitív változásokkal, amelyek a ’80-as évektől Magyarországon is megjelentek: a fogyatékos személyek értékes életével, a társadalom rehabilitációjának szükségességével és a család meghatározó szerepével kapcsolatban..

A konferencián helyet kaptak azok az előadások is, amelyek a korai fejlesztéssel összefüggő nevelési tervekről, szakszolgálati feladatokról szóltak. Kapcsáné Németi Júlia a Közoktatási Osztály Inklúziós Pedagógiai Fejlesztések Irodájának szakmai vezetője kiemelte a 2013 decemberében kiadott közleményt, mely a kisgyermekkori nevelés fontosságát állította a középpontba. Ugyanakkor felvázolta a hiányosságot is, vagyis: a köznevelési törvényben nincs kifejezetten erre irányzott intézkedés. Ezért is van nagy szerepük ma a kora-gyermekkori ellátórendszerek működésével kapcsolatban a civil szervezetnek, kezdeményezéseknek. Bacsa Judit, a Csongrád Megyei Pedagógiai Szakszolgálat főigazgatója a szakszolgálatok szerepét hangsúlyozta a korai ellátórendszerben, hiszen ez az egyik lehetséges formája annak, hogy az itt dolgozó szakemberek nyomon tudják követni az általuk ellátott gyermekeket.

A korai fejlesztés mellett a konferencián helyet kapott a KORINTA Alapítvány által működtetett Kiskundorozsmai Tanoda is, ahol hátrányos helyzetű gyermekeknek nyújtanak lehetőséget a szabadidő hasznos eltöltésére, képességeik kibontakoztatására. Radics Márta, az SZTE JGYPK Gyógypedagógus-képző Intézet gyakorlati oktatója, gyógypedagógus számolt be a tavaly szeptember óta működő tanoda elindulásáról, feladatköréről, társadalmi hasznosságáról. A tanodában dolgozó pedagógusok mellett kiemelte az önkéntesek szerepét is, akiknek kreativitása, találékonysága nagyon fontos a gyerekek életében.

A konferenciát Bakai Bernadett zárta, aki az Odú Fejlesztő Központ logopédusaként a szegedi logopédia történetébe nyújtott betekintést, bemutatva Vekerdi Zsuzsanna, az első szegedi logopédus munkásságát. Az érdekes történeti felvázolás közben a hallgatók még egy eredeti, a legelső logopédiai konferencia meghívóját is tanulmányozhatták, rácsodálkozva az azóta nyelvünkben történt változásokra.

Talán az előadásokból is látszik, mennyire változatos és sok területet felölelő a korai fejlesztés és annak intézményrendszere, mennyi sokoldalú, a szakmáját nagy szakértelemmel és szívvel-lélekkel végző szakember tudása kell ahhoz, hogy a valóban kicsi gyerekekből egészséges, boldog gyerekek válhassanak. Az pedig különösen büszkévé tesz minket, hogy a délkelet-magyarországi régió legjelentősebb ellátóját az a húszéves KORINTA Alapítvány működteti, amely a kezdetektől, 1996 óta tagja az ÉTA Országos Szövetségnek is.

Mindezek után abban bízunk, hogy jövőre ugyanekkor, ugyanitt találkozunk!

Králik Kata

---

Kenguru módszer: csodákra képes

Az ausztráliai óriás kenguru ivadéka egy grammal jön a világra, és nyolc hónapos koráig anyja erszényében nevelkedik, amíg el nem éri a megfelelő súlyt, ez két és négy kiló között ingadozik.

Dr. Edgar Rey Sanabria és dr. Héctor Martínez Gómez (Columbia, bogotai kórház) mivel az osztályukon nem volt elegendő inkubátor a koraszülöttek ellátásra, a kihűlésük elleni védekezésként megpróbálkoztak a ma már csak kenguru módszernek elnevezett eljárással. A csecsemőt az anyja mellkasára helyezték, bebugyolálták meleg takarókkal, és reménykedtek: életben marad. Talán maguk is meglepődtek a jó eredményen: a kihűlés miatti csecsemőhalál 70-ről 30{729cabe77cfad22e328e3f52dde1cef5a1d84c61b4eb2c69baf36222cdbb8fc4}-ra csökkent az 1000-1500 gramm súllyal született babák körében, és a módszer egyéb nem várt jó hatásai hamarosan megmutatkoztak, például a szoptatásban vagy a kötődés kialakulásában. (Az anya betegsége vagy egyéb okok miatt az apák vagy más hozzátartozó is átvállalhatja a feladatot.)

Ezeknek köszönhető, hogy az Egészségügyi Világszervezet (WHO) ajánlást dolgozott ki a kenguru módszer gyakorlatával kapcsolatban.

„A kenguru módszer korai, megszakítás nélküli, hosszan tartó bőrkontaktust jelent a baba és (elsősorban) az édesanya közt. A babát nem választják el édesanyjától születése után (vagy csak nagyon rövid időre, olyan vizsgálatok idejére, melyek máshogy nem végezhetőek el), hanem ha lehetőség van rá, akkor azonnal, de legkésőbb a baba állapotának stabilizálása után a mellkasára helyezik. A kizárólagos szoptatás (ideális esetben) jellemzi, bár azok az édesanyák is alkalmazhatják, akik egészségügyi vagy egyéb okokból nem tudnak/akarnak szoptatni. A módszer a kórházban megkezdhető és az otthonba bocsájtás után is könnyedén folytatható, természetesen utógondozást igényel.

A kenguru módszerben részt vevő babák légzési frekvenciája, légzése, oxigénellátása és -felhasználása, vércukorszintje és általános viselkedése kiegyensúlyozottabb, mint azoké a gyerekeké, akik anyjuktól elválasztva inkubátorban töltik ugyanezt az időt.

Szívverésük 140–160/perc közt stabilizálódik, ami ideális a szövetek és az agy optimális vérellátásához.

… Amennyiben a kenguru módszert hagyományos inkubátoros ellátás előzi meg, érdemes lassan, fokozatosan, apró lépésenként emelni az édesanya mellkasán töltött időt. A kutatások azt bizonyítják, hogy napi 10 perc is pozitív hatással van az újszülöttekre, mindenesetre a hordozási időt 60 perc alá nem érdemes csökkenteni, mert a túl gyakori helyzetváltoztatás megterhelő a gyermek számára. A bőrkontaktus idejét odáig érdemes elnyújtani, míg baba és szülője gyakorlatilag a nap 24 órájában, éjjel-nappal együtt vannak. (…)

A módszert elsősorban kis súlyú koraszülöttek ellátására fejlesztették ki, de fontos megjegyezni, hogy az alappillérei (korai bőrkontaktus, szoptatás stb.) az időre született, normális súlyú és fejlettségű gyermekek és szüleik számára is rendkívül fontos, ezért ugyanúgy alkalmazható, sőt ajánlott náluk is.”

 

További információkat a világhálón találnak, a fenti idézet is onnan származik: a http://www.koraszulott.com/ oldalról. A Kenguru módszer c. bejegyzést az Egészségügyi Világszervezet
„Kangaroo Mother Care” c.
ajánlásának német fordítása alapján készítette Wellner-Mező Melinda.

 

---

ÉTA pályázat a szakmai programok támogatására

Az ÉTA Országos Szövetség az Emberi Erőforrások Minisztériuma célzott támogatásával

pályázatot hirdet

Alapvető cél:

A szövetség tagszervezetinél folyamatosan megvalósuló és a fogyatékkal élő emberek életminőségét, illetve társadalmi integrációját segítő szakmai programok támogatása.

A pályázók köre:

A pályázaton indulhatnak mindazon szövetségi tagszervezetek, ahol a szervezeti

és működési rendnek megfelelő szakmai tevékenység a fogyatékkal élő emberek, – naponta, vagy kiszámítható periodikával ismétlődő – mentális életvitelét segítik, biztosítják, illetve fejlesztik.

A rendelkezésre álló forrás:

A vissza nem térítendő támogatást jelentő forrás 7.190.000 .- Ft

A pályázatban elszámolható költségek:

A pályázatban ismertetett szakmai program folyamatos teljesítéséhez szükséges és a programhoz közvetlenül kapcsolódóan felmerülő költségek. Eszközök csak új és 100.000Ft alatti egyedi beszerzési érték esetén számolhatók el.

A pályázatban elnyerhető támogatás összege: max. 350.000.- Ft

Támogatási időszak: 2014.01.01-2014. 11.30.

 

A pályázatnak tartalmaznia kell (max. 3 oldal):

• a szakmai program rövid leírását
• a szakmai programban résztvevő fogyatékkal élő emberek létszámát
• a szakmai programra 2014. évben más forrásból kapott, vissza nem térítendő támogatás összegét (összegeit)
• a támogatás szükségességének indokát
• a kért támogatás költségvetését és végösszegét

A pályázat benyújtásának határideje:

2014. július 31.

A pályázat formailag kötetlen!

A várhatóan nyertes pályázók becsült száma: 21

A pályázat benyújtásának módja:

elektronikus úton az etasz@t-online.hu email. címen

---

Konferencia az akadálymentes ügyintézésről
Nem szeretek hivatalba járni, és ismerőseim többsége is így van ezzel. Pedig többnyire értem a hivatali bikkfanyelvet. De élnek közöttünk olyan emberek, akiknek ehhez több segítség kell. Hogy kiknek és milyen arról a Down Alapítvány tartott május 30-án konferenciát Budapesten.

Az „Akadálymentes ügyintézés” nevű projekt az FSZK és az Emmi támogatásával valósult meg, és címéhez híven arról szólt, más-más oldalról megvilágítva az akadálymentesítés kérdéskörét, hogy milyen segítség kell az értelmi fogyatékossággal élőknek és milyen a hivatalokban ülő ügyintézőknek. Mert mindkét félnek szüksége van segítségre. Hogy ehhez mi kell alapesetben, azt akadálymentesítéssel foglalkozó projekt így fogalmazta meg:

• a hivatalok és szolgáltatók váljanak alkalmassá az értelmi fogyatékos, a nehezen értő, nehezen beszélő és lassabban gondolkodó, egyszerű vagy idős emberek fogadására és kiszolgálására;
• hogy a potenciális ügyfelek könnyen érthető tananyagok segítségével felkészülhessenek ügyeik önálló intézésére, megszerezzék a szükséges készségeket és motiváltságot, és hogy
• az őket segítő szociális szakemberek vagy családtagok megtanulják a segítségnyújtás hatékony módját, hogy egy idő után elengedhessék támogatottjuk kezét!

A megvalósuláshoz szükség van a kölcsönösségre, azaz mindkét félnek lépnie kell, erőfeszítéseket kell tennie: a sérült embert „normalizálni” kell, hogy integrálható legyen, az infrastruktúrát és a hivatal ügyintézőit (a társadalmat) pedig fogadóképessé kell tenni.

A fogyatékosok emberek normalizációját a szakemberek már régóta elkezdték, és mára már komoly haladást értek el. Akik például a Down Alapítvány támogatott életvitel programjában részt vettek/vesznek, azok közül számosan felkészültek arra, hogy hivatali ügyeiket maguk intézzék. Hogy ez így legyen, kell a másik fél is: őket is meg kell ismertetni azzal, hogy milyenek a fogyatékos emberek, hogyan kell velük kommunikálni stb. Mert az akadálymentesítés nem egyenlő a rámpák építésével, a lifttel vagy a letört járdaszegélyekkel. Mentális akadálymentesítés is van, amire az értelmi fogyatékossággal élő embereknek van szüksége, vagy pl. a nagyon öreg embereknek. Ők együttesen már elég nagy létszámú ügyfél-csoport ahhoz, hogy megérje a hivatalnak foglalkozni velük, és a környezetet és a hivatali nyelvet akadálymentessé tegyék. Meg kell tanítani az ügyintézőket arra, hogyan viselkedjenek, kommunikáljanak az értelmileg akadályozott emberekkel.

Mindezt oktatással (tanfolyamok), kiadványokkal, a környezet akadálymentessé tételével, szeretnék elősegíteni: a hivatalok munkatársainál, az értelmi fogyatékos embereknél, segítőiknél és a különféle szolgáltatóknál.

Gruiz Katalin, az alapítvány vezetője beszélt minderről, és azt sem hallgatta el, hogy a haszna mellett vannak ennek kockázatai is, éppen erre valók a tanfolyamok, a különféle segédanyagok, hogy felkészítve mindkét felet, a végén kölcsönös megelégedéssel zárják az éppen elintézendő ügyet.

A Down Alapítvány ezzel a szórólappal hívja fel a figyelmet az akadálymentesítésre. Néhány fontos gondolat a szórólapról:

Indítsuk együtt útjára hivatali akadálymentesítési programunkat!

Útmutatók a hivataloknak

Útmutatókat dolgozunk ki és adunk a hivataloknak és szolgáltatóknak, valamint oktatási anyagokat a sérültek számára. Az értelmi fogyatékos emberek is megtaníthatóak az ügyintézés gyakorlatára. Képességeikhez igazított segítséggel teljes értékű ügyfelek lesznek az Ön hivatala vagy szolgáltató szervezete számára!

Segítjük a szolgáltatói csopor­tot abban, hogy elsajátítsák az értelmi fogyatékossággal kapcsolatos elvi és etikai alapokat, valamint a megfe­lelő viselkedést és kommu­nikációt. Felkészítjük a hivatalokban, szolgáltatóknál dolgozó ügyintézőket is egy sosem tapasztalt, nem mindig könnyű szituációra. Jó meg­oldásokkal és gyakorlattal szeretnénk ráébreszteni a szűkebb és tágabb környezetet arra, hogy az értelmi fogyatékosság sem lehet hátrányos megkülön­böztetés alapja. Ismertetőket készítünk, tanácsot adunk, a hivatalokban továbbképzé­seket tartunk arról, hogy hogyan lehet a sérült emberekkel hatékonyan együttműködni.

Az önálló ügyintézés lépései

Első lépés a próbaügyintézés: ebben a szakaszban az értelmi fogyatékosok – megfelelő felkészítés után, képességüktől függően segítő kísérővel vagy anélkül – különböző hivatalokat, lakossági szolgáltatókat keresnek fel aktuális ügyeik intézése céljából.

A következő lépésben dokumentáljuk és értékeljük a teszt-ügyintézéseket, feltárjuk a pozitív és negatív eseteket, meghatározzuk a kiindulási állapot jellemzőit és a tapasztalatok alapján kidolgozzuk komplex felkészítési és oktatási programunkat, a konkrét, gyakorlati megközelítésű felkészítési programot a sérültek számára, és az elméleti és gyakorlati képzést a hivatalok és szolgáltatók munkatársai számára.

---

A Down Alapítvány itt érhető el:
1145 Budapest, Amerikai út 14.? (06 1) 363 6353;
down@downalapitvany.hu;
www.downalapitvany.hu.

---

Jót tenni sokféleképpen lehet. A legegyszerűbb pénzt adni, ha az időnket, a figyelmünket adjuk, ez annál sokkal több. Aki hátrányos helyzetű vagy SNI gyerekeket nyaraltat az szintén az idejét adja, és sok gyermeknek szerez maradandó élményeket.

 

Ha nem ismerem meg két évvel ezelőtt Méhes Karolinát, akkor ki tudja, mikor hallok először a Mindenki Nyaraljon (MINYATA) Egyesület táborairól. Addig azt sem tudtam, hogy a világon van, holott már 1997 óta táboroztatnak, igaz, egyesületté csak 2005-ben szerveződtek, és még abban évben közhasznúvá váltak.

Jókor jó helyen

Az eltelt évek során bővült az egyesület tevékenységi köre, de mindegyike ugyanazt a célt szolgálja: a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek szociális és kulturális integrációjának elősegítését. Fő tevékenységük a táboroztatás, amelynek során általában 80-85 gyermek nyaralhat a Balatonnál. Méhes Karolina húszévesen találkozott az egyesület egyik önkéntesével. Véletlen volt, hogy bekerült a csapatba. Valaki valamiért kiesett a sorból, és ő jókor volt jó helyen, hogy megkérdezhették tőle: volna-e kedve elmenni velük? Volt – és azóta is van. „Egyesületünk elnökének fia, Laci, középiskolai osztálytársam és barátom volt, innen az ismeretség. Laci azóta táborvezetőként szervezi a tábort, már sok-sok éve.”

Csillog a szeme, a szája fülig ér (ahogy mondani szokás), amikor a táborról, a gyerekekről, az együtt töltött időről mesél. Visszaemlékezve az eltelt tíz évre azt mondja: az első év volt a legnehezebb. Nem a gyerekek miatt, hanem azért, mert ilyen mélységben akkor találkozott először a szegénységgel. „Pedig mi sem voltunk gazdagok – mondja – egy lakótelepi kétszobásban éltünk öten, de nekem volt családom, szerencsére van is, és szerettek, szeretnek. A gyerekek legtöbbje életében akkor nyaralt először.”

Mikor azt kérdem, hogy kimondottan fogyatékos gyerekeket nyaraltatnak-e, Lina megrázza a fejét. Nem így hirdetik meg a tábort, de sok SNI gyerek jön hozzájuk (Lina fejlesztő pedagógus, gyógypedagógus), táboroztattak már liszt- és tejérzékeny, siket, látássérült és mozgássérült gyerekeket is. Velük nincs gond, annál többet küzdenek a fejtetűvel, ezért a tábori értesítőn ma már ott van: akinél ilyet találnak, azt hazaküldik. A felnőttek útipoggyászából sosem hiányzik a tetűirtó.

Pörgés egész nap

Évek óta Káptalanfüred a törzshelyük, mert itt találtak olyan üdülőt, amit kedvezményesen megkapnak a Szolnoki Gyermek és Ifjúsági Közalapítványtól. A táborlakók nyolcévestől tizenkét éves korig szóródnak, és általában nyolc gyerekre jut egy nevelő. A gyerekek minden napját gondosan megtervezik, de arra ügyelnek, hogy legyen kicsi „magánéletük” is. A napot Linda indítja a reggeli tornával, amit – nagy örömére – szeretnek a gyerekek. A folytatás: reggeli, szobák takarítása, rendbe tevése. Eközben megtanulják, hogyan kell beágyazni, hogyan kell a tiszta ruhát rendben elhelyezni a szekrényben, még szekrényvizit is van. A napokat különféle sportversenyek, szellemi vetélkedők színesítik (ping-pong, Ki mit tud?). Színdarabot tanulnak és a többiek nagy örömére elő is adják; kézműveskednek (pl. gyöngyfűzés), múzeumba, színházba, kirándulni mennek. „De meg kell mondjam, a legnagyobb vonzerő a Balaton, a víz, és ha nagyon jó az idő, akkor nem kérünk ebédet, hanem pizzázunk a tó partján, és az a csúcs! Azt nagyon szeretik.”

Minden táborukba kijön Balatonalmádiból egy kedves rendőr őrnagy asszony, aki nagyon érti a gyerekek nyelvét, és ő nemcsak magyaráz, hanem kérdezni is lehet tőle. A gyerekek pedig kérdeznek, és kiderül, hogy már ebben a korban is kell félni attól, hogy elvesznek tőlük ezt azt, vagy megverik őket, és akkor kihez lehet fordulni? A balatonalmádi rendőrség másképp is segíti a táborlakókat: a hét egyik napján kijön a járőrkocsi, meg lehet benne mindent nézni, megszólaltathatják a szirénát, sőt még a bilincset is kipróbálhatják. És nagy öröm az a két bicikli is, amit minden tábor elején megkapnak tőlük gyakorlás céljából. Nagy sikere van a bicikliversenyeknek, akárcsak a többi sportvetélkedőnek, és nem csak azért, mert minden verseny után jár az oklevél, és a győzteseknek ajándék.

Szájhagyomány útján

„Honnan van minderre pénz, honnan megy híre a tábornak?” – kérdem, és tényleg kíváncsi vagyok, hiszen az egyesületet nem látni óriásplakátokon, tévéspotokban. „Szájhagyomány útján terjed a hírünk, és ennek nagy ereje van. Volt, hogy 800-900 ezer forintot is kaptunk az egyszázalékos felajánlásokból. Ezekből és a pályázatokból tudjuk kedvezményesen táboroztatni a gyerekeket, és az egyesület többi rendezvényét is ebből finanszírozzuk, mert itt senki nem kap fizetést. Mindenkinek van főállása, abból él. Az egyesület vezetője Zsuzsa néni (Dalosné Tóth Zsuzsanna) egész évben gyűjti a cipőket, ruhákat – kimossa, rendbe hozza –, és gyűjti a játékokat, az ajándékokat is. A fiai – szintén önkéntesek – éjjel, munka után írják a pályázatokat.”

Márpedig itt mindenre szükség van, nem csak a játékokra. Lina történeteket mesél, olyanokat, amelyeket ennyi év után sem tud megszokni, mert megszokhatatlanok, hogy amikor egy kisfiúnak a vele lévő segítő azt mondja: ki kellene már mosni azt a pólót, ami rajta van, és másikat fölvenni, ez a válasz: „Nem hoztam. A másikat nem volt ideje kimosni az anyukámnak.” Vagy amikor az első nap feltűnik egy furcsán csoszogó kisfiú, aki anyja 38-as cipőjében csetlik-botlik, mert az övé tönkre ment, pénz meg nem volt újra. Ilyenkor mennek együtt a tábori raktárba, és felöltöztetik őket. Mert amit Zsuzsa néni egész évben gyűjtögetett, mindig elhozzák magukkal. Tudják, úgyis elfogy, lesz kiknek adni. Mert ide főleg állami gondoskodásból, nevelőszülőktől, csonka családokból és nagycsaládosoktól jönnek a gyerekek az ország hátrányos térségeiből. Az évek során kialakultak már a jó kapcsolatok, vannak partnerszervezeteik, akiknek megírják, mikor lesz a tábor, ők tovább adják a jó hírt. Attól még sosem kellett félni, hogy nem lesz elég gyerek, inkább attól, hogy nem tudnak minden gyereket fogadni. Egyszer megtörtént az is, hogy nem nyertek semmiféle pályázatot, nem volt elég pénzük, és már-már úgy látszott, elmarad abban az évben a nyaralás, mikor az egyesület tagjai megelőlegezték a pénzt.

Minden évben mindig van új helyről új jelentkező. Hogy honnan tudnak róluk? Úgy, hogy valaki hírüket viszi. Például Rékasi Károly színművész, Lina férjének, Simkó Józsefnek a barátja. Ő járt Gelejen is, Tiszatenyőn is, és látta: elkél a segítség. Neki köszönhető, hogy e két helyről már jó néhányan eljutottak a táborba. És ki tudja, még hány névtelen „szájhagyományozó” van, akik a MINYATA jó hírét viszik? Lina is terjeszti – így vettem én is hírét –, és akinek így csillog a szeme, míg a táborbéli víg napokról beszél, az önkéntelenül felkelti a másik kíváncsiságát és rokonszenvét, és akár még önkéntesnek is beáll.

Ferenczy Ágnes

(A MINYATA Egyesület további tevékenységéről itt olvashatnak, és a
galériában számtalan mosolygós gyereket, felnőttet láthatnak:

www.mindenkinyaraljon.hu.

Képeink is erről a honlapról valók, a tavalyi táborban készültek.)

---

Mindig nagy kérdés, hogy hol nyaraljon együtt az a család, ahol értelmi fogyatékos gyermek/felnőtt van. Elfogadják-e a nyaralótársak a szállodában, panzióban, a közös tereken? Ezen többféleképpen szoktak segíteni a családok. Leginkább úgy, hogy nem mennek el nyaralni, vagy ha van pénzük, akkor magánháznál bérelnek szobát.

A fogyatékos emberekkel foglalkozó szervezetek viszont találékonyak: a hozzájuk tartozó családok együtt mennek nyaralni, és közösen kibérelnek egy kisebb családi panziót. Így tett évekig a Dunaújvárosi Esőemberek Szüleinek Egyesülete is. Aztán gondoltak egy merészet, összefogtak a Carpe Diem Rekreációs és Általános Képzési Alapítvánnyal, és indultak egy agroturisztikai pályázaton. Nyertek, és ennek eredménye a 2013-ban megépült Nap Háza – Hold Udvara elnevezésű rekreációs agroturisztikai központjuk Kulcson.

Az agroturisztikai központ a Mezőföld térségében hiánypótló, részben akadálymentesített, négy évszakos szálláshely, amelynek műhelyeiben és közösségi helyiségeiben képzéseket, családi és baráti rendezvényeket, kreatív foglalkozásokat lehet tartani. A központot körül fogó közel 6000 m2-es szabad terület is változatos tevékenységek színtere lehet: pl. sütés-főzés; a „földművelés” élményének megtapasztalása (magas-ágyások, bemutató kert). De aki a neten akar lógni, az ingyenes wi-fi segítségével azt is megteheti.

Az itt tartózkodás ideje alatt a ház dolgozói segítséget nyújtanak:

• programok szervezésében;
• kézműves és kreatív foglalkozások tartásában (előzetes egyeztetés alapján);
• a kulcsi utcák megismerésében biciklivel és triciklivel (kölcsönzési lehetőség);
• Duna-part felfedezése kajakkal, kenuval és motorcsónakkal (vezető biztosításával kölcsönzési lehetőség);
• jó szívvel ajánlják a Faluvándor nevű tematikus programjukat
  (www.faluvandor.hu ).

 

---

További információ a ház weboldalán található:
www.naphazaholdudvara.hu.

 

---

Százhalombattán a Gátőrházban jártam, a Sérültekért Alapítvány napközi otthonában. Szépültek az évek során, új kemencéjük van a régi mellett, a kosárfonók zsalugáteres kis házának falát kívülről derékmagasságig vesszőfonat díszíti. Tetszik. A hely nyugalma is.

A Sérültekért Alapítvány kuratóriumi elnöke, Cseh Kornélné Éva tavaly búcsúzott el a főállásától. A nyugdíjas jelző nem jó szó jelenlegi állapotára, hiszen minden nap bejár a napközi otthonba. Miközben beszélgetünk, megérkezik Baranyai Pálné Erzsike, a kuratórium tagja. Aztán itt ragad, amikor az alapítvány megalapítására terelődik a szó. Két lelkes, mosolygó ember időnként egymás szavába vágva sorolja, hogy is volt anno, 1991-ben.

Eszük ágában sem volt, hogy alapítványt gründoljanak. Ők csak tették a dolgukat, mint addig is.

Alapítvány születik

Éva több informális szervezet munkáját koordinálta. Ilyen volt a Sérültekért elnevezésű és a Szülők fóruma. Ez utóbbiból később egyesület lett, Éva pedig hozzálátott a Sérültekért Alapítvány megalapításához. Az alapítványra vonatkozó dokumentumokat a bíróságról azzal kapta vissza, hogy az alapításhoz legalább 100 ezer forint kell, ami persze nem volt meg. Akkor találkozott Baranyai Erzsikével, aki a képviselő-testület tagja volt az új választások óta. Ezért a munkáért tiszteletdíj járt, amit Erzsike nem vett fel: „Engem úgy tanítottak, hogy a közért végzett munkáért nem jár pénz. Apám is így csinálta. Arra gondoltam, valami jótékony célra felajánlom.” „Egyedüliként ő nem vette föl a testületből” – fűzi hozzá Cseh Éva. Megvolt hát az induláshoz szükséges pénz, és az alapító Baranyai Pálné Erzsike lett. A következő évben már pályázni is tudtak, és nyertek kétmillió forintot a Soros Alapítványnál számítógépekre. Hú de sok pénz volt ez akkor!

Alkotó munka a sérülteknek

Az alapítvány népi kismesterségekre tanította a hozzájuk járó fiatalokat. A fenntartáshoz szükséges pénzt az önkormányzat és a megnyert pályázatok biztosították. 2005-ben az alapítvány létrehozta a Sérültekért Alapítvány Mezőföldi Otthona Fogyatékosok Nappali Intézményét, így már állami normatíva is járt/jár a napközisek után.

Az alapítvány munkája nem korlátozódik csak a napközi otthonra. Felhőjárók nevű drámacsoportjuk a gesztusok nyelvén beszél a fogyatékos emberek világáról, és külföldön is szép sikereket ért el (két drámapedagógust is foglalkoztat az alapítvány). Szintén az alapítvány hozta létre 2002-ben a Mezőföld Csücske Alkotóműhelyt. A műhely rendszeresen tart KulturPiac elnevezéssel összejöveteleket a térségbeli kézműveseknek, őstermelőknek, a gyerekeknek ugyanekkor játszóházat. KulturPiac legközelebb szeptember 21-én lesz a napközi területén (Szellő u. 44., Gátőrház).

A hétköznapjaik sem eseménytelenek: járnak ide óvodások, iskolások, főiskolások érzékenyítést tanulni, ismerkedni a civil szervezet munkájával, és fordítva is igaz: Éva érzékenyítő órákat tart az iskolákban. Élmény látni, amikor a sérült ember tanítja meg a neurotipikust a karkötő készítésére, mutatja meg a szövés lépéseit.

Mikor Baranyai Erzsike elment, körbe megyünk a szépen rendben tartott udvaron. Örvendezek az új, nagyobb kemencének, tetszik a kosárfonó műhelynek otthont adó házacska alját védő fonott sövény (vagy kerítés?), és szépek a kötegbe rakott fűzfavesszők: a Regens Wagner Alapítvány termesztette nekik. Itt, kőhajításnyira a Dunától, még nem találtak rá arra a helyre, ahol jó fűzvesszőt lehetne növelni. Már az idős emberek sem emlékeznek rá, hol nőtt fűz a parton. Az üvegfestők és szövők még dolgoznak, a kosárfonók épp befejezték a munkát. A konyhában néhányan sütnek-főznek. A munka és az ebéd után örömfoglalkozás, tánctanulás következik. Szélpál Eszter (önkéntes) nagyon jól csinálja, érti a sérült emberek nyelvét.

Megoldásra váró feladatok

A sok öröm mellett gondok is akadnak. Van, ami már megoldódott, van, ami még függőben van.
A napköziben csak szociális foglalkoztatás van, az akkreditáció még nem sikerült, mert az ide járók komplex minősítősére csak novemberben kerül sor. E nélkül pedig nincs akkreditáció.
A másik gond – és ez még csak ideiglenesen oldódott meg – a településen élő súlyos fogyatékos emberek ellátása, mert a nappali intézményüket működtető civil szervezet, visszaadta a feladatot.
Az önkormányzat megkérte a Sérültekért Alapítványt, vállalja át az ellátásukat. Vállalta.
Az intézmény – amit az előző szervezet tartott fenn – kihasználtsága kicsi volt, ezért nem kapnak rá állami normatívát (tíz fő alatt van).
Az alapítvány ez év december 31-éig szerződött a napközbeni felügyeletük ellátására.
A jövőn kell tehát gondolkodni, hogy mi legyen a súlyos sérültekkel, és mi legyen azokkal,
akiknek már öregek a szülei, és bármikor kidőlhetnek a sorból.
Éva legalább 25 családot ismer, ahol bármikor bármi történhet.
Az önkormányzattal közösen keresnek megoldást e nehezen megoldható feladatra.

Ami viszont megoldódott: a sérült emberek biztosítása. Hosszas keresgélés után Éva végre talált olyan biztosítót (Union), amelyik hajlandó volt a sérült emberekre biztosítást kötni (pl. azt általa okozott kárra). Igaz, nem kevés pénzbe kerül, de biztonságot ad a fönntartónak és a sérült ember szüleinek is.

*

Éva sajnálja, hogy nem írta le azt a sok tapasztalatot, amiket az évek során szerzett a fogyatékos emberekkel kapcsolatban.

„Itt minden siker – mondja –. A hosszú évek tapasztalata alapján rájöttem: bármilyen sérülten születik egy ember, nem szabad lemondani róla. Fejleszthető. Az sem igaz, hogy mert jól tűrik a monotóniát, hát ilyen munkát kell nekik adni. Azért nem, mert közben leépülnek. Az a gondozottunk, aki évekig mást sem csinált, csak anyagot vágott, amikor korongozni kezdett, kivirult. Gyönyörű munkákat csinál. Az élethosszig tartó tanulás rájuk hatványozottan igaz. Ez nem csak az én tapasztalatom, hanem más alapítványi vezetőké is.”

Ezt hallva bárkivel fogadnék, hogy még nem jöttek el Cseh Éva „klasszikus” nyugdíjas évei.

F. Á.

 

---

Nyílt nap volt a piliscsabai Summa Vitae Alapítvány lakóotthonában.
Célja, hogy a város lakói jobban megismerjék munkájukat,
és önkénteseket vonzzanak a házba; hogy napközi otthonukban újabb sérült emberek találjanak
értelmes elfoglaltságot (három fő), vagy élethosszig tartó otthonra leljenek (két fő).
A lakók dolgoznak, kerámiáznak, szőnek, varrnak, gyertyát öntenek stb., terápiás foglalkozásokon vesznek
részt, pl. gyógyúszás, gyógytorna). Most induló „csináld magadnak” (made by you) szolgáltatásukat e napon mutatták be:
kerámiaműhelyükben a vendégek szorgosan festették a tányérokat, bögréket.
Az alapítvány honlapja: www.summavitae.hu. (06. 22.)

---

Az ÉTA Országos Szövetség

az Emberi Erőforrások Minisztériuma célzott támogatásával

pályázatot hirdet

 

Alapvető cél:

A szövetség tagszervezeteinél gondozott fogyatékkal élő emberek

életminőségét javító, társadalmi integrációját segítő olyan foglalkoztatási

programok támogatása, melyek folyamatosan valósulnak meg és

ellenőrizhetően piacképes minőségű használati és dísztárgyak előállítását

eredményezik.

A pályázók köre:

A pályázaton indulhatnak mindazon szövetségi tagszervezetek, ahol a szervezeti

és működési rendnek megfelelő termék-előállító tevékenység megvalósul.

A rendelkezésre álló forrás:

A vissza nem térítendő támogatást jelentő forrás 3.000.000,-Ft

A pályázatban elszámolható költségek:

A foglakoztatást biztosító, tehát a használati- és dísztárgyak előállításához elengedhetetlen alapanyag és a termékek előállításához közvetlenül szükséges új és 100.000.- Ft egyedi érték alatti eszközök beszerzésének, valamint a foglalkoztatáshoz közvetlenül kapcsolódó anyagi jellegű kifizetések és a vásárolt szolgáltatások költségei

A pályázatban elnyerhető támogatás összege: max. 400.000.- Ft

Támogatási időszak: 2014.01.01-2014.11.30

 

A pályázatnak tartalmaznia kell (max. 3 oldal):

• a foglalkoztatási program rövid leírását
• a foglalkoztatásban résztvevő fogyatékkal élő emberek létszámát
• a készített termékek értékesítésének módját
• a készített használati- és dísztárgyak megnevezését
• az egy hónapra vetített gyártási kapacitásmaximumot
• a beszerezni tervezett eszközök megnevezését, és a beszerzés indokoltságát
• a kért támogatás költségvetését és végösszegét

 

A pályázat benyújtásának határideje:

 

 

2014. július 31.

A pályázat formailag kötetlen!

A várható nyertes pályázatok becsült száma: 8

A pályázat benyújtásának módja:

elektronikus úton az etasz@t-online.hu email. címen