| |
Mintha Danone-reklám lennék. Senki nem látja, de érzem:
a testem két részből áll. A választóvonal pontosan a gerincem ívét követi.
A bal felem remekül érzi magát, semmim nem fáj. A jobb felemen sajog a
vállam, a csípőcsontom. “Kettéválásom” Farkas Zoltán gyógy- és sportmasszőr
alig kétperces munkájának következménye.
Persze nem ezért mentem el hozzá. A két perc csak ráadása
volt annak a beszélgetésnek, amelyet a gyógymasszírozásról és ezen belül
a craniosacral terápiáról folytattunk. Farkas Zoltán 16 éve gyógy-
és sportmasszőr, és most már egy egészségstúdió vezetője is: négy masszőr,
két gyógytornász és egy kozmetikus dolgozik a belvárosi bérelt lakásban.
Talpmasszázzsal és reflexológiával kezdte, s mivel ezeket az állami egészségügy
anno nem ismerte el szakmának, ahhoz, hogy hivatalosan is dolgozhasson
elvégezte a Sportkórház sport- és gyógymasszőri tanfolyamát. Nem bánta
meg ezt a lépését, és hálás a sorsnak, hogy sokáig dolgozhatott a Gellért
Fürdőben. Tanítványainak szokta mondani, hogy ilyen helyen a szakma minden
esete kezük közé kerül, azaz megismerhetik a szakma tetejét és az alját,
a könnyű és a nehéz eseteket. A betegek nagy tömege viszont nem teszi
lehetővé az elmélyült, alapos munkát. Épp ezért váltott: nyolc éve vállalkozó.
Úgy véli, két-három területre kell igazán beleásnia magát az embernek,
ha igazán jól akarja csinálni a dolgát. Valami újat szeretett volna tanulni,
s itt jött képbe a craniosacra therapy vagy magyarosan a cranio szakrális
terápia. A Vita Natural Alapítvány és a Founder Royster Institute
közös tanfolyamán sajátította el ezt a technikát, tanárai gyógytornászok,
gyógymasszőrök, szájsebészek voltak. Hihetetlenül sok dologra jó ez a
terápia, és egyre több helyen elismerik. Ahhoz, hogy megértsem a lényegét,
Zoltán valóságos orvosi kiselőadást tart. (Titokban örülök, hogy szokásommal
ellentétben nem jegyzetelek, hanem magnóra veszem, amit mond.) Megpróbálom
minél közérthetőbben továbbadni, amit tőle hallottam. Bár a betegeket,
a gyógyulni vágyókat általában csak a gyógyítás ténye, kézzel fogható
jele érdekli, ahhoz hogy megértsük a terápia lényegét néhány információra
szükség lesz.
A koponya tágul és szűkül
A cranio szakrális rendszert 1895 körül fedezte föl egy
amerikai tudós, aki azt vizsgálta, hogy miért vannak varratok a koponyán,
miért nem csontosodik úgy össze, mint például a csípőcsont, ahol varratot
egy szálat sem látni. Rátámasztotta két könyökét az asztalra, két kezébe
fogta a koponyáját, és figyelt. Körülbelül tíz perc után rendkívül finom
rezdüléseket érzett: a koponya tágult és szűkült. (Bárki ellenőrizheti,
csak először ki kell szűrni a szívverést, aztán a légzést, ha mindezt
már felismerték, és nagyon figyelnek saját magukra, valóban érezhető a
pulzálás.) Az 19. századi fölfedezést a 20. századi gépek igazolták: amikor
CT fölvételeken nem a réteget, hanem a periódust, az időt, változtatták,
akkor nyomon követhető volt a változás. Ez a gerincvelő-folyadék (liquor)
miatt van, amelynek képződése ütemes, a felszívódása pedig folyamatos.
(Zoli szemléltető példával is szolgál: Képzeljek egy levegővel teli nejlonzacskót,
amin van egy pici luk. Ha belefújok, akkor feszesebb lesz, ha épp nem
megy bele levegő, akkor lelappad.) Hol folyik ez a gerincvelő folyadék?
Komoly magyarázatot kapok arra nézvést, hogyan és hol történik a folyadék
keletkezése (a 4. agykamrában) és folyása a gerincvelőbe (az agyvelőt
és a gerincvelőt három dura borítja, ebből kettő dura között van egy hártya,
amelyik a gerincvelő-folyadékot szállítja), majd visszafordulva ismét
a koponyába, ahol ez az agy egy másik területén felszívódik. Mi ennek
a jelentősége? Az, hogyha a koponya valami miatt nem tud tágulni (a dura
valahol letapadt), és a folyadék nem tud áramlani, ott helyi fájdalmat,
vagy valami érzészavart okoz. Ha szabaddá tesszük az áramlást, akkor a
fájdalom vagy az érzészavar megszűnik.
Egyszer ezzel a terápiával kezelt egy beteget, aki epilepsziás volt. Zoltán
legnagyobb döbbenetére (és gondolom a páciens örömére) a rohamok megszűntek.
Két év után most volt először volt újból rohama, közben megszokott gyógyszerének
szedését sem hagyta. Azt mondja, az epilepszia okairól keveset tudunk.
A koponya mozgásának több jellemzője van, az epilepsziásoknál például
hatalmas az amplitúdó. Hihetetlen, hogy mekkora tágulást végeznek csontok.
“A varratok között rugalmas, elasztikus rostok vannak. A kezelés lényege,
hogy nagyon finom húzásokat alkalmazunk, a koponyacsontokat nagyon finom
és statikus mozgásokkal próbáljuk egymástól eltávolítani. Itt semmi drasztikus
változás, beavatkozás nem történik, ezért adható olyan emberek kezébe,
akiknek nincs orvosi diplomája, de érzik a koponya finom mozgását, és
ezeket az apró helyreállító mozgásokat megtudják csinálni.”
A burokrepesztés ártalmai
Zoltán ezután kezdett kutakodni a szakirodalomban, és
megtalálta John Upledger: Craniosacral Therapy című könyvét. Most
fordítja magyarra, csak úgy magának és barátainak. Amit ő a keze munkájával,
a masszírozás eredményeként tapasztalt, annak most tudományos magyarázatát
találta meg a könyvben. Azt írja Upledger, hogy nagyon sok embernek azért
lesznek problémái az életben, mert születésük során sérülnek. A koponya
csontjai úgy kapcsolódnak egymáshoz, mint a zipzár fogai. A megszületendő
gyermeket burok, és a burokban magzatvíz veszi körül. Amikor a szülészorvos
burkot repeszt, vagy amikor császárral születik egy gyerek, hirtelen megszűnik
a külső folyadék nyomása (magzatvíz), és ezzel együtt megszűnik az az
egyensúly, kiegyenlítődés is, ami a koponyán belül megvolt. A hirtelen
változástól a koponyacsontok elmozdulhatnak. Ez az elmozdulás okozhat
később hiperaktivitást, diszlexiát, diszkalkuliát. A szerző meggyőződése,
ha a cranio szakrális terápiát megtanulnák a szülésznők, és az újszülötteken
alkalmaznák, jóval kevesebb magatartászavaros gyerek lenne. Az autistákról
is ír John Upledger. Azt írja: nagyon jó hatásfokkal alkalmazható náluk
a cranio szakrális terápia. Tapasztalata szerint a legtöbbjük burokrepesztéssel
született, és azért rágják az öklüket, vagy valami mást, mert folyamatosan
fáj a fejük, vagy valami feszülést éreznek. Ezt enyhítik a rágással, fájdalomcsillapításként,
nyomják felfelé a szájpadlásukat, mert nyomást éreznek a fejükben. A kezelés
során enyhülnek a tünetek. “Kemény munka autistával dolgozni – mondja
Zoltán -, mert hetekig tart, amire egyáltalán magához engedi a kezelőt.”
Azokkal az autistákkal könnyebb, akik nem hiperaktívak, a többivel hetekig
tart, amíg csak arra rábírja őket az ember, hogy két percig nyugodtan
feküdjenek. “Upledger könyvében olvastam, ha sikerül az együttműködés,
akkor egy idő után az autista oda teszi a kezelő kezét, ahol neki jó”.
Az autizmus természetesen nem szűnik meg a kezelések során, de már az
is nagy eredmény, hogy a hiperaktivitása csökken, hogy megszűnik a száj-
vagy kézrágás. “Ha gyereket kezelünk ezzel a terápiával, és nagyjából
panaszmentes, akkor is érdemes évente visszahozni, mert a kezelésekkel
követni tudjuk a koponyacsontok növekedését, és mozgásukat növelni.”
Mi mindenre jó még a terápia
De nem csak erre jó ez a terápia: stroke (agyvérzés) utáni
károsodások megszüntetésére (90{729cabe77cfad22e328e3f52dde1cef5a1d84c61b4eb2c69baf36222cdbb8fc4}-ban hatásos); migrénre; fülzúgás eltüntetésére;
motoros szemhibákra; különféle mozgásszervi betegségekre; és néha olyanokra
is, amin maga a kezelő is meglepődik. Volt Zolinak egy cukorbeteg kliense.
Két cranio szakrális kezelés után elmúlt a cukorbetegsége. “Nem akarok
csodáról beszélni, de néha vannak ilyenek” – mondja tűnődve, mint aki
maga is meglepődik, mi mindenre képes a keze. Beszélünk még a derék- és
fejfájásról meg a fogorvosokról, akik szintén alkalmazzák ezt a terápiát
akkor, amikor valakinek foghiánya volt néhány évig, majd megcsináltatta
a pótlást. Hiába volt a szép új híd, a páciens nem tudta megszokni. Az
oka: a nyelvcsont és az azt tartó izmok az egyik oldalon valószínűleg
ellazultak az egyoldalú rágástól, míg a másikon túl feszesek lettek. Ha
megcsinálják a craniót, minden rendbe jön. Egy rossz hídtól, egy “bulldogharapástól”
a derekán át a sarkáig, minden fájhat az embernek.
A stressz is okozhatja a fejfájást, az epilepsziás rohamot. Ha stressz
ér bennünket önkénytelenül is összeszorítjuk fogunkat, amivel akadályozzuk
a koponya természetes tágulását, szűkülését. A craniosacral terápia ezeken
is segít.
Változás két perc után
Miközben Farkas Zoltán beszél, nézem a kezét. Azt hinné
az ember, hogy egy masszőrnek nagy, lapátkeze van. Tévedés. Zolié kicsi,
gondosan ápolt. Látszik, hogy vigyáz rá. Amikor rákérdezek, ezt megerősíti,
még a focizáshoz is kesztyűt húz, nehéz dolgokat nem emel.
Lassan letelik a rám szánt idő. Azt mondja Farkas Zoltán, feküdjek föl
a masszírozó asztalra. Szabadkozom. “Csak két perc” – mondja.
Kinyújtózom az asztalon. Két lábam egymás mellett, vízszintesen. Zoli
azt mondja, nézzek a lábamra. Ránézek: a két lábfejem nem áll párhuzamosan.
A bal kifelé dől. Aztán megemeli sarkánál fogva a lábaimat, és megmutatja:
a bal lábam két centivel rövidebb. Néhány mozdulat a vállam és gerincem
körül – melegséget érzek, a gyomrom korogni kezd. (Azt mondja Zoltán,
hogy ez a természetes reakció. Az egyórás kezelések során van, aki nevet,
van, aki sír.) Majd a lábam, pontosabban a csípőcsontom következik. A
helyrerántása fájt, de utána lebegően könnyűnek érzem az egyik oldalamat.
Most már értem, hogy a nálunk rendezendő Atlétikai Világbajnokságra
miért Zolit és munkatársait hívták dolgozni. Nekem ez a két perc is “csodát”
tett: mintha a testem két részből állna. A választóvonal pontosan a gerincem
ívét követi. A bal felem remekül érzi magát, semmim nem fáj. A jobb felemen
sajog a vállam, a csípőcsontom. Nincs mese, ismét el kell jönnöm, hogy
újból egynek érezzem magam.
Ferenczy Ágnes
|
|
Jogsegély, jogi tanácsadás 