Hírlevél – 2003. szeptember – ÉTA Országos Szövetség

A Hírlevél 2003. év szeptemberi számának tartalmából:

	– Rövid hírek
	– Családsegítők konferenciája harmadszor
	– A vendégkönyvből
	– Speciális házi segítségnyújtás
	– Mit hozott a közoktatási törvény
	– Ingyen tankönyv
	– Esélytelen kisiskolások
	– Szezonnyitó Siófokon
	– Éremeső Dublinban
	– Szűrés csak egészségeseknek?
	– Így látjuk mi …
	– Az ÍME zárása
	– Csak a papír lesz több?
	– Kutyás terápia Debrecenben
	– A felvállalós ember
	– Önző önkéntesek
	– Mindenki másképp csinálja
	– Szövőszék otthonra
	– Kalán néni dolgos tíz éve
	– Kizáró gondnokság és munka
	– Búcsú …

	Rövid hírek

	Október 9-10-én, ismét megrendezésre kerül a CIVILIÁDA,a Millenárison, a D-csarnokban. A szervező Európa Ház szeptember közepéig várta a kiállítani szándékozókat. Az új helyszín nagyobb, mint az eddig megszokott, így remélhetőleg többen élnek a lehetőséggel. A már hagyományosnak mondható programok mellett (helyszíni pályázat, tanácsadás, nonprofit könyvesbolt, internet kávézó stb.) lesz plakátkiállítás, árverés és ötletbörze is. (Forrás: NIOK Hírlevél) A székesfehérvári Bója SE. december 6-án, országos úszóbajnokságot rendez, amin részt vesz Székesfehérvár egyik testvérvárosa is: a németországi Schwäbisch Gmünd is, amellyel 1990 óta ápol kulturális és egyéb (cserelátogatások, vállalkozók találkozói stb.) kapcsolatokat a város. A Nonprofit Média Központ Alapítvány Néző-pontváltás címmel féléves, ingyenes tanfolyamot indít szeptembertől. A tanfolyam célja, hogy a fogyatékossággal élő emberek aktív közreműködőivé váljanak a filmes, televíziós és rádiós stáboknak. Felkészültek legyenek arra, hogy a média lehetőségeivel élve formálják és befolyásolják a közvéleményt, azaz képesek legyenek saját álláspontjukat megismertetni. A jelentkezések lezárultak, szeptember folyamán választják ki azt a 20 embert, akik a tanfolyam elvégzése után gyakornokként dolgozhatnak az alapítvány médiapartnereinél. A leégett Budapest Sportcsarnok helyén felépült Budapest Sportaréna akadálymentes. Ezt maguk az érintettek mondták, ugyanis a kerekes székesek és a látássérültek a nyár közepén végigjárták sportcsarnokot. Kisebb hiányosságokat ugyan tapasztaltak, de mint mondták, örülnének, ha a hazai középületekben csak ennyi hibával találkoznának. (RTL-Klub Híradó) A Magyar Nemzeti Szívalapítvány adományaként az egészségügyi tárcához eljuttatott automata defibrillátorok közül hármat a szombathelyi megyei mentőszolgálat kapott. Az egészségügyi szaktárca országos programot indított a hírtelen szívhalál laikus elhárításának elterjesztésére. Ennek célját szolgálják azok az eszközök, amelyek közül a mentőszervezet is kapott. (Forrás. Weborvos) Megjelent az EU pályázatok szakszerű értelmezése és kidolgozása című kiadvány. Nem egyszerő olvasmány, és nem is futható át két perc alatt. 300 oldalon mutatja be az EU belső piacát, a közbeszerzési pályázatok jelentőségét és a tagállamok gazdaságában betöltött szerepét, kiemelten kezelve a magyar pályázók szempontjából célországnak tekinthető EU-tagállamok nemzeti szabályozását. Bemutatja a pályázatok valós nyerési esélyeit, áttekintést nyújt a fontosabb pályázat-típusokról – Phare, Sapard, ISPA – részletesen bemutatja a Phare beszerzési tendereinek végrehajtási folyamatát. A könyv a Bau-Dok Alapítvány szerkesztésében és a Közép-európai Üzleti Tanácsadó Kft. kiadásában jelent meg. Megrendelhető: a Közép-európai Üzleti Tanácsadó Kft-től, 1142. Budapest, Gizella út 42-44. Tel./fax: 221-3801. E-mail: cbc@cbc.hu. Ára: 9 800 Ft. (Forrás: NIOK Hírlevél) Érdekes adatokat talál a civil szervezetek iránt érdeklodő, ha elmélyül a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) kiadásában megjelent A nonprofit szektor főbb statisztikai jellemzői 2001 című kiadványban. Érdekes olvasmány, főleg ha valaki még emlékszik arra, milyen szegényesen, a semmiből indult az egész. És érdekes abból a szempontból is, hogy évek óta nem változott Budapest egyeduralma sem. Itt van a legtöbb civil szervezet, és nekik jutott a legtöbb pénz: a 2001. évben (becslések szerint) a befolyt 537 milliárd forint 63 százaléka. Míg a vizsgált évben a központi forrásokból (központi költségvetés, önkormányzat) származó pénz 36{729cabe77cfad22e328e3f52dde1cef5a1d84c61b4eb2c69baf36222cdbb8fc4}-kal emelkedett, addig a magánszemélyek adakozó kedve 7{729cabe77cfad22e328e3f52dde1cef5a1d84c61b4eb2c69baf36222cdbb8fc4}-kal csökkent. Ennek ellenére ebben az évben (is) nehézségekkel küzdöttek a civil szervezetek, mert a kiadások nagyobb ütemben nőttek, mint a bevételek. A kiadvány megvásárolható: a KSH Statisztikai Szakkönyvesboltjában, 1024 Budapest, Keleti Károly u. 10. Telefon: 212-4348. Megrendelhető: a KSH Marketing osztályán, 1024 Budapest, Keleti Károly u. 5-7. e-mail: marketing.ksh@office.ksh.hu. Telefon: 345-6570, fax: 345-6699. A Gyermek- és Ifjúsági Sportminisztérium elkészítette a gyermekek és az ifjúság helyzetéről, életkörülményeinek alakulásáról szóló 2002. évi jelentést, melyet ez év szeptemberében terjeszt a kormány, valamint az országgyűlés testületei elé. A minisztérium felkérte a négy meghatározó, országos civil ifjúsági gyűjtőszervezetet: a Civil Ifjúsági Kerekasztalt, a Magyar Gyermek és Ifjúsági Tanácsot, a Nemzeti Gyermek és Ifjúsági Szövetséget, valamint az Országos Gyermek és Ifjúsági Parlamentet, hogy sajátos perspektívájukból egészítsék ki véleményükkel a jelentést. A minisztérium vállalta azt is, hogy a tárca által készített jelentést eljuttatja azoknak a civil szervezeteknek, melyek azt kérik, és véleményükkel hozzá kívánnak járulni a dokumentáció elkészítéséhez. A szerkesztési munka és az előterjesztések elkészítése szeptember elején zárult le. A minisztérium a civil szervezetek hozzá eljuttatott véleményét is beépítette jelentésébe. Néhány részlet az oktatási biztos 2002. évi jelentéséből: "A megfelelő ellátást biztosító intézményhálózat megléte esetén is előfordul, hogy egyes személyek kívül rekednek a jogszabályokban rögzített információ-áramlási csatornákon. Számos beadványban fordultak hozzánk szülők azért, mert nem találtak megfelelő intézményt testi, érzékszervi, értelmi, beszéd vagy más fogyatékos gyermekük számára. A fennálló intézményhálózattal kapcsolatosan számos szerv információ-továbbításra kötelezett … A megfelelő közoktatási intézmény megtalálása sok esetben azért nem sikerült, mert a tanuló nem jutott el a szakértői bizottság elé, a szülő így nem ismerhette meg az intézményi jegyzéket. A szakértői bizottság helyett ezeket a tanulókat gyermekkórházak vizsgálták, és a szülők a vizsgálati zárójelentés megállapításaira támaszkodva próbálták megtalálni a megfelelő nevelési-oktatási intézményt. A kórházi szakemberek ilyen tevékenysége sok esetben nem nélkülözhető a fogyatékossággal kűzdő tanulók számára, azonban a szakértői bizottság vizsgálatát nem helyettesítheti.” (Forrás: weborvos, Cs. Zs.) Együtt Könnyebb! Amikor először megjelent: bemutattuk. Aztán elfelejtkeztünk róla. Talán azért, mert nem került a szemünk elé. Pedig nem mindennapi újságról van szó: sérült emberek írják sérült embereknek és azoknak, akik hajlandók megismerkedni egy “más” világgal. Főszerkesztője Korsós Ildikó, az ÉFOÉSZ Ifjúsági tagozatának elnöke és Szvacsekné Jáhn Margit. Teljes címe: Együtt Könnyebb! Kis világunk nagy hírei! Bárki írhat, rajzolhat, fényképet küldhet az újságba. Néhány cím a júniusi számból: Riport Göncz Zsuzsa nénivel (készítette: Lővi György és Weisz Miklós); A Baltazár Színház bemutatása (Vera); Speciális olimpia, Írország (Róth András), Az olimpiai láng fogadása (Orsós Ibolya). De van benne társkereső rovat, sport, irodalom és művészet (bárki elküldheti saját versét vagy egyéb írását). A következő lapzárta szeptember 27-én lesz, azaz eddig lehet elküldeni a megjelentetni kívánt alkotásokat. Cím: Fogd a Kezem alapítvány, 7634 Pécs, Kovács Béla u. 10. Telefon: (06-72) 252 322. E-mail: fogdkezem@dravanet.hu. Rajta vannak a neten is: fogdkezem.ultraweb.hu. Nemzetközi hét A Szegedi Mozgássérültek Alternatív Egyesülete július 25. és augusztus 3. között rendezte meg a fogyatékosok nemzetközi hetét. A rendezvénysorozaton nemzetközi szakmai konferenciát tartottak, a megjelentek sport- és művészeti programokon vehettek részt. Az egyesület évek óta dolgozik azért, hogy az épek világa egyenrangúként fogadja el a fogyatékossággal élőket. Munkába állítás A fogyatékkal élő emberek munkaerőpiacra jutásának elősegítése címmel kiírt Phare pályázaton 388 ezer eurót nyert a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Munkaügyi Központ és négy partnere egy megyei rehabilitációs mentorhálózat kiépítésére. Tizenhárom speciálisan kiképzett mentor fogja segíteni a fogyatékos, illetve megváltozott munkaképességű embereket a nyílt munkaerőpiacon, hogy esélyük legyen a munkába állásnál és tovább is. Ezért utógondozás keretében segítik azt 20 embert, akiknek a munkába állításához szükséges munkafeltételeket is biztosítják. (Forrás: weborvos) Törvénytervezet Az esélyegyenlőségről szóló törvény tervezete az Igazságügyi Minisztérium honlapján olvasható http://www.im.hu. A tárca augusztus 7-ig várta az észrevételeket a kétéves előkészítés után megszületett törvényjavaslatról, mely az egyenlő bánásmódot és az esélyegyenlőséget van hivatva elősegíteni. (Forrás: NIOK Hírlevél) Szolgálati térkép az egészségért Az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium adatbázist szeretne létrehozni, hogy a fogyatékos emberek egészségügyi ellátása jobb legyen. Az adatbázisból megtudhatnák az érintettek, hogy hol részesülhetnek megfelelő egészségügyi ellátásban. Ebben az évben szeretnék összegyűjteni azokat az információkat, amelyeknek birtokában elkészülhet egy szolgálati térkép. A minisztérium arra kéri az érintetteket, hogy az adatbázis elkészítéséhez egy (általuk fontosnak ítélt) szempontrendszer összeállításával nyújtsanak segítséget. Javaslatokat kérnek azzal kapcsolatban is, hogy milyen adatokra, milyen információkra van szükségük a fogyatékos embereknek ahhoz, hogy megfelelő ismerettel rendelkezzenek arról, hogy hol részesülhetnek megfelelő egészségügyi ellátásban. A javaslatokat szeptember 30-ig kérik eljuttatni a Fogyatékosügyi Tanács titkárságára postán vagy e-mail-en. Cím: Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium Országos Fogyatékosügyi Tanács titkársága, 1051 Budapest Akadémia u. 3. E-mail: vegh.miklosne@eszcsm.hu. Telefon: 475-5823. * Nem állom meg, hogy ne írjam le azt, ami először eszembe jutott, amikor ezt a mondatot olvastam: "Javaslatokat kérnek azzal kapcsolatban is, hogy milyen adatokra, milyen információkra van szükségük a fogyatékos embereknek ahhoz, hogy megfelelő ismerettel rendelkezzenek arról, hogy hol részesülhetnek megfelelő egészségügyi ellátásban." Ami eszembe jutott: nyilvános és könnyen hozzáférhető információkra. Mondjuk a gyerekorvosnál, a háziorvosnál a váróban kifüggesztve. Ennek technikáját már elmondtam minden kormány minden illetékesének. A javaslatot jónak találták – majd elfelejtették. Remélem, a szolgálati térképpel nem így lesz.

	vissza a Tartalomhoz

	Családsegítők konferenciája harmadszor

	Kis lépésekkel, de haladunk előre – mondta Rubovszky László, az ÉTA ügyvezető igazgatója, amikor arra kértem összegezze a Fogadj el! címmel megrendezett kiállítások eredményét, különös tekintettel a Művészetek Völgye-béli kiállításra és vásárra. – Van egy vendégkönyve a kiállításnak, amelyet minden helyszínen kiteszünk. Az elismerő sorok mellett mindig megjelenik az álmélkodás: az emberek többségében úgy élnek az értelmi fogyatékosok, mint akik egész nap nem csinálnak semmit. És a kiállítást látva döbbennek rá, hogy értéket, szépséget tudnak létrehozni, olyan tárgyakat, amelyek hasznosak és szépek is. Ezért is bíztunk abban, hogy Pokorny Kati ötlete beválik, és Taliándörögdön, a Kapolcs melletti kis faluban az odalátogatók vesznek is az áruinkból. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumát (NKÖM) sikerült megnyernünk az ügynek, és anyagilag támogatta az egész programot. (A vendégkönyv beírásait "A vendégkönyvből" cím alatt olvashatják – a szerk.) Közel háromszázezer forint értékben adtunk el árut, és ez bizony szép és meggyőző eredmény. Ezek a napok abban is megerősítettek, hogy jövőre igenis meg kell nyitni a fővárosban azt a boltot, ahol a sérült emberek által készített tárgyakat kiállíthatjuk és egyúttal árusíthatjuk is. Nem valami eldugott helyen, hanem ott, ahol sokan ránk találnak. A Taliándörögdre is ellátogató Vass Lajos államtitkár (NKÖM) körülbelül két órát körünkben tartózkodott, megismerte a terveinket. A tárca támogatná budapesti boltnyitási tervünket. – Most akkor hátra lehet dolni, vagy nyaralni kell menni … – Van dolgunk még elég, hiszen októberben, a piliscsabai Pázmány Péter Egyetemen az ÉTA megrendezi a Családsegítők III. Konferenciáját, aminek egyetlen témája lesz, a speciális házi segítségnyújtás, ezt reményeink szerint alaposan körbejárjuk. (Erről bővebben a "Speciális házi segítségnyújtás" cím alatt olvashatnak – a szerk.) Ez a speciális segítségnyújtás részét képezi annak az együttműködési tervezetnek, amire az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium kérte az ÉTA-t. A segítségnyújtás tervezetét az ÉTA közgyőlése is megtárgyalta. A program a sérültet gondozó, ápoló család minden tagjának is nyújt életminőséget-javító szolgáltatást. – Lehet már tudni, hogy kik lesznek az eloadók? – Most, amikor beszélgetünk, még minden csak tervezet (augusztus elején beszélgettem Rubovszky Lászlóval – F. Á.). Göncz Árpádné, a Kézenfogva Alapítvány vezetője és Mádl Dalma, a köztársasági elnök felesége nyitná meg a konferenciát. Lévai Katalin, esélyegyenlőségi miniszter ismertetné terveit, és lesznek szakmai előadók is, de még nem pontosítottuk a részvételüket. De ott lesznek az ÉTA bajorországi partnerszervezeteinek képviselői, a hazai ernyőszervezetek vezetői, akiktől azt kérjük, hozzanak magukkal két-három sérült ember. Lesz műsor is, amelyet sérült emberek adnak elő, az első napot orgonahangverseny zárja. A második napon ötletbörzét tartunk a meghirdetett témakörben, és reméljük sok ötlettel tudják gazdagítani, kiegészíteni az ÉTA tervezetét. – Hallottam, hogy kitüntetnek valakit. – Jól hallotta, de nem valakit, hanem valakiket. – Lehet tudni, hogy kik ők? – A két nevet nem mondom meg, de két polgármestert fogunk kitüntetni, és ezt hagyománnyá is kívánjuk tenni. Két olyan polgármestert, akik sokat tettek városukban a sérült emberekért. Tiszteletünk és elismerésünk jeléül, Sándor János erdélyi fafaragó által készített magyar címert és településük címerét kapják. – Szép ajándék. Most, hogy vége a beszélgetésnek, elárulja, hogy ki lesz a két kitüntetett? – Ha nem adja tovább, akkor igen, egyrészt mert azt szeretnénk, hogy meglepetés legyen, másrészt ehhez el kell nyerni elnökségünk egyetértését is. (Az elnökség szeptember 4-én megszavazta a jelölteket.) Ferenczy Ágnes

	vissza a Tartalomhoz

	A vendégkönyvből

	Az alábbiakban a Fogadj el minket! elnevezésű vándorkiállítás vendégkönyvének írásaiból szemezgettünk. A beírók nevének közlését azért mellőztük, mert a legtöbb esetben nem lehetett elolvasni az aláírást, de úgy véljük, név nélkül is tükröznek egyfajta társadalmi hozzáállást a fogyatékos emberekkel kapcsolatban. Pilisvörösvár Nagyon értékes, igényes munkákat láttam. Valamennyi készítőnek szívből gratulálok, és további kitartást kívánok az alkotások végzéséhez. Nagyon szép volt, nem is látszik, hogy beteg emberek készítették oket. Nekem nagyon tetszett. Még az előzőkhöz: én örülnék, ha ilyet tudnék. Nagyon szépek! Tényleg klassz, ilyet mi sem tudunk! Gratulálunk! Eger Köszönet azoknak, akik megrendezték ezt a kiállítást. Az alkotóknak adjon az Úr még ihletet, kitartást, szép életet. A kiállítás nagyon szép, és dicséri a nevelők hozzáállását, a fogyatékosok beilleszkedését a társadalomba. Köszönöm minden alkotó hasznosságának érzelmi és tárgyi bizonyítékát. Jó volt itt lenni, jó volt látni, érezni, befogadni ezt a sok szép munkát. Kívánok minden kiállítónak és segítőinek, hozzátartozóinak erőt, egészséget, a lehető legjobbakat, elfogadást! Szerencs Kívánunk további türelmet, szeretetet e nemes munkához, reméljük még sok széppel találkozunk. Isten áldja meg mindannyiuk életét! Sokoldalú, színes, igényesen elkészített, figyelemre méltó alkotások, fantáziadús, profi szinten kivitelezett darabok. Szépérzékre, nemes lélekre valló gondos munkák. További jó egészséget, kitartást kívánok az alkotók mindegyikének. Köszönet az ÉTA-nak a szervezésért, reméljük, egyre több ilyen rendezvény lesz, ahol ezek a fiatalok be tudnak mutatkozni. Kapolcs, Művészetek völgye Szombathelyről érkeztünk erre a csodálatos rendezvényre. A kiállítás olyan, mint egy varázslat, látszik a készítők míves munkája, szépérzéke. Ezek a művek mindenkihez és mindenkinek szólnak, Egyet vettünk mi is, hogy emlékezzünk rátok. Kívánom, hogy a sérültek és kevésbé sérültek lassan egyre közelebb kerüljenek egymáshoz, és megszűnjön a félelem és az előítélet. Örülök, hogy ilyen szép dolgokat lehet itt venni diákoknak is elérhető áron. Csak gratulálni tudok. Igazi művészettel találkoztam. Jó volt Pécsről ide kiruccanni. Az ötlet remek! Tulajdonképpen minden ember zseninek születik, csak van, aki megtalálja önmagát, van, aki nem. Gratulálok. A magukat egészségesnek tartó emberek többsége egész életében nem készít ennyi hasznos dolgot, mint amennyit ti. Elismerés a nevelőknek, tanároknak. Gyönyörű munkák! Köszönet a segítőknek, és gratuláció a készítőknek! Hajrá fiúk, hajrá lányok, drukkolok, mutassátok meg a “népnek”, csak így tovább!

	vissza a Tartalomhoz

	Speciális házi segítségnyújtás (kísérleti program – tervezet)

	A tervezet kiindulópontja, hogy a sérült emberek nagy részét elsősorban a család, másodsorban az önkormányzati, állami intézmények, harmadikként pedig a civilszervezetek látják el. Hogy mit kap a családon kívül a sérült ember, az erősen településfüggő, s emiatt a családokra igen nagy teher hárul. Az alábbiakban a házi segítségnyújtás fontosabb területeit emeltük ki a tervezetből. A fogyatékkal és családban élő emberek életminőségét javító szolgáltatás különállóan nevesített és intézményesített rendjének meghatározásával és működtetésével nem csupán a célszemélyek, de családi környezetük (családtagjaik) is esélyt kapnak a teljesebb értékű, egzisztenciálisnak is nevezhető élet megélhetőségére. Erre kínál megoldást a speciális házi segítségnyújtás intézményének rendszerbe állítása. *A speciális házi segítségnyújtás* A szociális feladatokat is szabályzó jogrendünk ismeri a házi segítségnyújtás és a családsegítés jogintézményeit … A speciális házi segítségnyújtás mint szolgáltatás – szakmai és rendszerbeli gyökerét tekintve egyaránt – a már meglévő házi segítségnyújtás jogi alapjaira épülhet. Specialitásának kiinduló pontjai: – a mentálhigiéniés megközelítés különlegessége, – a célszemélyek korösszetételének heterogenitása, – a foglalkoztathatóság lehetőségei: szegregált és versenyképes, illetve integrált vagy terápiás jellegű munkahelyek biztosítása, – a gondozók egészségügyi, speciális ápolói felkészültsége, – segédeszközök, gyógyászati segédeszközök átmeneti biztosítása, – a sport, a kultúra és az oktatás lehetőségeinek elérhetősége. E szakmai program az ÉTA Országos Szövetség öt régióközpontjának székhelyét övező agglomerációs települések/kis települések fogyatékossággal élő lakóit kívánja segíteni speciális házi segítségnyújtó szolgáltatásaival, abban a meggyőződésben, hogy sikere és eredményessége a civil szervezeteket és helyi önkormányzatokat ösztönözni fogja a szélesebb körű, azaz az ország egyre szélesedő földrajzi körzeteit befogadó gyakorlat általánossá tételében. A kísérletnek is minősíthető szakmai program kis településeken való primer bevezetésének oka az itt élő fogyatékos emberek fokozottabb kiszolgáltatottsága.

	vissza a Tartalomhoz

	Mit hozott a közoktatási törvény

	A parlament elfogadta a közoktatási törvény módosítását. Ma még nem tudjuk pontosan felmérni (nemcsak a laikusok, hanem az oktatásban aktívan résztvevő pedagógusok sem), hogy ez mit is jelent. Mert a jövőről van szó. A “selejt”, azaz a törvény hibái, csak 10-12 év múlva derülnek ki igazán. Hogy mit hozott a fogyatékossággal élőknek, a gyógypedagógiai iskolákba járóknak és pedagógusaiknak, arról nem szólnak a híradások – mintha ebben az országban csupa egészséges gyerek élne. Persze vannak a törvénynek olyan pontjai, amelyek a “sajátos nevelési igényű gyermekeket” is érintik. Ilyen például az, hogy buktatni csak a szülő beleegyezésével szabad, egyetlen esetet kivéve, ha a gyermek túl sokat hiányzott az iskolából. Ebben az időszakban a félévi és év végi bizonyítványokba csak szöveges értékelés kerül. (Ez utóbbit barátnőm Waldorf iskolába járó fiánál láttam, és tetszett, hogy a pedagógus milyen gonddal, szeretettel írt a gyermekről.) A buktatás eldöntésének joga csak a negyedik osztályban kerül ismét a pedagógus hatáskörébe. A készségek és képességek fejlesztésének kora sem zárul le a negyedik osztállyal, hanem még két évvel tovább tart. (Érdekes dolog ez: egyfelől azt halljuk a szakemberektől, hogy mennyivel többet tudnak a mai gyerekek már óvodás korukban, mint szüleik; másfelől meg úgy tesznek ugyanazok a szakemberek, mintha a mai kisgyerekek butábbak lennének elődeiknél. Csak halkan, kívülállóként kérdezem: Nem lehet, hogy a módszerekben van a hiba? Pl. az olvasás, a számolás tanításának módszerében?) Az is érinti a speciális (hogy ilyen ódivatú jelzővel élek, bocsássák meg nekem) iskolákban tanulókat, hogy ezentúl az iskolaszék vagy a szülők közössége dönt olyan kérdésekben, amelyek a szülők pénztárcáját terhelik. Például arról, hogy milyen tankönyvekből tanuljon a gyerek – legalábbis ezt sulykolják az újságírók. Ám ha az embert furdalja a kíváncsiság, meg aztán szereti első kézből ismerni a dolgokat, felmegy a netre, és mit lát az Oktatási Minisztérium (OM) honlapján, ahol – szerencsére már nem pdf formátumban – közlik a közoktatási törvény módosítását? Ezt: [A pedagógust munkakörével összefüggésben megilleti az a jog, hogy] c) a helyi tanterv alapján, a szakmai munkaközösség véleményének kikérésével megválassza az alkalmazott tankönyveket, tanulmányi segédleteket, taneszközöket, ruházati és más felszereléseket. Na most akkor ki választja ki a tankönyveket? Persze az is előfordulhat, hogy én nem tudok egy szöveget értőn, magyarul értelmezni, de az is lehet, hogy mások ezeket a passzusokat értették félre: (3) Tanítási év közben a meglévő tankönyvek, tanulmányi segédletek, taneszközök, ruházati és más felszerelések beszerzésére vonatkozó döntés nem változtatható meg, ha abból a szülőre fizetési kötelezettség hárul. (4) Az iskolaszék – annak hiányában az iskolai szülői szervezet (közösség) és az iskolai diákönkormányzat – ruházati és más felszerelések megvételével kapcsolatosan a szülőkre háruló kiadások tekintetében korlátozásokat állapíthat meg. A korlátozás nem járhat azzal a következménnyel, hogy kizárja a (2) bekezdésben meghatározott ruházati és más felszerelések megvételét. Azaz érvényben marad a pedagógust a munkakörével megillető joga. * A legnagyobb vihart az un. titoktartási kötelezettség okozta, mi szerint minden olyan dolgot, ami a diákra nézve terhelő és a pedagógus tudomására jut, azt nem mondhatja el senkinek, még a diák szüleinek sem, kivéve amiről az 1. pont ír: … A tanuló írásbeli hozzájárulásának hiányában sem minősül a titoktartási kötelezettség megszegésének a cselekvőképtelen kiskorú szülőjének tájékoztatása, ha az a konkrét tény, adat, információ átadása nélkül, és azt követően történik, hogy a pedagógus, illetve a nevelő és oktató munkát segítő alkalmazott meggyőződött arról, hogy a tanulót ezzel nem hozza hátrányos helyzetbe. Érdekes módon a törvény különbséget tesz titoktartás és titoktartás között: A Kt. 2. számú melléklete, az Adatkezelés a közoktatási intézményekben a következőket is tartalmazza: 3. A pedagógus, illetve a nevelő és oktató munkát segíto alkalmazott az óvoda vezetője, iskola igazgatója útján – a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvény 17.§-ára is tekintettel – köteles az illetékes gyermekjóléti szolgálatot haladéktalanul értesíteni, ha megítélése szerint a gyermek, a kiskorú tanuló – más vagy saját magatartása miatt – súlyos veszélyhelyzetbe kerülhet vagy került. Ebben a helyzetben az adattovábbításhoz az érintett, illetve az adattal kapcsolatosan egyébként rendelkezésre jogosult beleegyezése nem szükséges. Tehát a gyermekjólétit lehet értesíteni, a szülőt nem. Lehet, hogy bennem a hiba, de nem értem. Még azután sem, hogy gondosan elolvastam a tárca államtitkára, Szüdi János egész oldalas írását az Élet és Irodalomban (július 25. A titok kulcsa). Nem lettem okosabb. A fenti ellentmondásról szó sem esik, csak bővebb szöveges magyarázatát adja a törvénynek. Fel nem foghatom, hogy a gyermekjóléti miért élvez elsobbséget a szülővel szemben. Miért kell hivatalos útra terelni azt, ami esetleg elintézhető lenne “családon belül”? Az természetesen más eset, ha maguk a szülők nem alkalmasak arra, hogy veszélyhelyzetben segítséget adjanak gyermeküknek … Ha az ember a törvényt nézi, akkor már nálunk megvalósult az integrált oktatás, holott mint egy szakértőtől hallottam, a gyógypedagógiai iskolák terén nem változik semmi. Sőt, a normál általános iskolákban sem. Hiszen a törvény nem kötelezi az iskolákat, hogy úgy változtassák meg alapító okiratukat, hogy abba a sajátos nevelési igényű gyerekek is beleférjenek. Azt persze jó tudni a szülőknek, hogy a közoktatási törvény 86.§-ának (2) bekezdése alapján minden önkormányzatnak kötelező feladata: a többiekkel együtt – azaz integráltan – nevelhető, oktatható gyermekek óvodai nevelésének, iskolai oktatásának biztosítása. Ennek érdekében akár megállapodhat más önkormányzattal is, amelynek területén van megfelelő iskola, és akkor az érintett gyermeket ott fogják tanítani. De attól még messze vagyunk, hogy akár minden iskolába be lehessen íratni egy jó képességű downost vagy asperger-szindrómás autistát. Úgy gondolom, ilyenkor van szerepük a civileknek, akik a maguk csendes és szívós módján máris sok mindent kikényszerítettek az elmúlt 13 év során. Mert ugye azt azért nem lehet az eredmények csúcsának nevezni, hogy ezentúl nem azt mondjuk “down-szindrómás”, hanem azt: “sajátos nevelési igényű gyermek”. Attól, hogy másképp nevezzük, a probléma még megvan. * Az után, hogy Nagy Gyöngyi Máriával az Oktatási Minisztérium, vezető főtanácsosával beszéltem, jobban átlátom az oktatási törvényt. Ám ez azzal is járt, hogy a hiányok is jobban szembeötlőek. Mint például ez az igazán demokratikus passzus, aminek a megvalósítása sehogy sem működik a gyakorlatban. 6) Ha a gyermek tankötelezettségét sajátos nevelési igénye miatt nem tudja teljesíteni, attól az évtől, amelyben az ötödik életévét betölti, az óvodai nevelési év első napjától kezdődően a fejlődését biztosító fejlesztő felkészítésben vesz részt (a továbbiakban a fejlesztő felkészítésben való részvételi kötelezettség: képzési kötelezettség). A képzési kötelezettség a tankötelezettség fennállásának végéig tart. Ha jól emlékszem, ez az 1993-as közoktatási törvényben is benne volt, tehát lett volna idő felkészülni arra, hogy a kisebb településeken is megoldják az ott élő fogyatékossággal élő gyermekek fejlesztését. Akkor talán nem kellene, mondjuk Nagykőrösről vagy Szegedről Pestre hordani a fejlesztésre szoruló gyermekeket. Amit még érdemes tudni (az más kérdés, hogy ez a gyakorlatban ma még hogyan működik), a korai fejlesztés a fogyatékosság felismerésétől kezdődik, és addig az időpontig tart, amíg a gyermek nem léphet óvodába. Ha az óvodai nevelésre – a gyermek állapota (vagy az intézményrendszer elégtelensége) miatt nincs lehetőség, akkor a korai fejlesztésben való részvétel életkori határa legfeljebb ötéves korig tarthat. Ebben az életkorban kell megkezdődnie a mindenki számára kötelező óvodai nevelésnek, vagy a súlyos, halmozottan fogyatékos gyermek esetén – a képzési kötelezettség teljesítésének (fejlesztő felkészítésnek). Azoknak viszont, akik nem kerülhetnek be az iskolai oktatás egyik formájába sem, a nappali ellátást – pl. az úgynevezett fejlesztő napközi otthonokban – a szociális ágazat kell(ene), hogy biztosítsa. (Tudjuk, ez a legbizonytalanabb láncszem, Budapesten két intézmény fogadja a 14 éven aluliakat, vidéken fogalmam sincs mi a helyzet. Hozzám csak a hiányt panaszló szavak jutnak el.) Egyébként szintén Nagy Gyöngyi Máriától tudtam meg, hogy az interneten rajta van minden olyan intézmény, amelyik fogadja a sajátos nevelési igényű gyermekeket. Ez a szülőnek jó, mert így körül tud nézni, hogy a környékén hol vannak megfelelő óvodák, iskolák, fejlesztő intézmények. Az oldalt www.kir.hu alatt kell keresni. Ahhoz, hogy valós képet kapjunk az ellátottak és ellátatlanok köréről, jó lenne fölmérni, hányan és milyen fogyatékossággal élnek hazánkban. A szakértői bizottságoknak adatszolgáltatási kötelezettségük van, amit kötelesek megküldeni az Oktatási Minisztériumnak, így előbb-utóbb csak kiderül, hogy hol milyen szolgáltatások hiányoznak (már ha valaki összeveti az előbb említett internet oldal adatbázisával a szakértői adatokat.) Amúgy pedig el kell oszlatnom egy szülői félreértést: gyermekét, ha sajátos nevelési igényű, nem írathatja oda, ahová akarja. A közoktatási törvény 30.§-a kimondja, hogy: A sajátos nevelési igényű gyermek óvodai nevelése, tanuló iskolai nevelése és oktatása, továbbá kollégiumi nevelése az e célra létrehozott gyógypedagógiai nevelési-oktatási intézményben, konduktív pedagógiai intézményben, óvodai csoportban, óvodai tagozaton, iskolai tagozaton, osztályban, csoportban vagy a többi gyermekkel, tanulóval együtt, azonos óvodai csoportban, óvodai tagozaton, illetve iskolai osztályban (a továbbiakban: a sajátos nevelési igényű gyermekek, tanulók – külön vagy közös – nevelésében és oktatásában részt vevő óvoda és iskola, illetve kollégium együtt: gyógypedagógiai nevelésben-oktatásban részt vevő nevelési-oktatási intézmény) történhet. Hogy az adott gyermek, tanuló csak külön, az e célra létrehozott intézményben, vagy a többiekkel együtt – azaz integráltan – nevelhető, oktatható-e, a tanulási képességet vizsgáló szakértői és rehabilitációs bizottságok jogosultak javaslatot tenni. A törvény lehetővé teszi, hogy a szülőt kötelezzék a vizsgálaton történő részvételre, a gyermek beiratását a megfelelő intézménybe. A gyermek, tanuló érdekében a jegyző kötelezheti a szülőt, hogy gyermekével jelenjen meg szakértői vizsgálaton, illetve a szakértői vélemény alapján gyermekét a megfelelő nevelési-oktatási intézménybe írassa be [a továbbiakban a (3) bekezdés szerint kiválasztott, illetve a (4) bekezdés szerint a jegyző által kijelölt nevelési-oktatási intézmény: kijelölt nevelési-oktatási intézmény, kijelölt óvoda, kijelölt iskola].” Azt viszont jó, ha tudják a szülők, hogy ezekre az intézkedésekre az államigazgatási eljárás keretében kerül sor azért, hogy lehetőségük legyen fellebbezésre – már ha nem értenek egyet a bizottság döntésével. * Kérdéseim persze még lennének, hiszen van még szemezgetni való a törvényből. Például nem értem kristálytisztán, hogyan is fog felállni az utazó gyógypedagógusi hálózat, és hogyan lehet igénybe venni. De mást is kérdezhetnék kíváncsi laikusként, de inkább a szakma kérdéseit várom, annál is inkább, mert engem Szauder Erik (BGyF) meggyőzött arról, hogy a módosítás jó dolog gyereknek, szülőnek, pedagógusnak egyaránt (l. előző számunkat). Most egy kicsit elbizonytalanodtam … Ferenczy Ágnes

	vissza a Tartalomhoz

	Ingyen tankönyv

	Már az iskolakezdés előtt hangos volt a sajtó, hogy kik kaphatnak ingyen tankönyvet. Az Oktatási Minisztérium honlapja erről így tájékoztat: “Ingyen kapják tankönyveiket a közoktatás mind a 12. évfolyamán a három és több gyermekes családokban élők, az egyedülálló szülők gyermekei és a tartósan beteg, fogyatékos gyermeket nevelők. (Kiemelés – a szerk.) A rendszeres gyermekvédelmi támogatásra szoruló – nem az előbbi kategóriákba tartozó – gyermekek közül idén az 1-4. osztályban járók jogosultak az ingyen tankönyvre … (www.om.hu). A gyakorlat sajnos mást mutatott: az ingyenesség 8000 ezer forintig terjed, legalábbis állami részről (az önkormányzat további támogatást is adhat). Ha pedig nem váltak el a szülők, és apa anya együtt neveli a gyerekeket, akkor hiába van fogyatékos a családban, az egészséges gyereknek nem jár a tankönyv, még akkor sem, ha olyan súlyos állapotú a testvér, hogy csak fejlesztő napközibe (vagy még oda sem) tud járni. A gyakorlatban tapasztaltakat megerősítette az Oktatási Minisztérium vezető főtanácsosa, Lucai István: ingyen tankönyv csak az iskolába járó fogyatékos gyermeknek szól. Kár. Nem olyan sok egész család van a fogyatékost nevelők között, ezért nem sok pénzébe kerültek volna a költségvetésnek.

	vissza a Tartalomhoz

	Esélytelen kisiskolások

	Valószínűleg bennem van a hiba, hogy nem szeretem ezt a szót: esélyegyenlőség. Mert félrevezető. Az élet bár verseny, mégsem lehet olyan steril és egyenlő esélyt biztosító körülményeket teremteni mindenütt – bár jó lenne -, mint például egy sportversenyen. És most csak a feltételekről beszélek, nem a sportolókról, akiknek a képességei különbözőek, ennélfogva az esélyeik sem egyformák. Szóval esélyegyenlőség nincs, mert ki szépnek születik, ki csúnyának; ki gazdag családba érkezik, ki szegénybe; ki a fővárosba, ki pedig egy szabolcsi kis faluban. És akkor arról még nem is szóltam, hogy ki egészségesen, ki pedig betegen jön a világra. A sort, azaz a kényszerű párhuzamokat, még folytathatnám. Esélyt teremteni, esélyt adni – azt igen, azt lehet. Mindez egy hármas sajtótájékoztató kapcsán jutott eszembe, ahol három miniszter: Csehák Judit (egészségügyi), Lévai Katalin (esélyegyenlőségi) és Magyar Bálint (oktatási) ismertették közös sajtótájékoztatójukon az Utolsó padból elnevezésű programot, amelynek célja: a nem fogyatékos gyermekek enyhe fokban fogyatékossá minősítésének visszaszorítása. *Miért nő a fogyatékos gyerekek száma?* Az Európai Unióban a fogyatékos gyermekek aránya 2,5-3{729cabe77cfad22e328e3f52dde1cef5a1d84c61b4eb2c69baf36222cdbb8fc4}. Magyarországon 5,3{729cabe77cfad22e328e3f52dde1cef5a1d84c61b4eb2c69baf36222cdbb8fc4}. Első ránézésre is sok ez a különbség, de ha valaki tudja, hogy mi áll a hazai 5,2{729cabe77cfad22e328e3f52dde1cef5a1d84c61b4eb2c69baf36222cdbb8fc4} mögött, akkor csöppet sem csodálkozik. A pénz. Pénz a családnak, és pénz az önkormányzatnak (normatív támogatás). A család, ha fogyatékosnak minősítik a gyermeket, akkor anyagilag jobban jár: a gyes nem három évig, hanem 10 éves korig jár (sőt, méltányosságból meghosszabbítható), magasabb a családi pótlék, jár a nevelési támogatás stb. Persze nem minden szegény ember szeretné, ha gyermekét – csak azért, mert hátrányból érkezett – fogyatékosnak minősítse a szakértői bizottság. Ám ha a gyermekkel baj van az iskolában, akkor esetleg maga a pedagógus kezdeményezi, hogy a gyermeket minősítsék vissza. Ez nem új keletű találmány: (ha jól emlékszem a nyolcvanas években végeztek már erre nézve vizsgálatot Zala megyében. Azt tapasztalták, hogy a normál általános iskola a kisegítőbe, a kisegítő pedig a foglalkoztatóba “passzolja” tovább a problémás gyerekeket. (Magyarázatra szorul talán az imént említett két jelző. Mielőtt minden alsó fokú iskolát általános iskolának neveztek volna, a gyógypedagógiai iskoláknak külön nevük volt. A kisegítő iskolába az enyhe fokban sérült gyerekek jártak, a foglalkoztatóba pedig a középsúlyos értelmi fogyatékosok.) Arra már nem emlékszem, de gyanítom, akkor is úgy volt, hogy a roma gyerekek felülreprezentáltak voltak ebben a körben. (Aki ma azt mondja, hogy a hatvanas-hetvenes évek a gazdagodás évei voltak, és hogy Magyarországon nem voltak igazán szegény emberek, azoknak ajánlom: nézzék meg Schiffer Pál Feketevonat c. szívszorító dokumentumfilmjét. 1971-ben készült.) A válasz: mert több a normatíva Arra kérdésre pedig, hogy mostanában miért kerül egyre több gyermek a fogyatékosok körébe, az iskolai normatívák közötti különbségek (is) adnak választ. Tudniillik a fogyatékos gyermek után több pénz jár, mint az ép gyermek után. Tehát az önkormányzat (az iskola fenntartója és a szakértői bizottság munkáltatója) míg egy normál általános iskolás után 2003-ban 190 500 ezer forintot, addig a speciális (manapság: sajátos) nevelési igényű gyermek után 430 ezer forintot kap. (Egyébként 1992 óta folyamatosan emelkedett mindkét normatíva, és ezzel párhuzamosan emelkedett a fogyatékosnak minősített gyerekek száma is.) Csak üdvözölni lehet, hogy a három tárca együttesen indított hadat a fogyatékossá minősítés ellen, különösen az ellen, hogy ebbe a kategóriába az érdekeiket nehezen érvényesíteni tudó roma családok gyerekei kerülnek. Míg az 1974/75-ös tanévben minden negyedik roma gyerek került gyógypedagógiai iskolába, addig 1992-ben számarányuk már 42{729cabe77cfad22e328e3f52dde1cef5a1d84c61b4eb2c69baf36222cdbb8fc4} volt. Az enyhe fokban értelmi fogyatékossá minősítésnek megvannak a szakmai kritériumai, amelyeket az erre hivatott bizottságok egyrészt nem tartanak be, másrészt az is szerepet játszhat benne, amit egy szegedi roma orvostól hallottam: a mostani iskolaérettségi tesztek kultúrafüggőek, emiatt kerülnek eleve hátrányba a roma és nemcsak a roma gyerekek, hanem a lumpen családból származó gyerekek. Van tehát tennivalója bőven a három tárcának. Az SzCsM olyan programokat, támogatásokat pályázatokat akar indítani, amelyek már a születés után enyhítik a hátrányokat, mindebbe a Fogyatékosügyi Tanácsot is bevonja, valamint a szakértői bizottságok megerősítése is célja. Az OM a pedagógusokat szeretné felkészíteni. Ma az integrált nevelésnek, oktatásnak nincsenek meg a feltételei nálunk, ezért sok településen szegregált osztályokba kerülnek a gyerekek, holott erre a törvény csak akkor ad lehetőséget, ha az elkülönítés valóban indokolt, és a gyermek érdekét szolgálja. Az 1998-as XXVI-os törvény – amit az újságírók az egyszerűség kedvéért esélyegyenlőségi törvénynek neveztek el – kimondja, hogy 2005. január 1-jéig (fokozatosan) meg kell teremteni a fogyatékos gyermekek speciális oktatásának tárgyi és személyi feltételeit. Emellett persze föl kell készíteni a pedagógusokat is (továbbképzés), és meg kell teremteni a szegregált osztályból a normálba való visszatérés feltételeit. Az esélyegyenlőségi miniszter szeretné megvizsgálni, mennyire kultúrafüggőek a minősítő tesztek, és az eredménytől függően átdolgoztatni azokat, azaz hidat verni a kultúrák között. *Integráltan vagy szegregáltan?* Nem állom meg, hogy ne tegyek egy kis kitérőt: ezekkel az intézkedésekkel párhuzamosan megteremthetők lennének az új közoktatási törvény szerinti “speciális nevelési igényű gyermekek” nevelésének, oktatásának feltételei. A hiperaktívoknak, a diszleksziásoknak, az autistáknak, a jó képességű downosoknak stb. Menetközben megépíthetnék a rámpákat, átépíthetnék a mosdókat is, hogy a mozgássérültek is bejuthassanak a normál iskolákba. Szóval én kicsit bővíteném a három tárca feladatait. Hogy valóban esélyt kapjon mindenki. * Nem kell hozzá különösebb felmérés – bár végeztek, és az eredmények azt igazolták -, hogy azokon a településeken, ahol a hátrányos helyzetű családok gyerekei óvodába jártak, a hátrányok csökkentek. Ezért csak üdvözölni lehet Medgyessy Péter azon bejelentését, hogy a rászoruló gyerekek ingyen étkezhetnek az óvodában. És a rászorulók – a közhiedelemmel és a média szóhasználatával ellentétben – nemcsak romagyerekek, hanem mindazok, akik a lét peremén, szegényen élen, legyenek ők akár magyar, szlovákok vagy német nemzetiségűek – ám ennek az országnak az állampolgárai. F. Á.

	vissza a Tartalomhoz

	Szezonnyitó Siófokon

	Nem tudom, kinek az ötlete volt a szeptember 6-i, siófoki Öszi wellness szezonnyitó elnevezésű rendezvény, de jó ötlet volt. Ráadásul még az idő is jó volt, hét ágra sütött a nap, jöttek az emberek, és jó kedvőek voltak. A Sport1 televízió és a Siófok Wellness & Conference közös rendezvényén “mindenki ott volt, aki számít”. Első hallásra ez túlzásnak tűnik, főleg azoknak, akik az előbbi körébe a hírességeket sorolják. Mert persze voltak ott politikusok, kedvenc énekesek, sportolók az épek és a parasport világából, színészek, újságírók, de a lényeg, ami számított, hogy fogyatékos és ép emberek közösen élvezték a napot, tapsoltak a színpadon fellépő Szandinak (például) vagy a Mozgásjavító Általános Iskola kerekes székes táncosainak (még egy példa). Együtt mentek Monspart Saroltával wellness sétára, melyet a mozgássérült emberekért szerveztek, és együtt nézték elismeréssel, ahogyan a tandemen az ép fiatalember és a vak fiatal lány kerekezett. Kipróbálták az esélyegyenlőségi parkban a kerekes széket (a fordulást, az egyre meredekebb rámpákon a felhajtást), ami után azt mondták: ezentúl más szemmel nézik az utcán közlekedő kerekes székeseket, és most már megértik, hogy miért olyan fontos az akadálymentesítés. Megtapsolták a kerekes székesek kosárdobó versenyét, ahol az épek is kerekes székből dobták (ha dobták) a kosarakat. A focipályán is egész nap zajlott az élet. A parlamenti képviselők és (pop)énekesek labdarúgó viadala után az újságírók és a színészek meccse következett. Este pedig mi is lehetett volna más, mint élő koncert, amelyet Dj-parti és tánc követett kifulladásig. Szóval jó nap volt, ami valószínűleg többet tett az integrációért, egymás jobb megértéséért, mint akárhány hangzatos nyilatkozat, vagy nagy hangon felkonferált “színes” riport a médiában. F. Á.

	vissza a Tartalomhoz

	Éremeső Dublinban

	Az alábbi cikk az Együtt Könnyebb! című újságból való. Egy “aranyos” szemtanú számol be élményeiről. A Speciális Olimpiát június 21-29. között tartották Dublinban. A megnyitó ünnepségre 80 ezer néző volt kíváncsi. A zavartalan lebonyolítást 30 ezer (!) önkéntes segítette. A magyar sportolók nyolc sportágban indultak, és most szerezték a legtöbb érmet: 40 aranyat, 22 ezüstöt és 17 bronzot. Róth András (Horizont Otthon, Szigetvár, Turbékpuszta 1), aki az éremesőből jócskán kivette részét, Speciális Olimpia Világjátékok Dublin, Írország címmel írt a nagy eseményről. Róth András vagyok, a Magyar Speciális Olimpia sportolója. Baranya megyéből egyedül én voltam Írországban. 52 sportoló vett részt a versenyen, és 20 kísérő volt, aki segítettek a magyar csapat felkészülésében és munkájában. Pestről, a Ferihegy 2-ről szállt fel a gép, ami Írországba ment. Megérkezésünkkor egy hatalmas kollégiumban szálltunk meg, egy éjszakát aludtunk ott. Másnap busszal mentünk Donegálig. Amikor megérkeztünk, az ottani írek nagyon barátságosan fogadtak bennünket. Nagyon szép szállodában laktunk, mindenféle ajándékot kaptunk. Felejthetetlen volt az a négy nap, amit ott töltöttünk. Június 21-én, a fővárosban, a nemzeti stadionban volt a megnyitó ünnepség. Összesen 160 ország vonult fel a stadionban. Nagyon szép volt a megnyitó ünnepség. A megnyitón Arnold Schwarzenegger is ott volt. Minden magyar versenyző megtett mindent a győzelemért. Küzdött bátran a helyezésekért. Én három fogásnemből: guggolás arany, fekve nyomás ezüst, felhúzás arany, összetett aranyérmet szereztem. Úgy érzem, nem hoztam szégyent hazámra, ezért érdemes volt sokat edzenem. Soha nem fogom elfelejteni azt a sok élményt, amiben részem volt. Továbbra is sokat edzek, készülök a következő versenyekre. Szeretném, ha négy év múlva ismét a speciális olimpia válogatott sportolója lehetnék, és részt vehetnék egy újabb olimpián, Sanghajban.

	vissza a Tartalomhoz

	Szűrés csak egészségeseknek?

	Az sincs rendben, ha az utca embere nem hajlandó tudomásul venni, hogy vannak közöttünk fogyatékossággal élő emberek. Az meg végképp furcsa, hogy az esélyek növelésére hivatottaknak sem jut ez mindig eszébe – holott hivatalból is figyelni kellene rájuk – ráadásul most van a fogyatékosok európai éve. Mindez az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztériumban tartott sajtótájékoztatón jutott eszembe, ahol bejelentették: A mellrák megelőzését célzó mammográfiai szűrés után a tárca bevezeti a méhnyakrákszűrést is. Igaz, ezt nem kötelező jelleggel, hanem csak ajánlás formájában. Mindkét szűrés az Egészség évtizedének Johan Béla nemzeti programja keretén belül történik. Az ok igen prózai: a méhnyakrákszűrésnél is ugyanaz a helyzet, mint az emlőszűrésnél, az érintett korosztályoknak csak 20-30{729cabe77cfad22e328e3f52dde1cef5a1d84c61b4eb2c69baf36222cdbb8fc4}-a jár el a vizsgálatokra. Mindkét program célja, hogy ezt a számot legalább a duplájára emelje, s ezzel egy időben növelje a lakosság egészségtudatos magatartását. A szűrés szervezése az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSz) feladata. A megjelent szakemberek között ott volt dr. Kovács Attila, az ÁNTSz helyettes tisztifoorvosa, akitől megkérdeztem, hogy az ilyen szűréseknél miért nem gondolnak a középsúlyos vagy annál súlyosabb értelmi fogyatékosokra és az autistákra. Mert a fogyatékosság nem egyenlő a mozgássérültséggel, gondoljanak csak a halmozottan sérültekre. Az ilyen fogyatékossággal élő emberek különös gondoskodást kívánnak, vannak, akiknél csak altatásban lehet elvégezni mindkét vizsgálatot. Azért fogalmazok ilyen óvatosan, mert nincsenek tapasztalataim e téren, azaz maguktól a szülőktől sem hallottam erről. Ez persze csak azt jelenti (jelentheti), hogy nem is vitték gyereküket ilyen vizsgálatokra, hiszen föl sem merült annak lehetősége, hogy lesz majd, aki az altatást elvégzi. Gondoljanak csak a fogorvosra: Budapesten két helyet tudok, ahol az értelmi fogyatékosokat ellátják, altatják is, ha kell – de mi a helyzet vidéken? Kovács Attila önkritikusan beismerte, az értelmi fogyatékosokra nem gondoltak. Amikor az emlőszűrő-helyekkel szerződést kötött az egészségbiztosítási pénztár, akkor a szakmai előírásokon kívül az is kritérium volt, hogy az épület akadálymentes legyen, azaz kerekes székkel is be lehessen jutni. (Az értelmi fogyatékosokra nem gondoltak.) A 47 szűrőhelyből 45 ilyen. A méhnyakrákszűrésnél még ez sincs, hiszen nem kötelező, csak ajánlott, aminek népszerűsítésére az egészségügyi tárca kommunikációs stratégiát dolgozott ki. Kovács Attila megígérte, utánanéz a dolognak, és visszahívnak. * Visszahívtak. Budai András, az ÁNTSz országos szűrési koordinátora volt a hívó. Mint mondta: a méhnyakrákszűrésnél az akadálymentességet sem vizsgálják, hiszen elvileg minden szakrendelőnek annak kellene lennie. (Itt aztán kis kitérőt tettünk, hogy megvitassuk, mennyire nem azok.) Az sem követelmény, hogy a területileg illetékes szakrendelőbe menjen a páciens, oda mehet, ahol a választott orvosa dolgozik. Ám ha az értelmi fogyatékosnak altatásra van szüksége, azt a szakrendelőkben nem végezhetik el, tehát mindenképpen kórházi háttér kell. “Igen ám, de fogadják-e kórházak oket – kérdeztem -, hiszen altatóorvos kell, asszisztens kell, tehát önmagában a nőgyógyász nem elég. Szükség lenne arra, hogy a fogadó kórház megjelölje a hónap egy kitüntetett napját, amikor maradéktalanul el tudja látni az értelmi fogyatékosokat. A népszerűsítési kampány során erre külön föl kellene hívni az érintett réteg figyelmét.” Ez utóbbi persze csak akkor lehetséges, ha minden érdekelt féllel tárgyaltak: a kórházakkal és az Országos Egészségbiztosítási Pénztárral (OEP), hiszen ez természetesen plusz kiadással jár. Mint Budai András elmondta: ők folyamatos kapcsolatban vannak az OEP-pel. A legközelebbi találkozón erről is fognak majd beszélni, és az eredményekről beszámol újságunknak. Ferenczy Ágnes

	vissza a Tartalomhoz

	Így látjuk mi …

	Talán emlékeznek még rá az olvasók, hogy tavaly beszámoltunk a Kézenfogva Alapítvány kétnapos rendezvényéről (2002. március 20-22.), amelynek Európa a hely, ahol élünk címet adták. A fesztivál keretében maguk a sérült emberek mondták, énekelték, táncolták el – és más alkotásokban mutatták meg -, hogy mit gondolnak, és mit várnak el Európától, a helytől, ahol mindannyian élünk. Most megjelent a két nap történéseit bemutató szép kiállítású kiadvány, amely az Így látjuk mi … címet viseli, és amelyben írásban és képben bemutatják a 21 résztvevő szervezetet, és azokat ez embereket, aki hozzájárultak a fesztivál sikeréhez.

	vissza a Tartalomhoz

	Az ÍME zárása

	Mint arról már 2002 végén hírt adtunk, a Kézenfogva Alapítvány az osztrák Chance B elnevezésű civil szervezettel – Phare támogatással – közös projektbe kezdett, amelynek magyarul az ÍME nevet adták. (Angolul: Including The Most Excluded). A projekt célja felhívni a társadalom figyelmét a súlyos, halmozottan fogyatékos emberek élethelyzetére, javítani a róluk kialakított társadalmi összképen, s élethelyzetükön, valamint képzési anyagot kidolgozni a velük dolgozó fejlesztő szakembereknek. Az egyéves projektet záró nemzetközi konferenciát ez év november 14-15-én tartja a Kézenfogva és a Chance B közösen. A nemzetközi konferencia témája – a projekt eredményein túl – a súlyosan, halmozottan sérült emberek élethelyzetének és lehetőségeinek bemutatása Magyarországon és Európában. A konferencia első napján Wolfgang Praschak a németországi helyzetet ismerteti; Bass László (ELTE BGGYFK) pedig arról a kutatásról számol be, mely a Súlyosan halmozottan sérült személyt nevelő családok életkörülményei Magyarországon címet viseli. Az előadásokat kerekasztal beszélgetés követi. A második napon a szolgáltatásokról és azok szerepéről esik szó: Michael Himmer, EASPD alelnöke, (Ausztria) Szolgáltatást nyújtó szervezetek, stratégiák és fogyatékosság az EU-ban címmel tart előadást, dr. Krémer Balázs, az ELTE szociálpolitikai Intézetének munkatársa pedig a mi térségünkről számol be Szolgáltatást nyújtó szervezetek és fogyatékosság a közép-kelet-európai országokban címmel. Az előadások után az ernyőszervezetek szerepéről cserélnek eszmét a jelenlévők. (Lapzártánkkor a konferencia színhelye még nem volt ismeretes.)

	vissza a Tartalomhoz

	Csak a papír lesz több?

	Lehet, hogy az olvasó, amint meglátja a címet, továbblapoz, hiszen – ha jól emlékszem – tavaly december óta foglalkozunk a Nemzeti civil alapprogrammal (NCA). Arra kérem, ne tegye. Ugyanis ez a törvény határozza meg az elkövetkezendőkben a civil szervezetek életét, pontosabban életminőségét. Tehát az alaphír: a Parlament június 23-án elfogadta a Nemzeti civil alapprogramot, amelyet tíz hónapig maguk a civil szervezetek is megvitattak, bírálataikkal és javaslataikkal finomítva a törvény tervezetét. Az alábbiakban a törvény elfogadása után született néhány cikkből közlünk részleteket. “A kérdés most az, hogy valóban hogyan fog működni ez a mechanizmus. Hiszen a törvény lehet szép és jó, de az abban foglaltakat végre is kellene hajtani, mégpedig időben. Kiindulva a mostani “négyszáz milliós” program elhúzódásából fakadó és tapasztalható civil elégedetlenségből, könnyen megbecsülhető, hogy mekkora politikai presztízsveszteséget és – nevezzük nevén – botrányt okozna, ha az Alapprogram a 2004. januárjában beérkező időarányos pénzt, szervezeti kiépítettség hiányában nem tudná nyomban folyósítani.” (A cikk a NIOK honlapján olvasható: http://www.nonprofit.hu/hirek/egyhir/163254.html.) * Hogy a törvényből mi valósul meg, és mi módon kerül bevezetésre, az a végrehajtási utasításon is múlik. A Népszabadságban (július 23.) Czene Gábor latolgatta az esélyeket: “A nonprofit szervezetek jövő februárban juthatnak hozzá a teljes évre szóló támogatás első negyedévi részletéhez, 1,6 milliárd forinthoz. Ehhez azonban – mondta lapunknak Jagasics Béla, a Miniszterelnöki Hivatal főosztályvezető-helyettese – feszített menetrendet kell teljesíteni. A kormány várhatóan szeptember végén fogadja el a törvényhez kapcsolódó végrehajtási rendeletet, ezután kezdődhetnek az alapprogram döntéshozó fórumait megalakító választások.” * Tanács István, a Sansz címu lap főszerkesztője így ír a a Magyar Hírlapban (06. 18.) Bizottságok, eljárások, papírhegyek című cikkében: “Maga az alapötlet jó, a civil szervezetek működését segíti, támogatja. A törvény megvalósításának mikéntje azonban magán hordozza mindazon gyermekbetegségeket, amelyek nemkívánatos kísérőjelenségei az ötlet megvalósulásának. Bürokratikus eljárások, felesleges kuratóriumok, nyilvántartások, papírhegyek, önülésezések, bizottságosdi … Ennél egyszerűbb lenne azt tenni, hogy mindazon civil szervezetek, akik begyűjtötték a maguk egy százalékát, kapják meg az államtól közvetlenül azt a plusz egy százalékot, amelyet az állam amúgy is erre szánna, s így a társadalom által is megméretett civil szervezetek járnak jól.” (A teljes cikk a NIOK honlapján: http://www.nonprofit.hu/hirek/egyhir/149994.html.) * NIOK portálján: www.niok.hu, vagy a Miniszterelnöki Hivatal honlapján: www.meh.hu továbbra is figyelemmel kísérhetik az NCA sorsát.

	vissza a Tartalomhoz

	Kutyás terápia Debrecenben

	A “Pacsi” Alapítvány Debrecenben van, és kutyaterápiával foglalkozik. Ez így persze nem pontos, mert azt a képzetet kelti, hogy a depresszióba esett kutyák lelkével foglalkozik. Pedig emberekkel foglalkoznak, olyanokkal, akiknek a kutyák segítenek. Molnár Tímea az alapítvány titkára (amúgy civilben hallást és jelnyelvi kommunikációt segítő fejlesztő pedagógus) saját tapasztalata alapján állítja, hogy a jól megválasztott fajtájú, jól kiképzett kutya és a jól kidolgozott, egyénre szabott tematikájú terápia sok-sok fogyatékos gyereknek lehet hasznos. Hasznos lehet például a mozgásfejlesztésnél, a lelki egyensúly megtalálásánál, de haszon az az öröm is, amit a gyerek arcán látni, amikor kapcsolatba lép a kutyával, és haszon az is, amikor ők ketten (kutya és gyermek) kapcsolatba lépnek: egymásra figyelnek. Mozgásfejlesztés, szocializáció, lelki egyensúly – talán ezekkel szavakkal jellemezhető röviden a “Pacsi” Alapítvány kutyás terápia programjának jótékony hatása. Fejlesztő pedagógusok és kutyakiképzők dolgoznak náluk. Egy-egy foglalkozás 20-30 perces, amin egy sérült, egy fejlesztő pedagógus, egy kutyafelvezető, no meg a kiképzett kutya vesz részt. Molnár Tímea saját, Rudi nevű magyar vizslájával végezte ezeket a foglalkozásokat, és nemcsak a mozgásfejlődésben észlelt a résztvevőknél haladást, hanem a kommunikációban is (mindkettőnél a kutya a motiváció, a tevékenység elindítója). Kapcsolatban vannak a budapesti Kutyával az Emberért Alapítvány munkatársaival (ELTE Etológiai tanszék), ők kiválóan tesztelik a “négylábú doktorokat”, azaz kiszűrik az alkalmatlan egyedeket. Az alapítvány jövőbeni kutyáit is ők válogatják majd ki. * Sok céljuk van: például, hogy szakembereket ki- és továbbképezzenek, oktató és bemutató központokat alakítsanak ki, szakmai értekezleteket, konferenciákat tartsanak, kiadványokat szerkesszenek. De talán az a legfontosabb és mihamarabb elérendő céljuk, hogy a jelenlegi kettőn kívül még legalább 25-30 kutyájuk legyen, és persze a mostaninál tágasabb helyük. * Akinek fölkeltette érdeklődését az alapítvány munkája az a (06-30) 555 2930-as vagy a (06-30) 249 9204 számokon veheti föl velük a kapcsolatot, de levelet is írhat: “Pacsi” Alapítvány, 4027 Debrecen, Szegfű u. 9. 4/13.; e-mail: nala@drmkk.hu. Ha pedig valahol már van hasonló kutyás terápia, akkor azt szerkesztőségünknek is írják meg, hogy arról is hírt tudjunk adni.

	vissza a Tartalomhoz

	A felvállalós ember

	Az, hogy a gyerek nyáron elmegy nyaralni, a legtöbb családnál megszokott dolog, arra az egy-két hétre nincs gond a gyerekkel. Hogy ezt a gondot ki vagy kik vállalják fel, arról kevés szó esik, pedig ha gyerekekről van szó, nem kicsi a felelősség. Hát még akkor, ha halmozottan sérült gyerekekről van szó. Pokorny Katalin ilyen felvállalós ember. Szülő, három gyermeket nevel, akik közül kettő Rett-szindrómával született. Kapolcsra autózunk éppen, Kati vezet. A kocsi dugig van az ÉTA különböző tagszervezeteiben dolgozó sérültek munkáival. A Művészetek Völgye befogadta ezeket a munkákat. A taliándörögdi iskolában nemcsak nézni lehet az elkészült kaspókat, folttechnikával készült takarókat, játékokat, hanem meg is lehet vásárolni. Bizakodunk abban, hogy lesz forgalom. Ez persze attól is függ, hogy milyen egyéb program van Taliándörögdön, hiszen aki már átrándult Kapocsról, Vigánpetendről, csak bekukkant hozzájuk is, és nem megy el üres kézzel. Egyelőre még csak úton vagyunk a 35 fokos hőségben, és arról beszélgetünk, milyen is volt a a nyár Megyaszón (Borsod-Abaúj-Zemplén megye). – Mozgalmas – mondja Kati, aki nem először viszi nyaraltatni mások gyerekeit, akiknek életkora most 7 és 15 év között mozgott. 9 halmozottan sérült és 5 egészséges gyerekre (a sérültek testvérei) 12 segítő jutott, akik közül három volt érintett szülők. A többiek vagy gyógypedagógus hallgatók, vagy végzett gyógypedagógusok voltak. Az ÉTA olvasóinak nem kell magyarázni, miért kell ennyi kísérő: a gyerekek mind pelenkások voltak. Az elvégzett munkáért a köszöneten kívül semmi ellenszolgáltatást nem kaptak – nem a pénzért csinálták. Vannak visszatérők, akik nyolc éve, mióta a megyaszói táborhely létezik, mindig nyaraltatnak. Ilyen visszatérő Pokorny Kati is. A megyaszói paplakban kialakított nyaralóhelyet a Conditio Humana tartja fenn. Sajnos a fűtés nem megoldott, ezért csak a nyári hónapokban használják a házat. – Hogyan lehet bekerülni a nyaralók vagy a nyaraltatók közé? – kérdem, miközben megpróbálok néhány emlékeztető szót felfirkantani egy darab papírra. – Minél előbb kell jelentkezni a Conditio Humanánál. A címük ugyanaz, mint az ÉTA-é.- A július 4-13-ig tartó szép napok hamar elszaladtak. Főleg azért, mert minden napra jutott valami jó program a “kötelező” fejlesztés mellett. Úszás és lovaglás mindenkinek volt, és hogy könnyebb legyen az élet, két csoportra oszlottak: míg az egyik úszott, a másik lovagolt és fordítva. Csobajra jártak lovagolni, Sárospatakra, a gyógyfürdőbe úszni, de megnézték a szerencsi csokoládé-múzeumot, és mivel épp akkor volt a Kaláka Fesztivál Miskolcon, annak szombati gyerekfesztiválján is ott voltak mindannyian. Nemcsak ők mentek látogatóba, de hozzájuk is jöttek: a szerencsi hittanosok. És nemcsak a gyerekeknek szereztek a felnőttek örömet, hogy sokféle látnivalót és jó programokat kínáltak nekik, hanem a gyerekek is (természetesen a felnőttek segítségével) nekik és egymásnak. Egyik nap három csoportra oszlottak, minden egyes csoportba jutott a gyerekek mellé szülő és gondozó. Az volt a dolguk a csoportoknak, hogy 5-5 perces műsorral lepjék meg a többieket. Az előadásra meghívták az ismerős, segítésre mindig kész falubelieket is. Mert a község elfogadta őket, dinnyét, barackot kaptak, a közértből egy karton üdítőt ingyen, és ha bármiféle gondjuk volt/van, mindig akad, aki segít. Önzetlenségükért ez volt a köszönet. Jót mulattak aznap este, s ha néha hamisra sikerült az ének, senkit nem zavart. – Nem volt fárasztó … – de még be sem fejezem a kérdést, már látom Kati arcán, hogy kár volt föltenni. – Nyugi volt, olyan nyugi, ami otthon elképzelhetetlen. Tavaly például még térerő sem volt, egyáltalán nem csengett a telefon, szerencsére idén is ritkán, televízió meg egyáltalán nincs, esténként a csöndet, meg a tücsköket hallgattuk. Jó volt. Néha persze gondolok arra, hogy más is eljöhetne, segíthetne, ez főleg olyankor jut eszembe, amikor kritizálnak vagy valamit reklamálnak a szülők de a következő évre elfelejtem, és megint megyek. Pokorny Kati a vendéglátóipari főiskolárá járt, s bár nem fejezte be, dolgozott a szakmájában és szerette. Ezt, mióta ikerlányai megszülettek, már nem teheti meg. A feltehetően genetikai eredetű rett-szindróma csak a lányokat érinti. Kati lányai 15 évesek, nagyfia most érettségizett, egyetemista, aztán van még egy negyedik “gyerek” is a háznál, egy kárpátaljai fiatal lány, aki itt tanul Magyarországon. Kati és a férje privátemberként látogatott Kárpátaljára, akkor ismerkedtek meg Csillával, s mi sem volt természetesebb, hogy ha már Budapesten fog tanulni, akkor lakjon náluk. “Ahol ennyi gyerek elfér, ott elfér a negyedik is, amúgy meg, ha segíthetsz, akkor miért ne tennéd?” – körülbelül ez volt a válasz az én “miért” kérdésemre. Ezek után azon sincs mit csodálkozni, hogy amikor a lányok mellett már dolgozni is tudott, akkor nem a vendéglátóiparba ment vissza (pedig ott több a pénz, mint egy civil szervezetnél), hanem részmunkaidőben elszegődött az ÉTA-hoz. Szervezéssel és egyéb adminisztratív teendőkkel foglalkozik. A tavasz meg a nyár a vándorkiállítással telt: a helyszínek kiválasztása, bejárása, a kiállítási anyagok szállítása, rendezése stb. Mielőtt Kapolcsra indultunk volna, Szerencsen járt – ott bontotta le a kiállítást, amelynek anyaga tornyosul a hátam mögött. Azt talán mondanom sem kell, hogy az ő ötlete volt a völgybeli kiállítás is, és ha már eszébe jutott, végig is vitte. Kezdetben voltak, akik megmosolyogták, erre ő csak ennyit mondott: – Nehogy már a fogyatékosok európai évében nemet mondjanak erre. – Neki lett igaza, Márta István igent mondott. – Nem is hinnéd, mennyi minden fér el ebben a kocsiban, valamit áttehettünk volna a másikba, hogy kényelmesebben ülj – mondja Kati, látva, hogy szenvedek az előre tolt és előre döntött ülés miatt. A “másik” a mikrobuszt jelenti, amivel Rubovszky László szállítja az eladandó árut, szintén Kapolcsra. Majd ott találkozunk. Addig még beszélgetünk arról, hogy szerencsére kevés a rett-szindrómás, de speciális orvosi ellátást igényelnének, és ezért szeretne a Rett Szindróma Alapítvány a közép-európai régióban, budapesti központtal, egy egészségügyi központot létrehozni. Katiék egyik kislányának gerincét is külföldön operálták. Abban reménykedtek, hogy az emlékezetes Rett-repülés, amelyet Kántás Andor és Latky Csongor hajtott végre, jobban ráirányítja a figyelmet erre a betegségre. (Az érintettek és a civilek talán fogékonyabbak, mint a hivatalban lévők. Példa erre a Rett-repülők honlapján található fórum, ahová a világ legkülönbözőbb tájáról érkeztek a levelek, bizonyítva, hogy milyen sokan kísérték figyelemmel a repülők útját, és azt is tudták, mi a hosszú és csöppet sem veszélytelen út célja.) Bár az alapítvány tagja a rett-szindrómások nemzetközi szövetségének, s legutóbb a zágrábi találkozón szó is volt egy ilyen központról (skandináv mintára), segítségre nem számíthatnak. Sok pénz az ilyen speciális központ kialakítása, s bizony ezt az ott lévő gazdagabb országok képviselői a szegény közép-európaiak tudtára is adták. (Talán ha egy meglévő gyógyintézet egyik részlege lenne a gyógyító központ, akkor könnyebben lehetne kialakítani és olcsóbban lehetne fenntartani – jut eszembe most, amikor ezeket a sorokat írom.) Közben megérkezünk Kapolcsra, majd Taliándörögdre, a beszélgetésnek vége. Azonnal nekiveselkedünk behordani a sok árut. Ott van már Kovács Mari Székesfehérvárról, az Alba Regia Civitan Club vezetője, az ő kocsijából is csak úgy dől kifelé sok folttechnikával varrt takaró, díszpárna, játék. Van tehát mit eladni, és van mivel öregbíteni az ÉTA tagszervezeteinek nevét. (Csak Mariék árujából 100 ezer forintnyi kelt el.) Ahogy végignézek a már csinosan elrendezett tárgyakon, kezdek hinni abban, hogy a fogyatékosok által készített árukat előbb vagy utóbb a boltok, áruházak polcain is látni fogom. Ferenczy Ágnes

	vissza a Tartalomhoz

	Önző önkéntesek

	A civilek szervezetei nem létezhetnének önkéntesek nélkül – sokan, sokszor elmondták már ezt a mondatot. Mások, akik nem ismerik az önzetlen szeretetet, a nem saját célra végzett munkát, úgy vélekednek: Biztos valamilyen előny kedvéért dolgoznak ingyen. Ki-ki döntse el, melyik állítást tartja igaznak. Magam az elsőt, mert életem során nagyon sok önzetlen emberrel találkoztam, akiknek “önzősége” abban merült ki, hogy örömüket lelték abban, hogy adhattak: időt, figyelmet, szeretetet, munkát vagy pénzt – másoknak. Október 6 és12 között idén is lesz önkéntesek hete. Idézek a felhívás szövegéből, melyet az Önkéntes Központ Alapítvány adott ki: “Minden év őszén, egy héten keresztül, azokat az embereket ünnepeljük, akik idejüket, energiájukat áldozzák valamilyen jó ügy érdekében, anyagi érdekeltség nélkül. Évente sok-sok szervezet rendez nyilvános programokat, melyek nem csupán saját önkénteseiket ünneplik, de az önkéntesség szellemiségét is hirdetik. Így vívjuk ki közösen azt az elismerést, amit minden önkéntes és a munkájukat szervezők megérdemelnek.” Az önkéntesek hete alatt konferencia lesz Önkéntesség Magyarországon címmel, valamint a tervek szerint fotópályázat is hirdetnek. A beérkezett képekből az önkéntesek napján, december 5-én nyílna kiállítás.

	vissza a Tartalomhoz

	Mindenki másképp csinálja

	Előző számunkban már beszámoltunk arról, hogy az ÉTA szervezésében többen tanulmányúton vettek részt Németországban. Cziráki Andrea és Hillier Márton az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztériumot képviselték az ÉTA meghívására. Összefoglaló a 2003. március 25-29. közötti bajorországi tanulmányútról címmel összegezték a látottakat. Írásunk az ő összefoglalójuk alapján készült. A tanulmányúton a bajorországi sérült személyeket ellátó intézmények szakmai munkájára és finanszírozásának módjára voltak kíváncsiak a résztvevők. Ennek során oktatási intézményeket, fejlesztő felkészítést adó nappali intézményeket, munkahelyeket és lakóotthonokat látogattak meg. Landshutban olyan lakóotthonban voltak, ahonnan a sérültek kijárnak dolgozni. A 850 embert foglalkoztató üzemet harminc évvel ezelőtt egy magánszemély alapította. Munkába állás előtt a sérülteket felkészítik az üzemben végzendő munkára, arra, amit a legjobban el tudnak majd látni. Erre egy-két évet szánnak a felkészítők a szakképzési részlegükben. A 850 dolgozó egynegyede lakóotthonban él, a többiek családban. *Munkahelyek ISO minősítéssel* Németországban ugyanis az az elv érvényesül, hogy a sérült minél hosszabb időt töltsön saját családja körében, a lakóotthon csak a legvégső esetben jöhet szóba. A lakóotthonokban 10-12 fő lakik, amelyek nem egymás mellett, hanem a városban elszórtan helyezkednek el. A munka, amit végeznek: autóalkatrész készítése, összeszerelése; faipari munkák; mosoda üzemeltetése. Ami érdekes és nyilván hozzájárul az üzemek életképességéhez, hogy a nagyon sok helyen a legmodernebb technológiával dolgoznak, és az üzemek rendelkeznek ISO minősítéssel is. Emellett ott, ahol célszerű, előnyben részesítik a hagyományos kézi munkát is pl. kézzel varrt, hímzett ruhákat is előállítanak. A Regens Wagner Alapítványt szintén bemutattuk már olvasóinknak. A tanulmányút résztvevői Dillingenben figyelhették meg, hogyan dolgoznak a gyakorlatban. Az 1874 óta létező alapítvány 441 féle szolgáltatást nyújt a rászorultaknak Bajorországban. Ami a mi szempontunkból érdekes, hogy 86 féle munkába vonják be a rászorultakat. Az alapítvány 6000 sérült embert gondoz, közöttük 2700 értelmi fogyatékost. A 6000 sérülttel 4000 ember foglalkozik (ez az arány durván megegyezik a hazaival, vagy legalábbis azzal, amit a szakemberek ideálisnak tartanak – a szerk. megjegyzése). Van egy Segítő centrumuk, ahol 480, általában pszichésen sérült diákot készítenek fel arra, hogy majd a normál iskolákban folytassák tanulmányaikat. A szakemberek szerint az itt tanulók 50{729cabe77cfad22e328e3f52dde1cef5a1d84c61b4eb2c69baf36222cdbb8fc4}-a visszailleszthető a normál iskolai közösségekbe. Erre átlagban egy és három év közötti időre van szükségük. *Nyereséges vállalkozás* A következőkben foglalták össze a tanulmányút tapasztalatait: A működési költségekhez járuló állami támogatás aszerint változik, hogy fejlesztésről és/vagy foglalkoztatásról, vagy intézeti ellátásról van szó.(A legenyhébb sérülésnél 40 euró a támogatás.) A Kemptenben meglátogatott közhasznú üzem minden munkatársa után 33 euró támogatást kap az év minden napjára. Nyereségüket visszaforgatják termelésbe. A lakók fizetése attól függ, hogy hol laknak: legtöbb a családban lakóknak jár: 190 euró. Minden normál munkahelynek 5{729cabe77cfad22e328e3f52dde1cef5a1d84c61b4eb2c69baf36222cdbb8fc4}-os kötelezettsége van, azaz ennyi sérültet kell fölvennie. Ha ezt nem teljesíti, akkor a betöltetlen munkahelyek után havonta 200 euró bírságot fizet a Munkaügyi Hivatalnak. Ez a bírság csökkenthető, ha olyan üzemnek ad megrendelést, amelyik sérülteket foglalkoztat (de csak a megrendelés 50{729cabe77cfad22e328e3f52dde1cef5a1d84c61b4eb2c69baf36222cdbb8fc4}-a számolható el ily módon). Azok az üzemek, amelyek valóban foglalkoztatják a sérülteket, a 16{729cabe77cfad22e328e3f52dde1cef5a1d84c61b4eb2c69baf36222cdbb8fc4}-os forgalmi adó helyett csak 7{729cabe77cfad22e328e3f52dde1cef5a1d84c61b4eb2c69baf36222cdbb8fc4}-ot fizetnek. Tehát az ő termékeik olcsóbbak, s így jobban értékesíthetők. “Ebben a rendszerben mindenki jól jár: minden fogyatékos ember, aki képes rá, az tud dolgozni, a megrendelő ösztönözve van, hogy ilyen üzemektől rendeljen, az állam eleget tesz foglalkoztatási kötelezettségének és a fogyatékosokat foglalkoztató üzemekben dolgozó nem fogyatékos alkalmazottaknak is (habár kevesebb a fizetésük, mint a versenyszférában) biztosabb a munkahelyük és munkaidő-kedvezményben részesülnek, nem beszélve a munka lelki oldaláról.” * Amikor elolvastam az összefoglalót megkérdeztem Cziráki Andreát, hogy mit tartana nálunk is hasznosíthatónak. E-mailjében a következőket írta: nagyobb méretű civil (szülői szervezeti) összefogást. Bajorországban az egész intézményes rész beleértve a foglalkoztatást is, szülői szervezeti irányítás alatt áll. Jobban számítani kellene a sérültek munkájára, foglalkoztatására. Vannak un. védett termékek, amelyeket csak ők állítanak elő, s a rendszer olyan jól szervezett, hogy jelenleg nincsen kielégítetlen elhelyezési illetve foglalkoztatási igény. Ez lenne nálunk is a legfontosabb elérendő cél. F. Á.

	vissza a Tartalomhoz

	Szövőszék otthonra

	Az egri Várady Tibor szövőszékeket készít több mint húsz éve. Mint az ÉTA-nak küldött levelében írja, szövőszékével “már sok-sok embernek segített értelmes munkát találni és ezáltal lelkileg is segítséget nyújtani.” A Prakti szövőszék család tagjai alkalmasak az egészen egyszerűtől a bonyolult, igényes munkadarabok elkészítésére. A szerkezetet úgy alakították ki, hogy a munkafázisok megtanulása a lehető legkönnyebb legyen. De az egri muhelyben minden hónap második szombatján 10-12-ig gépbemutatót és szövésbetanulást tartanak. Lehet a szövőszékeken rongyszőnyeget, falvédőt, lábtörlőket, tarisznyákat vagy akár díszpárnahuzatokat készíteni. A Prakti termékcsalád szövőszékei elsősorban családi igények kielégítésére vagy terápiás és szakköri foglalkoztatásokra alkalmasak, ipari méretű termelésre nagyobb teljesítményű géptípus beszerzését javasolja a készítő. Várady Tiborék műhelyében a szövéshez szükséges alapanyagokat is be lehet szerezni. A szövőszékkészítő népművész címe: 3300 Eger Cifrakapu út 43. VI./3. Telefon esténként: (06-36) 325-664, napközben: (06-30) 506-2375.

	vissza a Tartalomhoz

	Kalán néni dolgos tíz éve

	Paksi Pálné, azaz Kalán néni fáradhatatlan. Mindig fejlesztené, bővítené Pihenőkertjét és annak tevékenységi körét – ha hagynák (de erről majd késobb). Kalán néni Pihenőkertjében, szeptember 11-én, a fogyatékos emberek európai évéhez kapcsolódva nemcsak az autizmus második napját tartják meg (központi rendezvény Budapesten, szeptember 12-én), hanem azt is megünneplik, hogy az alapítvány már tízéves. Telefonon beszélgetünk arról, hogy mi is lesz ezen a nevezetes napon. “Ott a meghívó, rajta van minden” – nevet Kalán néni, aztán azt mondja: – Sok öröm és kevés duma lesz. Eljön a polgármester úr, Szilágyi Menyhért, mert ő lesz a házigazda, és ő nyitja meg a kiállítást. – (A kiállított műveket – mondanom sem kellene – a fogyatékosok készítették.) – Rövid kis műsort adunk mi, csorvásiak és a pusztaföldvári fiatalok, akik vendégségbe jönnek hozzánk. De a hagyományos palacsintás vendéglátásunkat már mindenki várja. – Ki csinálja a palacsintát – érdeklődőm – és mitől olyan várva várt esemény ez? – A mi postásunk, aki akkora palacsintákat süt, hogy a csodájára járnak, mert nemcsak nagy, hanem finom is. – Rendes postás van arrafelé, megérdemli, hogy megtudjuk a nevét. – Rendes bizony, évente egy hízott disznót is kapunk tőle. Major Pálnak hívják. (A disznóra pontosabban a disznóvágásra kapott szíves invitálásra emlékszem. Tavaly, ha nem fagy be a benzin a hűtőmben, ott lettem volna a csorvási disznóvágáson – meg másutt is, ahová elígérkeztem -, mert ilyenkor nagy felhajtás van, és egy újabb alkalom a barátokkal való együttlétre.) – Mi lesz még a nevezetes napon? – A legvégén diszkó a fiataloknak, de előtte még játékos sportdélután, hiszen nem kívánhatom, hogy minden fiatal végigülje a hivatalos ünnepséget. Olyanokat találtunk ki, amelyeket, csoportosan lehet játszani, és mindenki győzhet. Lesz például léggömb- és lisztfújási meg szívószálas málnaszörpivási verseny. És nálunk mindenki győztes lesz, mindenki kap valamit, mert itt a részvétel a fontos. Kalán néninél tízen élnek a lakóotthonban, öt segítőjük van. De elkelne még nem is egy lakóotthon ezen a környéken, hiszen mint mondja, nemcsak a hazából, hanem a határon túlról is jönnének lakónak. Az érdeklődők, amikor meghallják, hogy nincs üresedés, akkor szeretnének fölkerülni a (nem létező) várólistára. – Isten mentsen, hogy én ilyet csináljak – méltatlankodik Paksi Pálné. – Csak nem képzelik, hogy majd úgy fogok nézni a lakókra, hogy ki meddig húzza. De mondom, nincs olyan nap, hogy ne jönnének, mert azt te is tudod, hogy a 16 éveseknek, akik kikerülnek az iskolából, a képzésből, sehol nincs helyük. Jó lenne még egy otthont építeni, de nincs rá pénzünk. Arra sem volt, hogy a falu közepén megvegyünk egy házat, ami örökre megoldotta volna a munkával kapcsolatos gondjainkat. 54 ember jár be hozzánk dolgozni, Szekeres Erzsi az Összefogástól és az Ovita ad munkát nekünk. De jönnének még többen, csak már nem tudjuk hová leültetni őket. Elbúsungunk egy kicsit a pénztelenségen (nem jönnek a működési költségek, kevés a civil támogató), de aztán azt mondja Kalán néni (és milyen jellemző rá ez az optimizmus): – Hagyjuk ezt a csudába, inkább annak örüljünk, hogy ennyi ideig talpon maradtunk, és ha eljönnél, koccinthatnánk a jövőre is. Ferenczy Ágnes

	vissza a Tartalomhoz

	Kizáró gondnokság és munka

	Sokan ígérték, hogy foglalkoznak a “kizáró gondokság és a munkavégzés” címszó alatt elhíresült problémával. Akiket érint, valószínűleg emlékeznek rá: tavasszal jött a hír, hogy a budapesti ERFO elbocsátja azon dolgozóit, akik kizáró gondnokság alatt vannak, mert ők nem köthetnek munkaszerződést, és helyettük ezt a gondnokuk sem teheti meg. A Csató Zsuzsa szervezte Tüzér utcai tanácskozáson meghallgattuk az Igazságügyi Minisztérium képviselőjét, dr. Nagy Zsuzsát, az állampolgári jogok biztosát, Lenkovits Barnát, de okosabbak nem lettünk. A végső konklúzió az volt, hogy hallgatólagosan tudomásul veszi mindenki, hogy a kizáró gondnokság alatt lévő emberek dolgoznak, de az arra illetékesek majd megkeresik a jogszabályi megoldást is. Mondanom sem kell, hogy az ERFO jelenlévő igazgatóját ez nem nyugtatta meg, sem a többi célszervezet szintén ott lévő képviselőit. Amúgy a kizáró gondnokság nemcsak az értelmi fogyatékosokat, hanem a pszichiátriai betegeket is érinti, az ő, ombudsmanhoz intézett panaszlevelük indította el a “lavinát”. Az Országos Fogyatékosügyi Tanács (OFT) megbízta egy ad hoc bizottság felállításával az Értelmi Fogyatékosok és Segítőik Országos Érdekvédelmi Szövetségét (ÉFOÉSZ). Gyene Piroska, az ÉFOÉSZ elnöke állított össze azt az előterjesztést, amelyet a bizottság megvitat. Az alábbiakban az előterjesztés egy fontos részletét idézzük, amelyre a gondnokok (szülők) hivatkozhatnak elbocsátás esetén. (Reméljük, erre minél kevesebb helyen kerül sor.) Alapprobléma: Aláírhatja-e a gondnok a cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezett személy nevében a munkaszerződést? Az alapproblémával kapcsolatosan a következő konkrét válaszok születtek: – a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium Jogi főosztálya állásfoglalást adott ki a De Jure Alapítvány részére 2003. május 26-án; – a HVG (Heti Világgazdaság) munkajogi különszámában (2003-RA) a 8. oldalon jogszabály-magyarázatot adtak közre. Mindkét dokumentum megerősíti, hogy a gondnok a cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezett személy nevében a munkaszerződést aláírhatja. Bár ezek az iratok megnyugtatóak, egyik sem minősítheto jogforrásnak, pusztán jogszabály-értelmezésnek. Az Országos Fogyatékosügyi Tanács – az ÉFOÉSZ előterjesztésére – levélben fordult a foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszterhez, kérve, hogy a fenti kérdés megvizsgálása alapján – ha az lehetséges -, adjon ki általános érvényű, mindenkinek szóló hivatalos közleményt arról, hogy a gondnok aláírhat. Ez ugyan még mindig csak jogszabály-értelmezésnek minősül, de a Munkaügyi Közlönyben megjelentetve minden érintett felhasználhatja jogvita esetén. Az igazi megoldást a Munka törvénykönyvének és a Polgári törvénykönyvnek az egybehangzó módosítása jelentené, amikor is a gondnok munkaszerződés aláírására való jogosultságát maga a vonatkozó törvény mondaná ki. (Esetleg részletesen szabályozva a munkavégzéssel kapcsolatos jogosítványokat.)

	vissza a Tartalomhoz

	Búcsú …

	Azt hittem, ahogy múlnak a hetek, a hónapok, majd könnyebb lesz. Hogy már nem fáj annyira leírni azt a megmásíthatatlan tényt: 55 éves korában meghalt Jelli Magdi. Életem nagy ajándékának tartom, hogy megismertem őt. És nem az Önálló Élet Egyesület vezetőjeként emlékezem rá, hanem úgy, mint a barátomra, akivel jó volt együtt lenni, beszélgetni, akivel nemcsak sok közös gondolatunk, hanem sok közös tervünk is volt. De még mindig nem megy az írás … Talán úgy mondhatom el mindenkinek, hogy mire tette föl Magdi az életét, ha az Üzenetek című könyv Bevezetőjéből és abból a beszélgetésből idézek, amelyet vele készítettem. “Jelli Magdolnának, az Önálló Élet Egyesület vezetőjének ötlete volt a könyv. Megmutatni mindenkinek – sorstársaknak és épeknek -, hogy önállóan és önrendelkezoen kerekes székben is lehet élni. A kötet minden szereplőjének élete ezt bizonyítja. Ki előbb, ki később, de a maga kezébe vette sorsának irányítását. Azért születtek ezek a beszélgetések, hogy másoknak már könnyebb legyen, hogy higgyenek saját magukban. Ez az egyik és legfontosabb üzenete a könyvnek. A második nem kevésbé fontos: csökkenteni azt a távolságot, ami a kerekes székesek és az épek között van, és aminek megszüntetése az épeken múlik.” (Bevezető) * “A segítő munkának óriási szerepe van az életemben. Úgy gondolom, ha az élet értelmét keresi az ember, akkor tudja megtalálni, ha másokért él, és önmagán túlmutató dolgokat próbál tenni, s ezekkel jobbítja azt a szűk környezetet, ahová a hatóköre elér. Adni magunkból valamit a másiknak, hiszen csak úgy van értelme az életnek, ha mindenki tenni próbál a másikért. Életem legfontosabb része a szeretet, az odafigyelés, a megértés, és az önzetlenség. Kalkuttai Teréz anya szavaival szeretném befejezni ezt a beszélgetést: Az élet egyetlen esély, vedd komolyan; az élet szépség, csodáld meg; az élet boldogság, ízleld; az élet álom, tedd valósággá; az élet kihívás, fogadd el; az élet kötelesség, teljesítsd; az élet játék, játszd; az élet érték, vigyázz rá; az élet vagyon, használd fel; az élet szeretet, add át magad; az élet titok, fejtsd meg; az élet ígéret, teljesítsd; az élet szomorúság, győzd le; az élet dal, énekeld; az élet kűzdelem, harcold meg; az élet kaland, vállald; az élet jutalom, érdemeld ki; az élet az élet, éljed.” (Élni az életet) F. Á.

	vissza a Tartalomhoz

Facebook

Twitter

Nincs hasonló témájú bejegyzés

Hírlevél – 2003. szeptember

Lépjen velünk kapcsolatba!

Támogasson minket

Kitekintő