Hírlevél – 2003. szeptember

A Hírlevél 2003. év szeptemberi számának tartalmából:

  – Rövid hírek  
  – Családsegítők
konferenciája harmadszor
 
  – A vendégkönyvből  
  – Speciális házi segítségnyújtás  
  – Mit hozott a közoktatási
törvény
 
  – Ingyen tankönyv  
  – Esélytelen kisiskolások  
  – Szezonnyitó Siófokon  
  – Éremeső Dublinban  
  – Szűrés csak egészségeseknek?  
  – Így látjuk mi …  
  – Az ÍME zárása  
  – Csak a papír lesz több?  
  – Kutyás terápia Debrecenben  
  – A felvállalós ember  
  – Önző önkéntesek  
  – Mindenki másképp csinálja  
  – Szövőszék otthonra  
  – Kalán néni dolgos tíz
éve
 
  – Kizáró gondnokság és
munka
 
  – Búcsú …  
     
  Rövid hírek  
     
 

Október 9-10-én, ismét megrendezésre kerül a CIVILIÁDA,a Millenárison,
a D-csarnokban. A szervező Európa Ház szeptember közepéig várta
a kiállítani szándékozókat. Az új helyszín nagyobb, mint az eddig megszokott,
így remélhetőleg többen élnek a lehetőséggel. A már hagyományosnak mondható
programok mellett (helyszíni pályázat, tanácsadás, nonprofit könyvesbolt,
internet kávézó stb.) lesz plakátkiállítás, árverés és ötletbörze is.

(Forrás: NIOK Hírlevél)


A székesfehérvári Bója SE. december 6-án, országos úszóbajnokságot
rendez, amin részt vesz Székesfehérvár egyik testvérvárosa is: a németországi
Schwäbisch Gmünd is, amellyel 1990 óta ápol kulturális és egyéb (cserelátogatások,
vállalkozók találkozói stb.) kapcsolatokat a város.


A Nonprofit Média Központ Alapítvány Néző-pontváltás címmel féléves,
ingyenes tanfolyamot indít szeptembertől. A tanfolyam célja, hogy a fogyatékossággal
élő emberek aktív közreműködőivé váljanak a filmes, televíziós és rádiós
stáboknak. Felkészültek legyenek arra, hogy a média lehetőségeivel élve
formálják és befolyásolják a közvéleményt, azaz képesek legyenek saját
álláspontjukat megismertetni. A jelentkezések lezárultak, szeptember folyamán
választják ki azt a 20 embert, akik a tanfolyam elvégzése után gyakornokként
dolgozhatnak az alapítvány médiapartnereinél.


A leégett Budapest Sportcsarnok helyén felépült Budapest Sportaréna
akadálymentes. Ezt maguk az érintettek mondták, ugyanis a kerekes székesek
és a látássérültek a nyár közepén végigjárták sportcsarnokot. Kisebb hiányosságokat
ugyan tapasztaltak, de mint mondták, örülnének, ha a hazai középületekben
csak ennyi hibával találkoznának.

(RTL-Klub Híradó)


A Magyar Nemzeti Szívalapítvány adományaként az egészségügyi tárcához
eljuttatott automata defibrillátorok közül hármat a szombathelyi megyei
mentőszolgálat kapott. Az egészségügyi szaktárca országos programot indított
a hírtelen szívhalál laikus elhárításának elterjesztésére. Ennek célját
szolgálják azok az eszközök, amelyek közül a mentőszervezet is kapott.

(Forrás. Weborvos)


Megjelent az EU pályázatok szakszerű értelmezése és kidolgozása
című kiadvány. Nem egyszerő olvasmány, és nem is futható át két perc alatt.
300 oldalon mutatja be az EU belső piacát, a közbeszerzési pályázatok
jelentőségét és a tagállamok gazdaságában betöltött szerepét, kiemelten
kezelve a magyar pályázók szempontjából célországnak tekinthető EU-tagállamok
nemzeti szabályozását. Bemutatja a pályázatok valós nyerési esélyeit,
áttekintést nyújt a fontosabb pályázat-típusokról – Phare, Sapard, ISPA
– részletesen bemutatja a Phare beszerzési tendereinek végrehajtási folyamatát.
A könyv a Bau-Dok Alapítvány szerkesztésében és a Közép-európai
Üzleti Tanácsadó Kft
. kiadásában jelent meg.
Megrendelhető: a Közép-európai Üzleti Tanácsadó Kft-től, 1142.
Budapest, Gizella út 42-44. Tel./fax: 221-3801.
E-mail: cbc@cbc.hu. Ára: 9 800 Ft.

(Forrás: NIOK Hírlevél)


Érdekes adatokat talál a civil szervezetek iránt érdeklodő,
ha elmélyül a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) kiadásában megjelent
A nonprofit szektor főbb statisztikai jellemzői 2001 című kiadványban.
Érdekes olvasmány, főleg ha valaki még emlékszik arra, milyen szegényesen,
a semmiből indult az egész. És érdekes abból a szempontból is, hogy évek
óta nem változott Budapest egyeduralma sem. Itt van a legtöbb civil szervezet,
és nekik jutott a legtöbb pénz: a 2001. évben (becslések szerint) a befolyt
537 milliárd forint 63 százaléka. Míg a vizsgált évben a központi forrásokból
(központi költségvetés, önkormányzat) származó pénz 36{729cabe77cfad22e328e3f52dde1cef5a1d84c61b4eb2c69baf36222cdbb8fc4}-kal emelkedett,
addig a magánszemélyek adakozó kedve 7{729cabe77cfad22e328e3f52dde1cef5a1d84c61b4eb2c69baf36222cdbb8fc4}-kal csökkent. Ennek ellenére ebben
az évben (is) nehézségekkel küzdöttek a civil szervezetek, mert a kiadások
nagyobb ütemben nőttek, mint a bevételek.
A kiadvány megvásárolható: a KSH Statisztikai Szakkönyvesboltjában,
1024 Budapest, Keleti Károly u. 10. Telefon: 212-4348.
Megrendelhető: a KSH Marketing osztályán, 1024 Budapest, Keleti
Károly u. 5-7. e-mail: marketing.ksh@office.ksh.hu.
Telefon: 345-6570, fax: 345-6699.


A Gyermek- és Ifjúsági Sportminisztérium elkészítette
a gyermekek és az ifjúság helyzetéről, életkörülményeinek alakulásáról
szóló 2002. évi jelentést, melyet ez év szeptemberében terjeszt a kormány,
valamint az országgyűlés testületei elé. A minisztérium felkérte a négy
meghatározó, országos civil ifjúsági gyűjtőszervezetet: a Civil Ifjúsági
Kerekasztalt
, a Magyar Gyermek és Ifjúsági Tanácsot, a Nemzeti
Gyermek és Ifjúsági Szövetséget
, valamint az Országos Gyermek és
Ifjúsági Parlamentet
, hogy sajátos perspektívájukból egészítsék ki
véleményükkel a jelentést. A minisztérium vállalta azt is, hogy a tárca
által készített jelentést eljuttatja azoknak a civil szervezeteknek, melyek
azt kérik, és véleményükkel hozzá kívánnak járulni a dokumentáció elkészítéséhez.

A szerkesztési munka és az előterjesztések elkészítése szeptember elején
zárult le. A minisztérium a civil szervezetek hozzá eljuttatott véleményét
is beépítette jelentésébe.


Néhány részlet az oktatási biztos 2002. évi jelentéséből:
"A megfelelő ellátást biztosító intézményhálózat megléte esetén is
előfordul, hogy egyes személyek kívül rekednek a jogszabályokban rögzített
információ-áramlási csatornákon. Számos beadványban fordultak hozzánk
szülők azért, mert nem találtak megfelelő intézményt testi, érzékszervi,
értelmi, beszéd vagy más fogyatékos gyermekük számára. A fennálló intézményhálózattal
kapcsolatosan számos szerv információ-továbbításra kötelezett …

A megfelelő közoktatási intézmény megtalálása sok esetben
azért nem sikerült, mert a tanuló nem jutott el a szakértői bizottság
elé, a szülő így nem ismerhette meg az intézményi jegyzéket. A szakértői
bizottság helyett ezeket a tanulókat gyermekkórházak vizsgálták, és a
szülők a vizsgálati zárójelentés megállapításaira támaszkodva próbálták
megtalálni a megfelelő nevelési-oktatási intézményt. A kórházi szakemberek
ilyen tevékenysége sok esetben nem nélkülözhető a fogyatékossággal kűzdő
tanulók számára, azonban a szakértői bizottság vizsgálatát nem helyettesítheti.”

(Forrás: weborvos, Cs. Zs.)


Együtt Könnyebb!

Amikor először megjelent: bemutattuk. Aztán elfelejtkeztünk
róla. Talán azért, mert nem került a szemünk elé. Pedig nem mindennapi
újságról van szó: sérült emberek írják sérült embereknek és azoknak, akik
hajlandók megismerkedni egy “más” világgal. Főszerkesztője Korsós Ildikó,
az ÉFOÉSZ Ifjúsági tagozatának elnöke és Szvacsekné Jáhn Margit.
Teljes címe: Együtt Könnyebb! Kis világunk nagy hírei! Bárki írhat,
rajzolhat, fényképet küldhet az újságba.
Néhány cím a júniusi számból: Riport Göncz Zsuzsa nénivel (készítette:
Lővi György és Weisz Miklós); A Baltazár Színház bemutatása
(Vera); Speciális olimpia, Írország (Róth András),
Az olimpiai láng fogadása (Orsós Ibolya). De van benne társkereső
rovat, sport, irodalom és művészet (bárki elküldheti saját versét vagy
egyéb írását).

A következő lapzárta szeptember 27-én lesz, azaz eddig lehet
elküldeni a megjelentetni kívánt alkotásokat.
Cím: Fogd a Kezem alapítvány, 7634 Pécs, Kovács Béla u. 10.
Telefon: (06-72) 252 322. E-mail: fogdkezem@dravanet.hu.
Rajta vannak a neten is: fogdkezem.ultraweb.hu.


Nemzetközi hét
A Szegedi Mozgássérültek Alternatív Egyesülete július 25. és augusztus
3. között rendezte meg a fogyatékosok nemzetközi hetét. A rendezvénysorozaton
nemzetközi szakmai konferenciát tartottak, a megjelentek sport- és művészeti
programokon vehettek részt. Az egyesület évek óta dolgozik azért, hogy
az épek világa egyenrangúként fogadja el a fogyatékossággal élőket.


Munkába állítás
A fogyatékkal élő emberek munkaerőpiacra jutásának elősegítése
címmel kiírt Phare pályázaton 388 ezer eurót nyert a Jász-Nagykun-Szolnok
Megyei Munkaügyi Központ és négy partnere egy megyei rehabilitációs mentorhálózat
kiépítésére. Tizenhárom speciálisan kiképzett mentor fogja segíteni a
fogyatékos, illetve megváltozott munkaképességű embereket a nyílt munkaerőpiacon,
hogy esélyük legyen a munkába állásnál és tovább is. Ezért utógondozás
keretében segítik azt 20 embert, akiknek a munkába állításához szükséges
munkafeltételeket is biztosítják.

(Forrás: weborvos)


Törvénytervezet
Az esélyegyenlőségről szóló törvény tervezete az Igazságügyi Minisztérium
honlapján olvasható http://www.im.hu. A
tárca augusztus 7-ig várta az észrevételeket a kétéves előkészítés után
megszületett törvényjavaslatról, mely az egyenlő bánásmódot és az esélyegyenlőséget
van hivatva elősegíteni.

(Forrás: NIOK Hírlevél)


Szolgálati térkép az egészségért
Az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium adatbázist
szeretne létrehozni, hogy a fogyatékos emberek egészségügyi ellátása jobb
legyen. Az adatbázisból megtudhatnák az érintettek, hogy hol részesülhetnek
megfelelő egészségügyi ellátásban.

Ebben az évben szeretnék összegyűjteni azokat az információkat,
amelyeknek birtokában elkészülhet egy szolgálati térkép. A minisztérium
arra kéri az érintetteket, hogy az adatbázis elkészítéséhez egy (általuk
fontosnak ítélt) szempontrendszer összeállításával nyújtsanak segítséget.

Javaslatokat kérnek azzal kapcsolatban is, hogy milyen adatokra, milyen
információkra van szükségük a fogyatékos embereknek ahhoz, hogy megfelelő
ismerettel rendelkezzenek arról, hogy hol részesülhetnek megfelelő egészségügyi
ellátásban.

A javaslatokat szeptember 30-ig kérik eljuttatni a Fogyatékosügyi
Tanács titkárságára postán vagy e-mail-en.

Cím: Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium
Országos Fogyatékosügyi Tanács titkársága, 1051 Budapest Akadémia u. 3.

E-mail: vegh.miklosne@eszcsm.hu.

Telefon: 475-5823.

*

Nem állom meg, hogy ne írjam le azt, ami először eszembe
jutott, amikor ezt a mondatot olvastam: "Javaslatokat kérnek azzal
kapcsolatban is, hogy milyen adatokra, milyen információkra van szükségük
a fogyatékos embereknek ahhoz, hogy megfelelő ismerettel rendelkezzenek
arról, hogy hol részesülhetnek megfelelő egészségügyi ellátásban."

Ami eszembe jutott: nyilvános és könnyen hozzáférhető információkra. Mondjuk
a gyerekorvosnál, a háziorvosnál a váróban kifüggesztve. Ennek technikáját
már elmondtam minden kormány minden illetékesének. A javaslatot jónak
találták – majd elfelejtették. Remélem, a szolgálati térképpel nem így
lesz.

 
     
   
 
 
     
  Családsegítők konferenciája
harmadszor
 
     
 

Kis lépésekkel, de haladunk előre – mondta Rubovszky László,
az ÉTA ügyvezető igazgatója, amikor arra kértem összegezze a Fogadj
el!
címmel megrendezett kiállítások eredményét, különös tekintettel
a Művészetek Völgye-béli kiállításra és vásárra.

– Van egy vendégkönyve a kiállításnak, amelyet minden
helyszínen kiteszünk. Az elismerő sorok mellett mindig megjelenik az álmélkodás:
az emberek többségében úgy élnek az értelmi fogyatékosok, mint akik egész
nap nem csinálnak semmit. És a kiállítást látva döbbennek rá, hogy értéket,
szépséget tudnak létrehozni, olyan tárgyakat, amelyek hasznosak és szépek
is. Ezért is bíztunk abban, hogy Pokorny Kati ötlete beválik, és
Taliándörögdön, a Kapolcs melletti kis faluban az odalátogatók vesznek
is az áruinkból. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumát (NKÖM) sikerült
megnyernünk az ügynek, és anyagilag támogatta az egész programot. (A
vendégkönyv beírásait "A vendégkönyvből" cím alatt olvashatják
– a szerk.
) Közel háromszázezer forint értékben adtunk el árut, és
ez bizony szép és meggyőző eredmény. Ezek a napok abban is megerősítettek,
hogy jövőre igenis meg kell nyitni a fővárosban azt a boltot, ahol a sérült
emberek által készített tárgyakat kiállíthatjuk és egyúttal árusíthatjuk
is. Nem valami eldugott helyen, hanem ott, ahol sokan ránk találnak. A
Taliándörögdre is ellátogató Vass Lajos államtitkár (NKÖM) körülbelül
két órát körünkben tartózkodott, megismerte a terveinket. A tárca támogatná
budapesti boltnyitási tervünket.
Most akkor hátra lehet dolni, vagy nyaralni kell menni …
– Van dolgunk még elég, hiszen októberben, a piliscsabai Pázmány Péter
Egyetemen az ÉTA megrendezi a Családsegítők III. Konferenciáját,
aminek egyetlen témája lesz, a speciális házi segítségnyújtás, ezt reményeink
szerint alaposan körbejárjuk. (Erről bővebben a "Speciális házi
segítségnyújtás" cím alatt olvashatnak – a szerk.
) Ez a speciális
segítségnyújtás részét képezi annak az együttműködési tervezetnek, amire
az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium kérte az ÉTA-t.
A segítségnyújtás tervezetét az ÉTA közgyőlése is megtárgyalta. A program
a sérültet gondozó, ápoló család minden tagjának is nyújt életminőséget-javító
szolgáltatást.
Lehet már tudni, hogy kik lesznek az eloadók?
– Most, amikor beszélgetünk, még minden csak tervezet (augusztus elején
beszélgettem Rubovszky Lászlóval – F. Á.
). Göncz Árpádné, a
Kézenfogva Alapítvány vezetője és Mádl Dalma, a köztársasági elnök
felesége nyitná meg a konferenciát. Lévai Katalin, esélyegyenlőségi miniszter
ismertetné terveit, és lesznek szakmai előadók is, de még nem pontosítottuk
a részvételüket. De ott lesznek az ÉTA bajorországi partnerszervezeteinek
képviselői, a hazai ernyőszervezetek vezetői, akiktől azt kérjük, hozzanak
magukkal két-három sérült ember. Lesz műsor is, amelyet sérült emberek
adnak elő, az első napot orgonahangverseny zárja. A második napon ötletbörzét
tartunk a meghirdetett témakörben, és reméljük sok ötlettel tudják gazdagítani,
kiegészíteni az ÉTA tervezetét.
Hallottam, hogy kitüntetnek valakit.
– Jól hallotta, de nem valakit, hanem valakiket.
Lehet tudni, hogy kik ők?
– A két nevet nem mondom meg, de két polgármestert fogunk kitüntetni,
és ezt hagyománnyá is kívánjuk tenni. Két olyan polgármestert, akik sokat
tettek városukban a sérült emberekért. Tiszteletünk és elismerésünk jeléül,
Sándor János erdélyi fafaragó által készített magyar címert és
településük címerét kapják.
Szép ajándék. Most, hogy vége a beszélgetésnek, elárulja, hogy ki
lesz a két kitüntetett?

– Ha nem adja tovább, akkor igen, egyrészt mert azt szeretnénk, hogy meglepetés
legyen, másrészt ehhez el kell nyerni elnökségünk egyetértését is.
(Az elnökség szeptember 4-én megszavazta a jelölteket.)

Ferenczy Ágnes

 
     
   
 
 
     
  A vendégkönyvből  
     
 

Az alábbiakban a Fogadj el minket! elnevezésű vándorkiállítás
vendégkönyvének írásaiból szemezgettünk. A beírók nevének közlését azért
mellőztük, mert a legtöbb esetben nem lehetett elolvasni az aláírást,
de úgy véljük, név nélkül is tükröznek egyfajta társadalmi hozzáállást
a fogyatékos emberekkel kapcsolatban.

Pilisvörösvár
Nagyon értékes, igényes munkákat láttam. Valamennyi készítőnek szívből
gratulálok, és további kitartást kívánok az alkotások végzéséhez.
Nagyon szép volt, nem is látszik, hogy beteg emberek készítették oket.
Nekem nagyon tetszett.

Még az előzőkhöz: én örülnék, ha ilyet tudnék. Nagyon szépek!
Tényleg klassz, ilyet mi sem tudunk! Gratulálunk!

Eger
Köszönet azoknak, akik megrendezték ezt a kiállítást. Az alkotóknak adjon
az Úr még ihletet, kitartást, szép életet.
A kiállítás nagyon szép, és dicséri a nevelők hozzáállását, a fogyatékosok
beilleszkedését a társadalomba.

Köszönöm minden alkotó hasznosságának érzelmi és tárgyi bizonyítékát.
Jó volt itt lenni, jó volt látni, érezni, befogadni ezt a sok szép munkát.
Kívánok minden kiállítónak és segítőinek, hozzátartozóinak erőt, egészséget,
a lehető legjobbakat, elfogadást!

Szerencs
Kívánunk további türelmet, szeretetet e nemes munkához, reméljük még sok
széppel találkozunk. Isten áldja meg mindannyiuk életét!
Sokoldalú, színes, igényesen elkészített, figyelemre méltó alkotások,
fantáziadús, profi szinten kivitelezett darabok. Szépérzékre, nemes lélekre
valló gondos munkák. További jó egészséget, kitartást kívánok az alkotók
mindegyikének.

Köszönet az ÉTA-nak a szervezésért, reméljük, egyre több ilyen rendezvény
lesz, ahol ezek a fiatalok be tudnak mutatkozni.

Kapolcs, Művészetek völgye
Szombathelyről érkeztünk erre a csodálatos rendezvényre. A kiállítás olyan,
mint egy varázslat, látszik a készítők míves munkája, szépérzéke. Ezek
a művek mindenkihez és mindenkinek szólnak, Egyet vettünk mi is, hogy
emlékezzünk rátok.
Kívánom, hogy a sérültek és kevésbé sérültek lassan egyre közelebb
kerüljenek egymáshoz, és megszűnjön a félelem és az előítélet.

Örülök, hogy ilyen szép dolgokat lehet itt venni diákoknak is elérhető
áron.
Csak gratulálni tudok. Igazi művészettel találkoztam. Jó volt Pécsről
ide kiruccanni.

Az ötlet remek! Tulajdonképpen minden ember zseninek születik, csak van,
aki megtalálja önmagát, van, aki nem. Gratulálok.
A magukat egészségesnek tartó emberek többsége egész életében nem készít
ennyi hasznos dolgot, mint amennyit ti. Elismerés a nevelőknek, tanároknak.


Gyönyörű munkák! Köszönet a segítőknek, és gratuláció a készítőknek! Hajrá
fiúk, hajrá lányok, drukkolok, mutassátok meg a “népnek”, csak így tovább!

 
     
   
 
 
     
  Speciális házi segítségnyújtás
(kísérleti program – tervezet)
 
     
 

A tervezet kiindulópontja, hogy a sérült emberek nagy részét elsősorban
a család, másodsorban az önkormányzati, állami intézmények, harmadikként
pedig a civilszervezetek látják el. Hogy mit kap a családon kívül a sérült
ember, az erősen településfüggő, s emiatt a családokra igen nagy teher
hárul. Az alábbiakban a házi segítségnyújtás fontosabb területeit emeltük
ki a tervezetből.

A fogyatékkal és családban élő emberek életminőségét javító szolgáltatás
különállóan nevesített és intézményesített rendjének meghatározásával
és működtetésével nem csupán a célszemélyek, de családi környezetük (családtagjaik)
is esélyt kapnak a teljesebb értékű, egzisztenciálisnak is nevezhető élet
megélhetőségére. Erre kínál megoldást a speciális házi segítségnyújtás
intézményének rendszerbe állítása.

A speciális házi segítségnyújtás

A szociális feladatokat is szabályzó jogrendünk ismeri a házi segítségnyújtás
és a családsegítés jogintézményeit … A speciális házi segítségnyújtás
mint szolgáltatás – szakmai és rendszerbeli gyökerét tekintve egyaránt
– a már meglévő házi segítségnyújtás jogi alapjaira épülhet.

Specialitásának kiinduló pontjai:
– a mentálhigiéniés megközelítés különlegessége,
– a célszemélyek korösszetételének heterogenitása,
– a foglalkoztathatóság lehetőségei: szegregált és versenyképes, illetve
integrált vagy terápiás jellegű munkahelyek biztosítása,
– a gondozók egészségügyi, speciális ápolói felkészültsége,
– segédeszközök, gyógyászati segédeszközök átmeneti biztosítása,
– a sport, a kultúra és az oktatás lehetőségeinek elérhetősége.

E szakmai program az ÉTA Országos Szövetség öt régióközpontjának székhelyét
övező agglomerációs települések/kis települések fogyatékossággal élő lakóit
kívánja segíteni speciális házi segítségnyújtó szolgáltatásaival, abban
a meggyőződésben, hogy sikere és eredményessége a civil szervezeteket
és helyi önkormányzatokat ösztönözni fogja a szélesebb körű, azaz az ország
egyre szélesedő földrajzi körzeteit befogadó gyakorlat általánossá tételében.

A kísérletnek is minősíthető szakmai program kis településeken való primer
bevezetésének oka az itt élő fogyatékos emberek fokozottabb kiszolgáltatottsága.

 
     
   
 
 
     
  Mit hozott a közoktatási
törvény
 
     
 

A parlament elfogadta a közoktatási törvény módosítását.
Ma még nem tudjuk pontosan felmérni (nemcsak a laikusok, hanem az oktatásban
aktívan résztvevő pedagógusok sem), hogy ez mit is jelent. Mert a jövőről
van szó. A “selejt”, azaz a törvény hibái, csak 10-12 év múlva derülnek
ki igazán. Hogy mit hozott a fogyatékossággal élőknek, a gyógypedagógiai
iskolákba járóknak és pedagógusaiknak, arról nem szólnak a híradások –
mintha ebben az országban csupa egészséges gyerek élne.

Persze vannak a törvénynek olyan pontjai, amelyek
a “sajátos nevelési igényű gyermekeket” is érintik. Ilyen például az,
hogy buktatni csak a szülő beleegyezésével szabad, egyetlen esetet kivéve,
ha a gyermek túl sokat hiányzott az iskolából. Ebben az időszakban a félévi
és év végi bizonyítványokba csak szöveges értékelés kerül. (Ez utóbbit
barátnőm Waldorf iskolába járó fiánál láttam, és tetszett, hogy a pedagógus
milyen gonddal, szeretettel írt a gyermekről.) A buktatás eldöntésének
joga csak a negyedik osztályban kerül ismét a pedagógus hatáskörébe. A
készségek és képességek fejlesztésének kora sem zárul le a negyedik osztállyal,
hanem még két évvel tovább tart. (Érdekes dolog ez: egyfelől azt halljuk
a szakemberektől, hogy mennyivel többet tudnak a mai gyerekek már óvodás
korukban, mint szüleik; másfelől meg úgy tesznek ugyanazok a szakemberek,
mintha a mai kisgyerekek butábbak lennének elődeiknél. Csak halkan, kívülállóként
kérdezem: Nem lehet, hogy a módszerekben van a hiba? Pl. az olvasás, a
számolás tanításának módszerében?)

Az is érinti a speciális (hogy ilyen ódivatú jelzővel
élek, bocsássák meg nekem) iskolákban tanulókat, hogy ezentúl az iskolaszék
vagy a szülők közössége dönt olyan kérdésekben, amelyek a szülők pénztárcáját
terhelik. Például arról, hogy milyen tankönyvekből tanuljon a gyerek –
legalábbis ezt sulykolják az újságírók. Ám ha az embert furdalja a kíváncsiság,
meg aztán szereti első kézből ismerni a dolgokat, felmegy a netre, és
mit lát az Oktatási Minisztérium (OM) honlapján, ahol – szerencsére már
nem pdf formátumban – közlik a közoktatási törvény módosítását? Ezt:
[A pedagógust munkakörével összefüggésben megilleti az a jog, hogy]

c) a helyi tanterv alapján, a szakmai munkaközösség véleményének kikérésével
megválassza az alkalmazott tankönyveket, tanulmányi segédleteket, taneszközöket,
ruházati és más felszereléseket.

Na most akkor ki választja ki a tankönyveket? Persze
az is előfordulhat, hogy én nem tudok egy szöveget értőn, magyarul értelmezni,
de az is lehet, hogy mások ezeket a passzusokat értették félre:
(3) Tanítási év közben a meglévő tankönyvek, tanulmányi segédletek,
taneszközök, ruházati és más felszerelések beszerzésére vonatkozó döntés
nem változtatható meg, ha abból a szülőre fizetési kötelezettség hárul.

(4) Az iskolaszék – annak hiányában az iskolai szülői szervezet (közösség)
és az iskolai diákönkormányzat – ruházati és más felszerelések megvételével
kapcsolatosan a szülőkre háruló kiadások tekintetében korlátozásokat állapíthat
meg. A korlátozás nem járhat azzal a következménnyel, hogy kizárja a (2)
bekezdésben meghatározott ruházati és más felszerelések megvételét.

Azaz érvényben marad a pedagógust a munkakörével megillető joga.

*

A legnagyobb vihart az un. titoktartási kötelezettség
okozta, mi szerint minden olyan dolgot, ami a diákra nézve terhelő és
a pedagógus tudomására jut, azt nem mondhatja el senkinek, még a diák
szüleinek sem, kivéve amiről az 1. pont ír:
A tanuló írásbeli hozzájárulásának hiányában sem minősül a titoktartási
kötelezettség megszegésének a cselekvőképtelen kiskorú szülőjének tájékoztatása,
ha az a konkrét tény, adat, információ átadása nélkül, és azt követően
történik, hogy a pedagógus, illetve a nevelő és oktató munkát segítő alkalmazott
meggyőződött arról, hogy a tanulót ezzel nem hozza hátrányos helyzetbe.


Érdekes módon a törvény különbséget tesz titoktartás
és titoktartás között: A Kt. 2. számú melléklete, az Adatkezelés a
közoktatási intézményekben
a következőket is tartalmazza:
3. A pedagógus, illetve a nevelő és oktató munkát segíto alkalmazott
az óvoda vezetője, iskola igazgatója útján – a gyermekek védelméről és
a gyámügyi igazgatásról szóló törvény 17.§-ára is tekintettel – köteles
az illetékes gyermekjóléti szolgálatot haladéktalanul értesíteni, ha megítélése
szerint a gyermek, a kiskorú tanuló – más vagy saját magatartása miatt
– súlyos veszélyhelyzetbe kerülhet vagy került. Ebben a helyzetben az
adattovábbításhoz az érintett, illetve az adattal kapcsolatosan egyébként
rendelkezésre jogosult beleegyezése nem szükséges.

Tehát a gyermekjólétit lehet értesíteni, a szülőt nem.
Lehet, hogy bennem a hiba, de nem értem. Még azután sem, hogy gondosan
elolvastam a tárca államtitkára, Szüdi János egész oldalas írását
az Élet és Irodalomban (július 25. A titok kulcsa). Nem
lettem okosabb. A fenti ellentmondásról szó sem esik, csak bővebb szöveges
magyarázatát adja a törvénynek. Fel nem foghatom, hogy a gyermekjóléti
miért élvez elsobbséget a szülővel szemben. Miért kell hivatalos útra
terelni azt, ami esetleg elintézhető lenne “családon belül”? Az természetesen
más eset, ha maguk a szülők nem alkalmasak arra, hogy veszélyhelyzetben
segítséget adjanak gyermeküknek …

Ha az ember a törvényt nézi, akkor már nálunk megvalósult
az integrált oktatás, holott mint egy szakértőtől hallottam, a gyógypedagógiai
iskolák terén nem változik semmi. Sőt, a normál általános iskolákban sem.
Hiszen a törvény nem kötelezi az iskolákat, hogy úgy változtassák meg
alapító okiratukat, hogy abba a sajátos nevelési igényű gyerekek is beleférjenek.
Azt persze jó tudni a szülőknek, hogy a közoktatási törvény 86.§-ának
(2) bekezdése alapján minden önkormányzatnak kötelező feladata: a többiekkel
együtt – azaz integráltan – nevelhető, oktatható gyermekek óvodai nevelésének,
iskolai oktatásának biztosítása. Ennek érdekében akár megállapodhat más
önkormányzattal is, amelynek területén van megfelelő iskola, és akkor
az érintett gyermeket ott fogják tanítani. De attól még messze vagyunk,
hogy akár minden iskolába be lehessen íratni egy jó képességű downost
vagy asperger-szindrómás autistát. Úgy gondolom, ilyenkor van szerepük
a civileknek, akik a maguk csendes és szívós módján máris sok mindent
kikényszerítettek az elmúlt 13 év során. Mert ugye azt azért nem lehet
az eredmények csúcsának nevezni, hogy ezentúl nem azt mondjuk “down-szindrómás”,
hanem azt: “sajátos nevelési igényű gyermek”. Attól, hogy másképp nevezzük,
a probléma még megvan.

*

Az után, hogy Nagy Gyöngyi Máriával az Oktatási
Minisztérium, vezető főtanácsosával beszéltem, jobban átlátom az oktatási
törvényt. Ám ez azzal is járt, hogy a hiányok is jobban szembeötlőek.
Mint például ez az igazán demokratikus passzus, aminek a megvalósítása
sehogy sem működik a gyakorlatban.
6) Ha a gyermek tankötelezettségét sajátos nevelési igénye miatt nem
tudja teljesíteni, attól az évtől, amelyben az ötödik életévét betölti,
az óvodai nevelési év első napjától kezdődően a fejlődését biztosító fejlesztő
felkészítésben vesz részt (a továbbiakban a fejlesztő felkészítésben való
részvételi kötelezettség: képzési kötelezettség). A képzési kötelezettség
a tankötelezettség fennállásának végéig tart.

Ha jól emlékszem, ez az 1993-as közoktatási törvényben
is benne volt, tehát lett volna idő felkészülni arra, hogy a kisebb településeken
is megoldják az ott élő fogyatékossággal élő gyermekek fejlesztését. Akkor
talán nem kellene, mondjuk Nagykőrösről vagy Szegedről Pestre hordani
a fejlesztésre szoruló gyermekeket.
Amit még érdemes tudni (az más kérdés, hogy ez a gyakorlatban ma még hogyan
működik), a korai fejlesztés a fogyatékosság felismerésétől kezdődik,
és addig az időpontig tart, amíg a gyermek nem léphet óvodába. Ha az óvodai
nevelésre – a gyermek állapota (vagy az intézményrendszer elégtelensége)
miatt nincs lehetőség, akkor a korai fejlesztésben való részvétel életkori
határa legfeljebb ötéves korig tarthat. Ebben az életkorban kell megkezdődnie
a mindenki számára kötelező óvodai nevelésnek, vagy a súlyos, halmozottan
fogyatékos gyermek esetén – a képzési kötelezettség teljesítésének (fejlesztő
felkészítésnek).

Azoknak viszont, akik nem kerülhetnek be az iskolai
oktatás egyik formájába sem, a nappali ellátást – pl. az úgynevezett fejlesztő
napközi otthonokban – a szociális ágazat kell(ene), hogy biztosítsa. (Tudjuk,
ez a legbizonytalanabb láncszem, Budapesten két intézmény fogadja a 14
éven aluliakat, vidéken fogalmam sincs mi a helyzet. Hozzám csak a hiányt
panaszló szavak jutnak el.) Egyébként szintén Nagy Gyöngyi Máriától tudtam
meg, hogy az interneten rajta van minden olyan intézmény, amelyik fogadja
a sajátos nevelési igényű gyermekeket. Ez a szülőnek jó, mert így körül
tud nézni, hogy a környékén hol vannak megfelelő óvodák, iskolák, fejlesztő
intézmények. Az oldalt www.kir.hu
alatt kell keresni.

Ahhoz, hogy valós képet kapjunk az ellátottak és
ellátatlanok köréről, jó lenne fölmérni, hányan és milyen fogyatékossággal
élnek hazánkban. A szakértői bizottságoknak adatszolgáltatási kötelezettségük
van, amit kötelesek megküldeni az Oktatási Minisztériumnak, így előbb-utóbb
csak kiderül, hogy hol milyen szolgáltatások hiányoznak (már ha valaki
összeveti az előbb említett internet oldal adatbázisával a szakértői adatokat.)

Amúgy pedig el kell oszlatnom egy szülői félreértést:
gyermekét, ha sajátos nevelési igényű, nem írathatja oda, ahová akarja.
A közoktatási törvény 30.§-a kimondja, hogy:
A sajátos nevelési igényű gyermek óvodai nevelése, tanuló iskolai nevelése
és oktatása, továbbá kollégiumi nevelése az e célra létrehozott gyógypedagógiai
nevelési-oktatási intézményben, konduktív pedagógiai intézményben, óvodai
csoportban, óvodai tagozaton, iskolai tagozaton, osztályban, csoportban
vagy a többi gyermekkel, tanulóval együtt, azonos óvodai csoportban, óvodai
tagozaton, illetve iskolai osztályban (a továbbiakban: a sajátos nevelési
igényű gyermekek, tanulók – külön vagy közös – nevelésében és oktatásában
részt vevő óvoda és iskola, illetve kollégium együtt: gyógypedagógiai
nevelésben-oktatásban részt vevő nevelési-oktatási intézmény
) történhet.

Hogy az adott gyermek, tanuló csak külön, az e célra
létrehozott intézményben, vagy a többiekkel együtt – azaz integráltan
– nevelhető, oktatható-e, a tanulási képességet vizsgáló szakértői és
rehabilitációs bizottságok jogosultak javaslatot tenni. A törvény lehetővé
teszi, hogy a szülőt kötelezzék a vizsgálaton történő részvételre, a gyermek
beiratását a megfelelő intézménybe.
A gyermek, tanuló érdekében a jegyző kötelezheti a szülőt, hogy gyermekével
jelenjen meg szakértői vizsgálaton, illetve a szakértői vélemény alapján
gyermekét a megfelelő nevelési-oktatási intézménybe írassa be [a továbbiakban
a (3) bekezdés szerint kiválasztott, illetve a (4) bekezdés szerint a
jegyző által kijelölt nevelési-oktatási intézmény: kijelölt nevelési-oktatási
intézmény, kijelölt óvoda, kijelölt iskola].”

Azt viszont jó, ha tudják a szülők, hogy ezekre
az intézkedésekre az államigazgatási eljárás keretében kerül sor azért,
hogy lehetőségük legyen fellebbezésre – már ha nem értenek egyet a bizottság
döntésével.

*

Kérdéseim persze még lennének, hiszen van még szemezgetni
való a törvényből. Például nem értem kristálytisztán, hogyan is fog felállni
az utazó gyógypedagógusi hálózat, és hogyan lehet igénybe venni. De mást
is kérdezhetnék kíváncsi laikusként, de inkább a szakma kérdéseit várom,
annál is inkább, mert engem Szauder Erik (BGyF) meggyőzött arról,
hogy a módosítás jó dolog gyereknek, szülőnek, pedagógusnak egyaránt (l.
előző számunkat). Most egy kicsit elbizonytalanodtam …

Ferenczy Ágnes

 
     
   
 
 
     
  Ingyen tankönyv  
     
 

Már az iskolakezdés előtt hangos volt a sajtó, hogy kik kaphatnak ingyen
tankönyvet. Az Oktatási Minisztérium honlapja erről így tájékoztat:
“Ingyen kapják tankönyveiket a közoktatás mind a 12. évfolyamán a három
és több gyermekes családokban élők, az egyedülálló szülők gyermekei és
a tartósan beteg, fogyatékos gyermeket nevelők. (Kiemelés – a szerk.)
A rendszeres gyermekvédelmi támogatásra szoruló – nem az előbbi kategóriákba
tartozó – gyermekek közül idén az 1-4. osztályban járók jogosultak az
ingyen tankönyvre …
(www.om.hu).

A gyakorlat sajnos mást mutatott: az ingyenesség 8000 ezer forintig terjed,
legalábbis állami részről (az önkormányzat további támogatást is adhat).
Ha pedig nem váltak el a szülők, és apa anya együtt neveli a gyerekeket,
akkor hiába van fogyatékos a családban, az egészséges gyereknek nem jár
a tankönyv, még akkor sem, ha olyan súlyos állapotú a testvér, hogy csak
fejlesztő napközibe (vagy még oda sem) tud járni.

A gyakorlatban tapasztaltakat megerősítette az Oktatási Minisztérium
vezető főtanácsosa, Lucai István: ingyen tankönyv csak az iskolába
járó fogyatékos gyermeknek szól.

Kár. Nem olyan sok egész család van a fogyatékost nevelők között, ezért
nem sok pénzébe kerültek volna a költségvetésnek.

 
     
   
 
 
     
  Esélytelen kisiskolások  
     
 

Valószínűleg bennem van a hiba, hogy nem szeretem ezt a szót: esélyegyenlőség.
Mert félrevezető. Az élet bár verseny, mégsem lehet olyan steril és egyenlő
esélyt biztosító körülményeket teremteni mindenütt – bár jó lenne -, mint
például egy sportversenyen. És most csak a feltételekről beszélek, nem
a sportolókról, akiknek a képességei különbözőek, ennélfogva az esélyeik
sem egyformák.

Szóval esélyegyenlőség nincs, mert ki szépnek születik, ki csúnyának;
ki gazdag családba érkezik, ki szegénybe; ki a fővárosba, ki pedig egy
szabolcsi kis faluban. És akkor arról még nem is szóltam, hogy ki egészségesen,
ki pedig betegen jön a világra. A sort, azaz a kényszerű párhuzamokat,
még folytathatnám. Esélyt teremteni, esélyt adni – azt igen, azt lehet.
Mindez egy hármas sajtótájékoztató kapcsán jutott eszembe, ahol három
miniszter: Csehák Judit (egészségügyi), Lévai Katalin (esélyegyenlőségi)
és Magyar Bálint (oktatási) ismertették közös sajtótájékoztatójukon
az Utolsó padból elnevezésű programot, amelynek célja: a nem fogyatékos
gyermekek enyhe fokban fogyatékossá minősítésének visszaszorítása.

Miért nő a fogyatékos gyerekek száma?

Az Európai Unióban a fogyatékos gyermekek aránya 2,5-3{729cabe77cfad22e328e3f52dde1cef5a1d84c61b4eb2c69baf36222cdbb8fc4}. Magyarországon
5,3{729cabe77cfad22e328e3f52dde1cef5a1d84c61b4eb2c69baf36222cdbb8fc4}. Első ránézésre is sok ez a különbség, de ha valaki tudja, hogy mi
áll a hazai 5,2{729cabe77cfad22e328e3f52dde1cef5a1d84c61b4eb2c69baf36222cdbb8fc4} mögött, akkor csöppet sem csodálkozik. A pénz. Pénz a
családnak, és pénz az önkormányzatnak (normatív támogatás). A család,
ha fogyatékosnak minősítik a gyermeket, akkor anyagilag jobban jár: a
gyes nem három évig, hanem 10 éves korig jár (sőt, méltányosságból meghosszabbítható),
magasabb a családi pótlék, jár a nevelési támogatás stb. Persze nem minden
szegény ember szeretné, ha gyermekét – csak azért, mert hátrányból érkezett
– fogyatékosnak minősítse a szakértői bizottság. Ám ha a gyermekkel baj
van az iskolában, akkor esetleg maga a pedagógus kezdeményezi, hogy a
gyermeket minősítsék vissza. Ez nem új keletű találmány: (ha jól emlékszem
a nyolcvanas években végeztek már erre nézve vizsgálatot Zala megyében.
Azt tapasztalták, hogy a normál általános iskola a kisegítőbe, a kisegítő
pedig a foglalkoztatóba “passzolja” tovább a problémás gyerekeket. (Magyarázatra
szorul talán az imént említett két jelző. Mielőtt minden alsó fokú iskolát
általános iskolának neveztek volna, a gyógypedagógiai iskoláknak külön
nevük volt. A kisegítő iskolába az enyhe fokban sérült gyerekek jártak,
a foglalkoztatóba pedig a középsúlyos értelmi fogyatékosok.) Arra már
nem emlékszem, de gyanítom, akkor is úgy volt, hogy a roma gyerekek felülreprezentáltak
voltak ebben a körben. (Aki ma azt mondja, hogy a hatvanas-hetvenes évek
a gazdagodás évei voltak, és hogy Magyarországon nem voltak igazán szegény
emberek, azoknak ajánlom: nézzék meg Schiffer Pál Feketevonat c.
szívszorító dokumentumfilmjét. 1971-ben készült.)

A válasz: mert több a normatíva

Arra kérdésre pedig, hogy mostanában miért kerül egyre több gyermek a
fogyatékosok körébe, az iskolai normatívák közötti különbségek (is) adnak
választ. Tudniillik a fogyatékos gyermek után több pénz jár, mint az ép
gyermek után. Tehát az önkormányzat (az iskola fenntartója és a szakértői
bizottság munkáltatója) míg egy normál általános iskolás után 2003-ban
190 500 ezer forintot, addig a speciális (manapság: sajátos) nevelési
igényű gyermek után 430 ezer forintot kap. (Egyébként 1992 óta folyamatosan
emelkedett mindkét normatíva, és ezzel párhuzamosan emelkedett a fogyatékosnak
minősített gyerekek száma is.) Csak üdvözölni lehet, hogy a három tárca
együttesen indított hadat a fogyatékossá minősítés ellen, különösen az
ellen, hogy ebbe a kategóriába az érdekeiket nehezen érvényesíteni tudó
roma családok gyerekei kerülnek. Míg az 1974/75-ös tanévben minden negyedik
roma gyerek került gyógypedagógiai iskolába, addig 1992-ben számarányuk
már 42{729cabe77cfad22e328e3f52dde1cef5a1d84c61b4eb2c69baf36222cdbb8fc4} volt. Az enyhe fokban értelmi fogyatékossá minősítésnek megvannak
a szakmai kritériumai, amelyeket az erre hivatott bizottságok egyrészt
nem tartanak be, másrészt az is szerepet játszhat benne, amit egy szegedi
roma orvostól hallottam: a mostani iskolaérettségi tesztek kultúrafüggőek,
emiatt kerülnek eleve hátrányba a roma és nemcsak a roma gyerekek, hanem
a lumpen családból származó gyerekek.

Van tehát tennivalója bőven a három tárcának. Az SzCsM olyan programokat,
támogatásokat pályázatokat akar indítani, amelyek már a születés után
enyhítik a hátrányokat, mindebbe a Fogyatékosügyi Tanácsot is bevonja,
valamint a szakértői bizottságok megerősítése is célja. Az OM a pedagógusokat
szeretné felkészíteni. Ma az integrált nevelésnek, oktatásnak nincsenek
meg a feltételei nálunk, ezért sok településen szegregált osztályokba
kerülnek a gyerekek, holott erre a törvény csak akkor ad lehetőséget,
ha az elkülönítés valóban indokolt, és a gyermek érdekét szolgálja. Az
1998-as XXVI-os törvény – amit az újságírók az egyszerűség kedvéért esélyegyenlőségi
törvénynek
neveztek el – kimondja, hogy 2005. január 1-jéig (fokozatosan)
meg kell teremteni a fogyatékos gyermekek speciális oktatásának tárgyi
és személyi feltételeit. Emellett persze föl kell készíteni a pedagógusokat
is (továbbképzés), és meg kell teremteni a szegregált osztályból a normálba
való visszatérés feltételeit. Az esélyegyenlőségi miniszter szeretné megvizsgálni,
mennyire kultúrafüggőek a minősítő tesztek, és az eredménytől függően
átdolgoztatni azokat, azaz hidat verni a kultúrák között.

Integráltan vagy szegregáltan?

Nem állom meg, hogy ne tegyek egy kis kitérőt: ezekkel az intézkedésekkel
párhuzamosan megteremthetők lennének az új közoktatási törvény szerinti
“speciális nevelési igényű gyermekek” nevelésének, oktatásának feltételei.
A hiperaktívoknak, a diszleksziásoknak, az autistáknak, a jó képességű
downosoknak stb. Menetközben megépíthetnék a rámpákat, átépíthetnék a
mosdókat is, hogy a mozgássérültek is bejuthassanak a normál iskolákba.
Szóval én kicsit bővíteném a három tárca feladatait. Hogy valóban esélyt
kapjon mindenki.

*

Nem kell hozzá különösebb felmérés – bár végeztek, és az eredmények azt
igazolták -, hogy azokon a településeken, ahol a hátrányos helyzetű családok
gyerekei óvodába jártak, a hátrányok csökkentek. Ezért csak üdvözölni
lehet Medgyessy Péter azon bejelentését, hogy a rászoruló gyerekek
ingyen étkezhetnek az óvodában. És a rászorulók – a közhiedelemmel és
a média szóhasználatával ellentétben – nemcsak romagyerekek, hanem mindazok,
akik a lét peremén, szegényen élen, legyenek ők akár magyar, szlovákok
vagy német nemzetiségűek – ám ennek az országnak az állampolgárai.

F. Á.

 
     
   
 
 
     
  Szezonnyitó Siófokon  
     
 

Nem tudom, kinek az ötlete volt a szeptember 6-i, siófoki Öszi wellness
szezonnyitó
elnevezésű rendezvény, de jó ötlet volt. Ráadásul még
az idő is jó volt, hét ágra sütött a nap, jöttek az emberek, és jó kedvőek
voltak. A Sport1 televízió és a Siófok Wellness & Conference
közös rendezvényén “mindenki ott volt, aki számít”. Első hallásra ez túlzásnak
tűnik, főleg azoknak, akik az előbbi körébe a hírességeket sorolják. Mert
persze voltak ott politikusok, kedvenc énekesek, sportolók az épek és
a parasport világából, színészek, újságírók, de a lényeg, ami számított,
hogy fogyatékos és ép emberek közösen élvezték a napot, tapsoltak a színpadon
fellépő Szandinak (például) vagy a Mozgásjavító Általános Iskola
kerekes székes táncosainak (még egy példa). Együtt mentek Monspart
Saroltával
wellness sétára, melyet a mozgássérült emberekért szerveztek,
és együtt nézték elismeréssel, ahogyan a tandemen az ép fiatalember és
a vak fiatal lány kerekezett. Kipróbálták az esélyegyenlőségi parkban
a kerekes széket (a fordulást, az egyre meredekebb rámpákon a felhajtást),
ami után azt mondták: ezentúl más szemmel nézik az utcán közlekedő kerekes
székeseket, és most már megértik, hogy miért olyan fontos az akadálymentesítés.
Megtapsolták a kerekes székesek kosárdobó versenyét, ahol az épek is kerekes
székből dobták (ha dobták) a kosarakat. A focipályán is egész nap zajlott
az élet. A parlamenti képviselők és (pop)énekesek labdarúgó viadala után
az újságírók és a színészek meccse következett. Este pedig mi is lehetett
volna más, mint élő koncert, amelyet Dj-parti és tánc követett kifulladásig.
Szóval jó nap volt, ami valószínűleg többet tett az integrációért, egymás
jobb megértéséért, mint akárhány hangzatos nyilatkozat, vagy nagy hangon
felkonferált “színes” riport a médiában.

F. Á.

 
     
   
 
 
     
  Éremeső Dublinban  
     
 

Az alábbi cikk az Együtt Könnyebb! című újságból való. Egy
“aranyos” szemtanú számol be élményeiről. A Speciális Olimpiát
június 21-29. között tartották Dublinban. A megnyitó ünnepségre 80 ezer
néző volt kíváncsi. A zavartalan lebonyolítást 30 ezer (!) önkéntes segítette.
A magyar sportolók nyolc sportágban indultak, és most szerezték a legtöbb
érmet: 40 aranyat, 22 ezüstöt és 17 bronzot. Róth András (Horizont
Otthon, Szigetvár, Turbékpuszta 1), aki az éremesőből jócskán kivette
részét, Speciális Olimpia Világjátékok Dublin, Írország címmel
írt a nagy eseményről.

Róth András vagyok, a Magyar Speciális Olimpia sportolója.
Baranya megyéből egyedül én voltam Írországban. 52 sportoló vett részt
a versenyen, és 20 kísérő volt, aki segítettek a magyar csapat felkészülésében
és munkájában. Pestről, a Ferihegy 2-ről szállt fel a gép, ami Írországba
ment. Megérkezésünkkor egy hatalmas kollégiumban szálltunk meg, egy éjszakát
aludtunk ott. Másnap busszal mentünk Donegálig. Amikor megérkeztünk, az
ottani írek nagyon barátságosan fogadtak bennünket. Nagyon szép szállodában
laktunk, mindenféle ajándékot kaptunk. Felejthetetlen volt az a négy nap,
amit ott töltöttünk.

Június 21-én, a fővárosban, a nemzeti stadionban volt a megnyitó ünnepség.
Összesen 160 ország vonult fel a stadionban. Nagyon szép volt a megnyitó
ünnepség. A megnyitón Arnold Schwarzenegger is ott volt.

Minden magyar versenyző megtett mindent a győzelemért. Küzdött bátran
a helyezésekért. Én három fogásnemből: guggolás arany, fekve nyomás ezüst,
felhúzás arany, összetett aranyérmet szereztem. Úgy érzem, nem hoztam
szégyent hazámra, ezért érdemes volt sokat edzenem. Soha nem fogom elfelejteni
azt a sok élményt, amiben részem volt. Továbbra is sokat edzek, készülök
a következő versenyekre. Szeretném, ha négy év múlva ismét a speciális
olimpia válogatott sportolója lehetnék, és részt vehetnék egy újabb olimpián,
Sanghajban.

 
     
   
 
 
     
  Szűrés csak egészségeseknek?  
     
 

Az sincs rendben, ha az utca embere nem hajlandó tudomásul venni,
hogy vannak közöttünk fogyatékossággal élő emberek. Az meg végképp furcsa,
hogy az esélyek növelésére hivatottaknak sem jut ez mindig eszébe – holott
hivatalból is figyelni kellene rájuk – ráadásul most van a fogyatékosok
európai éve. Mindez az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztériumban
tartott sajtótájékoztatón jutott eszembe, ahol bejelentették: A mellrák
megelőzését célzó mammográfiai szűrés után a tárca bevezeti a méhnyakrákszűrést
is.

Igaz, ezt nem kötelező jelleggel, hanem csak ajánlás formájában. Mindkét
szűrés az Egészség évtizedének Johan Béla nemzeti programja keretén
belül történik. Az ok igen prózai: a méhnyakrákszűrésnél is ugyanaz a
helyzet, mint az emlőszűrésnél, az érintett korosztályoknak csak 20-30{729cabe77cfad22e328e3f52dde1cef5a1d84c61b4eb2c69baf36222cdbb8fc4}-a
jár el a vizsgálatokra. Mindkét program célja, hogy ezt a számot legalább
a duplájára emelje, s ezzel egy időben növelje a lakosság egészségtudatos
magatartását. A szűrés szervezése az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi
Szolgálat (ÁNTSz) feladata. A megjelent szakemberek között ott volt dr.
Kovács Attila
, az ÁNTSz helyettes tisztifoorvosa, akitől megkérdeztem,
hogy az ilyen szűréseknél miért nem gondolnak a középsúlyos vagy annál
súlyosabb értelmi fogyatékosokra és az autistákra. Mert a fogyatékosság
nem egyenlő a mozgássérültséggel, gondoljanak csak a halmozottan sérültekre.
Az ilyen fogyatékossággal élő emberek különös gondoskodást kívánnak, vannak,
akiknél csak altatásban lehet elvégezni mindkét vizsgálatot. Azért fogalmazok
ilyen óvatosan, mert nincsenek tapasztalataim e téren, azaz maguktól a
szülőktől sem hallottam erről. Ez persze csak azt jelenti (jelentheti),
hogy nem is vitték gyereküket ilyen vizsgálatokra, hiszen föl sem merült
annak lehetősége, hogy lesz majd, aki az altatást elvégzi. Gondoljanak
csak a fogorvosra: Budapesten két helyet tudok, ahol az értelmi fogyatékosokat
ellátják, altatják is, ha kell – de mi a helyzet vidéken? Kovács Attila
önkritikusan beismerte, az értelmi fogyatékosokra nem gondoltak. Amikor
az emlőszűrő-helyekkel szerződést kötött az egészségbiztosítási pénztár,
akkor a szakmai előírásokon kívül az is kritérium volt, hogy az épület
akadálymentes legyen, azaz kerekes székkel is be lehessen jutni. (Az értelmi
fogyatékosokra nem gondoltak.) A 47 szűrőhelyből 45 ilyen. A méhnyakrákszűrésnél
még ez sincs, hiszen nem kötelező, csak ajánlott, aminek népszerűsítésére
az egészségügyi tárca kommunikációs stratégiát dolgozott ki. Kovács Attila
megígérte, utánanéz a dolognak, és visszahívnak.

*

Visszahívtak. Budai András, az ÁNTSz országos szűrési koordinátora
volt a hívó. Mint mondta: a méhnyakrákszűrésnél az akadálymentességet
sem vizsgálják, hiszen elvileg minden szakrendelőnek annak kellene lennie.
(Itt aztán kis kitérőt tettünk, hogy megvitassuk, mennyire nem azok.)
Az sem követelmény, hogy a területileg illetékes szakrendelőbe menjen
a páciens, oda mehet, ahol a választott orvosa dolgozik. Ám ha az értelmi
fogyatékosnak altatásra van szüksége, azt a szakrendelőkben nem végezhetik
el, tehát mindenképpen kórházi háttér kell. “Igen ám, de fogadják-e kórházak
oket – kérdeztem -, hiszen altatóorvos kell, asszisztens kell, tehát önmagában
a nőgyógyász nem elég. Szükség lenne arra, hogy a fogadó kórház megjelölje
a hónap egy kitüntetett napját, amikor maradéktalanul el tudja látni az
értelmi fogyatékosokat. A népszerűsítési kampány során erre külön föl
kellene hívni az érintett réteg figyelmét.”

Ez utóbbi persze csak akkor lehetséges, ha minden érdekelt féllel tárgyaltak:
a kórházakkal és az Országos Egészségbiztosítási Pénztárral (OEP), hiszen
ez természetesen plusz kiadással jár. Mint Budai András elmondta: ők folyamatos
kapcsolatban vannak az OEP-pel. A legközelebbi találkozón erről is fognak
majd beszélni, és az eredményekről beszámol újságunknak.

Ferenczy Ágnes

 
     
   
 
 
     
  Így látjuk mi …  
     
  Talán emlékeznek még rá az olvasók, hogy tavaly
beszámoltunk a Kézenfogva Alapítvány kétnapos rendezvényéről (2002.
március 20-22.), amelynek Európa a hely, ahol élünk címet adták.
A fesztivál keretében maguk a sérült emberek mondták, énekelték, táncolták
el – és más alkotásokban mutatták meg -, hogy mit gondolnak, és mit várnak
el Európától, a helytől, ahol mindannyian élünk. Most megjelent a két nap
történéseit bemutató szép kiállítású kiadvány, amely az Így látjuk mi
címet viseli, és amelyben írásban és képben bemutatják a 21 résztvevő
szervezetet, és azokat ez embereket, aki hozzájárultak a fesztivál sikeréhez.
 
     
   
 
 
     
  Az ÍME zárása  
     
 

Mint arról már 2002 végén hírt adtunk, a Kézenfogva Alapítvány
az osztrák Chance B elnevezésű civil szervezettel – Phare támogatással
– közös projektbe kezdett, amelynek magyarul az ÍME nevet adták. (Angolul:
Including The Most Excluded). A projekt célja felhívni a társadalom figyelmét
a súlyos, halmozottan fogyatékos emberek élethelyzetére, javítani a róluk
kialakított társadalmi összképen, s élethelyzetükön, valamint képzési
anyagot kidolgozni a velük dolgozó fejlesztő szakembereknek. Az egyéves
projektet záró nemzetközi konferenciát ez év november 14-15-én tartja
a Kézenfogva és a Chance B közösen.

A nemzetközi konferencia témája – a projekt eredményein túl – a súlyosan,
halmozottan sérült emberek élethelyzetének és lehetőségeinek bemutatása
Magyarországon és Európában. A konferencia első napján Wolfgang Praschak
a németországi helyzetet ismerteti; Bass László (ELTE BGGYFK) pedig
arról a kutatásról számol be, mely a Súlyosan halmozottan sérült személyt
nevelő családok életkörülményei Magyarországon
címet viseli. Az előadásokat
kerekasztal beszélgetés követi.

A második napon a szolgáltatásokról és azok szerepéről esik szó: Michael
Himmer
, EASPD alelnöke, (Ausztria) Szolgáltatást nyújtó szervezetek,
stratégiák és fogyatékosság az EU-ban
címmel tart előadást, dr.
Krémer Balázs
, az ELTE szociálpolitikai Intézetének munkatársa pedig
a mi térségünkről számol be Szolgáltatást nyújtó szervezetek és fogyatékosság
a közép-kelet-európai országokban
címmel. Az előadások után az ernyőszervezetek
szerepéről cserélnek eszmét a jelenlévők. (Lapzártánkkor a konferencia
színhelye még nem volt ismeretes.
)

 
     
   
 
 
     
  Csak a papír lesz több?  
     
 

Lehet, hogy az olvasó, amint meglátja a címet, továbblapoz, hiszen
– ha jól emlékszem – tavaly december óta foglalkozunk a Nemzeti civil
alapprogrammal
(NCA). Arra kérem, ne tegye. Ugyanis ez a törvény határozza
meg az elkövetkezendőkben a civil szervezetek életét, pontosabban életminőségét.
Tehát az alaphír: a Parlament június 23-án elfogadta a Nemzeti civil alapprogramot,
amelyet tíz hónapig maguk a civil szervezetek is megvitattak, bírálataikkal
és javaslataikkal finomítva a törvény tervezetét. Az alábbiakban a törvény
elfogadása után született néhány cikkből közlünk részleteket.

“A kérdés most az, hogy valóban hogyan fog működni ez a mechanizmus.
Hiszen a törvény lehet szép és jó, de az abban foglaltakat végre is kellene
hajtani, mégpedig időben. Kiindulva a mostani “négyszáz milliós” program
elhúzódásából fakadó és tapasztalható civil elégedetlenségből, könnyen
megbecsülhető, hogy mekkora politikai presztízsveszteséget és – nevezzük
nevén – botrányt okozna, ha az Alapprogram a 2004. januárjában beérkező
időarányos pénzt, szervezeti kiépítettség hiányában nem tudná nyomban
folyósítani.” (A cikk a NIOK honlapján olvasható: http://www.nonprofit.hu/hirek/egyhir/163254.html.)

*

Hogy a törvényből mi valósul meg, és mi módon kerül bevezetésre, az a
végrehajtási utasításon is múlik. A Népszabadságban (július 23.)
Czene Gábor latolgatta az esélyeket: “A nonprofit szervezetek jövő
februárban juthatnak hozzá a teljes évre szóló támogatás első negyedévi
részletéhez, 1,6 milliárd forinthoz. Ehhez azonban – mondta lapunknak
Jagasics Béla, a Miniszterelnöki Hivatal főosztályvezető-helyettese
– feszített menetrendet kell teljesíteni. A kormány várhatóan szeptember
végén fogadja el a törvényhez kapcsolódó végrehajtási rendeletet, ezután
kezdődhetnek az alapprogram döntéshozó fórumait megalakító választások.”

*

Tanács István, a Sansz címu lap főszerkesztője így ír a
a Magyar Hírlapban (06. 18.) Bizottságok, eljárások, papírhegyek
című cikkében: “Maga az alapötlet jó, a civil szervezetek működését segíti,
támogatja. A törvény megvalósításának mikéntje azonban magán hordozza
mindazon gyermekbetegségeket, amelyek nemkívánatos kísérőjelenségei az
ötlet megvalósulásának. Bürokratikus eljárások, felesleges kuratóriumok,
nyilvántartások, papírhegyek, önülésezések, bizottságosdi … Ennél egyszerűbb
lenne azt tenni, hogy mindazon civil szervezetek, akik begyűjtötték a
maguk egy százalékát, kapják meg az államtól közvetlenül azt a plusz egy
százalékot, amelyet az állam amúgy is erre szánna, s így a társadalom
által is megméretett civil szervezetek járnak jól.” (A teljes cikk a NIOK
honlapján: http://www.nonprofit.hu/hirek/egyhir/149994.html.)

*

NIOK portálján: www.niok.hu, vagy a Miniszterelnöki
Hivatal honlapján: www.meh.hu továbbra is figyelemmel
kísérhetik az NCA sorsát.

 
     
   
 
 
     
  Kutyás terápia Debrecenben  
     
 

A “Pacsi” Alapítvány Debrecenben van, és kutyaterápiával foglalkozik.
Ez így persze nem pontos, mert azt a képzetet kelti, hogy a depresszióba
esett kutyák lelkével foglalkozik. Pedig emberekkel foglalkoznak, olyanokkal,
akiknek a kutyák segítenek. Molnár Tímea az alapítvány titkára
(amúgy civilben hallást és jelnyelvi kommunikációt segítő fejlesztő pedagógus)
saját tapasztalata alapján állítja, hogy a jól megválasztott fajtájú,
jól kiképzett kutya és a jól kidolgozott, egyénre szabott tematikájú terápia
sok-sok fogyatékos gyereknek lehet hasznos.

Hasznos lehet például a mozgásfejlesztésnél, a lelki egyensúly megtalálásánál,
de haszon az az öröm is, amit a gyerek arcán látni, amikor kapcsolatba
lép a kutyával, és haszon az is, amikor ők ketten (kutya és gyermek) kapcsolatba
lépnek: egymásra figyelnek. Mozgásfejlesztés, szocializáció, lelki egyensúly
– talán ezekkel szavakkal jellemezhető röviden a “Pacsi” Alapítvány kutyás
terápia programjának jótékony hatása. Fejlesztő pedagógusok és kutyakiképzők
dolgoznak náluk. Egy-egy foglalkozás 20-30 perces, amin egy sérült, egy
fejlesztő pedagógus, egy kutyafelvezető, no meg a kiképzett kutya vesz
részt. Molnár Tímea saját, Rudi nevű magyar vizslájával végezte ezeket
a foglalkozásokat, és nemcsak a mozgásfejlődésben észlelt a résztvevőknél
haladást, hanem a kommunikációban is (mindkettőnél a kutya a motiváció,
a tevékenység elindítója). Kapcsolatban vannak a budapesti Kutyával
az Emberért Alapítvány
munkatársaival (ELTE Etológiai tanszék), ők
kiválóan tesztelik a “négylábú doktorokat”, azaz kiszűrik az alkalmatlan
egyedeket. Az alapítvány jövőbeni kutyáit is ők válogatják majd ki.

*

Sok céljuk van: például, hogy szakembereket ki- és továbbképezzenek,
oktató és bemutató központokat alakítsanak ki, szakmai értekezleteket,
konferenciákat tartsanak, kiadványokat szerkesszenek. De talán az a legfontosabb
és mihamarabb elérendő céljuk, hogy a jelenlegi kettőn kívül még legalább
25-30 kutyájuk legyen, és persze a mostaninál tágasabb helyük.

*

Akinek fölkeltette érdeklődését az alapítvány munkája az a (06-30) 555
2930-as vagy a (06-30) 249 9204 számokon veheti föl velük a kapcsolatot,
de levelet is írhat: “Pacsi” Alapítvány, 4027 Debrecen, Szegfű u. 9. 4/13.;
e-mail: nala@drmkk.hu.
Ha pedig valahol már van hasonló kutyás terápia, akkor azt szerkesztőségünknek
is írják meg, hogy arról is hírt tudjunk adni.

 
     
   
 
 
     
  A felvállalós ember  
     
 

Az, hogy a gyerek nyáron elmegy nyaralni, a legtöbb
családnál megszokott dolog, arra az egy-két hétre nincs gond a gyerekkel.
Hogy ezt a gondot ki vagy kik vállalják fel, arról kevés szó esik, pedig
ha gyerekekről van szó, nem kicsi a felelősség. Hát még akkor, ha halmozottan
sérült gyerekekről van szó. Pokorny Katalin ilyen felvállalós ember. Szülő,
három gyermeket nevel, akik közül kettő Rett-szindrómával született.

Kapolcsra autózunk éppen, Kati vezet. A kocsi
dugig van az ÉTA különböző tagszervezeteiben dolgozó sérültek munkáival.
A Művészetek Völgye befogadta ezeket a munkákat. A taliándörögdi
iskolában nemcsak nézni lehet az elkészült kaspókat, folttechnikával készült
takarókat, játékokat, hanem meg is lehet vásárolni. Bizakodunk abban,
hogy lesz forgalom. Ez persze attól is függ, hogy milyen egyéb program
van Taliándörögdön, hiszen aki már átrándult Kapocsról, Vigánpetendről,
csak bekukkant hozzájuk is, és nem megy el üres kézzel.

Egyelőre még csak úton vagyunk a 35 fokos hőségben,
és arról beszélgetünk, milyen is volt a a nyár Megyaszón (Borsod-Abaúj-Zemplén
megye). – Mozgalmas – mondja Kati, aki nem először viszi nyaraltatni mások
gyerekeit, akiknek életkora most 7 és 15 év között mozgott. 9 halmozottan
sérült és 5 egészséges gyerekre (a sérültek testvérei) 12 segítő jutott,
akik közül három volt érintett szülők. A többiek vagy gyógypedagógus hallgatók,
vagy végzett gyógypedagógusok voltak. Az ÉTA olvasóinak nem kell magyarázni,
miért kell ennyi kísérő: a gyerekek mind pelenkások voltak. Az elvégzett
munkáért a köszöneten kívül semmi ellenszolgáltatást nem kaptak – nem
a pénzért csinálták. Vannak visszatérők, akik nyolc éve, mióta a megyaszói
táborhely létezik, mindig nyaraltatnak. Ilyen visszatérő Pokorny
Kati is. A megyaszói paplakban kialakított nyaralóhelyet a Conditio
Humana
tartja fenn. Sajnos a fűtés nem megoldott, ezért csak a nyári
hónapokban használják a házat.
Hogyan lehet bekerülni a nyaralók vagy a nyaraltatók közé?
kérdem, miközben megpróbálok néhány emlékeztető szót felfirkantani egy
darab papírra.
– Minél előbb kell jelentkezni a Conditio Humanánál. A címük ugyanaz,
mint az ÉTA-é.- A július 4-13-ig tartó szép napok hamar elszaladtak. Főleg
azért, mert minden napra jutott valami jó program a “kötelező” fejlesztés
mellett. Úszás és lovaglás mindenkinek volt, és hogy könnyebb legyen az
élet, két csoportra oszlottak: míg az egyik úszott, a másik lovagolt és
fordítva. Csobajra jártak lovagolni, Sárospatakra, a gyógyfürdőbe úszni,
de megnézték a szerencsi csokoládé-múzeumot, és mivel épp akkor volt a
Kaláka Fesztivál Miskolcon, annak szombati gyerekfesztiválján is
ott voltak mindannyian. Nemcsak ők mentek látogatóba, de hozzájuk is jöttek:
a szerencsi hittanosok. És nemcsak a gyerekeknek szereztek a felnőttek
örömet, hogy sokféle látnivalót és jó programokat kínáltak nekik, hanem
a gyerekek is (természetesen a felnőttek segítségével) nekik és egymásnak.
Egyik nap három csoportra oszlottak, minden egyes csoportba jutott a gyerekek
mellé szülő és gondozó. Az volt a dolguk a csoportoknak, hogy 5-5 perces
műsorral lepjék meg a többieket. Az előadásra meghívták az ismerős, segítésre
mindig kész falubelieket is. Mert a község elfogadta őket, dinnyét, barackot
kaptak, a közértből egy karton üdítőt ingyen, és ha bármiféle gondjuk
volt/van, mindig akad, aki segít. Önzetlenségükért ez volt a köszönet.
Jót mulattak aznap este, s ha néha hamisra sikerült az ének, senkit nem
zavart.
Nem volt fárasztó … – de még be sem fejezem a kérdést, már
látom Kati arcán, hogy kár volt föltenni.
– Nyugi volt, olyan nyugi, ami otthon elképzelhetetlen. Tavaly például
még térerő sem volt, egyáltalán nem csengett a telefon, szerencsére idén
is ritkán, televízió meg egyáltalán nincs, esténként a csöndet, meg a
tücsköket hallgattuk. Jó volt. Néha persze gondolok arra, hogy más is
eljöhetne, segíthetne, ez főleg olyankor jut eszembe, amikor kritizálnak
vagy valamit reklamálnak a szülők de a következő évre elfelejtem, és megint
megyek.

Pokorny Kati a vendéglátóipari főiskolárá járt,
s bár nem fejezte be, dolgozott a szakmájában és szerette. Ezt, mióta
ikerlányai megszülettek, már nem teheti meg. A feltehetően genetikai eredetű
rett-szindróma csak a lányokat érinti. Kati lányai 15 évesek, nagyfia
most érettségizett, egyetemista, aztán van még egy negyedik “gyerek” is
a háznál, egy kárpátaljai fiatal lány, aki itt tanul Magyarországon. Kati
és a férje privátemberként látogatott Kárpátaljára, akkor ismerkedtek
meg Csillával, s mi sem volt természetesebb, hogy ha már Budapesten
fog tanulni, akkor lakjon náluk. “Ahol ennyi gyerek elfér, ott elfér a
negyedik is, amúgy meg, ha segíthetsz, akkor miért ne tennéd?” – körülbelül
ez volt a válasz az én “miért” kérdésemre.

Ezek után azon sincs mit csodálkozni, hogy amikor
a lányok mellett már dolgozni is tudott, akkor nem a vendéglátóiparba
ment vissza (pedig ott több a pénz, mint egy civil szervezetnél), hanem
részmunkaidőben elszegődött az ÉTA-hoz. Szervezéssel és egyéb adminisztratív
teendőkkel foglalkozik. A tavasz meg a nyár a vándorkiállítással telt:
a helyszínek kiválasztása, bejárása, a kiállítási anyagok szállítása,
rendezése stb. Mielőtt Kapolcsra indultunk volna, Szerencsen járt – ott
bontotta le a kiállítást, amelynek anyaga tornyosul a hátam mögött. Azt
talán mondanom sem kell, hogy az ő ötlete volt a völgybeli kiállítás is,
és ha már eszébe jutott, végig is vitte. Kezdetben voltak, akik megmosolyogták,
erre ő csak ennyit mondott:
– Nehogy már a fogyatékosok európai évében nemet mondjanak erre. – Neki
lett igaza, Márta István igent mondott.

– Nem is hinnéd, mennyi minden fér el ebben a kocsiban,
valamit áttehettünk volna a másikba, hogy kényelmesebben ülj – mondja
Kati, látva, hogy szenvedek az előre tolt és előre döntött ülés miatt.
A “másik” a mikrobuszt jelenti, amivel Rubovszky László szállítja
az eladandó árut, szintén Kapolcsra. Majd ott találkozunk. Addig még beszélgetünk
arról, hogy szerencsére kevés a rett-szindrómás, de speciális orvosi ellátást
igényelnének, és ezért szeretne a Rett Szindróma Alapítvány a közép-európai
régióban, budapesti központtal, egy egészségügyi központot létrehozni.
Katiék egyik kislányának gerincét is külföldön operálták. Abban reménykedtek,
hogy az emlékezetes Rett-repülés, amelyet Kántás Andor és Latky
Csongor
hajtott végre, jobban ráirányítja a figyelmet erre a betegségre.
(Az érintettek és a civilek talán fogékonyabbak, mint a hivatalban lévők.
Példa erre a Rett-repülők honlapján található fórum, ahová a világ legkülönbözőbb
tájáról érkeztek a levelek, bizonyítva, hogy milyen sokan kísérték figyelemmel
a repülők útját, és azt is tudták, mi a hosszú és csöppet sem veszélytelen
út célja.)

Bár az alapítvány tagja a rett-szindrómások nemzetközi
szövetségének, s legutóbb a zágrábi találkozón szó is volt egy ilyen központról
(skandináv mintára), segítségre nem számíthatnak. Sok pénz az ilyen speciális
központ kialakítása, s bizony ezt az ott lévő gazdagabb országok képviselői
a szegény közép-európaiak tudtára is adták. (Talán ha egy meglévő gyógyintézet
egyik részlege lenne a gyógyító központ, akkor könnyebben lehetne kialakítani
és olcsóbban lehetne fenntartani – jut eszembe most, amikor ezeket a sorokat
írom.)

Közben megérkezünk Kapolcsra, majd Taliándörögdre,
a beszélgetésnek vége. Azonnal nekiveselkedünk behordani a sok árut. Ott
van már Kovács Mari Székesfehérvárról, az Alba Regia Civitan
Club
vezetője, az ő kocsijából is csak úgy dől kifelé sok folttechnikával
varrt takaró, díszpárna, játék. Van tehát mit eladni, és van mivel öregbíteni
az ÉTA tagszervezeteinek nevét. (Csak Mariék árujából 100 ezer forintnyi
kelt el.)
Ahogy végignézek a már csinosan elrendezett tárgyakon, kezdek hinni abban,
hogy a fogyatékosok által készített árukat előbb vagy utóbb a boltok,
áruházak polcain is látni fogom.

Ferenczy Ágnes

 
     
   
 
 
     
  Önző önkéntesek  
     
 

A civilek szervezetei nem létezhetnének önkéntesek nélkül – sokan,
sokszor elmondták már ezt a mondatot. Mások, akik nem ismerik az önzetlen
szeretetet, a nem saját célra végzett munkát, úgy vélekednek: Biztos valamilyen
előny kedvéért dolgoznak ingyen.

Ki-ki döntse el, melyik állítást tartja igaznak. Magam az elsőt, mert
életem során nagyon sok önzetlen emberrel találkoztam, akiknek “önzősége”
abban merült ki, hogy örömüket lelték abban, hogy adhattak: időt, figyelmet,
szeretetet, munkát vagy pénzt – másoknak.
Október 6 és12 között idén is lesz önkéntesek hete. Idézek a felhívás
szövegéből, melyet az Önkéntes Központ Alapítvány adott ki: “Minden
év őszén, egy héten keresztül, azokat az embereket ünnepeljük, akik idejüket,
energiájukat áldozzák valamilyen jó ügy érdekében, anyagi érdekeltség
nélkül. Évente sok-sok szervezet rendez nyilvános programokat, melyek
nem csupán saját önkénteseiket ünneplik, de az önkéntesség szellemiségét
is hirdetik.
Így vívjuk ki közösen azt az elismerést, amit minden önkéntes és a munkájukat
szervezők megérdemelnek.”
Az önkéntesek hete alatt konferencia lesz Önkéntesség Magyarországon
címmel, valamint a tervek szerint fotópályázat is hirdetnek. A beérkezett
képekből az önkéntesek napján, december 5-én nyílna kiállítás.

 
     
   
 
 
     
  Mindenki másképp csinálja  
     
 

Előző számunkban már beszámoltunk arról, hogy az ÉTA szervezésében
többen tanulmányúton vettek részt Németországban. Cziráki Andrea
és Hillier Márton az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztériumot
képviselték az ÉTA meghívására. Összefoglaló a 2003. március 25-29.
közötti bajorországi tanulmányútról
címmel összegezték a látottakat.
Írásunk az ő összefoglalójuk alapján készült.

A tanulmányúton a bajorországi sérült személyeket ellátó intézmények
szakmai munkájára és finanszírozásának módjára voltak kíváncsiak a résztvevők.
Ennek során oktatási intézményeket, fejlesztő felkészítést adó nappali
intézményeket, munkahelyeket és lakóotthonokat látogattak meg. Landshutban
olyan lakóotthonban voltak, ahonnan a sérültek kijárnak dolgozni. A 850
embert foglalkoztató üzemet harminc évvel ezelőtt egy magánszemély alapította.
Munkába állás előtt a sérülteket felkészítik az üzemben végzendő munkára,
arra, amit a legjobban el tudnak majd látni. Erre egy-két évet szánnak
a felkészítők a szakképzési részlegükben. A 850 dolgozó egynegyede lakóotthonban
él, a többiek családban.

Munkahelyek ISO minősítéssel

Németországban ugyanis az az elv érvényesül, hogy a sérült minél hosszabb
időt töltsön saját családja körében, a lakóotthon csak a legvégső esetben
jöhet szóba. A lakóotthonokban 10-12 fő lakik, amelyek nem egymás mellett,
hanem a városban elszórtan helyezkednek el. A munka, amit végeznek: autóalkatrész
készítése, összeszerelése; faipari munkák; mosoda üzemeltetése. Ami érdekes
és nyilván hozzájárul az üzemek életképességéhez, hogy a nagyon sok helyen
a legmodernebb technológiával dolgoznak, és az üzemek rendelkeznek ISO
minősítéssel is. Emellett ott, ahol célszerű, előnyben részesítik a hagyományos
kézi munkát is pl. kézzel varrt, hímzett ruhákat is előállítanak.

A Regens Wagner Alapítványt szintén bemutattuk már olvasóinknak.
A tanulmányút résztvevői Dillingenben figyelhették meg, hogyan dolgoznak
a gyakorlatban. Az 1874 óta létező alapítvány 441 féle szolgáltatást nyújt
a rászorultaknak Bajorországban. Ami a mi szempontunkból érdekes, hogy
86 féle munkába vonják be a rászorultakat. Az alapítvány 6000 sérült embert
gondoz, közöttük 2700 értelmi fogyatékost. A 6000 sérülttel 4000 ember
foglalkozik (ez az arány durván megegyezik a hazaival, vagy legalábbis
azzal, amit a szakemberek ideálisnak tartanak – a szerk. megjegyzése).

Van egy Segítő centrumuk, ahol 480, általában pszichésen sérült
diákot készítenek fel arra, hogy majd a normál iskolákban folytassák tanulmányaikat.
A szakemberek szerint az itt tanulók 50{729cabe77cfad22e328e3f52dde1cef5a1d84c61b4eb2c69baf36222cdbb8fc4}-a visszailleszthető a normál
iskolai közösségekbe. Erre átlagban egy és három év közötti időre van
szükségük.

Nyereséges vállalkozás

A következőkben foglalták össze a tanulmányút tapasztalatait: A működési
költségekhez járuló állami támogatás aszerint változik, hogy fejlesztésről
és/vagy foglalkoztatásról, vagy intézeti ellátásról van szó.(A legenyhébb
sérülésnél 40 euró a támogatás.) A Kemptenben meglátogatott közhasznú
üzem minden munkatársa után 33 euró támogatást kap az év minden napjára.
Nyereségüket visszaforgatják termelésbe. A lakók fizetése attól függ,
hogy hol laknak: legtöbb a családban lakóknak jár: 190 euró. Minden normál
munkahelynek 5{729cabe77cfad22e328e3f52dde1cef5a1d84c61b4eb2c69baf36222cdbb8fc4}-os kötelezettsége van, azaz ennyi sérültet kell fölvennie.
Ha ezt nem teljesíti, akkor a betöltetlen munkahelyek után havonta 200
euró bírságot fizet a Munkaügyi Hivatalnak. Ez a bírság csökkenthető,
ha olyan üzemnek ad megrendelést, amelyik sérülteket foglalkoztat (de
csak a megrendelés 50{729cabe77cfad22e328e3f52dde1cef5a1d84c61b4eb2c69baf36222cdbb8fc4}-a számolható el ily módon). Azok az üzemek, amelyek
valóban foglalkoztatják a sérülteket, a 16{729cabe77cfad22e328e3f52dde1cef5a1d84c61b4eb2c69baf36222cdbb8fc4}-os forgalmi adó helyett csak
7{729cabe77cfad22e328e3f52dde1cef5a1d84c61b4eb2c69baf36222cdbb8fc4}-ot fizetnek. Tehát az ő termékeik olcsóbbak, s így jobban értékesíthetők.
“Ebben a rendszerben mindenki jól jár: minden fogyatékos ember, aki képes
rá, az tud dolgozni, a megrendelő ösztönözve van, hogy ilyen üzemektől
rendeljen, az állam eleget tesz foglalkoztatási kötelezettségének és a
fogyatékosokat foglalkoztató üzemekben dolgozó nem fogyatékos alkalmazottaknak
is (habár kevesebb a fizetésük, mint a versenyszférában) biztosabb a munkahelyük
és munkaidő-kedvezményben részesülnek, nem beszélve a munka lelki oldaláról.”

*

Amikor elolvastam az összefoglalót megkérdeztem Cziráki Andreát,
hogy mit tartana nálunk is hasznosíthatónak. E-mailjében a következőket
írta: nagyobb méretű civil (szülői szervezeti) összefogást. Bajorországban
az egész intézményes rész beleértve a foglalkoztatást is, szülői szervezeti
irányítás alatt áll. Jobban számítani kellene a sérültek munkájára, foglalkoztatására.
Vannak un. védett termékek, amelyeket csak ők állítanak elő, s
a rendszer olyan jól szervezett, hogy jelenleg nincsen kielégítetlen elhelyezési
illetve foglalkoztatási igény. Ez lenne nálunk is a legfontosabb elérendő
cél.

F. Á.

 
     
   
 
 
     
  Szövőszék otthonra  
     
 

Az egri Várady Tibor szövőszékeket készít több mint húsz éve.
Mint az ÉTA-nak küldött levelében írja, szövőszékével “már sok-sok embernek
segített értelmes munkát találni és ezáltal lelkileg is segítséget nyújtani.”

A Prakti szövőszék család tagjai alkalmasak az egészen egyszerűtől
a bonyolult, igényes munkadarabok elkészítésére. A szerkezetet úgy alakították
ki, hogy a munkafázisok megtanulása a lehető legkönnyebb legyen. De az
egri muhelyben minden hónap második szombatján 10-12-ig gépbemutatót és
szövésbetanulást tartanak. Lehet a szövőszékeken rongyszőnyeget, falvédőt,
lábtörlőket, tarisznyákat vagy akár díszpárnahuzatokat készíteni. A Prakti
termékcsalád szövőszékei elsősorban családi igények kielégítésére vagy
terápiás és szakköri foglalkoztatásokra alkalmasak, ipari méretű termelésre
nagyobb teljesítményű géptípus beszerzését javasolja a készítő.
Várady Tiborék műhelyében a szövéshez szükséges alapanyagokat is be lehet
szerezni.

A szövőszékkészítő népművész címe: 3300 Eger Cifrakapu út 43.
VI./3. Telefon esténként: (06-36) 325-664, napközben: (06-30) 506-2375.

 
     
   
 
 
     
  Kalán néni dolgos tíz éve  
     
 

Paksi Pálné, azaz Kalán néni fáradhatatlan. Mindig fejlesztené, bővítené
Pihenőkertjét és annak tevékenységi körét – ha hagynák (de erről majd
késobb). Kalán néni Pihenőkertjében, szeptember 11-én, a fogyatékos emberek
európai évéhez kapcsolódva nemcsak az autizmus második napját tartják
meg (központi rendezvény Budapesten, szeptember 12-én), hanem azt is megünneplik,
hogy az alapítvány már tízéves.

Telefonon beszélgetünk arról, hogy mi is lesz ezen a nevezetes napon.
“Ott a meghívó, rajta van minden” – nevet Kalán néni, aztán azt
mondja:
– Sok öröm és kevés duma lesz. Eljön a polgármester úr, Szilágyi Menyhért,
mert ő lesz a házigazda, és ő nyitja meg a kiállítást. – (A kiállított
műveket – mondanom sem kellene – a fogyatékosok készítették.) – Rövid
kis műsort adunk mi, csorvásiak és a pusztaföldvári fiatalok, akik vendégségbe
jönnek hozzánk. De a hagyományos palacsintás vendéglátásunkat már mindenki
várja.
Ki csinálja a palacsintát – érdeklődőm – és mitől olyan várva
várt esemény ez?

– A mi postásunk, aki akkora palacsintákat süt, hogy a csodájára járnak,
mert nemcsak nagy, hanem finom is.
Rendes postás van arrafelé, megérdemli, hogy megtudjuk a nevét.

– Rendes bizony, évente egy hízott disznót is kapunk tőle. Major Pálnak
hívják. (A disznóra pontosabban a disznóvágásra kapott szíves invitálásra
emlékszem. Tavaly, ha nem fagy be a benzin a hűtőmben, ott lettem volna
a csorvási disznóvágáson – meg másutt is, ahová elígérkeztem -, mert ilyenkor
nagy felhajtás van, és egy újabb alkalom a barátokkal való együttlétre.)

Mi lesz még a nevezetes napon?
– A legvégén diszkó a fiataloknak, de előtte még játékos sportdélután,
hiszen nem kívánhatom, hogy minden fiatal végigülje a hivatalos ünnepséget.
Olyanokat találtunk ki, amelyeket, csoportosan lehet játszani, és mindenki
győzhet. Lesz például léggömb- és lisztfújási meg szívószálas málnaszörpivási
verseny. És nálunk mindenki győztes lesz, mindenki kap valamit, mert itt
a részvétel a fontos.

Kalán néninél tízen élnek a lakóotthonban, öt segítőjük van. De elkelne
még nem is egy lakóotthon ezen a környéken, hiszen mint mondja, nemcsak
a hazából, hanem a határon túlról is jönnének lakónak. Az érdeklődők,
amikor meghallják, hogy nincs üresedés, akkor szeretnének fölkerülni a
(nem létező) várólistára.
– Isten mentsen, hogy én ilyet csináljak – méltatlankodik Paksi Pálné.
– Csak nem képzelik, hogy majd úgy fogok nézni a lakókra, hogy ki meddig
húzza. De mondom, nincs olyan nap, hogy ne jönnének, mert azt te is tudod,
hogy a 16 éveseknek, akik kikerülnek az iskolából, a képzésből, sehol
nincs helyük. Jó lenne még egy otthont építeni, de nincs rá pénzünk. Arra
sem volt, hogy a falu közepén megvegyünk egy házat, ami örökre megoldotta
volna a munkával kapcsolatos gondjainkat. 54 ember jár be hozzánk dolgozni,
Szekeres Erzsi az Összefogástól és az Ovita ad munkát
nekünk. De jönnének még többen, csak már nem tudjuk hová leültetni őket.

Elbúsungunk egy kicsit a pénztelenségen (nem jönnek a működési költségek,
kevés a civil támogató), de aztán azt mondja Kalán néni (és milyen jellemző
rá ez az optimizmus):
– Hagyjuk ezt a csudába, inkább annak örüljünk, hogy ennyi ideig talpon
maradtunk, és ha eljönnél, koccinthatnánk a jövőre is.

Ferenczy Ágnes

 
     
   
 
 
     
  Kizáró gondnokság és munka  
     
 

Sokan ígérték, hogy foglalkoznak a “kizáró gondokság és a munkavégzés”
címszó alatt elhíresült problémával. Akiket érint, valószínűleg emlékeznek
rá: tavasszal jött a hír, hogy a budapesti ERFO elbocsátja azon dolgozóit,
akik kizáró gondnokság alatt vannak, mert ők nem köthetnek munkaszerződést,
és helyettük ezt a gondnokuk sem teheti meg.

A Csató Zsuzsa szervezte Tüzér utcai tanácskozáson meghallgattuk
az Igazságügyi Minisztérium képviselőjét, dr. Nagy Zsuzsát,
az állampolgári jogok biztosát, Lenkovits Barnát, de okosabbak
nem lettünk. A végső konklúzió az volt, hogy hallgatólagosan tudomásul
veszi mindenki, hogy a kizáró gondnokság alatt lévő emberek dolgoznak,
de az arra illetékesek majd megkeresik a jogszabályi megoldást is. Mondanom
sem kell, hogy az ERFO jelenlévő igazgatóját ez nem nyugtatta meg, sem
a többi célszervezet szintén ott lévő képviselőit. Amúgy a kizáró gondnokság
nemcsak az értelmi fogyatékosokat, hanem a pszichiátriai betegeket is
érinti, az ő, ombudsmanhoz intézett panaszlevelük indította el a “lavinát”.

Az Országos Fogyatékosügyi Tanács (OFT) megbízta egy ad hoc bizottság
felállításával az Értelmi Fogyatékosok és Segítőik Országos Érdekvédelmi
Szövetségét (ÉFOÉSZ). Gyene Piroska, az ÉFOÉSZ elnöke állított
össze azt az előterjesztést, amelyet a bizottság megvitat.
Az alábbiakban az előterjesztés egy fontos részletét idézzük, amelyre
a gondnokok (szülők) hivatkozhatnak elbocsátás esetén. (Reméljük, erre
minél kevesebb helyen kerül sor.)

Alapprobléma: Aláírhatja-e a gondnok a cselekvőképességet kizáró gondnokság
alá helyezett személy nevében a munkaszerződést?

Az alapproblémával kapcsolatosan a következő konkrét válaszok születtek:

– a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium Jogi főosztálya
állásfoglalást adott ki a De Jure Alapítvány részére 2003. május
26-án;
– a HVG (Heti Világgazdaság) munkajogi különszámában (2003-RA) a 8. oldalon
jogszabály-magyarázatot adtak közre. Mindkét dokumentum megerősíti, hogy
a gondnok a cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezett személy
nevében a munkaszerződést aláírhatja. Bár ezek az iratok megnyugtatóak,
egyik sem minősítheto jogforrásnak, pusztán jogszabály-értelmezésnek.

Az Országos Fogyatékosügyi Tanács – az ÉFOÉSZ előterjesztésére – levélben
fordult a foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszterhez, kérve, hogy
a fenti kérdés megvizsgálása alapján – ha az lehetséges -, adjon ki általános
érvényű, mindenkinek szóló hivatalos közleményt arról, hogy a gondnok
aláírhat.

Ez ugyan még mindig csak jogszabály-értelmezésnek minősül, de a Munkaügyi
Közlönyben megjelentetve minden érintett felhasználhatja jogvita esetén.
Az igazi megoldást a Munka törvénykönyvének és a Polgári törvénykönyvnek
az egybehangzó módosítása jelentené, amikor is a gondnok munkaszerződés
aláírására való jogosultságát maga a vonatkozó törvény mondaná ki. (Esetleg
részletesen szabályozva a munkavégzéssel kapcsolatos jogosítványokat.)

 
     
   
 
 
     
  Búcsú …  
     
 

Azt hittem, ahogy múlnak a hetek, a hónapok, majd könnyebb lesz. Hogy
már nem fáj annyira leírni azt a megmásíthatatlan tényt: 55 éves korában
meghalt Jelli Magdi. Életem nagy ajándékának tartom, hogy megismertem
őt. És nem az Önálló Élet Egyesület vezetőjeként emlékezem rá,
hanem úgy, mint a barátomra, akivel jó volt együtt lenni, beszélgetni,
akivel nemcsak sok közös gondolatunk, hanem sok közös tervünk is volt.

De még mindig nem megy az írás … Talán úgy mondhatom el mindenkinek,
hogy mire tette föl Magdi az életét, ha az Üzenetek című könyv
Bevezetőjéből és abból a beszélgetésből idézek, amelyet vele készítettem.

“Jelli Magdolnának, az Önálló Élet Egyesület vezetőjének ötlete volt
a könyv. Megmutatni mindenkinek – sorstársaknak és épeknek -, hogy önállóan
és önrendelkezoen kerekes székben is lehet élni. A kötet minden szereplőjének
élete ezt bizonyítja. Ki előbb, ki később, de a maga kezébe vette sorsának
irányítását. Azért születtek ezek a beszélgetések, hogy másoknak már könnyebb
legyen, hogy higgyenek saját magukban. Ez az egyik és legfontosabb üzenete
a könyvnek. A második nem kevésbé fontos: csökkenteni azt a távolságot,
ami a kerekes székesek és az épek között van, és aminek megszüntetése
az épeken múlik.” (Bevezető)

*

“A segítő munkának óriási szerepe van az életemben. Úgy gondolom, ha
az élet értelmét keresi az ember, akkor tudja megtalálni, ha másokért
él, és önmagán túlmutató dolgokat próbál tenni, s ezekkel jobbítja azt
a szűk környezetet, ahová a hatóköre elér. Adni magunkból valamit a másiknak,
hiszen csak úgy van értelme az életnek, ha mindenki tenni próbál a másikért.
Életem legfontosabb része a szeretet, az odafigyelés, a megértés, és az
önzetlenség.
Kalkuttai Teréz anya szavaival szeretném befejezni ezt a beszélgetést:

Az élet egyetlen esély, vedd komolyan; az élet szépség, csodáld meg; az
élet boldogság, ízleld; az élet álom, tedd valósággá; az élet kihívás,
fogadd el; az élet kötelesség, teljesítsd; az élet játék, játszd; az élet
érték, vigyázz rá; az élet vagyon, használd fel; az élet szeretet, add
át magad; az élet titok, fejtsd meg; az élet ígéret, teljesítsd; az élet
szomorúság, győzd le; az élet dal, énekeld; az élet kűzdelem, harcold
meg; az élet kaland, vállald; az élet jutalom, érdemeld ki; az élet az
élet, éljed.” (Élni az életet)

F. Á.

 
     
   

Hozzászólások lezárva.