Hírlevél – 2001 téli szám


A 2001. évi téli szám tartalmából:

A munka
Polgármesterek találkozója
A kisebbségekről Brüsszelben
A családtámogatás új eleméről
Az
alapítványok és a közalapítványok
Támogatási programok lebonyolítása
Alapfokú kézikönyv civil szervezetek számára
A lakóotthonok fenntartásáról
100 lakóotthonban 1200 ember
Modellkísérlet
Konferencia
az integrált nevelésrõl
Tovább élni
Tízéves a Fecskepalota
A megváltozott munkaképességű emberek bekapcsolása a munka világába
Ahogy másutt csinálják
Dotáció az alkalmazásért
A tojásról, a koleszterinről és az emésztésrõl
Szempontok az egészséges táplálkozáshoz
Állásbörze a fõvárosban
Támogatott foglalkoztatás
Inclusion Europe
Lakóotthon Tatán
REHA HUNGARY 2001


A munka

Gyakran sóhajtunk föl: Milyen jó lenne, ha nem kellene dolgozni! Aztán amikor rászakad az emberre a munkanélküliség, rájön arra, hogy a munka keretet és értelmet ad(ott) életének. Meg önbecsülést, hogy nem felesleges õ sem. Van annak már legalább 15 éve, hogy az alábbi történetet hallottam. Azóta mindig ez jut eszembe, ha munkáról van szó.

A középsúlyos értelmi fogyatékos férfi (35 éves) évekig egy védett munkahelyen dolgozott, valamilyen kütyüket hajtogatott. Amikor rosszul ment a cégnek, és néhány munkatársától meg kellett válnia, õis az elbocsátottak között volt. Egyszerûen nem értette meg, hogy most már nem kell reggel föl kelnie, nem kell Budáról Pestre zötyögnie a villamossal, mert vége a munkának. Búskomor lett, nem találta a helyét. A szülõk – bár nem gyógypedagógusok – kitaláltak valamit. Elmentek a régi munkahelyére, és megbeszélték a vezetõvel, hogy az elrontott, rossz kütyüket õk megkapják. Otthon leültek a fiukkal, és azt mondták: Megint lesz munkád, de itthon kell dolgoznod, ugyanúgy és ugyanazt, mint eddig. A fiún semmi különös öröm nem látszott, mintha nem is érdekelné. De reggel már hétkor fölkelt, és nyolckor ott ült az íróasztalánál. Dolgozott. Amikor eljött a régen megszokott fizetés ideje, akkor az apja odaadta neki a borítékban elkészített pénzt. A fizetését. Már várta. Hónapok óta dolgozott így lankadatlanul. Elérkezett a június. A férfi este azt mondta az apjának: Holnap két hét szabadságra megyek. És elment. Nem kelt föl reggel hétkor, délelõtt tévét nézett, délután, ha úgy tartotta kedve, elment az Állatkertbe vagy moziba. Pihent. Két hét múlva reggel nyolckor ott ült az asztalnál és hajtogatta a kütyüket. Dolgozott.


Polgármesterek találkozója

Találkozóra hívja az ÉTA négy régiója a térség polgármestereit. A találkozónak három célja van:
1. elõsegíteni, hogy a magyar társadalom is elõítélet mentesen fogadja be a fogyatékosokat. Ehhez a befogadáshoz pozitív diszkriminációra is szükség van;
2. felhívni a figyelmet arra, hogy milyen kormányzati, önkormányzati lépések szükségesek ahhoz, hogy megtörténjen a fogyatékosok társadalmi integrációja;
3. kapjanak támogatást a régiók civil szervezetei, hogy egzisztenciálisan megerõsödjenek.

Ahhoz tehát, hogy a fogyatékos emberek életminõségében változás álljon be, három résztvevõ kell: a kormány – az önkormányzat; civiltámogatók; a fogyatékos emberek szülei, hozzátartozói. A keret, az esélyegyenlõségi törvény már megvan hozzá, s e törvénynek vannak olyan feladatai, amelyek az önkormányzat hatáskörébe tartoznak. Az ÉTA ezzel a találkozással azt szeretné elérni, hogy minél elõbb lássanak neki ezeknek a feladatoknak.

A találkozóra meghívták a Szociális és Családügyi Minisztérium, a Belügyminisztérium, a Pénzügyminisztérium képviselõit. Az elõadások felölelik az oktatás, a foglalkoztatás, a közlekedés, a kultúra, a sport és a kommunikáció kérdéskörét. November 9-én Debrecenben lesz a találkozó, ahová holland vendégek is érkeznek, hogy saját tapasztalataikról beszámoljanak. November 16-án Székesfehérvárra várják a polgármestereket. Az osztrák Lebenshilfe vezetõje, Maria Bruckmüller is ott lesz. December 7-én Budapestre jönnek az északi régió szakemberei. Ezt a tanácskozás az ÉTA a Pest Megyei Önkormányzattal közösen rendezi meg. Az elõadásokat szekcióülések követik, melyeknek célja, hogy közös gondolkozásra serkentsék azokat, akik tehetnek valamit azért, hogy saját területükön változzon a fogyatékosok megítélése és helyzete.


A kisebbségekrõl Brüsszelben

Október elején Brüsszelben ülésezett az Európai Unió integrációs vegyesbizottsága. Mivel az ülésen a kisebbségekrõl is szó esett, magyar részrõl a kisebbségek képviselõi is részt vettek az ülésen. A fogyatékosokat az ÉTA elnöke, Csizmadia László képviselte. Öt percben kellett összefoglalni mindazt, ami az elmúlt tíz évben a fogyatékosok ügyében Magyarországon történt. Csizmadia László beszédében elmondta, hogy az elmúlt 10 év jelentos változást, méghozzá pozitív változást hozott a hazai fogyatékosok ügyben. Megszületett egy nagyon jó kerettörvény – az esélyegyenlõségi törvény -, amelynek megszavazásában teljes konszenzus volt a parlamentben. Ami gondot okoz: a pénz, hogy mikor, mire, mennyi jut. Nem jut mindenre, de a fogyatékos ügyre szánt összeg minden évben emelkedett. Az utolsó 6-8 évben például majd háromszorosára nõtt a fogyatékos szervezetek támogatására adott költségvetési pénz. De más úton is támogatja a kormány a fogyatékosokat, például pályázatok útján. Ahhoz, hogy csatlakozhassunk az Európai Unióhoz, meg kell felelnünk az Unióban elfogadott követelményeknek: 29 témából 22-õt már lezártak, köztük a kisebbségekkel foglalkozó részt is. Ez persze nem jelenti azt, hogy nincs mit tanulnunk, ellesnünk a fejlett nyugat-európai országoktól. (Például azt, ahogyan a lakosság támogatja a civil szervezeteket. De ebben az ügyben is sokat változott a magyar társadalom az elmúlt tíz évben – az elõnyére.) A lezárás azt jelenti, jó úton járunk.


A családtámogatás új elemérõl

Új elemet vezetne be a kormány a családtámogatási rendszerbe. Az úgynevezett emelt összegû kiegészítõ családi pótlék olyan gyermekek után járna majd, akiknek nevelése a vér szerinti családban nem oldható meg, de gyámságukat a nagyszülõ vagy más olyan nyugdíjas rokon vállalja, aki a gyermekek utáni adókedvezményt nem tudja igénybe venni. Az intézkedés célja, hogy emelkedjen az olyan gyermekek után folyósított támogatás összege, akiknek a nevelése a vér szerinti családban nem oldható meg, de nem kell gyermekintézménybe vagy nevelõszülõhöz kerülniük, mert egy nyugdíjas hozzátartozó gondoskodik róluk. Egy képviselõi módosító indítvány nyomán – amelyet a kormány is támogatott -, ezek a családok a kiegészítõ családi pótlék helyett (ennek összege az idén négyezer forint) emelt összegû ellátást kapnának, ha a tervezetet a parlament is jóváhagyja. A támogatást a visszaélések elkerülése miatt csak akkor folyósítják majd, ha a gyermekkel kapcsolatban gyámhatósági intézkedés történt. Az új támogatási elem összegét minden évben a költségvetés határozza majd meg.

(Forrás: Magyar Nemzet, 2001. 09. 20.)


Az alapítványok és a közalapítványok

Dr. Lomnici Zoltán könyvének második bõvített kiadása nem véletlen. Hiánypótló. A gazdasági élet szempontjából a civil szervezetek jelentõsége igen nagy, hiszen évente mintegy 150 milliárd forinttal gazdálkodnak. A közelmúltban az Országgyûlés az ítélkezési gyakorlat eredményeit is figyelembe véve módosította a Polgári törvénykönyv ide vonatkozó rendelkezéseit.
Az alapítványok mûködése során felmerülõ gazdálkodással kapcsolatos kérdésekre a nonprofit törvény rendelkezései adnak megnyugtató választ. Az alapítványok kezelõ szerveinek figyelemmel kell kísérniük a folyamatosan változó adózási szabályokat is, és céljaik megvalósítása érdekében szponzorok támogatását kell igénybe venniük. A kézikönyv a legfelsõbb bíróság legfrissebb gyakorlatát feldolgozva áttekinti az alapítványok létrehozásának szabályait, a kezelõ szerv mûködésének rendjét, az alapítvány megszûnésével kapcsolatos rendelkezéseket és a közalapítványra vonatkozó szabályokat.
A könyv segítséget nyújt az alapítóknak, a már mûködõ alapítványoknak, feldolgozva a gazdálkodásra és az adózásra vonatkozó új jogszabályi rendelkezéseket, áttekintve a szponzorálás lehetséges módozatait is.
Kiadó: hvgorac


Támogatási programok lebonyolítása

A támogatási programok lebonyolítása a nonprofit szektorban címû kötet a DemNet-füzetek új, egyben negyedik kötete, melyet Nizák Péter, Nyikos Attila, Pálvölgyi Péter nevével jegyeznek. A kiadvány tapasztalatokon alapuló, praktikus, azonnal felhasználható ismereteket kíván nyújtani a támogatási programokat bonyolító szervezeteknek.
“Könyvünk nem titkolt szándéka, hogy a támogatói, pályáztatói kultúra területén szakmai sztenderdeket rögzítsen, ajánljon. A könyvben leírt módszertan tapasztalatokon, mintegy hatévnyi támogatói munka sikerein, nehézségein alapul. A könyv a támogatási programok kidolgozásától kezdve a pályáztatáson keresztül a támogatottak szakmai segítségéig áttekinti a támogatási programok lebonyolításának folyamatát, és konkrét példákkal illusztrálja azok gyakorlati mûködését. Fontosnak tartjuk e tapasztalatok rögzítését, hiszen reményeink szerint ez a könyv egyik állomása lehet annak a folyamatnak, melynek végén a magyarországi állami és magánpénzt osztó támogatói szervezetek közös, szakmai alapokon nyugvó módszertant követnek támogatói programjaik lebonyolításakor.”

Az érdeklõdõk ingyen hozzájuthatnak a könyvhöz a DemNet irodájában:
1136 Budapest, Raoul Wallenberg u.4.
Kiadó: Demokratikus Jogok Fejlesztéséért Alapítvány


Alapfokú kézikönyv civil szervezetek számára

A kötet a három évvel ezelõtt kiadott, azonos címû kézikönyv átdolgozott, javított változata. A szerkesztõk, Török Marianna és dr. Vincze Krisztina célja nem változott: sok-sok gyakorlati tapasztalattal segítsék a nonprofit szervezetek mûködését, ill. a nonprofit szektor iránt érdeklõdõ olvasóknak hasznos ismereteket nyújtsanak. A könyvben szereplõ tanulmányok önálló egységek, szerzõjük véleményét tükrözik, s s nem tartják bajnak, ha némelyikkel vitába száll az olvasó. Van olyan írás, amit szinte változatlanul emeltek át a régi kiadásból. Ám a harmadik szektor és a körülötte lévõ társadalmi, gazdasági és jogi helyzet gyors változása miatt a legtöbb fejezet tartalmát már meghaladta az idõ, ezért a szerzõk újra átgondolták témájukat. A felmerülõ igényekre reagálva friss fejezetekkel is bõvítették a kötetet. Az írások nemcsak stílusukban és szóhasználatukban eltérõek. Ez a kötet már túllép az alapfokon, hiszen sok írás egészen részletes és átfogó ismereteket ad egy-egy témakörrõl. Remélhetõ, ki-ki megtalálja közöttük a számára megfelelõt.

Kiadó: Nonprofit Információs és Oktató Központ Alapítvány, SOROS-NIOK Iroda


A lakóotthonok fenntartásáról

Elõzõ számunkban bõségesen írtunk a lakóotthonokról, azok társadalmi és jogszabályi háttérérõl. Hogy a lakóotthonok milyen körülmények között mûködnek, milyen ott a légkör, hogyan érzik magukat az ott lakók, az nagy részt az otthon dolgozóitól függ. Hogy anyagilag hogyan tudnak talpon maradni az az államtól és a lakóotthont mûködtetõ civil szervezet pályázó- és lobbytevékenységétõl (is) függ. A lakóotthonokról, azok fenntartásáról, a várható változásokról Kisgyörgyné Cziráki Andreával, a Szociális és Családügyi Minisztérium Szociális Szolgáltatási Fõosztályának fõmunkatársával beszélgettem.

– A szociális törvény és annak végrehajtási rendeleteinek módosítása folyamatban van. A Szociális és Családügyi Minisztérium 1/2000-es rendelete is módosul, ha az elõzõt elfogadják. A módosítás során differenciálni és bõvíteni kívánjuk a lakóotthoni szabályozást. A tervezet szerint bõvülni fog a lakóotthonok köre a fogyatékosoknál is: lesz rehabilitációs illetve ápoló-gondozó lakóotthon. Ha ez utóbbi megvalósul, akkor lakóotthonban élhetnek, akik ápolásra szorulnak, ha az önállóság mértéke megfelelõ. Bevezetésre kerül a külsõ intézeti férõhely: bérelt lakásokban, külsõ gondozók segítségével élhetnek önálló életet azok, akik erre képesek. De most folyik egy modellkísérlet, aminek nyomán számos változás lesz.

– Ezeket a híreket nagyon jó hallani, fõleg, ha már a módosítás is megtörténik. Évrõl évre egy több civil szervezettõl hallom, hogy lakóotthont szeretnének, de ha az ember egy fogyatékos lakóotthon fenntartójával beszél, az az érzése, hogy egyik napról a másikra élnek. Tényleg olyan kevés az állami pénz?

-A mi számításaink szerint az állam által biztosított pénz a költségek 70 százalékát fedezi. Pénzt persze csak akkor kapnak, ha megfelelnek a jogszabályi elõírásoknak. Elõször az 1/2000-es január 7-i SZMCS rendelet alapján kell kialakítani az épületet. Ha megfelel az épület, akkor a közigazgatási hivatal megadja a mûködési engedélyt. Ezek után kell a Területi Államháztartási Hivataltól a normatívát megkérni, amelynek mértékét a költségvetési törvény 3. számú melléklete szabályozza. 2001-ben ez évente 537 900 forint/fõ volt, 2002-ben 606 380 forint/fõ lesz. Ezek az összegek minimum létszámhoz kötöttek, azaz nyolc fõnél nem élhet kevesebb a lakóotthonban, de 12-nél több sem lehet. Kivételes esetben lehet ezektõl eltérni.

– Én ugyan nem vagyok nagy fejszámoló mûvész, de a dolgozók bérezése – minimálbéren – a hozzákapcsolódó tb és egyéb terhek elviszik a pénz nagy részét, és akkor még nem fûtöttek, világítottak, ettek a lakók.

– A fennmaradó 30 százalékot a térítési díj biztosítja. Ezért határozott úgy a törvényalkotó, hogy a lakók jövedelmének 80 százalékát kell befizetni, a bentlakásos otthonokban pedig az 50 százalékát.

– Ennél többet nem kérhet a fenntartó?

– Kérhet, ha emelt szintû ellátást nyújt, akkor igen. De a jogszabály pontosan meghatározza, hogy mi az, amit alapesetben nyújtani kell, és a fogyatékos lakóotthonok egyike sem ad e fölött. A lakóotthonba költözéskor épp ezért nem kell belépési díjat fizetniük.

– De hiszen fizetnek!

– Errõl nekünk is tudomásunk van, de azt nincs módunk megakadályozni, hogy a szülõ az alapítványnak befizessen x összeget. Akkor van vita, ha a gondozott még sem tud megmaradni valami miatt az otthonban. Ahol a jogszabály megengedi a belépési pénzt, ott szabályozza a visszafizetés rendjét is, hogy az esetleges vitákat elkerülje.

– Az ápoló-gondozó otthoniak is ugyanannyi pénzt kapnak? Mert a fogyatékosok otthonai között ilyen is van, meg olyan is.

– Ugyanannyit, csak ott minimum 10 fõnek kell lenni az otthonban. Abban is eltérnek, hogy ott az egy fõre jutó négyzetméter nagyságát másképp határozza meg a jogszabály.

– Ha dolgoznak az otthon lakói bent a lakóotthonban, akkor kapnak még plusz állami támogatást?

– Ebben az esetben nem. A jogszabályalkotók úgy gondolják, hogy a lakóotthon valóban a pihenés, a családias légkör szolgálatában álljon.

– Tételezzük föl, hogy csõdbe megy egy lakóotthon. Mi történik ilyenkor? Volt már ilyen a praxisukban?

– Volt, sajnos volt. De a jogalkotók erre is gondoltak. Ilyen esetben még hat hónapig folyósítják az állami normatívát, miközben a megyei fõjegyzõ helyet keres az otthon lakóinak. Senki nem kerül az utcára. Természetesen a közigazgatási hivatal vizsgálatot indít, hogy megtudja, mi volt a csõd oka.

Ferenczy Ágnes


100 lakóotthonban 1200 ember

A Szociális és Családügyi Minisztérium 2000-ben – pályázatok útján – 19 új lakóotthon létesítését támogatta. Emellett 5, már mûködõ otthon tárgyi feltételinek javítására adott pénzt. 2001-ben már 23 lakóotthon létrehozásához és 8 átalakításához járult hozzá (beleértve az akadálymentesítést is.) Négy év alatt 71 lakóotthon létesült a minisztérium anyagi támogatásával. A címzett támogatások keretén belül pedig 6 új lakóotthon készült el. A minisztérium lakóotthonok létrehozása mellett a meglévõ intézmények zsúfoltságát is csökkenteni akarja. Az elsõ években ezért fõleg az intézményekhez kapcsolódó lakóotthonokat létesítését támogatták. A cél az, hogy minden intézménynek legyen legalább 2 lakóotthona. Jelenleg 100 lakóotthonban 1200 ember él.


Modellkísérlet

Az esélyegyenlõségi törvény kimondja, hogy a fogyatékos emberek tartós bentlakásos intézményeit 2010-ig le kell bontani. A modernizációs program egyik célja, hogy azok, akik erre képesek, lakóotthonokba költözhessenek. A másik cél, hogy a megmaradó intézeteket modernizálják, humanizálják. Ennek érdekében 2001-ben modellkísérleti program indul: meghívásos körben hat intézmény átalakításával. Ebben az évben a programra 38 millió forintot fordítanak.


Konferencia az integrált nevelésrõl

Hetedszer rendezte meg az Integrált neveléssel foglalkozó intézmények országos találkozóját a Csepeli Általános Mûvelõdési Központban.
Érdekes, informatív elõadásokat hallhattak az ország minden részébõl érkezett pedagógusok, melyek az alábbi témaköröket ölelték föl: az esélyteremtõ közoktatás és az integrációs mozgalom helyzete, aktuális kérdései; integráció és autizmus. Ez utóbbi témát olyan fontosnak tartották a szervezõk, hogy a kétnapos konferencia második napját ennek szentelték. A délelõtti elõadásokat szekció ülések követték: a közoktatási esélyek és az integrációs mozgalom alulnézetben – azaz hogyan látják az érintett pedagógusok e kérdéskört. Sokféleképpen, de egyben megegyeztek: nemcsak az ép gyerekek, hanem a pedagógus kollégák ellenállását is le kell küzdeniük. Abban sem volt nézeteltérés közöttük, hogy egy befogadó, integráló iskola elhagyása után a gyerek szembetalálja magát egy intoleráns, elutasító társadalommal. Az is megfogalmazódott (itt aztán jót vitatkoztak a jelenlévõk, fõleg óvodapedagógusok), hogy az intézmény, a társadalom teljesítménykényszert diktál, s ebbe hogyan illeszthetõ be a fogyatékos, mi az, ami tõle elvárható. Abban viszont megint csak egyetértettek, hogy nem biztos, hogy az a jó mércéje az iskoláknak, hogy hány diákot vett föl onnan a felsõoktatás. (Ebben persze benne volt már a felsõoktatás felvételijének, pontszámainak kritikája is.) Többen megfogalmazták, hogy elkényelmesedtek a pedagógusok, nem figyelik a szakirodalmat, és nem hajlandók erõfeszítést tenni, holott az integráció ezt igényli.

Akik végigülték ezt a két napot, nemcsak nagy, elvi alapvetések, és összefüggéseket kaptak, megoszthatták egymással a mindennapi élet praktikus tapasztalatait, a “ti hogyan csináljátok, nálunk ez igy van” – a szünetekben sûrûn elhangzott. Mert akik eljöttek, azok jól – s ha lehet, még jobban- szeretnének dolgozni.

A konferenciára árnyékot vetett Illyés Sándor, az Országos Köznevelési Tanács elnökének halála. Illyés Sándor a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai és Tanárképzõ Fõiskola vezetõjeként sokat tett a hazai gyógypedagógus-képzés megújulásáért. Korai halála a szakma nagy vesztesége.


Tovább élni

Öt évvel ezelõtt zuhogott az esõ. Jó sok sarat bevittünk a Tovább Élni Egyesület perbáli lakóotthonába. Ahhoz, hogy egy ilyen otthon létrejöjjön, kell egy makacs ember, aki hisz abban, hogy sikerülni fog. Bartholy Judit, az egyesület vezetõje ilyen makacs ember. A lakóotthon mellé földet is szereztek, ma három hektárjuk van, 15 disznajuk, és mert nagy a terület, már egy másik lakóotthon is áll a Perbálra bevezetõ út mentén.
A “régi” lakóotthonban 12 halmozottan sérült gyerek él, az újban 10, az õ életkoruk már nagyobb szóródást mutat, a legidõsebb 46 éves. Most, amikor az ötéves születésnapot ünnepelték, sütött a nap, mindenki mosolygott. A nehezén már túl vannak.


Tízéves a Fecskepalota

Hogy múlik az idõ! – álmélkodik az ember, amikor meghallja: tízéves fennállását ünnepli a Fecskepalota Gánt-Bányatelepen. Annak idején sokan nem hittek abban, hogy Orbán Péter és segítõi (Szép Jelen Alapítvány) föl tudják építeni a sérült emberek pihenésére, üdülésére, rehabilitációjára megálmodott Fecskepalotát. Sikerült, megépült. Azóta minden szeptember 22-én ünnepség van a Fecskepalotában. Szinte egész évben érkeznek a vendégek. Évente 1400, akiknek változatos programokról is gondoskodnak. A hálás vendégek pedig évrõl évre visszatérnek. Ahhoz, hogy egy ilyen vállalkozás (mert vállalkozás ez a javából) ennyi ideig talpon tudjon maradni nem kis üzleti érzék kell. Hogy ez hogyan sikerült Orbán Péternek és munkatársainak, arról következõ Hírlevelünkben olvashatnak.

Aki még nem ismeri a Fecskapalotát, utánanézhet a www.fecskepalota.hu címen. Ha pedig ezek után kedvet kap, hogy legalább egy hetet eltöltsön Gánton, akkor a következõ címeket ajánljuk figyelmébe:
Szép Jelen Alapítvány, 8082 Gánt-Bányatelep.
Napra Forgó Rehabilitációs Kht., 1094 Bp. Páva u. 6. T.: 455-0637.


A megváltozott munkaképességû emberek bekapcsolása a munka világába

Az alábbi írás részlet egy nagyobb lélegzetû tanulmányból, melyet dr. Gere Ilona, a Munkaügyi Kutatóközpont tudományos fõmunkatársa bocsátott rendelkezésünkre. Közlésével tényeket és információkat szeretnénk azok kezébe adni, akik pontosan a tényekre hivatkozva szeretnének az önkormányzatokkal együttmûködve munkahelyet és munkaalkalmat teremteni a fogyatékos és a megváltozott munkaképességû embereknek.

Az Európai Unióhoz történõ csatlakozás egyik feltétele, hogy minden állampolgár – köztük a fogyatékos, egészségükben tartósan károsodott emberek – számára megteremtõdjön az esélyegyenlõség a társadalmi élet minden színterén; a fizikai és kulturális környezetben, a lakhatás és közlekedési eszközök vonatkozásában, a szociális és egészségügyi ellátás, az iskoláztatási és munkaalkalmak, valamint a kulturális és társadalmi élet, sport és szórakozási lehetõségek területén.

1999. január elsején hatályba lépett a fogyatékos emberek jogairól és esélyegyenlõségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény, ami többek között a foglalkoztatás tekintetében a rehabilitáció fejlesztésének és az akadályok felszámolásának folyamatos igényét teremti meg.

*

A megváltozott munkaképességû munkanélküliek foglalkozási rehabilitációjának irányítását a foglalkozatási törvény 1998. január 1-tõl a munkaerõpiaci szervezet feladatává tette, egyidejûleg több területen kedvezõbb szabályokat állapított meg a megváltozott munkaképességû munkanélküliek munkaközvetítése, foglalkoztatásának elõsegítése terén.

Magyarországon a kilencvenes évek közepéig nem történt összehangolt társadalmi intézkedés a megváltozott munkaképességû (fogyatékos) személyek munkaerõpiaci hátrányainak csökkentése érdekében. E témában született ugyan néhány rendelet, de sem az érintettek esélyegyenlõségét biztosító törvény, sem a rehabilitációt átfogóan szabályozó jogháttér nem került kidolgozásra. A megjelent rendelkezések végrehajtása pedig legfeljebb az anyagi kompenzáció szintjéig jutott. Nem épült ki a foglalkozási rehabilitáció intézményrendszere, módszertani háttere, finanszírozási bázisa és sok esetben ellenérdekeltséget teremtõ anomáliák sora jellemezte a foglalkoztatás elõsegítését célzó támogatási rendszereket.

A gazdasági átalakulás idejére a megváltozott munkaképességû személyek munkavállalói pozícióikban erõtlenek, a szükséges alkalmazkodásra képtelenek voltak. Integrációjukat segítõ intézmények hiányában – passzivitásra szocializálva – teljesen védtelenek voltak a munkaerõpiac eseményeivel szemben. Egyetlen megoldásként az ellátásra való jogosultság megszerzése kínálkozott. Mindez magyarázatát adja annak a nagymértékû növekedésnek, amely a rokkantsági nyugdíjasok és szociális ellátottak létszámában, a 90-es években bekövetkezett. 1990-1996 között 540 000-rõl 740 000 fõre nõtt a rokkantsági ellátottak száma és 1999. január elsején mintegy 600 ezer ember részesült korhatár alatt rokkantsági nyugdíjban és a megváltozott munkaképességûek különbözõ ellátásaiban. Közülük mintegy 10% 40 évnél fiatalabb, 34% 40-49 éves és 54% 50-59 éves volt

Az inaktivitás drasztikus növekedését nem követte az intézmények rendszerszerû felülvizsgálata: így a helyzetet egyszerre jellemezte a párhuzamosság, a pazarlás és ugyanakkor jelentõs csoportok élethelyzetének ellehetetlenülése. Érdemi, a normál szférára is kiterjedõ foglalkoztatási rehabilitációs intézményrendszer hiányában az állam növekvõ szerepvállalásra kényszerült a passzív ellátás területén. Az Egészségbiztosítási Alapot terhelõ rokkantsági nyugdíj kiadások összege rohamosan növekedett: 1992-ben 44 milliárd, 1996-ban 79 milliárd, 1998-ban több mint 150 milliárd forint került kifizetésre.

A költségek csökkentése érdekében a kormányok már az évtized eleje óta szigorú nyugdíjreformra készültek. Bár a reform végrehajtása évrõl-évre húzódik, a szigorodó feltételeket mutatják az Országos Nyugdíjbiztosítási Fõigazgatóság adatai is, miszerint 1996-1998 között több mint 3 %-kal csökkent az új rokkantsági nyugdíj megállapítások száma és mindkét nemben csökkent az aktív korú népességhez viszonyított aránya. Figyelemre méltó ugyanakkor, hogy a csökkenés ellenére a rehabilitálhatóság szempontjából lényeges rokkantsági csoportok szerinti megoszlások alig változtak, azaz továbbra is a III. kategóriás rokkantak adják az összlétszám jelentõs részét. Õk azok, akiknek az állapota nem végleges és megfelelõ szintû rehabilitálással – és elegendõ munkahely birtokában – ellátottból aktív dolgozókká válhatnának.

A rokkantsági nyugdíj intézménye – mint a korábbi években is gyakran – javította a munkanélküliségi mutatókat (vagy elfedte a valós számokat), hiszen az ellátásban részesülõk jelentõs részének számtalan olyan képessége maradt érintetlenül, amely – megfelelõ fejlesztés és jó irányú hasznosítás esetén – teljes értékû munka végzésére elegendõ lett volna. Az ellátásban részesülõk nem kerültek regisztrációba, s íly módon a munkanélküliség kezelésére kiépített foglalkoztatáspolitikai eszközrendszer sem érhette el õket. Másfelõl ezek az eszközök sem voltak alkalmasak a hátrányos helyzetekbõl adódó problémák differenciált kezelésére.

Ennek hiányát felismerve, a munkaügyi kormányzat több esetben indított ún. “rétegprogramot”, amely célzottan a sérült emberek munkavállalását kívánta segíteni. A megyei munkaügyi tanácsok is gyakran biztosítottak többlettámogatást e réteg foglalkoztatásához. Az eredmények azonban többnyire igen szerények voltak, bár a speciális programok hosszabb távra jó irányokat fogalmaztak meg, melyek közül néhány a késobbiek során meg is valósult (például a habilitációs, rehabilitációs képzéseknek helyet adó rehabilitációs képzési központok vagy a fogyatékos fiatalok szakképzését biztosító központok). Összefoglalóan megállapítható, hogy 1991-1996 között a foglalkozási rehabilitáció nem vált a szervezet alaptevékenységének részévé.

1996-ra azonban már a munkáltatók alig egy hatoda foglalkoztatott 20 fõnél többet, ezért a tilalom által érintett munkavállalói kör beszûkült, ezen túl a gazdasági rendszerváltás keretében a tulajdoni formák változása, a csõd-, és felszámolási eljárások miatt a munkaviszony megszûntetése jellemzõen kikerült az egyébként érintett munkáltatói körben is a szabályozott esetkörbõl. Ennek következtében a megváltozott munkaképességû munkavállalók munkajogi védelme az általános munkavállalói jogvédelem szintjére esett vissza. Kicsit oldott ezen az 1996. évi LIX. törvény 18.§-a, melynek értelmében a rokkantsági nyugdíjra való jogosultság megszûnt felmondási ok lenni.

Nyilvántartások és erre vonatkozó statisztikai megfigyelések hiányában a megváltozott munkaképességû munkavállalók foglalkoztatásának teljes körérõl nem rendelkezünk értékelhetõ adatokkal. Közelítõ információt a megváltozott munkaképességûek foglalkoztatása esetén járó állami támogatások megoszlásából nyerhetünk. Ennek alapján kimutatható, hogy pl. 1998-ban a legnagyobb állami támogatást jelentõ dotáció csaknem 90%-a a célszervezeti foglalkoztatást szolgálta, e formáról mérlegbeszámolók adatai alapján képet alkothatunk. A dotáció további 10%-a áll rendelkezésre az összes többi megváltozott munkaképességû munkavállalót – kvótán felül foglalkoztató – munkáltató támogatására.

Természetesen a célszervezetek foglalkoztatotti létszámának alakulásából nem lehet pontosan következtetni az egyéb foglalkoztatotti létszámra, hiszen a dotáció bérarányos és a számítási kulcsok sem azonosak.

Célszervezeteknél foglalkoztatottak létszámának alakulása * (fõ)

Év
Célszervezetek száma
Foglalkoztatottak száma
Megváltozott munkaképességű foglalk. száma
1990
32
13.124
7.245
1992
43
13.621
8.893
1994
41
9.863
6.625
1996
43
16.774
13.207
1998
44
20.849
16.643

* átlagos statisztikai állományi létszám
Forrás: Szociálpolitikai Információs Évkönyvek

Mint a táblázatból látható, a foglalkoztatottak számában jelentõs csökkenés következett be az évtized közepére, majd ezt követõen folyamatos emelkedés figyelhetõ meg mind az összes foglalkoztatott, mind a megváltozott munkaképességûek létszámában. Míg a foglalkoztatottak száma 1990-1998 között 60%-kal növekedett, addig a megváltozott munkaképességû foglalkoztatottak esetében a növekedés 130%-os volt és 20%-kal magasabb a célszervezetek számára kötelezõen elõírt 60%-os sérült foglalkoztatotti aránynál. Ezek a számok minden valószínûség szerint azt is jelzik, hogy a célszervezetek gazdálkodásában a megváltozott munkaképességû dolgozók után felvehetõ állami dotációnak nagyobb szerepe van, mint az egészséges dolgozók magasabb munkavégzõ (értéktermelõ) képességének.

Önkormányzati tulajdonban is mûködnek megváltozott munkaképességû személyeket foglalkoztató non-profit szervezetek, szociális foglalkoztatók. Szerepük nem kizárólag az egészségkárosodottak, hanem a szociális szempontból arra rászorulók (idõsek, ápolási díjon lévõk, stb.) foglalkoztatása is. 1990-ben a 37 szociális foglalkoztatóban (1998-ban 31 foglalkoztató) 7065 (1998-ban 2341) fõt foglalkoztattak, közülük 2092 fõ (1998-ban 1273 fo) volt megváltozott munkaképességû. A létszámvesztés oka, hogy az utóbbi években a tulajdonosok – az önkormányzatok – számos feladatuk mellett nem fordítanak elegendõ figyelmet e foglalkoztatási formára, többnyire hiányoznak az anyagi lehetõségeik is, ezért sok esetben megszüntetésükre törekszenek, vagy a jól muködõ szociális foglalkoztatók – a nagyobb támogatás reményében – a célszervezeti körbe igyekeznek bejutni.

Az elmúlt években felerõsödött az alternatív foglalkoztatás szerepe. A non-profit (karitatív, alapítványi stb.) szervezetek – bár tevékenységük csak kis létszámot érint – kedvezõ eredményeket értek el a megváltozott munkaképességûek közvetítésében és foglalkoztatásában. E szervezetek helyzetében változást jelentett a közhasznú szervezetekrõl szóló törvény által megteremtett közhasznú, vagy kiemelten közhasznú minõsítés; segítséget jelentett a Munkaerõpiaci Alap foglalkoztatási és rehabilitációs alaprészének decentralizált keretébõl elnyerhetõ munkahelyteremtõ támogatás, és jellemzõen elsõsorban számukra nyújt segítséget az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány is. A pályázati rendszer miatt azonban mûködésük meglehetõsen kiszolgáltatott és bizonytalan.

A versenyszféra rehabilitációs foglalkoztatásának nagyságáról semmilyen adattal nem rendelkezünk. Szakértõi becslések, valamint az igénybevett dotáció aránya alapján megállapítható, hogy – az elõírt foglalkoztatási kötelezettség ellenére – ma még igen kevés megváltozott munkaképességû dolgozó talál munkát az elsõdleges munkaerõpiacon.

Új munkahelyek létrehozása, meglévők megőrzése

A korábbi években szinte kizárólag a másodlagos, vagy támogatott munkaerőpiacon volt lehetõség új rehabilitációs munkahelyek létrehozására. A munkahelyteremtés (és megõrzés) legfobb forrása az – 1996 óta kizárólag a munkáltatók által befizetett rehabilitációs hozzájárulásból képzõdõ – Rehabilitációs Alap volt, mely 1996. január elsejétõl az egységes Munkaerõpiaci Alap részévé vált , megõrizve azt a sajátosságát, hogy a belõle nyújtható támogatások nemcsak a foglalkoztatási törvény hatálya alá tartozó személyek foglalkoztatását elõsegítõ célokra nyújthatók. A rehabilitációs alaprész felhasználása központi pályázati rendszerben történt.

1998-tól, összefüggésben azzal, hogy a foglalkozási rehabilitáció kiépítésének koordinációja a Munkaügyi Minisztérium feladatkörébe került, és megkezdõdött a munkaügyi központokban a foglalkozási rehabilitáció szervezeti és szolgáltatási feltételeinek megteremtése, az MPA rehabilitációs alaprészének mûködtetésében és döntési mechanizmusában is lényegi változás történt: az alaprész nagyobb hányada decentralizált forrásként a megyei munkaügyi központok döntése alapján kerül felhasználásra. A megyei tapasztalatok egyértelmûen bizonyítják, hogy ez az intézkedés igen kedvezõen hatott a munkahelyteremtésre. Jelentõsen bõvült a pályázatok száma (pl. 1999-ben 65,3 %-kal több pályázatot nyújtottak be, mint 1998-ban) és a korábbi néhány megyés részvétel – mely elsõsorban a célszervezettel rendelkezõ megyékre vonatkozott – gyakorlatilag országos terítettségûvé vált. Jellemzõen magas a munkahely-teremtési szándék a magas munkanélküliségi rátával rendelkezõ régiókban. A támogatással létrehozott munkahelyek egyre színesebbek.

A támogatással érintett munkahelyeken – a megyék saját döntésükkel – átlagosan 2-3 évre határoznak meg foglalkoztatási kötelezettséget. A pályázatok elbírálása során a legtöbb megyében elõnyt élveztek azok a munkáltatók, akik regisztrált munkanélkülieket kívántak alkalmazni a támogatott munkahelyeken. Jelentõs átrendezõdés figyelhetõ meg a nyertes pályázók körében a gazdálkodás típusa alapján is. Míg korábban a versenyszférában tevékenykedõ, de igen támogatott célszervezetek adták a nyertes pályázatok közel felét, s a versenyszféra egyéb munkáltatói mindössze 19%-kal részesedtek, addig 1999-re jelentõsen csökkent a célszervezetek aránya, ugyanakkor 6 %-ra emelkedett az egyéb gazdálkodó szervezetek részesedése. Közülük elsosorban a 20 fõ alatti létszámot foglalkoztató szervezetek és az egyéni vállalkozók éltek a támogatás lehetõségével. Nagy létszámú, illetve multinacionális cégek egyáltalán nem kívántak íly módon munkahelyet teremteni.

Dr. Gere Ilona


Ahogy másutt csinálják

Megkérdeztük dr. Gere Ilonát, aki az elõzõ tanulmány szerzõje, hogy Nyugat-Európában mi a helyzet:

– A gyakorlat nem egységes – mondta a Munkaügyi Kutatóintézet tudományos munkatársa -, csak a filozófia, az, hogy mindenki képességeinek megfelelõ munkát végezzen lehetõleg az elsõdleges piacon – azaz a versenyszférában -, s erre a feladatra – a rehabilitáció után -, képzéssel, fejlesztéssel teszik alkalmassá az embereket. Akik ezek után sem képesek arra, hogy az elsõdleges piacon találjanak maguknak munkát, azoknak ott a védett foglalkoztatási rendszer, amibe mindenki belefér. Nálunk csak kétféle védett munkahely létezik – s itt egy csoportba kerülnek a megváltozott munkaképességûek és a fogyatékosok -, a célszervezet és a szociális foglalkoztató. A fejlett országokban legalább 25 féle olyan foglalkoztatási forma létezik, amely munkalehetõséget biztosít a tartósan károsodott embereknek. Közöttük vannak olyanok, amelyek az akadályozott embereknek eredeti munkahelyükön – a teljes gyógyulás vagy a képzés, fejlesztés idõszakára – biztosítják a védett foglalkoztatás lehetõségét, de gyakorlat az is, hogy bizonyos termékeket csak megváltozott munkaképességûek készíthetnek, illetve adott munkaköröket csak õk tölthetnek be.

– A fejlett országokban a munkáltatókat mivel ösztönzik a megváltoztatott munkaképességûek foglalkoztatására?

– Itt is nagyon sokféle gyakorlattal találkozhatunk, de szinte minden országban kapható támogatás a munkahelyek átalakítására és az építészeti akadályok eltávolítására. Több országban – sérült emberek foglalkoztatása esetén – lehetõség van a tb-terhek csökkentésére és adókedvezményekre is. Ismert eszköz a bértámogatások rendszere is, ami azt a célt szolgálja, hogy a betanulás, megismerés idõszakára ne a munkáltatót terhelje a sérült emberek bére (esetleg bérköltsége), s ezáltal feltehetõen nagyobb készséget mutatnak az ilyen emberek alkalmazására. A bértámogatási forma 1998 óta hazánkban is mûködik.

– Mindaz, amit mondott nagyon korrekt jogszabályi hátteret feltételez. Mi hogy állunk ezen a téren?

– Valóban, a fejlett országok évtizedek óta rendelkeznek a fogyatékosok, a tartósan egészségkárosodottak érdekeit védõ alaptörvényekkel és jogszabályokkal. Nálunk az elmúlt évtizedekben egyáltalán nem beszélhettünk ezen a téren széleskörû jogi védelemrõl. Bár a helyzet ma sem rózsás, azért történtek változások ezen a téren. Hatályba lépett az esélyegyenlõségi törvény (1998/XXVI. törvény), mely foglalkozik a rehabilitációval és az akadály mentesítéssel is. A közhasznúsági törvény pedig a rehabilitációt a közhasznú tevékenységek közé emelte, s ez lehetõséget adott arra, hogy a civil szervezetek is bekapcsolódjanak a rehabilitációs tevékenységbe. A foglalkozási rehabilitáció intézményrendszerének kiépítése kapcsán is számos új jogszabály született, ami mindenképpen elõrelépést jelent e téren.

– Ezek változások azért még nem kényszerítették arra a védett munkahelyek vezetõit, hogy változtassanak.

– Ez így igaz, ugyanakkor el kell mondani, hogy ez nagyon kényes kérdés. Véleményem szerint addig nem szabad radikálisan belenyúlni egy meglévõ rendszerbe, amíg nem tudunk alternatívát mutatni. Márpedig a célszervezeteknél dolgozó fogyatékos emberek számára ma ez az egyetlen lehetõség, ezért még védeni kell.

– Nyugaton jól megy a védett szervezeteknek?

– Országonként változó, hogy hogyan mûködnek, de a svéd példát érdemes lenne jobban megismerni. Svédországban úgy 1000 kicsi szervezet volt, ahol védett körülmények között dolgozhattak a megváltozott munkaképességûek. Rosszul ment nekik, a legtöbbje a tönk szélén állt. Egy egészen újfajta szisztéma alapján központi irányítás alá kerültek, és egy kiváló menedzsment gondjaira bízták õket. Ennek a menedzsmentnek volt feladata a piackutatás, majd a termékek piacra juttatása, megfelelõ reklámozása. Ma ott tartanak, hogy ezek a védett szervezetek az IKEA fõ beszállítói, és árbevételük alapján – a cégek éves rangsorában – igen elõkelõ helyen állnak.

– Mennyi idõ kellett ehhez a fantasztikus eredményhez?

– Tíz év.

czy


Dotáció az alkalmazásért

Minden olyan munkáltató, aki 20 fõ fölött foglalkoztat, köteles a létszám 5 százalékában tartósan károsodott embert alkalmazni. Ha ezt nem teljesítik, akkor hozzájárulást kell fizetniük a rehabilitációs alapba. A befizetés mértéke – még az 1998 utáni bérkövetõ emeléssel együtt is – olyan alacsony, hogy a nagy cégeknek nem okoz gondot ennek teljesítése. Állami ösztönzések is vannak a megváltoztatott munkaképességuek foglalkoztatására. Költségvetési támogatást kérhetnek a munkáltatók, többletterheik kompenzálására akkor, ha az 5 százalékos kvóta fölött foglalkoztatnak. Ennek mértéke a megváltozott munkaképességûeknek kifizetett bér, de legfeljebb a minimálbér 45-150 százaléka. Szociális foglalkoztatók esetében 50-150 százalék. A célszervezeteknél, ahol a dolgozók 60 százalékának kell megváltozott munkaképességûnek lenni, a dotáció – a differenciált és telephelyi pótlékokkal együtt – 440 százalékos is lehet.


A tojásról, a koleszterinről és az emésztésről

Hogy betegségeink egy része és a táplálkozás között összefüggés van, azt már régóta tudja az orvostudomány. Idõrõl idõre fölfedeznek valamit, a sajtó hírül adja, s mivel sokat hallunk róla, egyre inkább kényszert érzünk, hogy betartsuk az új szabályokat.

A tojás- és vajmentes diéta, a margarin diadalmenete a 80-as évek közepén kezdõdött. Még a bevihetõ koleszterin mennyiségét is meghatározták az orvosok. Hogy-hogy nem, a nagy költséggel elvégzett vizsgálatok azt mutatták, hogy a diéta hatására csak 5%-kal csökkent a koleszterinszint. Eközben zuhanórepülésbe kezdett a tojás- és vajfogyasztás. Aztán jöttek új vizsgálatok, és bebizonyosodott: a tojás nélkülözhetetlen az egészséghez.

Hogy kinek van igaza a tojással vagy anélkül vitában, ezt nem tudjuk, lévén egyszerû sajtómunkások, azt viszont bizton tudjuk, hogy az embereknek joguk van tudni, mi történik körülöttük a világban – akár az orvostudomány területén. Aztán mérlegre téve mindent, ki-ki eldöntheti, hogy kipróbálja-e a Légrády doktor által ajánlatokat. Hatását még ellenõrizheti is, ha a koleszterinszintjét az átállás elõtt is, majd néhány hét után is megnézeti. A közérzet változásához meg nem is kell orvos.

Makacs ember dr. Légrády Péter. Arról akar mindenkit meggyõzni itthon, hogy a tojás tápláló, sõt nagyon fontos étek. Teszi akkor, mikor a különbözõ divatok hatására 385/fõ/év tojásfogyasztás mára már 265-re esett vissza. Holott napi három lenne az ideális.

Az amerikai Time magazin 1999-ben, három éve, címlapján (is) rehabilitálta a tojást. Talán ennek hatására hirdette meg a Nemzetközi Tojásszövetség a tojás világnapját, amit azóta is minden évben megünnepelnek. Most épp harmadszorra. Ezt az alkalmat ragadta meg Légrády Péter, hogy bemutassa Tojás, táplálkozás, egészség címû könyvét, s eloszlasson néhány tévhitet. (A tojásról kétszáztíz éve írt utoljára könyvet magyar szerzõ.)

Például azt, hogy a tojásevés emeli a vér koleszterinszintjét. Légrády doktor számokat is közöl. A kilencvenes évek elején meghirdetett koleszterinellenes kampány – amelynek során csökkent a tojásfogyasztás is -, nem hozta meg a kívánt eredményt. (1996-ban 30 742-en, 1996-ban 31 346-ban halnak meg infarktusban. 1960 óta 60%-kal emelkedett a keringési betegségben meghaltak száma.) Légrády doktor úgy véli, hogy bízni kell a természetben. A tojás maga az élet, hiszen élet sarjad belole. Minden létfontosságú vitamin és egyéb anyag benne van, amire a szervezetnek szüksége van. Az anyatej után ez kellene, hogy legyen a legfontosabb táplálékunk. Mert van benne mással nehezen pótolható fehérje, ideális a telített és a telítetlen zsír aránya, s a benne lévõ ásványi anyagok és vitaminokra mind-mind szükségünk van. Magas D-vitamin tartalma csökkenthetné a nálunk oly gyakori csontritkulást. (Egy tojásban annyi D-vitamin van, mint 14 dkg sajtban.) Amit a doktor úr még ennél fontosabbnak tart, hogy ha naponta három tojást megeszünk, akkor a tojás speciális zsírja karban tartja emésztõrendszerünket, ráadásul a zsírban oldódó vitaminok is eljutnak oda, ahová szánjuk õket, a sejtekbe.

Légrády Péter azt is fájlalja, hogy a diétákból (sőt a táplálkozással foglalkozó tudományos könyvekből is kimarad a tojás, csak megemlítik a “futottak még között”), holott ideális fogyókúrás táplálék. Kalóriatartalma kicsi. Nyugaton az utóbbi évek kutatásának hatására változtak a diéta alapelvei is. Napi egy-két tojást ajánlanak az étrendi összeállítások Kanadában, az USA-ban napi egyet. (Ott a margarin is kiment a divatból, a vajat is rehabilitálták.)

Abban, hogy a tojás ilyen nem kívánatos étel lett asztalunkon, nagy része van a sajtónak is. Persze nem a média a vétkes e szemlélet elterjedésében. Légrády doktor most abban bízik, hogy hasonlóan a nyugati sajtóhoz, nálunk is hírt adnak azokról a kutatásokról, amelyek segítettek a tojás rehabilitációjában. Aztán a sok pozitív híradás megteszi majd hatását: emelkedik a tojásfogyasztás, egészségesebbek lesznek az a emberek.

(Tojás, táplálkozás, egészség – E.P.E Kft.- Maecenas Könyvkiadó, Bp..
A könyv megrendelhetõ az E.P.E Kft-tól: 1251 Budapest, Pf. 105. ; epekft@freemail.hu)


Szempontok az egészséges táplálkozáshoz

Légrády doktor az alábbi szempontok mellett a józan emberi megfontolást és a mértékletességet is szükségesnek tartja.

1. Legyen bõséges a reggeli, tartalmazzon a jó emésztõrendszeri mûködéshez elegendõ zsírt.
2. Legyen még egy kiadós étkezés a délután folyamán szintén a jó mûködéshez elegendõ zsírtartalommal.
3. A bõséges étkezésekhez fogyasszunk sok savanyúságot vagy savanyú itlat és sok rostot, illetve gyümölcsöt!
4. Az édességet (desszertet) közvetlenül a nagy étkezések utánra idõzítsük.
5. Legyen bõséges a napi folyadékfogyasztás (ásvány)víz, tej, gyümölcslé ajánlhatók, míg a cukrozott italokat, szörpöket kerüljük.
6. Legyen – ha szükséges – a vacsora kis mennyiségû: fõleg fehérjékbol álló, sok rosttal (salátával, gyümölccsel) – a lehetõ legkevesebb szénhidráttal és zsírral.
7. Ne eszegessünk, (nassoljunk) a nagy étkezések között!
8. Gyümölcsöt bõségesen fogyasszunk, lehetõleg a két nagy étkezés között.
9. A bõséges étkezés se legyen több, mint amennyi jól esik – fokozatosan térjünk át a nagyobb étkezésekre.
10. Ne vigyünk be a szükségesnél több kalóriát! – ha pedig mégis, akkor a többletet mozgással, sporttal dolgozzuk le.
11. Bármely étel egymást követõ napokon való fogyasztása csökkenti a kiváltott inger erõsségét, ezért változatosan étkezzünk.
12. Ha csak tojásételt eszünk, akkor az legalább három tojásból álljon! – de semmiképp se gyakrabban, mint másnaponta.


Állásbörze a fõvárosban

A Fõvárosi Munkaügyi Központ (FMK) második alkalommal rendezett állásbörzét a megváltozott munkaképességû embereknek a Petőfi Csarnokban. Azért itt, mert a csarnok akadálymentes, így a mozgássérültek is bejutottak segítség nélkül. Az FMK szerint tavaly óta bõvült a börze résztvevõinek száma, és bõvült a választható szakmák köre is.

Egy megváltozott munkaképességû ember valóban válogathatott – ha sok mindenhez értett. Egy szellemileg fogyatékos már nem. Pedig Budapesten még jó a helyzet, hiszen több célszervezet mûködik a fõvárosban, szociális foglalkoztatók is vannak, és van olyan fõvárosi fogyatékos fiatal, aki az agglomerációba jár ki dolgozni, szintén védett munkahelyre. De mi van azokkal, akik vidéken, kistelepüléseken élnek? A törvény nem tesz különbséget fogyatékos és megváltozott munkaképességű között. Természetesen a törvényalkotónak sok szempontból igaza van, de egy ilyen állásbörzén – elég ha csak az álláskínálaton néz végig az ember – kristálytisztán kiderül, hogy még sincs így jól.

Ha valahol, hát itt lenne szükség arra a sokat emlegetett pozitív diszkriminációra.


Támogatott foglalkoztatás

Nehéz a sérülteknek megfelelõ munkát találni, és nehéz olyan munkaadót találni, aki a meglévõ állami támogatásokat figyelembe véve fogyatékos embert alkalmaz. Dávid Andrea, a Salva Vita Alapítvány vezetõje az Egyesült Államokból hozta az ötletet, a támogatott foglalkoztatást. Hogy ennek bevezetése milyen buktatókkal és milyen eredményekkel jár, azt a Támogatott foglalkoztatás címû, és az Értelmi sérült munkavállalók a nyílt munkaerõpiacon címu könyvben olvasható. E könyv elõszavát közöljük, azzal a nem titkolt céllal, hogy talán lesznek követõk.

Tíz évvel ezelõtt agrármérnökként vállaltam munkát egy foglalkoztató intézetben, ahol értelmi sérült emberek élnek és dolgoznak. Életemben elõször itt kerültem velük kapcsolatba. Ez az élmény meghatározóvá vált a jövõmre nézve. Megismertem életüket, örömeiket, gondjaikat, és szembesültem kiszolgáltatottságukkal, védtelenségükkel. Megértettem, hogy nem csupán felelõsséggel tartozunk értük, de mindent, amit értük, velük teszünk, méltó tisztelettel, a másik ember becsülésével, egyéni vágyainak tiszteletben tartásával kell tennünk.

Úgy érzem, a sérült emberek esetében nemcsak nekik van szükségük segítségre, hanem nekünk is ahhoz, hogy megismerjük, elfogadjuk õket. Érdekes, hogy miközben az hisszük, mi segítünk rajtuk, valójában talán épp mi leszünk ügyük igazi nyertesei.

1993-ban vágtunk neki annak a hosszú útnak, ami a támogatott foglalkoztatáshoz elvezetett minket. Ebben a módszerben megtaláltuk mindazt, amit keresünk és elengedhetetlennek tartunk minden, embereknek szóló szolgáltatásnál. A támogatott foglalkoztatás személyre szóló és teljes körû segítséget nyújt a sérült munkavállalóknak (és családjuknak), valamint ezzel egyidejûleg az õket fogadó munkavállalóknak is, a sikeres és hosszú távú munkavállalás, egy teljesebb élet kialakítása érdekében. Azért határoztuk el, hogy megírjuk ezt a kézikönyv, mert saját bõrünkön tapasztaltuk, milyen nehéz segédanyagok nélkül belefogni ebbe, a Magyarországon még teljesen új szolgáltatásba. Az elmúlt évek munkája során megtapasztaltuk a támogatott foglalkoztatásban rejlõ lehetõségeket, a siker, az emberi megújulás örömét. Meggyõzõdtünk arról, hogy az itt ismertetésre kerülõ módszer jó, emberhez méltó, biztonságot és személyre szabott segítséget nyújt a felnõtt, dolgozni akaró értelmi sérült embereknek, és az õket fogadó munkáltatóknak egyaránt. Fontosnak tartottuk ennek a könyvnek a megírását avval együtt, hogy mindannyiunk számára nagyon nehéz feladatot vállaltunk: az írást. Minden fejezetet az a munkatársunk írta, akinek a legtöbb tapasztalata, rálátása van az adott témában (gyógypedagógus, szociális munkás, szociálpedagógus, pedagógus).

Könyvünk célja, hogy, hogy a támogatott foglalkoztatás szolgáltatásának megkezdéséhez – tapasztalataink alapján – olyan gyakorlati útmutatót adjunk, amely segítséget, erõt és bátorítást, emellett pedig konkrét megoldási lehetõségeket, ötleteket is nyújt.

Ez a könyv elsõsorban azoknak szól, akik az értelmi sérült emberek munkába állítását hivatásszerûen kívánják segíteni. De szól mindenkinek – mindnyájunknak -, akik érintettek vagyunk, azzá válunk: a munkáltatóknak, a szülõknek, rokonoknak, ismerõsöknek és barátoknak, akik ebbõl a másfajta megközelítésbõl tálán új erõt meríthetnek.

A könyv megrendelhetõ az alapítványnál: 1081 Budapest, Népszínház u. 17.
Tel./fax: 06-1 210-0927.
Személyes vétel esetén elore egyeztetett idõpontban.
Rendelhetnek e-mailben is: adavid@mail.datanet.hu


Inclusion Europe

Az ÉTA csatlakozott az Inclusion Europe-hoz (Brüsszel), a szellemileg sérült emberek és családtagjaik szervezetének európai egyesületéhez. Jogokat, nem szívességeket! – ez a jelmondata az Inclusion Europe-nak. Szórólapjukon arra a kérdése, hogy mi is az az Inclusion Europe, így válaszolnak: Az Inclusion Europe közhasznú szervezet, amely síkra száll egész Európában a szellemileg sérült emberek és családtagjaik jogaiért és érdekeiért. Ennek szellemében fogalmazták meg alapelveiket, amelynek legfontosabbika: a szellemileg sérült emberek saját országuk polgárai, és sérültségük fokától függetlenül ugyanolyan jogaik vannak, mint a többieknek, és ugyanúgy részt vehetnek a társadalom életében, mint a többiek.. Hogy a tagság mit jelent az ÉTA-nak és tagszervezeteinek, arra következõ számunkban visszatérünk.


Lakóotthon Tatán

Tatán felavatták a Szent Gergely Lakóotthont, ahol értelmi fogyatékosok és autisták élnek majd együtt. Ez így egy mínuszos, azaz cím nélküli hír valamelyik újságban, mert nem árulja el, hogy hány év munkája, milyen szülõi összefogás és erõfeszítés áll mögötte. A történet 1996-ra nyúlik vissza, amikor az akkori köztársasági elnök, Göncz Árpád hivatalos úton Luxemburgban járt, ahová elkísérte felesége, Göncz Zsuzsa, a Kézenfogva Alapítvány vezetõje. Ahogy ez már lenni szokott, a privát beszélgetéseknél szó esett arról is, hogy mivel foglalkozik az elnök felesége. A luxemburgiaknak megtetszett a Kézenfogva lakóotthoni programja, s felajánlották segítségüket. G. Santers úr, a luxemburgi nagyhercegség magyarországi nagykövete nagyon sokat tett azért, hogy az akkori ígéretbõl valóság legyen. A segítség végül pénzben öltött testet, és a Szent Gergely Lakóotthonban realizálódott – évekkel késõbb. (Nem csak itt, ott is lassan mennek a dolgok, de elnézve az érintett szülõk és a leendõ lakók boldog arcát, azt kell mondanunk, ez most már senkit nem érdekel.) Ehhez adott 15 millió forintot (pályázat útján) a Szociális és Családügyi Minisztérium, meg a helyi önkormányzat egy lakatlan és már kissé lepusztult bölcsõdeépületet, s adták a szülõk – nem utolsó sorban – saját és családtagjaik munkáját. A szülõk a jövõre is gondoltak: közhasznú társaságot alapítottak, ez gondoskodik a bentlakóknak munkáról.


REHA HUNGARY 2001

A MOTESZ (A Magyar Orvostudományi Társaságok és Egyesületek Szövetsége) az idén is megrendezte a REHA Hungary 2001-et, azaz a rehabilitációs szakkiállítást és ezzel párhuzamosan a Magyar Rehabilitációs Társaság kongresszusát. Most is sok kiállító volt. Fõleg a gyártók, segédeszközt kínálók voltak sokan. Mintha a különbözõ, érintett érdekképviseletek kevesebben lettek volna. Az ÉTA – közös standon a Láncszövetséggel – ott volt.

A három nap során szerzõdéskötésekre is sor került, melyeket az Ifjúsági és Sportminisztérium a négy nagy rehabilitációs társasággal, valamint MOTESZ -szel kötött. Az ISM, hogy nyomatékot adjon a rehabilitáció fontosságának, a jó kedvû sportolásnak, az általa szervezett mûsor nagy részét a sport töltötte ki. Volt divatbemutató, föllépett a kerekes székesek tánccsoportja, a Down Táncegyüttes, voltak bûvészek, és sok sportos bemutató, foglalkozás (pl. vak cselgáncsozók tornája, floor hockey, ülõröplabda mérkõzés, siket fiatalok aerobik bemutatója stb.). Szóval senki nem unatkozott, aki ide ellátogatott. És ha elég szemfüles volt, akkor mindenféle nyomtatványt, prospektust összeszedhetett a különbözõ standokról, amelyekbõl nemcsak azt tudhatta meg, hogy milyen juttatások járnak neki (ezeket a minisztériumok vagy önkormányzatok képviselõitol kaphatta), hanem azt is, hogy mely szervezetek képviselik az õ érdekeit. Ha pedig elég idõt szánt az ember az ott tartózkodásra, akkor baráti beszélgetésekre is alkalma nyílott.

Az idei REHA központi gondolata a cukorbetegség köré szervezõdött, pontosabban a betegség rehabilitációja köré. A kerekasztal beszélgetéseken szó volt az orvosi rehabilitáció hazai helyzetérõl (finanszírozás, a szolgáltatások minõsége, az oktatás kérdése, új eljárások stb.), de szó esett az örökzöld – és úgy látszik nehezen megoldható gondról: a gyógyászati segédeszköz-ellátásról, és arról, hogyan tud elhelyezkedni a megváltozott munkaképességû a mai magyar munkaerõpiacon.

Aki már a jövõ évi REHA-ra gondol, vagy többet szeretne megtudni minderrõl, az fölveheti a kapcsolatot a MOTESZ-szal a motesz@elender.hu e-mail címen vagy meglátogathatja weboldalukat: http://www.motesz.hu.

Hozzászólások lezárva.