Kaszás Máté autizmus spektrumzavarral élő Világbajnok Történelmi Távlövő Íjásszal beszélgettünk. Az interjúból egy rövid részlet kedvcsinálóként megjelent az ÉTA Hírek legfrissebb, tavaszi számában.
Az alábbi interjúban Máté nyíltan és őszintén mesél arról, hogyan élte meg a saját útját, hogyan küzdött mindennap a démonjaival, és mit jelent számára a sport és a siker.
***
Az autizmus spektrumzavarral élő emberek mindennapjai gyakran láthatatlan akadályokkal teliek. Az autizmus spektrumzavar (ASD) egy neurobiológiai fejlődési rendellenesség, amely alapvetően befolyásolja a társas kommunikációt, a szociális interakciókat és a viselkedés rugalmasságát. Az autizmussal élők esetében gyakori jelenség, hogy nehezebben értelmezik a nonverbális jeleket, nehezebb számukra a kölcsönös társalgás, és másképp reagálhatnak a szociális helyzetekre, a szociális viselkedés és beilleszkedés terén komoly kihívásokkal szembesülnek.
Ebben a kontextusban különösen figyelemre méltó, amikor valaki autizmus spektrumzavarral élve is kiemelkedő teljesítményt ér el egy olyan nagy koncentrációt és folyamatos alkalmazkodást igénylő területen, mint amilyen a sport. Az ilyen sikerek nem csupán személyes diadalt jelentenek, hanem fontos társadalmi üzenetet is hordoznak: a „nehezített pályán” való boldogulás lehetséges, ha a környezet elfogadó, a személy kitartó, és képes megtalálni azokat a belső erőforrásokat, amelyek a fejlődést elősegítik. Kaszás Máté világbajnoki címe kézzelfogható bizonyíték arra, hogy komoly önfegyelemmel, mentális erővel és folyamatos gyakorlással a mindennapi szociális és beilleszkedési nehézségek mellett is kiemelkedő sportteljesítmény érhető el. Az ilyen eredmények erős inspirációt jelentenek azoknak, akik hasonló kihívásokkal élnek, mert azt mutatják: a különbözőség nem akadály, hanem – a megfelelő támogatással és önismerettel – erőforrás is lehet.
– Hogyan mutatkoznál be azoknak, akik most hallanak rólad először? Mi az, amit fontosnak tartasz elmondani magadról?
Kaszás Máté vagyok, idén tavasszal töltöm be a harmincadik életévemet. Szolnokon születtem, de Jászberényben élek és itt is dolgozom. Jelenleg az Apponyi téren található 300-as Coop Szuper Plusz csapatát erősítem.
Ami igazán fontos rólam, hogy autizmus spektrumzavarral élek, és emellett világbajnok sportoló vagyok – hangsúlyozom: a klasszikus értelemben vett világbajnok, nem paralimpiai sportoló. A sportágam, a Történelmi Íjászat, amely – sokak tévhitével ellentétben – nem tartozik a parasportok közé, és nem paralimpiai sportág.
2025. augusztus 24-én Gyulán, a Steigervald Tanyamúzeumnál megrendezett Történelmi Íjász Világbajnokságon a távlövő szakágban világbajnoki arany- és ezüstérmet szereztem!
Azóta fontos küldetésemnek érzem, hogy a sportolói életutamon keresztül megmutassam: hátrányos helyzetből is el lehet jutni a világbajnoki címig.
Mint mindenki másnak, úgy nekem is fontosak ugyan az elismerések és a sikerek, de nem ezek határoznak meg engem igazán. Autizmus spektrumzavarral élek, ami nagyon gyakran (még a hétköznapokban is) olyan, mintha extra terhet cipelnék a vállamon. Ennek ellenérek hiszek abban, hogy kitartással, szorgalommal és hittel bárki elérheti az általa kitűzött célt – akkor is, ha nehezített pályán kell bizonyítania. Büszkén képviselem hazámat, mert az íjászathoz nemcsak célra van szükség, hanem egy biztos pontra is: csapattársakra, barátokra, akik végig egyengetik az utad.
– Mit jelent pontosan a történelmi íjászat és azon belül a Távlövészet?
A Történelmi Íjászat lényege, hogy történelmi jellegű viseletben és történelmi jellegű íjjal és nyílvesszővel versenyezzen az ember. De a legfontosabb ennek az egésznek a mögöttes üzenete: Tiszteld a múltad és az őseid, mivel ő általuk kaptál hazát! A Távlövés lényege pedig, hogy az adott kategóriában minél messzebbre tudjál ellőni és a pályán belül legyenek a vesszőid.
– Hogyan lett az íjászat komoly sportkarrieri cél?
2009-ben, Jászdózsán, egy osztálykiránduláson találkoztam először az íjászattal, és azonnal magával ragadott. Szinte villámcsapásként ért, amikor először fogtam íjat a kezemben.
Így 2009 karácsonyára meg is kaptam életem első íját, egy Tóth István féle Szkíta íjat és hozzá 3 szál nyílvesszőt! Mondanom sem kell, hatalmas volt az öröm!
2010 és 2012 között még csak itthon gyakoroltam, napi 3 órát! Majd 2012 tavaszán, egy családi nap keretein belül ismertem meg Sisa Bélát, aki meginvitált az akkor még csak 4 fős kis csapatba, és velük folytattam tovább a gyakorlást, immár a Jászberényi határban. Ezt követően 2012 Augusztusában kaptunk egy helyett. Mégpedig a Szent Klára Otthon udvarában. Jelenleg is ott lő a csapat. Eleinte még csak 8-10 fővel vettünk részt a lövéseken, mára ez a szám felduzzadt közel 20 főre! Számos örömíjász versenyre eljártunk itt a megyében és sok jó emberrel ismerkedtem meg. Jelenleg Lehel Kürt Íjászai Sportegyesület néven fut a csapat. Ám igazi fordulópont 2021 nyarán jött el, amikor Bathó Salamon cimborámmal (akit 2015-ben ismertem meg egy Logisztikai képzésen) elmentünk Zagyvarékasra egy előadásra, amelyet Mónus József, ismertebb nevén Fehér Farkas, többszörös harci cél és távlövő íjász világrekorder tartott. A vetítéssel egybekötött előadás annyira inspiráló volt számunkra, hogy ott el is döntöttük Salamonnal: a továbbiakban a távlövésben szeretnénk fejlődni. Mivel a klasszikus céllövés nekem igazából sosem ment olyan jól…. Viszont innentől kezdve lázasan gyakoroltuk a Távlövést heti szinten, Jászalsószentgyörgyön.
– Rögös út vezetett a világbajnoki címig. Hogyan élted meg ezt az időszakot?
A kamaszéveim elején derült ki, hogy autizmus spektrumzavarral élek. De az ideggyógyász Szolnokon úgy ítélte meg, hogy jól alkalmazkodom, ezért sokáig nem készült hivatalos szakvélemény, nehogy megbélyegezzenek. Azt majd csak 2019 novemberében kaptam meg, mivel én magam szerettem volna pontot tenni a dolog végére! Szintén Szolnokon diagnosztizált egy azóta már sajnos elhunyt, de fantasztikus klinikai szakpszichológus, V. Szabó Tamás. Akitől egy életre szóló útravalót kaptam: Megérteni, Elfogadni, Segíteni. Illetve szintén a 2019-es évben, pedig leszázalékoktak (májusban) szociális fóbia miatt. Bár az autizmus diagnózisa eleinte megnyugvást hozott, hamar világossá vált, hogy ez csupán a kezdet. Ezt követte a feldolgozás, a gyász időszaka – mert ez a két papír nemcsak magyarázatot adott, hanem arcul is csapott.
“Mit fognak szólni mind ehhez?” Tettem fel magamnak a kérdést. Hát sajnos ez az időszak 2020 elejétől egészen 2023 közepéig tartott. Ekkor egy eléggé depressziós korszakot éltem meg. Alig mozdultam ki otthonról, a napjaim nagy részét átaludtam, (volt, hogy napi 17-18 órát) és sok gyógyszert szedtem. A koronavírus-járvány idején még a munkám is megszűnt. Korábban dolgoztam önkéntesként könyvtárban, reklámújságot is hordtam, de ekkor teljesen kicsúszott a lábam alól a talaj.
2022-ben fordulat következett: rehabilitált foglalkoztatottként operátori munkát kaptam egy cégnél. A napi munka, az emberek közelsége és a pozitív visszajelzések rengeteget segítettek abban, hogy újra értékesnek érezzem magam!
Itt ismerkedtünk meg egy fantasztikus adácsi fiatalemberrel, Nagy Zoltánnal és kedves feleségével, Horváth Andreával. Zoli aznap a Modern anyagú történelmi íjkategóriában, az 51# feletti erőtartományban egy csodálatos aranyéremmel gyarapíthatta gyűjteményét. Illetve övé lett a nap legnagyobb lövése is egy óriási 389 méteres lövésnek köszönhetően! Itt ketten Zolival jól össze is barátkoztunk és úgy gondoltuk, hogy mivel nem lakunk egymástól olyan messze, csinálhatnánk ezt innentől hármasban is! Ez nem is volt másképp! A 2024 szeptember 29-én, Gyulán megtartott Országos Bajnokságra már egy csapatként mentünk el. Zoli és Salamon végig segítették a felkészülésem, (itt is) mind technikailag, mind edzettség tekintetében. Elmondták, hogy milyen technikával a célravezető távot lőni, valamint a győzelmet hozó nyílvesszőimet is nekik köszönhetem! Zoli ismét bizonyított! Modern anyagú történelmi 51# és feletti íjkategóriában egy bronzérmet, Korlátlan íjkategóriában pedig egy aranyérmet szerzett a csapatnak. Valamint sikerült megvédenie a nap lövéséért járó címét egy hihetetlen 484 méteres lövéssel! Én ebben az évben (Salamon javaslatára) áttértem a Történelmi Hosszú és egyéb Botíjak (Longbow) kategóriájára, amihez az íjat Pénzes Zoltán készítette. És az 51# feletti erejű tartományban sikerült ismét egy ezüstérmet lőnöm.
Ez nekem egy óriási biztonságot adott. Majd el is jött a nagy nap! 2025 augusztus 24, Gyula, Steigervald tanya, Távlövés a Történelmi Íjász Világbajnokságon. A csapatunkat erősítette a fiatal, tehetséges adácsi lány: Kovács Jázmin.
Mi már egy nappal korábban leutaztunk Gyulára, és amint megérkeztünk egy megmagyarázhatatlan nyugalom járta át a testemet. Úgy éreztem, megjöttem! Ott vagyok, ahol lennem kell! Alig bírtam elaludni, hiszen másnap debütálhattam életem versenyén! Én mindössze két kategóriában indultam el. Az 51# feletti Természetes anyagú Történelmi íjak kategóriája volt az egyik. Amihez az íjat Pári Vilmos, adácsi íjkészítő és a Magyar Történelmi Íjász Társaság (MTÍT) oszlopos tagja biztosította. Egy gyönyörű szép 85 fontos, C formájú magyar íjat bocsátott a rendelkezésemre. Egyébként Zolinak és Salamonnak is adott íjat. (Zoli az előző években, az Országos Bajnokságokon, Távlövésben a Vili bácsi íjaival versenyzett) A jótett nem is maradt jutalom nélkül. Abban a kategóriában Zoli (szintén) világbajnok lett, én pedig közvetlenül mögötte végeztem a második helyen. Mikor kimondták a nevemet Zolival egymás nyakába ugrottunk! Két jóbarát a dobogón, ugyanannak az íjkészítőnek az íjaival, adácsi színekben. Mondanom se kell, Vili bácsi is kimondhatatlanul boldog volt! Hiszen ő is ott volt velünk. Ekkor újabb nagy meglepetés ért, ugyanis eljött a mentorom Hajdú Dénes is, aki a “Helyet!” Alapítvány szociális dolgozója is egyben. Az egész családjával ideutazott csak azért, hogy láthassanak engem versenyezni! Mindenkinek jó kedve volt, nem volt a csapatunkban semmiféle feszültség, hiszen végre valóra vált a közös álmunk….És még csak ezután jött az én fő kategóriám, az 51# feletti Történelmi Hosszú és egyéb Botíjak versenye. Ehhez a csodálatos 80# Longbow íjat Molnár József, egy 6-szoros Európa bajnok és 2-szeres Világbajnok, körmendi íjász legenda készítette. Bár erős ellenfeleim voltak (ott is), én mégis bizakodtam. Nem kapkodtam, nyugodtan lőttem. Egy meseszép kaftánban versenyeztem, amit a Turulnemzet adott nekem támogatása jeléül. Miután lelőttem az 5 lövést, kimentünk a bírókkal, akik értékelték a lövéseinket. Egy magyar bíró volt épp velünk, aki viccelődve megkérdezte, hogy ki akar ebben a kategóriában a világbajnok lenni. Mikor már több versenyzőnek is kimondta a nevét, még nem tudtuk, hogy ki lesz itt végül a befutó.
Egyszer csak engem kérdezett:
“Hát neked mi a neved?
Nekem? Kaszás Máté.
Ezt behúztad! Te vagy a világbajnok!”
Konkrétan ketten vittek oda a győztes vesszőmhöz. Azt hittem, hogy összeesek. “Én világbajnok?!” Gyakorlatilag 15 percig le se esett, hogy mi történt velem ott, aznap Gyulán. A csapatunk remekül szerepelt. Zoli 2 arany, 1 ezüst. Jázmin 1 arany, 1 ezüst és egy 5. helyet szerzett! Ez a nap örök emlék marad!
– Milyen kihívásokat jelent az autizmus a felkészülés és a versenyek során?
A világbajnoki cím után döntöttem úgy, hogy nyíltan felvállalom az autizmusomat. Szeretném, ha a történetem erőt adna azoknak, akik hasonló helyzetben vannak, de nem mernek elindulni.
Koraszülött voltam, 6 hónapra születtem meg. Gyerekkoromban több megpróbáltatás is ért, hiszen még nagyon pici voltam, amikor már két agyvérzésen is átestem, majd szép lassan a környezetemtől kapott visszajelzések megmutatták, hogy más vagyok.
Az autizmus miatt gyakran feszültebb vagyok, nehezebben találom meg az egyensúlyt. De nem jutottam volna idáig azok nélkül, akik végig mellettem voltak! Köszönöm!
Külön szeretném kiemelni és megköszönni:
> Nagy Zoltánnak, Bathó Salamonnak és Kovács Jázminnak, akik a motivációs, technikai és erőnléti felkészítésben segítettek, valamint akiknek a kiváló versenyvesszőimet is köszönhetem.
> Pári Vilmosnak, a világbajnoki szarus íj biztosításáért.
> Molnár Józsefnek, amiért elkészítette a világbajnoki longbow íjamat.
> Nekeczky Krisztinának és Nekeczky Zsoltnak (Turulnemzet), akik a kaftánomat adták.
> Hajdú Dénesnek, aki a „Helyet!” Alapítvány szociális munkásaként mentorált engem. Az alapítvány közösségi és lakhatási programokkal segíti a fogyatékkal élőket és a rászorulókat; én magam is részt vettem a szervezet nappali pszichiátriai ellátásában, amely sokat adott a mentális felkészülésemhez.
– Kik és mik voltak a legnagyobb hatással a sportolói pályád alakulására?
A sportolói utamon végig hatalmas támaszt jelentettek a barátaim, különösen Bathó Salamon és Nagy Zoltán, valamint Kovács Jázmin, illetve Molnár József és Pári Vilmos, ahogy a családom és a munkatársaim is minden helyzetben mellettem álltak. Fontos szerepe van az életutamban a mentoromnak, Hajdú Dénesnek is, aki szakmailag és emberileg egyaránt sokat adott.
Itt egy kicsit kitérnék a világbajnokság utáni hetekre, mivel ezek korántsem voltak eseménytelenek! Rengeteg gratulációt kaptam, amiket alig győztem megköszönni! Szeptember 7-én az Adácsi Sport Egyesület is elismerte az eredményeinket. Szeptember 20-án a Coop Star elnöke és vezérigazgatója, Dr. Rédei István elismerése jeléül egy pár olyan ezüst mandzsetta gombbal tüntetett ki, amiből csak 10 darab van az egész országban. Október 10-én ellátogattunk Körmendre megköszönni Molnár Józsefnek a munkáját. Október 25-én Pári Vilmos és a Magyar Történelmi Íjász Társaság köszöntött és övezett fel minket fiatalokat ragyogó, kézzel készített fegyverövekkel. November 24-én bekerültem a Jászság 2025-ös Évkönyvébe.
Szeptember 29-én Albertirsán került megrendezésre a Történelmi Íjász Országos Bajnokság, ami számunkra nagyon hasonló eredményekkel zárult, mint a Világbajnokság.
– Szerinted mi lehet az a „recept”, ami másokat is motiválhat?
Úgy gondolom, a legfontosabb az, hogy legyenek körülöttünk támogató emberek. Emellett sokat számít egy kisebb vagy nagyobb cél kitűzése, valamint az a belső igény, hogy önmagunk jobb verziójává váljunk. És ne feledjétek! Van élet a diagnózis után is!
– Milyen céljaid vannak a sportban és a magánéletben?
A jövőben szeretnék minél több előadást tartani, ahol elmesélem a saját történetemet, és ezzel erőt adhatok a hasonló helyzetben élőknek. Az íjászat továbbra is része marad az életemnek: tervezek indulni kisebb és nagyobb versenyeken is, de már nem a mindenáron való győzelem vezérel, hanem az, hogy örömöt találjak benne, és hogy jól érezzük magunkat!
– Hogyan éled meg a mindennapokat autistaként?
Mivel a kereskedelemben dolgozom, nincs két egyforma napom, a munkám kifejezetten változatos. Az elején szokatlan volt, de mára nagyon megszerettem. A kollégáim kedvesek és támogatóak, a vásárlók pedig közvetlenek. Felmerült bennem a továbbtanulás lehetősége is az autizmus szaktanácsadás területén, de ez egyelőre még a jövő kérdése.
– Mit üzennél azoknak, akik autizmussal élve sportolói álmokat dédelgetnek?
A legfontosabb, hogy ne maradjanak egyedül. Vegyék körül magukat olyan emberekkel, akik támogatják őket – edzőkkel, mentorokkal, családtagokkal.
Az autizmus három kulcsszava: megértés, segítés és elfogadás. Ne féljenek a stigmatizációtól. Merjék magukat felvállalni!
– Az interjút készítette: Pallos Judit –
Jogsegély, jogi tanácsadás 
