Hírlevél – 2015. szeptember



A lap megjelenését
az Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI) támogatta

A
Hírlevél 2015. év szeptemberi számának tartalmából:


Az ÉTA hírei

Az ÉTA szakmai tanácskozása

Az ÉTA Országos Szövetség folyó év november hó második felében szakmai tanácskozást tervez a foglalkoztatásról, különös tekintettel az engedélyeztetések gyakorlatára és a gyakorlatot befolyásoló jogi szabályozásokra. A tanácskozás időpontját honlapunkon és a tagszervezeti meghívókon közöljük. A szövetség a foglalkoztatásban érdekelt tagszervezeteket arra kéri, hogy egyéni vagy általánosnak ítélt és tapasztalatokon alapuló problémáikat minél előbb küldjék el az etasz@t-online.hu címre.

A Gézengúz Alapítvány fotópályázat

A megalapításának 25. évfordulóját ünneplő Gézengúz Alapítvány hatodik alkalommal hirdet fotópályázatot Törékeny erő címmel – ezúttal közösen a Koraszülöttekért Közhasznú Egyesülettel (KORE).

A pályázatra várt fotók témája az erő, e két kategóriában lehet képeket küldeni:

1. fotók, melyek 0–8 év közötti életkorú gyermekeket ábrázolnak, akik saját erejüknek és segítőknek köszönhetően bizonyítják, hogy „néhány csepp törékeny erő” milyen hatalmas eredményt hozhat.

2. Olyan fotók, amelyek az erőt, mint többértelmű kifejezést mutatják be, konkrét vagy elvont értelemben. Ebbe a kategóriába várunk természetet ábrázoló vagy attól ihletett műveket is.

A képek beküldési határideje: október 20.

További tudnivalók: http://www.gezenguz.hu/.

Kézenfogva Alapítvány a foglalkoztatásról

A Kézenfogva Alapítvány szeptember 2-án kerekesztal-beszélgetést tartott az újbudai polgármesteri hivatalban, témája a megváltozott munkaképességű emberek foglalkoztatása volt. Az alapítvány az elmúlt két évben több mint 50 megváltozott munkaképességű embert helyezett el tartósan a nyílt munkaerőpiacon. Az eseményen részt vett Czibere Károly, az Emmi szociális ügyekért felelős államtitkára. A kormányzati terveket ismertetve elmondta, hogy csaknem 80 ezer fogyatékos, megváltozott munkaképességű ember dolgozik a megújított pályázati rendszernek köszönhetően, majd kétszer annyi, mint korábban. A kormányzat továbbra is támogatni kívánja a megváltozott munkaképességű személyek szolgáltatáshoz jutását, valamint az őket segítő szakemberek képzését. (forrás: KézenFogva)

Akadálymentes budapesti olimpiát

A Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége (MEOSZ) és a Magyar Paralimpiai Bizottság közgyűlése támogatja a 2024-es budapesti paralimpia megrendezését, de csak azzal a feltétellel tud kiállni a verseny megrendezése mellett, ha a kormány garantálja, hogy az épülő létesítmények, az infrastruktúra, a közösségi közlekedés valóban akadálymentes és mindenki számára hozzáférhető lesz. Nemcsak a hazai és uniós jogszabályi előírások miatt kell az akadálymentességre figyelni. Mindnyájunk közös érdeke, hogy ha mi rendezzük az olimpiát 2024-ben, a több ezermilliárdos olimpiai beruházásokhoz mindenki egyenlő módon hozzáférhessen, a mozgássérült és más fogyatékossággal élő emberek, az idősek és a kisgyermekes családok is tudják használni. (forrás: MEOSZ)


Így látom . . .

Nem okoz különösebb nehézséget az együttérzés. Birodalmi érdekek által feldúlt hazájuk, a személyes életterükben elfogyott levegő, és a megélt családi tragédiák a vándorlás, az elvándorlás, a szülőföld megtagadásának kényszerét szüli.

Érdekek – nemcsak birodalmiak – aktivizálnak minket, magyarokat is „a munkaerő szabad áramlása” jegyében. A politika köde gátolja a hazátlanságot vállalók létszámának ismeretét, de nem kétlem, hogy több százezer honfitársamról van szó. Szakmával, diplomával, a szülőföld kultúrájában és hagyományában érlelt hivatástudattal, évekre – tán örökre – vállalva az idegen közösségi környezet megtűrő, jó esetben udvarias mosolyát a kényelmesebb hétköznapi élet reményében, ha kell szakmát, diplomát, hivatástudatot is feledve.

Minden erőmmel igyekszem ez esetben is az együttérzésre, de nem sikerül. Ha diktatórikus lenne a társadalmi élettér, akkor talán engedékenyebb lennék. 1956 menekültjeit és az 1990 évek előtti erdélyi áttelepültek döntéseit értem, de a jelenlegi rajzást és a 25 éve itt élő székelyek és erdélyiek hazatelepülésének elmaradását nem.

A mai globalitás kínálja a lehetőségét, hogy természetes emberi környezetünket el- és feladva a számunkra idegen nemzetek sikerét segítsük.

Elképzelem a magyar kultúrkörből, a barátoktól és ismerősöktől, a hazai táj élményeitől, az anyanyelv köznapi természetességétől távol élő magyarokat. Biztos vannak magányos, elcsendesült perceik, amikor szembesülnek helyzetükkel, és kérdezik: mit keresek én itt?

Az általam különösen tisztelt Hamvas Béla gondolata volt, hogy: „nincs olyan buta ember, aki ne tudná megmagyarázni cselekedeteit”.

Elhessegetem magamtól ezt a gondolatot. Nem illik ide. Goromba a jelző és ítélkezni sincs jogom.

Csak értetlenkedem.

Dr. Rubovszky László


Szajkon jártunk, ünnepeltünk

Szövetségünk egyik tagszervezete, a szajki „Fogadj el” Alapítvány által létrehozott napközi otthon idén ünnepelte 20. születésnapját. A sérült és egészségkárosodott emberek gondozását végző alapítvány ez alkalomból Nyitott kapu rendezvénynapot szervezett. Erre a nagyszabású, rendkívül színes programokkal bővelkedő eseményre kapott meghívást szövetségünk.

Stang Imréné, a Fogadj Alapítvány egyik alapítója az ÉTA ajándékával

Az ünnepség a vendégek köszöntésével, valamint a napközi otthon életéről készült fotókiállítás megnyitójával kezdődött. Ezt követte a Gyöngyfa Napközi otthon lakóinak műsora, majd a vendégek által hozott születésnapi ajándékok átadása. Az ÉTA Országos Szövetség ajándéka: Sándor János székely fafaragó, népi iparművész egyik szép munkája.

Az udvaron, nagyon szép környezetben, egész napos kiállítás és vásár zajlott sérült embereket foglalkoztató műhelyek termékeiből. Árpád-házi Szent Erzsébet tiszteletére, az összetartozás fájánál, rózsatöveket ültettünk. A napot számos színes érdekes program, játékok, finom ételek tették élvezetessé. Érdekes színfolt volt – a születésnap mellett – az1000 éves települések összetalálkozásaa szajki T-elágazásnál. (Szajk és három környező település most 1000 éves…) A T-elágazásnál rögtönzött kis ünnepség volt, majd ezt követően gyalog, traktorokon, lovas kocsin mindenki az alapítvány udvarára indult, ahol hálaadó szentmisén, valamint szórakoztató kultúrműsorokon vehettek részt a településekről érkezők a házigazdákkal és vendégekkel együtt.

A vacsora után utcabál zárta ezt a remek napot.

Igazán nagyon meghitt, tartalmas, a 20. és az 1000. születésnaphoz méltó napot töltöttünk el közösen. Örülök, hogy részese lehettem.

Boldog születésnapot Szajk, boldog születésnapot „Fogadj el” Alapítvány!

Papp Ágnes



Az ÉTA pályázatainak nyertesei

Az ÉTA Országos Szövetség szakmai programokat és foglalkoztatást segítő két pályázatán 44 szövetségi tagszervezet nyert támogatást,
amihez a pénzügyi hátteret az Emberi Erőforrások Minisztériuma biztosítja. Az alábbi táblázatokban a
pályázat végeredményét, a nyertesek nevét olvashatják.

Foglalkoztatás
Szakmai programok
Az ÉTA ORSZÁGOS SZÖVETSÉG szakmai és foglalkoztatási pályázataink, valamint az egyedi el bírálását igénylő esetekben támogatást
nyert szövetségi tagszervezetek és az
éves pályázati eredmények


Az ÉTA nyári programjai

A korábbi évek gyakorlatának megfelelően, az ÉTA Szövetség szervezésében idén is megvalósult a fogyatékosügyben érintett családok szakképzett mentor által segített nyaraltatása a balatonmáriafürdői Regens Wagner Alapítvány vendégházában. Az ÉTA mentálhigiénés programja során a családok – probléma-felvetések és esetmegbeszélések keretében – segítséget kaptak gondjaik megoldására.

Ugyancsak Balatonmáriafürdőn volt az ÉTA diákönkéntes és közösségi szolgálat programjában részt vevő középiskolai diákok képzése is. Három alkalommal öt-ötnapos képzésen erősödött személyiségük az emberek és családok felé irányuló közvetlen segítségnyújtás gyakorlatában és erkölcsi alapjaiban. A szövetség programját hat középiskola vállalta. 150, a szövetséggel szerződéses kapcsolatban lévő diákönkéntes közül került kiválasztásra a képzésen részt vevő 56 fő.

Az ÉTA rekreációs programjának színhelye is Balatonmáriafürdő volt. A kiégés elleni küzdelmünk jegyében kétszer nyolc fő regenerálódhatott testileg-lelkileg. Mindannyiukat közvetlen munkahelyi vezetőjük javasolta a részvételre.

Az ÉTA Szövetség tervezi, hogy az eddigi tapasztalatok szerint a jól sikerült és népszerű programokat a 2016. évben is indítani fogja.

Volt egy zöld borítójú nagy füzetünk, amibe ki-ki beírhatta tapasztalatait. Az itt töltött napokról, az élményekről, arról, hogy mi tetszett, mi nem. Az alábbiakban ebből a füzetből is találnak szemelvényeket a programfelelős, Papp Ágnes és egy diákönkéntes beszámolója mellett.

– rubovszky –

MENTÁLHIGIÉNÉS PROGRAM

Az ÉTA tagszervezeteihez tartozó családok nyaralhattak akadálymentes környezetben, minden kötött programtól mentesen. Ez persze nem jelentette azt, hogy teljesen magukra maradtak. Két szakember volt velük, és szervezett számukra programokat (a részvétel önkéntes volt): tornázást, játékokat, kézműves foglalkozást a gyerekeknek, kötetlen beszélgetéseket a szülőknek.

Külön ki kell emelni a hajókirándulást: A Balatoni Hajózási Zrt.-nél megállt az idő. Bár évről évre egyre több mozgássérült, vagy kerekes székkel közlekedő ember szeretné hajóról is látni a Balatont, gyönyörködni a tavat körülölelő természet látványában, a hajók még mindig nem akadálymentesek. Ideje lenne már váltani!

„Ebben a családias környezetben otthon éreztük magunkat. Sok barátot szereztünk. […] Nagyon jó volt az ellátás, nagyon jók voltak a programok, Nagyon élveztük, pl. a közös kézműves foglalkozást, a közös golfozást, az esti kártyacsatákat. Többen elmentünk az esti naplementés hajókirándulásra is.”

„A csoportvezetőnk bármikor rendelkezésünkre állt, segített a problémák megoldásában, és jó ötleteket kaptunk tőle a szabadidő eltöltésére. Az utolsó estén hangulatos szalonnasütéssel zártuk ezt a néhány napot.”

„Köszönet a tiszta, gyönyörű és teljesen akadálymentesített szobákért és környezetért, ahol a mozgáskorlátozott lányom maximálisan biztonságban érezte magát.”

REKREÁCIÓ A SEGÍTŐKNEK

Véleményünk szerint, mindenkinek, aki emberekkel foglalkozik, fontos lelki egészségének védelme. A segítő szakmát gyakorlóknál ez csak akkor lehetséges, ha tudják, hogy milyen módon tartható fenn, mivel javítható saját lelki egészségük, hiszen másokon eredményesen segíteni csak úgy lehet, ha testileg-lelkileg egészséges a segítő is.

Éppen ezért az ÉTA Országos Szövetség – lehetőségei szerint – évente négy alkalommal, 7–7 napon át tartja rekreációs programjait kellemes kikapcsolódást nyújtó, csendes környezetben. Minden esetben figyelve arra, hogy a résztvevőknek megadja a választás lehetőségét a napi programokon való részvétellel kapcsolatban.

Nyáron két csoport (8-8 fő) vett részt szövetségünk rekreációs programján. A programot most is, mint korábban, úgy állítottuk össze, hogy legyen mód kikapcsolódásra, pihenésre, fürdésre. Kinek mihez van kedve. A kötetlen vagy ajánlott programok mellett volt lehetőség arra is, hogy olyan csoportos beszélgetéseken, csapatépítő játékokban vegyenek részt a kollégák, ahol beszélhetnek egyéni, magánéleti, illetve szakmai nehézségeikről, tanácsot kérhetnek ezekkel kapcsolatban, vagy közösen találhatnak megoldást egy-egy problémára. Eddigi tapasztalataink szerint a rekreációban résztvevők nagyon szeretik, és igénylik ezeket a beszélgetéseket.

A nyári programra négy alapítvány küldte el munkatársait: Gondoskodás Gyermekeinkért, Fogd a kezem, Együtt–Értük, Jövőt Nekik is. A résztvevőknek szövetségünk állapotfelmérő kérdőívet állított össze. Reményeink szerint ennek alapján látható lesz, hogy jelen formájában mennyire éri el célját jelen formájában a program, és miben kell esetleg változtatni a jövőben.

„A közös beszélgetések mély nyomot hagytak bennünk. Ez alatt a pár nap alatt mind sokat tanultunk, egy életre szóló élménnyel térünk haza.”

„Köszönjük az ÉTA Szövetségnek és Neked (Pap Ágnesnek – a szerk.) a lehetőséget a feltöltődésre, a megerősödésre fizikailag és főleg mentálisan”

„Amit ez alkalommal megéltem, arról csak felsőfokon tudok beszélni. Hát még írni! Köszönöm!!!”

KÖZÖSSÉGI SZOLGÁLAT

Mezőberényi és szeghalmi diákönkéntesek

Két gyulai gimnázum önkéntesei

Érzékenyítő programjainkban három alkalommal hat iskolából jöttek a diákok egy-két kísérő tanárral. (Martonvásár, Mezőkovácsháza, Szeghalom, Mezőberény, Gyula (innen két iskola). A programokat egy koordinátor szakember, és két önkéntes segítő bonyolította.

Mezőkovácsháza és Martonvásár közösségi szolgálatosai

A hat nap eseményeinek összeállításánál igyekeztünk figyelni arra, hogy legyen a diákoknak elegendő szabadidejük, ugyanakkor meg is kapják a megfelelő segítséget, támogatást a közösségi munka során felmerülő nehézségek, problémák, konfliktusok és egyéb kérdések megoldásához, enyhítéséhez. Ezért minden nap voltak közös beszélgetéseink, szituációs játékaink, és a segítő helyzetek elemzésével – sok esetben – eljutottunk a lehetséges megoldásokhoz. A segítséget demonstráló szituációs játékok nemcsak tanulságosak, de szórakoztatóak is voltak. Nagyon jókat derültünk ezeken.

Sokat beszélgettünk arról is – különösen a programban elsőként résztvevő diákokkal –, hogy ki miért jelentkezett az ÉTA közösségi programjába, és mi lesz a kötelező 50 óra elvégzése után? Ki az, aki bent marad a „segítő rendszerben” önkéntesként, ki az, aki nem, kinek mennyire segítenek a pályaválasztásban a szolgálat során szerzett tapasztalatok

Mindenképpen említésre méltó, hogy a programban részt vevő hat iskola közül az egyik speciális iskola volt, ahová értelmileg akadályozott fiatalok járnak. Az ott tanuló diákok közül néhányan maguk is segítenek önkéntesként a rászoruló embereknek. Ezért voltunk együtt ezeken a közös tréningeken. A speciális iskolából hat diák érkezett három segítővel. Legnagyobb örömünkre, semmiféle nehézséget nem okozott az együttlét, tökéletesen beilleszkedtek, és jelenlétüket a csapatban tiszteletreméltó evidenciaként kezelte a többi diák is.

Szakmai tartamát tekintve az idei összejövetelek abban (is) különböztek a korábbiaktól, hogy a diákok kitöltöttek egy, a szövetségünk által összeállított kérdőívet, amiből reményeink szerint sok lényeges információt kapunk. Ezeket szeretnénk felhasználni a jövőben megszervezésre kerülő érzékenyítő programok szakmai tartalmának összeállításakor.

Papp Ágnes

ÖNKÉNTESEK BALATONMÁRIAFÜRDŐN

Az Éta diákönkéntes közösségi szolgálat „érzékenyítő” programjában idén harmadjára vettek részt iskolánk legszorgalmasabb, szolgálatot teljesítő tanulói. Ez alkalommal is a balatonmáriafürdői Regens Wagner Alapítvány adott szálláshelyet nekünk, ahol a szeghalmi Péter András Gimnázium diákjaival tölthettünk pár élményekkel teli napot a meleg júliusból. A tábor célja, hogy megfelelő segítséget, támogatást kapjunk a közösségi munka során felmerülő nehézségek, problémák, konfliktusok enyhítéséhez és beszélgessünk az élményeinkről. Minden nap részt vettünk önismereti feladatokban, de természetesen jutott idő kikapcsolódásra is.

Mivel napsütéses idő volt, napjaink túlnyomó részét strandolással, napozással töltöttük el, valamint bátran lehetett a szabadban kártyázni, limonádézni és beszélgetni. Ezek az együttlétek vidám hangulatban teltek, elősegítették, hogy jobban megismerjük egymást. Golfoztunk, pingpongoztunk a helyiekkel, hajókáztunk a naplementében, és persze bűn lenne kihagyni Iluska néni gyilkosos játékát!

A hagyománynak megfelelően most is kedveskedtünk apró, kézzel készített ajándékokkal, a Regens Wagner lakóinak. Volt mosoly, köszönet, hála és könny. Kell ennél nagyobb elismerés?

Kovács Kata, 11. c

„Először jöttem el Balatonmáriafürdőre, és bízom benne, hogy nem utoljára. Örülök, hogy új embereket ismerhettem meg, és olyan élményekkel gazdagodhattam, melyekre nem is gondoltam volna.”
„Az idén másodjára látogattam el ebbe a jutalomtáborba, és bár az elmúlt év tábora is rengeteg élményt adott, az idei mégis felejthetetlenebb marad. Rengeteg élményt kaptam az itt lakóktól (az alapítvány gondozó otthonának lakóiról van szó – a szerk.), a másik iskolától és a saját társaimtól is. Köszönöm szépen Áginak és Katinak (B. Fülöp Katalin – a szerk.) a remekül felépített foglalkozásokat, amik nagyon elgondolkodtatók voltak.”
„Debrecenben az egyetemi évek alatt is folytatom az önkénteskedést, s fogok vállalni önkéntes munkát.”
„Nagyon sok pozitív tapasztalattal távozunk innen. Köszönjük.”


Diplomaosztó volt a Bárczin

Nemcsak ünnepélyes, hanem kivételes is volt a pillanat július 17-én, az ELTE gyógypedagógiai karán. Magyarországon, és talán világon is, először kaptak alapszakon diplomát autizmus szakirányon végzett gyógypedagógusok: 14-en nappalin, kilencen estin végeztek.

Rövid, biztató szavakat tartalmazó beszédek hangzottak el a pálya szépségeiről, nehézségeiről. Dr. Kiss László, az EMMI köznevelésért felelős szakszolgálati és fogyatékosságügyi köznevelési referense (a Bárczi volt hallgatója) számadatokkal sorolt: 81 ezer sajátos nevelési igényű tanuló van a köznevelésben, a pedagógiai szakszolgálatok 430 ezer gyereket látnak el. Mint mondta: „A gyógypedagógus úgy kell, mint a falat kenyér”, s bár öt helyen képeznek az országban gyógypedagógusokat, mégis kevesen vannak. Ezt a szaktárca is tudja – mondta –, és csak reménykedhetünk abban, hogy bővíti a karra ösztöndíjjal felvehetők számát. Mert nem fér be mindenki az állami ösztöndíjas keretbe. Önköltségesen tanulni pedig sokba kerül akár alap-, akár mesterszakon. Egy félév alapszakon 275 ezer forint (nappali tagozaton), mesterszakon estin 375 ezer egy félév, levelezőn pedig 325 ezer. Az is sokba kerül, ha egy jó szándékú, többségi pedagógus tovább szeretne tanulni a karon. A legkedvezőbb számítások szerint legalább egymillió forintjába kerül a többlettudás.


Sikeres projektzárás a Korinta Alapítványnál

A Korinta Alapítvány 11 729 808 Ft támogatást nyert az Új Széchenyi Program keretében „Találkozások – Hátrányból előny! elnevezésű projektjével.

Fotók: Králik Kata

A TÁMOP-1.4.1-12/1 projektek célja a fiatalok foglalkoztatásának, munkatapasztalat megszerzésének elősegítése, valamint a civil szervezetek fejlesztése, a szolgáltatói kapacitások megerősítése. A támogatást elnyerő szervezetek – belső kapacitásaik erősítésével – az általuk nyújtott szolgáltatások minőségének javítását, a változó társadalmi és gazdasági feltételekhez való igazodást szolgálják.

A Korinta Alapítvány a Találkozások – Hátrányból előny! projekttel elnyert pénz segítségével három főállású munkatársat (felsőfokú végzettségű, 25 év alatti pályakezdő fiatalt) tudott alkalmazni Szegeden. Vállalta a három fő munkaviszonyban történő 12 hónapos alkalmazását, és azt követően három hónapos, támogatás nélküli tovább foglalkoztatását napi nyolcórás munkaviszonyban

Az alapítvány folyamatosan működteti korai fejlesztő és logopédiai ellátását, ahol a három pályakezdő fiatal gyógypedagógust foglalkoztattuk oktatási-nevelési programjaink keretében 2014 tavaszától Szegeden. Szakmai előmenetelüket és munkatapasztalat-szerzésüket képzések támogatták, valamint három részmunkaidős mentor segítette. Sikeres munkavégzésükhöz korszerű fejlesztő és IKT (információs és kommunikációs technológiai) eszközöket szereztünk be.

A pályakezdő fiatal munkavállalóink beilleszkedése sikeres volt, munkaerőpiaci helyzetük javult. A célcsoporttagok munkájának köszönhetően az alapítvány szolgáltatásai szélesebb körben elérhetővé váltak.

– králik –


Élet a Kiskundorozsmai Tanodában

A Korinta Alapítvány „Fejlesztő programok indítása tanodai diákoknak Szeged-Kiskundorozsmán” (TÁMOP-3.3.9.A-12/2-2012-0087) pályázat keretében 29 991 500 Ft támogatást kapott tanoda működtetésére.

Fotó: Králik Kata

Kiskundorozsmán, a Tas utcában nagy volt a sürgés-forgás 2013 nyarán. Felnőttek pakoltak, festettek, asztalokat, székeket rendeztek. Olyan barátságos, otthonos légkör megteremtésén dolgoztak, ahol a település cigány és nem cigány származású, nagyrészt hátrányos helyzetű, SNI gyerekeinek öröm a játszás, a tanulás.

A hátrányok csökkentése

A Korinta Alapítvány ugyanezen év szeptemberében elindította iskolán kívüli foglalkozásait, általános- és középiskolás gyerekeknek, a Kiskundorozsmai Tanodában. A cél az volt, hogy az ide érkező gyerekek az iskola utáni szabadidejüket kellemes légkörben, hasznosan töltsék el, ezzel is növelve iskolai sikerességüket és későbbi esélyeiket az életben. A tanoda a képességek kibontakoztatásának színtere, amelynek fontos feladata, hogy csökkentse a szociális hátrányokból adódó nehézségeket, erősítse a programban részt vevő gyerekek kulturális identitását.

Minden hétköznap délután szakképzett pedagógusok, állandó önkéntesek várják a gyerekeket, és megkezdődik az élményszerzés, a tanulás. A tanodában az egyéni igényeket, fejlettségi szintet figyelembe véve tanítanak a mentorpedagógusok, ezzel segítve a gyerekeket az iskolai eredményeken való javításban, idegen nyelv tanulásában, egyéb, érdeklődésüknek megfelelő ismeretek elsajátításában. Sokféle gyerek érkezik a tanodába, sokféle otthonból, eltérő önismerettel, szülőképpel. Éppen ezért a pedagógusoknak, gyógypedagógusnak, pszichológusnak fontos feladatuk az is, hogy folyamatos kapcsolatot tartsanak az iskolákkal, gyermekvédelmi intézményekkel és a programban részt vevő gyerekek szüleivel.

Hétköznapi mennyország

A tanoda azonban nemcsak a tanulásról, matematika és kémia órákról szól, hanem élményekről, lehetőségekről, motivációról, tehetséggondozásról, a szociális képességek fejlesztéséről is. Célja, hogy a tapasztalatszerzés új formáját ismertesse meg a gyerekekkel, hogy ingergazdag világunk olyan része váljon láthatóvá számukra is, amelyhez talán sosem jutnának hozzá. Az örömszerzés egy új fajtája ez, aminek során a gyerekek jobban megismerik saját magukat, egymást és az őket körülvevő felnőtteket, akikben bízni lehet.

A kutyaterápia, a különféle tánc-, sport- és művészeti programok, kirándulások, táborok, közös fagyizások mind ehhez a közösségi élményhez: a valahová való tartozáshoz járulnak hozzá. Ahogyan az egyik gyerek megfogalmazta: „Köszönöm, hogy itt önmagam lehetek. Imádom a tanoda családias környezetét és remélem, örökké együtt lehet ez a család.” Ebben a nagy családban pedig helye van az ünnepeknek, születésnapoknak, a közös pizzasütésnek, szörpkészítésnek, csocsóbajnokságoknak, veszekedéseknek és kibéküléseknek.

A programban részt vevő gyerekek az elmúlt két tanév alatt jelentős változásokon mentek keresztül. Szociális és életviteli kompetenciájuk fejlődött, motiváltabbak lettek a tanulás, pályaválasztás terén. A tanodába jelenleg 30 gyerek robog be nap, mint nap nagy zsivajjal, őket pedig lelkes szakmai csapat fogadja, felkészülten, és ami a legfontosabb, érdeklődve. Ez a hétköznapi mennyország a Tas utcában.

Králik Kata


Pótlék a szociális ágazatban dolgozóknak

Nyár közepén jött a hír: kiegészítő pótlékot kapnak a szociális ágazat dolgozói júliustól decemberig.
Ennek hallatán az ember elmosolyodik. Ám amikor a pótlékról és a
kifizetéséhez kapcsolódó állami támogatásról szóló
166/2015. (VI. 30.) kormányrendelet
megjelent, az ágazat civil fenntartóinak arcáról lehervadt a mosoly.

Hogy miért, arról Fekete Gábort, a Nyúlon lévő Márton Lakóotthont fenntartó Híd a Jövőbe Alapítvány képviselőjét kérdeztem.

– A pótlék kifizetéséről szóló rendelet egyaránt vonatkozik az állami és civil fenntartókra. Sajnos a kifizetésekhez kapcsolódó támogatásoknál már különbséget tesz fenntartó és fenntartó között, mert a kötelezően kifizetendő pótlékokhoz adott állami támogatás mértéke különbözik, még hozzá a civil fenntartók kárára. Mi kevesebb támogatást kapunk, mint amennyit ki kell fizetnünk.

– Ha ezt konkrét példán szemléltetné, könnyebben megértenénk.

– A rendeletben külön táblázat van a civil fenntartóknak, amire nyugodtan mondhatjuk, hogy diszkriminatív. Nézzünk hát egy konkrét példát.

Gábor táblázatokat vesz elő: egyiken rajta vannak a különféle pótlékok, amelyeken a munkaviszonyban eltöltött idő, fizetési osztály szerint ott a kifizetendő pótlék összege. A másikon pedig szintén hasonló rendező elvek szerint, hogy mennyi állami támogatást kapnak mindehhez a civil fenntartók.

– A konkrét példa: ha egy dolgozónak 33 év a közalkalmazotti jogviszonyban eltöltött ideje és az F fizetési osztályba tartozik, akkor rá 23 265 Ft állami támogatást kapok, de 30 985 Ft-ot kell kifizetnem neki. Ezt az összeget még be kell szorozni 1,27-tel, mert fizetni kell a pótlék után 27{729cabe77cfad22e328e3f52dde1cef5a1d84c61b4eb2c69baf36222cdbb8fc4} szociális hozzájárulást. Ez utóbbit az állami fenntartású munkáltatók egy az egyben megkapják a Magyar Államkincstártól. Egy dolgozóra vetítve kb. havi 16 ezer forinttal többet fizetünk ki, mint amennyit kapunk. Egy embernél ez öt hónapra vetítve 80 ezer forint, de ha minden dolgozót beszámítok, akkor 400 ezer forint többlet kifizetést jelent.

– A Márton Lakóotthonban minden dolgozó közalkalmazott?

– Vegyesen vannak, részben a Munka törvénykönyve vonatkozik rájuk, részben a közalkalmazotti törvény. A közalkalmazotti vonatkozik rájuk szabadságnál, előmenetelnél, pótlékoknál. A besorolásnál hátrányos a munkáltatónak például az, hogy ha valaki tíz évig dolgozott egy érettségivel is ellátható munkakörben, ha a lakóotthon dolgozója lesz, akkor a fizetésébe ez a tíz év beleszámít, és magasabb fizetési osztályba kerül a közalkalmazotti bértábla szerint. A másik példám: öt éve dolgozott nálunk az intézményvezetőnk, amikor elérte a 30 éves szolgálati jogviszonyt. Ki kellett fizetni neki háromhavi bért, mert a törvény szerint jár neki. Ez plusz 800 ezer forint közterhet jelentett nekünk. Az állami fenntartásúak ezt megkapják a Magyar Államkincstártól. Mi, civil szolgáltatók nem.

– Jelezték ezt a kormánynak, a jogalkotóknak?

– Nyár van, mindenki nyaral, még nem szembesültek a civil szolgáltatók azzal, hogy a pótlék kifizetése mennyibe fog kerülni nekik. Talán majd ősszel…

Kiemelten felhívjuk a nem állami szociális fenntartók figyelmét, hogy attól függetlenül,
hogy részükre a támogatás előleg a fentiek alapján kerül meghatározásra és kifizetésre, a munkavállalók részére a Kjtvhr.
6. számú melléklete szerinti tényleges kiegészítő pótlékot kell megállapítani és kifizetni. A ténylegesen kifizetett kiegészítő ágazati pótlékról,
illetve szociális hozzájárulási adóról az ágazati pótlékkal együtt kell majd elszámolni. Az elszámolás keretében többlettámogatás is igényelhető lesz, illetve visszafizetési kötelezettség esetén nem kerül sor ügyleti kamat felszámítására.
(forrás: http://www.allamkincstar.gov.hu/)


Népszámlálás 2011: kiadvány a fogyatékossággal élőkről

Lehangoló olvasmány a Központi Statisztikai Hivatal 17. számú kiadványa, mely a 2011-es népszámlálás alapján a fogyatékossággal élők helyzetéről és szociális ellátásukról adott összesítést. A kiadvány nem elégszik meg a számokkal, táblázatokkal, grafikonokkal, hanem megmutatja, mi van a számok mögött: mini tanulmány a statisztikai adatok segítségével.

Az alábbiakban mi csak arra tudunk vállalkozni, hogy a fogyatékos emberekkel kapcsolatos számok egy részét ismertetjük. A többi statisztikai adatért, a hozzájuk fűzött szöveges értelmezésekért, kiegészítésekért el kell olvasniuk a 2011. évi népszámlálás – 17. A Fogyatékossággal élők helyzete és szociális ellátásuk c. kiadványt, ami letölthető a KSH weboldaláról: a keresőbe írják be Népszámlálás 2011 – 17.

Fogyatékossággal élő emberek száma:

A népszámlálás évében a fogyatékossággal élő emberek megoszlása az összesítés szerint:

  • értelmi fogyatékos: 47 779
  • mozgáskorlátozott: 232 206
  • autista: 5 120
  • ismeretlen fogyatékosságú: 37 120.

Itt csak néhány fogyatékossági típust soroltunk fel, de az adatfelvétel során 12 fogyatékosságra kérdeztek rá a kérdezőbiztosok. Az előző népszámlálásban még nem szerepeltek az autisták külön fogyatékossági ágként.

Iskolai végzettség:

Sokkal alacsonyabb a többségi társadalomban élőkénél. Csak a felének van általános iskolai végzettsége, érettségije ötödüknek, egyetemre vagy főiskolára csak töredékük jár(t). Jobb a mutató az érettségit nem igénylő, középfokú szakképzettségnél, mert itt „közelítenek az értékek egymáshoz” – írja a kiadvány.

Lakás, otthon, élet:

92 százalékuk otthon, 8 százalékuk intézetben él. A legtöbb fogyatékossággal élő Nógrád megyében van, ezt Békés majd Jász-Nagykun-Szolnok megye követi. Legkevesebb Győr-Moson-Sopron megyében és Budapesten lakik.

Iskola és közérzet:

A Budapesten élők vannak a legjobb helyzetben: itt a legmagasabb az iskolai végzettség, itt dolgoznak a legtöbben, és itt végeznek legtöbben főiskolát vagy egyetemet. Nógrád megyében a legrosszabb a helyzet (itt is érzik magukat legrosszabbul a fogyatékos emberek). Itt lakik a legtöbb fogyatékossággal élő, itt a legalacsonyabb az iskolai végzettség és legkevesebb a foglalkoztatott.

Legtöbben az értelmi fogyatékosok közül élnek intézményben, nagyobb arányban községekben, ennek oka valószínűleg az, hogy a legtöbb nagy létszámú intézmény községekben található, Budapesten csak az értelmi fogyatékos emberek 8 százaléka él. A beszédfogyatékos emberek és az autisták egynegyede az általános iskola első osztályát sem végezte el.

Munka:

Kevesen dolgoznak: a fogyatékos emberek 14 százaléka volt foglalkoztatott 2011-ben. A többségieknél ez 46 százalék. A munkaerő-piacra a legkevesebb eséllyel a beszédfogyatékos emberek jutnak be.

Fogyatékosság:

A fogyatékos emberek 81 százalékának egy, 15 százalékának kettő, 4 százalékának három vagy több fogyatékossága van. A három fogyatékossággal élők közül 5 százalékkal több az intézetben élők aránya, mint az egy fogyatékossággal élőknek. Az autistáknak több mint fele értelmi fogyatékossággal élő.

Szociális ellátás:

A fogyatékos emberek ellátására a szociális ellátórendszer a bruttó hazai termék 1,6 százalékát fordította 2012-ben, ami a 16. legmagasabb arány Nyugat-Európában. „Az egy főre jutó kiadás színvonala (vásárlóerőparitás alapján számolva) az uniós átlag 53,3 százalékát érte el. A pénzbeli támogatások, mely a támogatások 86{729cabe77cfad22e328e3f52dde1cef5a1d84c61b4eb2c69baf36222cdbb8fc4}-át teszik ki, alanyi jogon járnak.

Szociális gondozás:

Elméletileg egymásra épül az alapszolgáltatás – támogató szolgáltatás, napközbeni ellátás napközi otthonok – mert az otthon közeli gondozás a cél. Az egészségi állapot romlásakor vagy a hozzátartozók halálakor következik a bentlakásos otthon.

  • A támogató szolgálatok száma 2009 óta kissé emelkedett, noha fenntartásuk nem kötelező önkormányzati feladat. 68 százalék az országos lefedettség, de a kisebb településeken alig van. Az 1000 lakosnál alacsonyabb lélekszámú települések 0,3 százalékában van támogató szolgálat. Ezen úgy segítenek, hogy egy központi helyről több települést látnak el.

  • Nappali ellátásról az önkormányzatnak kell gondoskodnia, ha a településen tízezernél többen élnek. Ennek ellenére a területi lefedettség nagy különbségeket mutat. Legtöbb az Észak-Alföldön van, a legkevesebb Észak- és Közép-Magyarországon. 11-szeres a különbség a legjobban ellátott Szabolcs-Szatmár-Bereg és a legrosszabbul ellátott Nógrád megye között. A törvényileg kötelező települések 71 százalékánál van nappali ellátás. A tízezer lélekszámnál kisebb településeknél csak minden negyedikben található ilyen intézmény. Országos szinten 2011-ben 7 300, 2013-ban 7 350 nappali férőhely volt: ez másfél százalékát teszi ki a családban vagy otthon élő fogyatékos embereknek.

„Mindkét szolgáltatás fenntartásában, működtetésében jelenleg a nonprofit szféra játssza a legnagyobb szerepet, valamivel megelőzve az önkormányzatokat. Nem elhanyagolható az egyházi szolgáltatók – a nappali esetében egyre növekvő – szerepe sem. A magánszektor jelenlétéről gyakorlatilag nem beszélhetünk…” (32. o.)

Intézményben élők:

Az ellátottaknak több mint fele 100 fősnél nagyobb intézetben él. A tartós bentlakásos intézetekben 2011-ben, 2013-ban, 16,5 ezer ember élt. Lakóotthonban 2013-ban 1701: ez az otthon élőknek 0,4 százaléka.

Korai fejlesztés:

A bölcsődei korai fejlesztésben (ötéves korig) vagy felkészítő fejlesztésben (ötéves kor után) részesülő gyerekek száma évek óta 400 körüli. A népszámlálás adatai alapján a hatévesnél fiatalabbak 5 397 fogyatékos gyerek 7,3{729cabe77cfad22e328e3f52dde1cef5a1d84c61b4eb2c69baf36222cdbb8fc4}-a a bölcsődében kapja a korai fejlesztést. A fejlesztésekben részesülő gyerekek közül minden harmadik fővárosi vagy oda jár bölcsődébe. A vidéken élőknek ez az ellátás alig elérhető.

Nevelőszülőknél:

2013-ban az összes gondozásba vett 19 ezer gyerek kétharmada nevelőszülőknél élt, a 4000 sajátos nevelési igényű gyereknek csak pedig csak a fele. Az örökbe adható gyerekek közül minden harmadik fogyatékossággal él. 2010 óta alig 40-et fogadtak örökbe, pedig évente 700-800 örökbefogadás van.

Végezetül álljon itt a kiadvány összeállítóinak neve – megérdemlik: dr. Tausz Katalin, Bácskay Andrea, Csordás Gábor, Kovács Beáta, Németh Eszter, Panyik Barbara, Tóth Judit Nikoletta, a kézirat gondozója: Benedek Szabolcs.

– czy –


Koragyermekkori program a minőségi életért

Bár a célcsoportnál utolsónak sorolják föl a szülőket a baj felismerésben, a gyermek fejlődésének nyomon követésében talán ők a legfontosabbak. Utánuk pedig a szakembereken a sor. A szülői megfigyeléseken alapuló kérdőív 0-7 éves kor között vizsgálja a gyermek fejlődését 15 életszakaszban.

Előző számunkban Védőnők a koraszülöttek egészségéért címmel írtam cikket a védőnői feladatokról, és arról, hogyan és mivel kívánja segíteni a kormány, hogy a speciális fejlesztésre szoruló (többnyire koraszülött) csecsemők időben megkapják a megfelelő segítséget. Ma már koragyermekkori fejlesztésről beszélünk, mert a fejlesztést kiterjesztették egészen a gyermek hat-, illetve hétéves koráig.

Sokszor nem a távolság, vagy a megfelelő szakember hiánya miatt marad el a fejlesztés, hanem azért, mert ha az anyának feltűnik valami, akkor ilyen választ kap: „Ugyan anyuka, plusz, mínusz egy hónap csecsemőkorban megengedett. Majd behozza a lemaradását.” Vagy ami még gyakoribb mondat: „Majd kinövi”.

Hogy a jövőben ez ne így legyen, elkészült a Szülői kérdőív, amit a szülő tölt ki a megfigyelései alapján. Ez csak egy rész eleme, bár nagyon fontos eleme a TÁMOP 6.1.4 kiemelt projektnek, amire a GYEMSZI (Gyógyszerészeti és Egészségügyi Minőség- és Szervezetfejlesztési Intézet – mai nevén: Állami Egészségügyi Ellátó Központ) és az OTH (Országos Tisztiorvosi Hivatal – ÁNTSZ) által alkotott konzorcium írt nyertes pályázatot 2012-ben. A pályázat 30 hónap időtartamot ölelt föl: 2012. október 1-jén indult és 2015. március 31-én zárult. A végeredményt Koragyermekkori program néven a Gyermek-alapellátási Információs Portálon olvashatják: (http://www.gyermekalapellatas.hu/). A nyitó oldalon többek között ez áll:

„Célcsoport
A konstrukció középpontjában, mint közvetlen célcsoport az egészségügyi alapellátás – védőnői szolgálat,
a házi gyermekorvos, vegyes praxisú háziorvos –, illetve a gyermekek szülei állnak.
A projekt célja
A projekt megvalósítási időszakának végére szeretnénk elérni, hogy a 0–7 év közötti gyermekek rendszeres és korszerű szűrővizsgálatokban részesüljenek, és a mostaninál korábban felismerje az ellátórendszer a fejlődésben veszélyeztetett gyermekeket.”

Bár a célcsoportnál utolsónak sorolják föl a szülőket a baj felismerésben, a gyermek fejlődésének nyomon követésében talán ők a legfontosabbak. Utánuk pedig a szakembereken a sor. A szülői megfigyeléseken alapuló kérdőív 0-7 éves kor között vizsgálja a gyermek fejlődését 15 életszakaszban. Az alábbi területeket érinti: nagymozgás, finommotorika, kommunikáció, beszéd, értelmi és szociális fejlődés.

Normál esetben a Szülői kérdőívet 12 alkalommal kell kitölteni szülőnek a gyermek egy hónapos és hatéves kora között. Ha az orvosi vizsgálat, a védőnői megfigyelés eltérést jelez a normál fejlődési ütemtől, akkor 15 hónapos, valamint 2 és fél éves korban is ki kell tölteni. A gyermek hétéves korában csak akkor, ha nem kezdi meg az iskolát.

Ha hinni lehet a híradásoknak, akkor ez a kérdőív egyedülálló a világon a tekintetben, hogy egy adott ország minden megszületendő gyermekéről készül adatfelvétel, meghatározott időközökben, meghatározott ideig. A jól kitöltött kérdőívvel hatalmas adat birtokába jutnak az orvosok, az egészségüggyel foglalkozó politikusok, hiszen kiderülnek a hiányosságok, az ellátatlan területek stb. A program végrehajtásához képezni kell(ett) orvost, védőnőt. A projekt során kidolgozták a Gyermekutat, hogy „a szülő és szakember számára egyaránt egyértelműen követhetőek, áttekinthetőek legyenek a továbbküldési útvonalak, és a szűrés, illetve felismerés, jelzés, diagnosztizálás, ellátásba kerülés…”

DEND szindróma

Lassabb fejlődéssel, epilepsziával és neonatális diabétesszel járó tünetegyüttes, amelyet a kálium-ioncsatorna genetikai eredetű rendellenes működése okoz. A család szeretné fölvenni a kapcsolatot, olyan családdal, ahol esetleg ilyen diagnózisú gyermek van, vagy a gyanúja fölmerül. Kapcsolatfelvétel a Facebookon: www.facebook.com/DendSyndrome.

Mindezeken túl szemlélet is kell váltani a szakembereknek, és le kell bontaniuk azt a falat, amit a szülők és maguk közé emeltek. Hinniük kell a szülőnek, ha bajt jelez. Nem véletlen, hogy az egyik képzés címe ez: Majd kinövi(?) – A koragyermekkori intervenciós rendszer és a korai fejlesztés. Vegyes praxisú háziorvosoknak hirdették meg, és azoknak ajánlják: „akik a mindennapi gyakorlatuk során többször szembekerülnek azzal a kérdéssel, hogy hová küldhetők az eltérő vagy megkésett fejlődésű gyermekek annak érdekében, hogy megkapják a szükséges és megfelelő minőségű ellátást”.

„Majd kinövi!” – hallotta sokszor Kovács Andrea, akinek hat gyermeke közül három sérült. Mindjárt az elsővel, a halmozottan sérült Marcival tapasztalta, milyen az, amikor senki nem ad tanácsot, hogy hová és kihez forduljon. Orvostól orvosig járásukat – mindhárom gyerekkel – azon a konferencián mondta el, amelyet a GYEMSZI és az OTH szervezett a fent említett TÁMOP pályázat szakmai nyitórendezvényén. A konferencia címe Új utak a gyermek-allapellátásban. (2013. 05. 28.) Az előadás elolvasható a Budapesti Korai Fejlesztő Központ Korai fejlesztés egy szülő szemével rovatában. Most ebből idézünk, az 1997-ben született kislányáról van szó:

„Kb. öt hónapos lehetett, amikor kezdtem felfigyelni rá, hogy a mozgásfejlődése mintha lelassult volna. A barátnőm vele egyidős ikrei már vidáman hancúroztak, az én kicsi lányom nyugodtan feküdt a hátán, és eszébe sem jutott megfordulni. Hat hónapos korában komolyan kezdtem aggódni. A védőnő nem nagyon volt ránk kíváncsi, csak telefonon érdeklődött néha, aggodalmamra pedig próbált megnyugtatni: »Anyuka, a gyerekek különböző ütemben fejlődnek, nem kell aggódni, majd behozza!« A gyerekorvos »diagnózisát«, azt hiszem, érdemes közkinccsé tenni, ő a következőt mondta: »Semmi baj, csak meditatív a gyerek«. Az ortopéd orvos szerint minden rendben, jó balerina lesz a lányból. Ezt abból következtette ki, hogy szinte akadálytalanul tudta »hajtogatni« a gyereket, pl. a lábát a füléhez.”

A kislány véletlenül – egy ismerős ismerősének ajánlására – tíz hónaposan került el Dévény Annához.

„Panni néni, az azóta híressé vált Dévény-terápia kidolgozója, ránézett a kislányomra, s azt mondta: »Te jó ég, milyen hipotón ez a gyerek!… Most 16 éves, s bár nem lett balerina, hét évig tényleg táncolt egy együttesben. Ennyiben igaza volt az ortopéd orvosnak. […] Tapasztalatból tudom, hogy a mai gyakorlat sajnos még mindig az, hogy a szülők adják »kézről kézre« a megszerzett információkat (ez nem sokat változott az eltelt 20 év alatt), illetve manapság az internet néha nem teljesen megbízható forrásaira és tanácsaira támaszkodnak.”

Tizenöt év múlva ugyanez az édesanya újból gyermeket vállalt:

„2011 tavaszán egy ikerpárral bővült a család, Lucával és Simonnal. Simiről három és fél hónapos korában született az első orvosi diagnózis, de addig ezúttal is volt néhány »kanyar«, sőt, utána is… Azt, hogy valami nem stimmel vele, néhánynapos kora óta sejtettem, valahogy »más« volt. Éreztem. Persze mindenki szerint rémeket láttam. Heteken át próbáltak nyugtatni: hiszen ő iker, ráadásul a kisebbik, még erőtlen, majd belejön, egyébként is fiú…”

„Orvostól orvosig mentünk vele, ismét a saját fejünk után, mert a házi gyerekorvos nem látott okot az aggodalomra, bár egyértelmű volt, hogy a kicsi nem fejlődik úgy, mint az ikertestvére. Augusztusban aztán fellélegeztünk: egy ismerősnek az ismerőse által kiírt egyszerű vér- és vizeletvizsgálatból kiderült, mi baja a kisfiunknak: I-es típusú diabétesz.”

Az inzulin nem használt. Megint orvost váltottak, aki genetikai vizsgálatra küldte Simit. A neurológián pedig, bár „az EEG súlyos működészavart mutatott, de epilepsziát nem” – mégis, az epilepszia protokolljára hivatkozva, epilepsziásként kezelték Simit. Megint orvost váltottak:

„Az új neurológus, dr. Altmann Anna fokozatosan leállíttatta az antiepileptikumot, ezután Simi sokkal jobban lett, lassan megindult a fejlődése, kitisztult az EEG-je, nemsokára teljesen negatív lett. Mindeközben, még karácsony előtt megérkezett a genetikai vizsgálat eredménye: igazolták a DEND szindrómát (jelenleg Simi az egyetlen diagnosztizált beteg Magyarországon). Az endokrinológus irányításával megkezdődött a célzott gyógyszeres kezelés és tovább folyt a korai fejlesztés is. Ez jelenleg is gyógytornából, értelmi fejlesztésből, DSGM-kezelésből és egy speciális mozgásterápiából áll napi gyakorlatsorral. Mindezeknek hála időközben a mi „kis növényünkből” kúszónövény lett, s komoly reményünk van rá, hogy rövidesen futórózsa lesz, hiszen már tud ülni, térdelni, négykézláb állni, mászni, ügyesen manipulál és azt is tudja, hogy sziszeg a pösze kígyó :).”

Ezeket olvasva az ember szívből drukkol Siminek és a családnak, de azonnal el is szorul a szíve, mi van azokkal, akik mélyszegénységben élnek, mi van azokkal, akik leszakadó kistérségben élnek és közel távol nincs fejlesztő szakember? Rajtuk is segít a program? Mert lesz még egy-két leküzdendő akadály: 1. a szegénység. Nincs számítógép, amin nézni lehetne a portálon fennlévő 14 videót, amelyek megmutatják, hogy bizonyos életkorban mit is kell tudnia a csecsemőnek, illetve a kisgyereknek. Vagy ha lenne is gép, nincs szélessávú internet, a mobilon elérhető pedig drága; 2. alulképzettség. A statisztika szerint, a nyolcadik osztályt elvégzettek kb. 25 zsázaléka funkcionális analfabéta, azaz olvasni tudnak, de nem értik az olvasott szöveg tartalmát. Itt lesz nagy szerepe a védőnőknek, akik ezzel kapcsolatban is kaptak képzést. A képzés persze nem elég. Empátia és türelem és persze idő, idő kell, amiből mindig kevés van a túlterhelt védőnőknek. Mert a kérdőívet csak akkor tudja jól kitölteni a szülő – még akkor is, ha a védőnő segít –, ha tudja, mire kell figyelnie, főleg első gyerek estén, és ismeri a szakszavakat (nagymozgás, finommotorika stb.), ha van internete, és tudja is használni.

Intellektuálisan akadályozott felnőtt munka közben

Épp ezért lesz könnyen érhető szülői kézikönyv, szülőknek szóló hírlevelek a gyerek hétéves koráig. Egészen addig a pillanatig az előbbieket úgy értelmeztem, hogy azok a szülők, akik az előbb említett térségben élnek, vagy nincs internetük, majd megkapják nyomtatott formában. A Gyermek-alapelletás portálján rákerestem a GY. I. K.-ra, azaz a gyakran ismételt kérdésekre. Az utolsó kérdés ez volt:

„Nincs országos internet lefedettség, mi lesz azon a területen?

Sajnos az országos internet lefedettség kérdése egy adottság, amelyen a projekt sem tud változtatni. Azokon a területeken, ahol ez nem megoldott az internetszolgáltatók által, ott a rendszert elsődlegesen a tanácsadókban lehet majd használni.”

Attól tartok: azok nem fognak a kétmilliárd ötszázezer forintba kerülő projekt eredményeiből részesülni, akik valóban rászorulnak. Ha csak a tanácsadókban nem nyomják a kezükbe a fénymásolt változatot. Bízom abban, hogy fénymásolóra és papírra még futja majd.

Ferenczy Ágnes

PICi füzet, nagy segítség

Hasznos kiadvány jelent meg a Koraszülöttekért Közhasznú Egyesület internetes oldalán:

PICi füzet, nagy segítség. Ingyenesen letölthető: http://www.koraszulott.com/images/stories/melleklet/picc_online.pdf.

Azoknak szól, akiknek gyermeke idő előtt jött a világra. A Heffner-Sarkar Sangita és Kulcsár Judit szerkesztette kiadvány a legfontosabb területeket érintve nemcsak reményt ad a szülőknek, hanem praktikus tanácsokat is. A könyv PICi szótárt is tartalmaz, a leggyakrabban hallott orvosi kifejezésekkel, amelyekkel a szülő pl. vizitkor találkozhat. A címben pedig azért szerepel a megszokott írástól eltérően a pici szó, mert itt a nem a kicsit jelenti, hanem a Perinatalis Intenív Centrumokra utal, ahol a koraszülött csecsemők kapnak szakszerű ellátást.


Balatoni víg napok

Balatonmáriafürdőre utaztam. Kétszer is. Pedig messze van, hőség van, a MÁV a balatoni expressz vonaton csak egyetlen légkondicionált kocsit indít, amire már persze már rég elkelt minden jegy. A többin marad az ablak lehúzása. Mégis megérte.

Elsőként a tagszervezetek munkatársai és a Regens Wagner Alapítvány Miben más? nevű
rendezvénye miatt vonatoztam. A rekreációs program résztvevői vidám emberek, noha nem tudják megtagadni önmagukat. A szakma mindenek előtt. Bár a délelőtti közös foglalkozások „titkosak” voltak (az újságíró csak a csukott ajtót nézhette), arról meggyőződhettem, hogy jóval 12 után nyitották meg az ajtót. Akkor is csak azért, mert nem akarták tovább várakoztatni a vendégház munkatársait, akik pontban délben, az ebéd kijelölt időpontjában, ugrásra készen álltak a tálalásra. Aztán persze evés közben is a munkáról folyt a szó.

A programról Papp Ágnes programfelelős már részletesen beszámolt az újságban, nekem csak a vidám nevetésekről, az éjfél utánig tartó közös beszélgetésekről kell beszámolnom. Nekik is örömteli meglepetés volt, hogy ott tartózkodásuk idejére esett a Regens Wagner Alapítvány már hagyományosnak mondható Miben más? rendezvénye (07. 24.). Ez már a kilencedik volt. Az alapítvány fogyatékos személyek otthonát, nappali intézményét és az üdülőknek vendégházakat tart fenn. E napon más, fogyatékos embereket foglalkoztató alapítványok, intézmények lakói is ellátogatnak ide, hozzák a saját maguk által készített termékeket. A ház pedig megnyitja kapuját Balatonmáriafürdő lakossága, szállóvendégei előtt.

Sokat mulasztott, aki nem élt az invitálással, mert az intézményvezető, Vajna-Vormair Katalin, a már megszokott kézműves vásár mellé mindig szervez valami olyan műsort, amelyet igazi integrált módon együtt élvezhet az intézmény gondozottja és az utcáról betévedő vendég. A betévedők tényleg szép szőnyeget, tarisznyát, bögrét stb. vásárolhattak olcsón – az egyik asztalnál az alapítvány otthonának lakói és a bejárósok által készítettek sorakoztak –, este pedig részesei lehettek az Imágó Tánctársulás műsorának.

A vendégházakat körbefogó kerítés sarkig tárt kapujában álló plakát így hívogatott: Nemes Szilvia és az Imágo Tánctársulás ismeretterjesztő táncos-zenés néprajzi műsora az Állami Népi Együttes táncosaival és a Dió Bandával. A népi együttes tagjaiból alakult kis társulás műsora egyszerre szólt a Kárpát-medence táncairól, a magyar népszokásokról és a magyar nyelvről. Ráadásul mindezt interaktív módon, bevonva minket, a közönséget. A szintén táncos Nemes Szilvia értő, humoros műsorvezetésével egyszerre szórakoztunk és tanultunk. A végén még táncra is perdültünk. (Nem állom meg ezt a zárójeles megjegyzést: a fogyatékos emberek rendezvényeinek csúcspontját többnyire az jelenti, hogy valamelyik, éppen trendi énekest vagy zenekart meghívják. Mennyivel jobban járnának az Imágóval!)

Második utamra az ÉTA közösségi szolgálatosai miatt szántam rá magam. Hőség, egyetlen légkondicionált intercity kocsi, amire már… Lásd fentebb. Mégis megérte.

Martonvásári önkéntesek

Itt is vidám arcok, csak még kialakulatlan, formálódó gyerekarcok. Útban a felnőttség felé. De felelős döntést hoztak, mikor jelentkeztek az ÉTA közösségi szolgálatára. Pedig akkor még nem tudtak a balatoni ötnapos bónuszról”, ami persze nem csak a napozásról, a fürdésről szólt. Voltak „kötelező körök” is, ahol sok mindent tanulhattak, megbeszélhettek. Persze én is beszélgettem velük, legtöbbet a martonvásári speciális szakiskola fiataljaival, akiknek annyival nehezebb a dolguk, hogy maguk is kisebb-nagyobb fogyatékossággal élnek, és van, amiben segítségre szorulnak, ezért nehezebb elfogadtatni magukat. De megállták a helyüket. A családok, ahová kijárnak, már várják őket, és elégedettek velük.

Nem nekik jutott eszükbe, hogy kimenjenek a martonvásári idősekhez fát vágni, udvart rendbe tenni, beszélgetni a kerekes székes fiatal lánnyal, hanem igazgatónőjüknek, aki aztán mindenkit megnyert az ügynek: tanárokat, szülőket, gyereket. Ez az igazi érzékenyítés, amikor szájhagyomány útján terjed a jó hírük. Itt is remekül feltalálták magukat, hamar közös hangot találtak a többségi középiskolából érkezett diákokkal. A közös megbeszélések, majd utána a közös fagyizások, úszások a Balatonban összehozták őket.

Az újságírónak is „bónusz” volt ez a két balatoni nap: csupa jó dolgot látott (nagy érték ez, meg kell becsülni). Kedves, vidám, nyitott felnőttekkel, diákokkal találkozott. Olyanokkal, akik nem csak tudják, gyakorolják is: „Jónak lenni jó!”

Ferenczy Ágnes


Hozzászólások lezárva.