A lap megjelenését
az Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI) támogatta
A Hírlevél 2013. év júliusi számának tartalmából:
Hírek
Magyar Örökség-díj a Pető Intézetnek
Az ÉTA Országos Szövetség pályázata
Legalább húsz évre való munka
A remény és a szeretet üzenete a csüggedőknek
Művészetet mindenkinek
Jószándékú vállalkozás
Álmodozó hídépítők Gödön
Autista alkotók a neten
Ház eladó, svájci frank alapú kölcsön miatt
A gyógylovaglás komplex terápia
Arany Érdemkereszt az önzetlen segítségért
Így látom…
Művészeti fesztivál Kecskeméten
Down-szindrómás lány sikere
Ferde pohár itthon is
Hétköznapi hősöket keresnek
Iván Eszter emlékezetére
Az ÉTA pályázata: foglalkozási programok támogatása
Törvénymódosítás az önkéntesekről
Módosul a közérdekű önkéntes tevékenységről szóló 2005. évi LXXXVIII. számú törvény.
A parlament honlapján már olvasható az elfogadott módosító anyag az idén július 1-jével hatályba lépő változásokkal. Például: ezek után minden fogadó szervezet köteles lesz közvetlenül a miniszterhez
bejelenteni önkénteseinek névsorát. A bejelentést a minisztérium honlapján, a Civil Információs Portálon keresztül,
vagy pedig a kormányzati portálon közzétett elektronikus űrlapon kell megtenni. Ez csak egy az életbe lépő változások
közül, van még több is, érdemes alaposan áttanulmányozni azoknak, akik önkénteseket fogadnak.
A törvény július 1-jétől hatályos változatának teljes szövege itt elolvasható:
net.jogtar.hu.
fovarosi-hirhatar.hu)
Remény az egyoldali siketeknek
Tavaly ősszel Amszterdamban forradalmian új műtéti megoldást mutattak be, amely az egyoldali siketek életminőségét javítja. A bemutatón ott volt dr. Gerlinger Imre
, a Pécsi Tudományegyetem Fül-orr-gégészeti és Fej-nyaksebészeti Klinikájának orvosa.
A két intézmény jó kapcsolatának köszönhető, hogy Linzben megtanították a magyaroknak a műtéti eljárást.
A műtétre van OEP finanszírozás. Az első operációt már elvégeztékAz egészen fiataloknál nem végezhető el a beavatkozás,
de mindenki máson tudnak segíteni.
Nő a Crohn-beteg gyerekek száma
A fejlettebb országokban megduplázódott a Crohn-betegségben szenvedő gyerekek száma az elmúlt 10-15 évben. Ma már csecsemőkorban is előfordul, az öt év alatti Crohn-beteg gyerekek száma rohamosan nő – olvasható a Semmelweis Egyetem honlapján. Hazánkban évente megközelítőleg kétszáz új gyermeket érint a gyulladásos bélbetegség. Az orvosok még nem tudják, hogy mi okozza, feltételezik, hogy a környezeti tényezők, a táplálkozás, a rossz minőségű élelmiszerek közrejátszhatnak benne. Utóbbira utalhat, hogy a szigorúan ellenőrzött, egyfajta tápszer olyan arányú gyógyulást eredményez, mint a súlyos mellékhatásokkal rendelkező szteroidterápia. A kisgyermekkorban szedett antibiotikum 5,5-szörösére növeli a betegség kialakulásának rizikóját. a betegség anyatejes táplálás mellett ritkábban jelentkezik.
Változás a magasabb összegű családi támogatásnál
Az április 1-jétől hatályos szabályozás szerint ezentúl csak a legsúlyosabb és a maradandó
károsodást okozó betegségek esetében jár a magasabb összegű családtámogatás.
A betegség fokát speciális szakvizsgával rendelkező szakorvos állapíthatja meg.
Az asztmás kezelésre járó gyerekek 90 százalékát érinti az emelt családi pótlék elvonása.
Az érintett szülők tiltakozó tüntetést szerveztek a döntés ellen.
Üzleti terv a fejlesztéshez
A KézenFogva Alapítvány foglalkoztatási irodájában rendezték meg a komplex
fejlesztésben résztvevő négy védett szervezet üzleti workshopját.
Az Aktív Műhely Foglalkoztatást Fejlesztő
Eszközrendszer keretében megvalósuló üzleti tanácsadás e szakaszában a kialakítandó
termékek és szolgáltatások fejlesztéséhez szükséges üzleti terveket elemezték a
négy szervezet részvételével és a NESsT Europe Nonprofit Kft. vezetésével, április végén.
A kétnapos programban a Lámpás ’92 Alapítvány, a MEREK, a Gyöngyház Egyesület és a Tovább Élni Egyesület vett részt.
Megérte a vaklicit
Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP)
egyik legnagyobb sikere a vaklicitnek elnevezett gyógyszerár-képző eljárás bevezetése volt – ezt
Sélleiné Márki Mária, az OEP főigazgatója mondta, Miskolcon, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei
Kórházban tartott sajtótájékoztatóján. A vakliciten a cégek nem tudják, hogy az adott hatású gyógyszert a
versenytársaik mennyiért kínálják az OEP-nek. Ennek köszönhető, hogy 2012-ben hétmilliárd forinttal kevesebbet
költöttünk a folyamatosan szedett, receptköteles gyógyszerekre, mint 2011-ben.
Ennek is köszönhető, hogy az OEP 28 milliárd forinttal csökkenthette tavaly a
gyógyszerár támogatására fordított kiadásait, ez megegyezik az Országos Mentőszolgálat éves működési költségével.
A Magyar Tudományos Akadémia dísztermében, június 22-én, Magyar Örökség díjat kapott a Pető Intézet félévszázados gyógyító tevékenysége. A díjat dr. Schaffhazer Franz, a Pető Intézet rektora vette át. A laudációt dr. Réthelyi Miklós orvos, egyetemi tanár, volt egészségügyi miniszter tartotta – ebből idézünk.
Pető András és a Pető Intézet munkája, a Pető-féle módszer: a konduktív mozgáspedagógia
– küzdelmes hazai elfogadtatása ellenére – ma a világon talán a leggyakrabban emlegetett magyar gyógyító eljárás. Világszerte alakulnak a Pető-féle konduktív mozgáspedagógiai elveken alapuló intézetek, gyógyító közösségek.
Pető András 120 éve született Szombathelyen. fiatalként saját családjában találkozott a krónikus mozgásszervi zavarban szenvedő ember gondjaival. Érettségi után évtizedeken át Ausztriában tanult és dolgozott. A Bécsi Egyetemen szerezte orvosi diplomáját. (…) Több évtizedes külföldi tartózkodás után 1939-ben hazatért Magyarországra, a világháború éveit főleg gyógypedagógusként vészeli át, míg végül orvosi diplomáját elfogadják. (…) Zseniális gyógyító rendszerében a 19. században gyökerező holisztikus orvosi szemléletet egyesítette a modern neurológia felismerésein alapuló medicínával és a 20. századi pedagógiai gondolkodás tapasztalataival. (…)
Pető András orvosként azt vizsgálat, hogy mi maradt meg épen az idegrendszer szerkezetéből és működéséből, és pedagógusként úgy tette fel a kérdést, hogy mire lehet az egyént az idegrendszer bizonyos területeinek kóros működése ellenére is megtanítani. A gyógyulás, rehabilitáció útját nem csupán a részekben, hanem az egészben, a sérült gyermek teljes személyiségében kereste és találta meg, a pedagógia, pszichológia, művészet, hang és ritmus segítségével.
Pető András dolgozta ki a négyéves konduktorképzés tananyagát és módszertanát. Az első csoport konduktorai éppen halálának évében, 1967-ben vehették át diplomájukat. A magyar konduktorképzés világhírű, de ugyanúgy világszerte keresettek a magyar konduktorok.
Halála után egyik legkorábbi tanítványa, Hári Mária vette át az intézet igazgatását, az ő visszaemlékezéseiben olvashatunk Pető módszeréről. (…)
Pető András és Hári Mária öröksége és az utódok jelenleg is folyó értékes munkássága végső soron három nagy terület, az egészségügy, az oktatás-nevelés és a kultúra szét nem választható egységére és harmóniájára mutat rá.
A konduktív pedagógia fontos üzenete, hogy úgy kellene mindnyájunknak felnőnünk, hogy a teljes élet részének tudjuk tekinteni a sérült, a fogyatékos, a másmilyen embereket és a velük való együttműködést.
***
A díj 1995-ben született Fekete György és Makovecz Imre javaslatára. Létrehozója a Magyarországért Alapítvány. A díj azoknak az intézményeknek, csoportoknak, személyeknek adható, akik/amelyek „tevékenységükkel hozzájárultak a magyar kultúra, gazdaság, sport, tudomány, azaz a magyar társadalom erkölcsi, szellemi felemeléséhez. Ezek együttesen alkotják a magyarság Láthatatlan Szellemi Múzeumát. A Magyar Örökség-díj kitüntetettjeinek kiválasztása az alulról építkező demokrácia elvén és gyakorlatán alapszik: állampolgári jogon mindenkinek módjában áll a díjra javasolni az általa érdemesnek tartott személyt, együttest, intézményt, teljesítményt. A Magyar Örökség-díj bírálóbizottsága kizárólag az így beérkezett javaslatokból választja ki a díjazandókat. Évente négy alkalommal, esetenként hét-hét díjat osztanak ki kulturális műsor keretében.” – olvasható a Wikipédiában.
Papp Ágnest nem biztos, hogy be kell mutatni azoknak, akik régóta kapcsolatban vannak az ÉTA Országos Szövetséggel. Ott bábáskodott másokkal együtt az ÉTA megalakulásánál. De ismerhetik azok is akiknek gyermeke a FENO-ba járt, vagy azok, aki a Szociális és Családügyi Minisztérium dolgozójaként kerültek vele kapcsolatba, vagy később Pomázon, a Szociális Szolgáltatási Központban.
Most az ÉTA programfelelőse.
– Hogy keveredtél a fogyatékos ügybe?
– A ’80-as évek elejétől, saját jogon Dévény Anna tanítványa voltam egy ideig, később nála is dolgoztam. Természetes volt, hogy gyógypedagógiát végzek oligofrénpedagógia–szomatopedagógia szakon. A pályán maradva különböző szakmai területeken dolgoztam. A gyakorlati munka magával hozta, hogy a civil szervezetekkel kapcsolatba kerültem. Dolgoztam a KézenFogva, Alapítvánnyal, Göncz Zsuzsa nénivel, és amikor ott mélyebbre mentünk szakmai kérdésekben, akkor került szóba, hogy legyen egy olyan szövetség, amelyik a összefogja a civil alapítású szervezeteket. Így született meg az ÉTA
– Emlékszem erre az időszakra, komoly vitatkozó fórumok voltak, hogy mi legyen az ÉTA feladata – megjegyzem, akkor még neve sem volt –, kik legyenek a tagjai stb.
– Igen, jó időszak volt. Az ÉTA megalakulása óta, 1997-től részt vettem a munkájában. Amikor a FENO, a bővítése miatt a Molnár Viktor utcába költözött 1997-ben, kézenfekvő volt, hogy az ÉTA központja is ebben az épületegységben kapjon helyet. Remélve, hogy az intézmény, és a szövetség jól tud együtt dolgozni. Hogy mindez így sikerült, ahhoz persze kellett egy jó polgármester is. Tíz évig voltam a FENO (fejlesztő napközi otthon – a szerk) vezetője, közben mindenféle voltam az ÉTA-nál: elnökhelyettes, elnökségi tag, felügyelő bizottsági tag…
– Mit csináltál Angliában? Nyelvet, kalandot kerestél?
– Részben magánjellegű utazás volt, és az is benne volt, hogy angolul jobban megtanuljak. Sajnos, ez nem sikerült igazán, mert olyan közegben voltam, ahol többnyire magyarul beszéltek. Épp amikor ott voltam, St Albans városában akkor akartak létrehozni egy hétvégi magyar iskolát. Az iskolába a vegyes házasságban született gyerekek járnak, hogy jól megtanuljanak magyarul, nemcsak beszélni, hanem írni, olvasni is. Ennél a hétvégi iskolánál kommunikációs, koordinációs feladatokat láttam el, szülőklubot hoztam létre. Ez önkéntes munka volt, és nagyon szerettem.
– Akkor miért hagytad ott? – hiszen hazajöttél.
– Az idők folyamán kiderült számomra, hogy addig szeretek benne lenni egy helyzetben, amíg a semmiből valamit megcsinálok. Amikor úgy érzem, hogy már kész, és látom, hogy nélkülem is megy, akkor átadom a munkát, és keresek valami mást, ahol elölről lehet kezdeni. Ezt éreztem akkor is, amikor a FENO-ból eljöttem, és ezt, éreztem Albansban is, mert sínen volt az iskola, és voltak ott mások is, akik tovább viszik.
– Akkor azért vagy az ÉTA-nál, mert feladat van. Ha kész a feladat, akkor itt a vége, fuss el véle?
Ági vidáman fölnevet, és ingatja a fejét:
– Két és fél programra szegődtem, és ezek olyan programok, amelyek legalább húsz évre való munkát adnak. Ezért is döntöttem úgy, hogy elvállalom, úgy érzem, ez nekem való, testhez álló feladat. Ráadásul Angliában hiányzott az itteni életem, és még sok minden, ami hozzátartozik.
– Beszéljünk egy kicsit a programokról. Melyek ezek?
– Az egyik a diákönkéntes-program, amit nagyon szeretek. (Erről már több alkalommal olvashattak az ÉTA-Hírlevélben – a szerk.) A másik az októberre tervezett ÉTA-konferencia. Ez nem a szülőknek szól, hanem kimondottan szűk, szakmai konferencia lesz a korai fejlesztésről, ahol a szakma elmondja, hogy mit tapasztal a területen, és mit javasol a jobbítás érdekében. Bár az előkészítés is sok feladattal jár, az igazi munka a konferencia után következik. A „fél” program az IFKKOT-ban van (Intézményi Férőhely Kiváltást Koordináló Országos Testület). Ebben a testületben Rubovszky László az ÉTA delegáltja, én a kimondottan szakmai részekben veszek részt. Ennek van előzménye is, mert mielőtt elutaztam Angliába az intézményi lebontást előkészítő felmérő szakemberként dolgoztam. Végigjártuk a nagy intézményeket. Meggyőződésem, hogy olyan intézetekben, amilyeneket láttunk, nem szabad élniük embereknek. Az egyik helyről eljőve hazáig sírtam, olyan borzasztó volt.
Itt megszakítjuk a beszélgetésünk magnóra rögzített fonalát, a támogatott lakhatás előnyeiről és buktatóiról beszélgetünk. Például arról, hogy egyik pillanatról a másikra nem lehet kiragadni embereket a megszokott helyükről. Márpedig „kicsit lebontani” nem lehet: ha az intézet pályázott, és a pályázatát elfogadták, akkor ott minden lakónak mennie kell, annak is, aki már régóta ott él. Erre mondja ezt Papp Ági:
– A kitagolásnál az a cél, hogy mindenképen más, jobb minőségű életet hozzunk létre, de nagyon körültekintően, mert ha valaki harminc évig élt egy helyen, őt már nehéz kimozdítani. Ezt végig kell gondolni. Meg kell tenni mindent, amit lehet, de figyelembe kell venni minden körülményt.
– Van még egyéb terved is az ÉTA-nál? Mert abból, hogy azt mondtad az előbb, hogy legalább húsz évre való munka van itt, úgy gondolom, nem csak a programokkal fogsz foglalkozni.
– Az sosem merült föl bennem, hogy az ÉTA-ból kiszálljak, még akkor sem, amikor kicsit elmentem máshová, az ÉTA akkor is
maradt. Mert az ÉTA még mindig arról szól, hogy legyünk kapcsolatban a családokkal, a fogyatékos emberekkel, menjünk oda, csináljuk meg. Kevés olyan nagy, országos szervezetet látok, amelyik még ezt képviseli. Szeretném, ha ismertebb lenne az ÉTA, hiszen sok olyan programunk volt, ami megérdemelte volna a nagyobb hírverést. Eltökélt szándékom, hogy kicsit „menedzselem” szövetséget. Nemrégiben szakmai napon voltam, amit a mellettünk lévő FENO szervezett. Nagyon büszke voltam rájuk, hogy volt erejük, energiájuk ezt megszervezni. Azon a konferencián elmondtam, hogy szeretnék itt, a XV. kerületben egy ÉTA civilnapot, hogy mindenki tudjon rólunk. Most egyeztettünk Rubovszky Lászlóval arról, hogy ezt szeptember második felében rendezzük meg az ÉTA-ban. A megismertetésünkön kívül az is e nap célja, hogy az önkormányzattal, a kerület többi civil szervezeteivel megkeressük az együttműködés közös pontjait.
Ferenczy Ágnes
A remény és a szeretet üzenete a csüggedőknek
Kevesen képesek arra, amire Nick Vujicic, aki a hátrányból előnyt kovácsolt. Pusztán abból, hogy elfogadta: kéz és láb nélkül született, és ha már így született, akkor ebből az életből ő megpróbálja a lehető legtöbbet kihozni.
Magával ragadó személyisége, humora, derűje hol megnevettette, hol megríkatta hallgatóit, akik három helyszínen hallhatták, hogyan beszél életéről, mélypontjairól, majd arról, hogyan jutott ki a gödörből. Állapotának elfogadásán kívül Istenbe vetett hite segítette. Azt nem tudtuk meg, hogy mely felekezethez tartozik, melyik egyház tagja – de ez mindegy is.
A gödörben lévőknek, az öngyilkosság gondolatával foglalkozóknak, a súlyos fogyatékossággal élőknek a puszta létével üzente: Soha ne adjátok fel! Ne féljetek a kudarctól, álljatok fel, és kezdjétek újra. Nézzetek rám! Kezek és lábak nélkül is teljes életet élek: feleségem van, nemrég fiam született, eltartom őket, boldog vagyok!
***
Nick Vujicic Ausztráliában született, szülei szerb emigránsok, édesapja lelkész, két testvére van. Jelenleg Kaliforniában él feleségével, és ez év február 13-án született kisfiával.
Ő az alapítója a Life Without Limbs (Élet Végtagok Nélkül) elnevezésű nonprofit szervezetnek, mely könyveket jelentet meg, filmeket forgat.
Magyarul két könyve olvasható: Élet korlátok nélkül – Ötletek egy teljes élethez;
Megállíthatatlan – A cselekvő hit fantasztikus ereje.
***
Látogatása a Nem Adom Fel Alapítvány, a Szeretet a Válasz Közhasznú Egyesület és az Ez az a Nap! szervezőiroda közösen munkája. Az előadások bevétele a Nem Adom Fel Alapítvány Óbudán felépülő passzív házának felépítésére fordítódik, a ház fogyatékos embereknek nyújt majd otthont. Nemrégiben a Vujicic előadások szervezői közleményt juttattak el a sajtónak, amelyben közölték: az előadások bevételéből – a költségek levonása után – 15 millió forintot tudnak fordítani a passzív házra. Az is ott állt a közleményben, hogy a Never Give Up Gospel nevű, fogyatékos emberekből álló kórus továbbra is együtt marad, de már új vezető irányításával énekelnek. A kórus Vujicic látogatásakor lépett először a nagyközönség elé. Ötletadója a Nem Adom Fel Alapítvány vezetője, Dely Géza volt, aki meggyőzte Bolyki Balázst, a Bolyki Brothers frontemberét, hogy vállalja el a gospel megalakítását, vezetését. A betanítás, a fellépések után átadta a stafétabotot Schmélné Papp Ágnesnek. Milyen szép lenne, ha Vujicic (remélhető) következő látogatásakor is a Never Give UP Gospel énekelne a színpadon.
– fá –
Kiállítást, majd másnap konferenciát rendezett a Kézzelfogható Alapítvány a Szépművészeti Múzeummal közösen az Európai esélyegyenlőségi nap alkalmából, május 2-án.
A Kézzelfogható művészet című tárlaton a látók kaptak fekete kötést a szemükre, és vak tárlatvezetők kalauzolták őket a változatos formájú, anyagú kiállítási tárgyak között, melyek kortárs képzőművészek – köztük látássérültek is – készítettek. Soltész Miklós, a szociális ügyek államtitkára, a kiállítás fővédnöke és a kiállítás megnyitója, egy órával korábban érkezett, hogy maga is megnézhesse a tárlatot. Kísérője Dér Veronika oly biztonságosan mozgott a tárlaton, és olyan magától értetően nyúlt a kiállítási tárgyakhoz (és sosem vétette el), beszélt róluk, hogy a gyanú felébredt az újságíróban: „Ez a csinos, mosolygós hölgy lát”. Hangot is adott eme kételyének, mire Vera vidáman felkacagott és így válaszolt: „Nem, nem látok. Örülök, hogy így látja.”
A megnyitó napján a múzeumba érkező vak látogatókat a Madách Gimnáziumból érkezett diákönkéntesek kalauzolták
el a tárlat helyszínére.
Az angolszász országokban már több évtizedes hagyománya van a szívesség- vagy adományboltoknak.
Ezek alapelve: ami neked nem kell, de még használható, azt elviszed a hozzád legközelebbi un. charity boltba,
és onnantól kezdve neked nincs rá gondod, másnak meg örömet szereztél kis pénzért.
Nálunk a boltokat a 2011-ben alapított Adománybolt Nonprofit Kft. hozta létre. Honlapjukon ez áll: „jó szándékú civil emberek társadalmi vállalkozása.” Az adománybolt jó a kevés pénzből gazdálkodó családoknak, sőt, a ritkaságokra vadászóknak, és jó az önkormányzatnak is: a foglalkoztatottak köre azokból kerül ki, akik hátrányos helyzetűek, pl. hosszú ideje munkanélküliek. A kft. más is ajánl az önkormányzatnak: „Az értékesítésből fennmaradó nettó bevétel – a helyi önkormányzatok és civil szervezetek közvetlen ajánlásával – tárgyi vagy pénzadományként kerül a közösen kiválasztott és támogatott szervezetekhez.”
Az önkormányzatok mellett a cégeket is igyekeznek megnyerni az ügynek: lecserélésre kerülő bútoraikat, gépeiket, egyéb eszközeiket – ha még használhatóak – adják át az adományboltnak. Eddig négy boltot nyitottak, hármat Budapesten: Óbudán, Angyalföldön, Erzsébetvárosban és Pilisvörösváron.
Fazekas Károlynétól, a Pilisszíve névre hallgató adománybolt vezetőjétől, mindenesétől megtudom, hogy az a vékony lapos pénztárca, amit épp nézegetek, egy holland cég ajándéka, van még belőle jó pár, de kaptak már adományt osztrák és németországi cégektől is. A bolt most júliusban ünnepli egyéves születésnapját. Mikor a boltvezetőt arról faggatom, hogy mit keresnek a leginkább, tűnődve mondja: „Mindent.” Van, aki csak egy-két könyvért ugrik be, mint az a fiatal lány, aki ottlétemkor válogatott a kínálatból. Van, aki csak körülnéz, hátha lát valamit. „Kincsek vannak itt – mondja Fazekas Károlyné – magam is csak akkor látom, hogy valami érték, amikor már kiválasztotta valaki.” Egyetértünk abban, hogy a „kincsvadászathoz” értő szem kell. Nekem például sosem jutott volna eszembe, hogy az a fekete, lábakon álló, gömb alakú valami mini szobai grillsütő. Az az úr, aki elvitte, már a másodikért tért be. Neki már van, most az ismerős van soron. Meg is mutatja, hogyan kell használni. Praktikus.
Adománybolt-hálózat
A Budaszíve, Angyalszíve, Erzsébetszíve és a Pilisszíve adománybolt megnyitásával olyan gondolatot
indítottunk útjára, melynek nyomán országszerte adományboltok sokasága fog létesülni.
Ezt a nálunk ma még újnak számító adományozási kultúrát további boltnyitásokkal készülünk széles körben
elterjeszteni, népszerűsíteni.
A jelenkor nehéz gazdasági és feszült társadalmi
környezetében különösen felértékelődik az intézményesített jótékonykodás szerepe.
Az Adománybolt hiánypótló megoldás. Az Adománybolt egyaránt szolgálja az új idők igényeit,
a társadalmi érzékenység, a társadalmi felelősségvállalás növekvő szükségletét. (…)
Az intézményesített jótékonykodás gondolatiságának kiterjesztésén tevékenykedő Adománybolt Nonprofit Kft.
segíti elő az egész Magyarországot lefedő adománybolt-hálózat felállítását.
(http://adomanyhalo.shp.hu/)
Az egy ezressel leértékelt csecsemőágyon ott a tábla: eladva. Amíg a bolt kínálatát mustrálom, a gazdája is megérkezik: fiatalasszony, két gyermekkel. Két és féléves kisfia azonnal fölfedezi a gyerekjátékokat. Innentől kezdve szava sincs, csak pakolgat a nagy kosárban. Itt ezt is lehet. Csak később fedezem föl a bolt előtt a gyerekkocsiban vidáman nézegető tízhónapos kislányt, övé lesz az ágy.
Míg a fiatalasszony és Fazekasné az imbiszkulccsal bíbelődnek – szedik szét a kiságyat –, addig alaposabban körülnézek, mit is vegyek, elvégre szívességboltban vagyok. Vehetnék kaspókat rézből (azt hittem habverőüst), afrikai faragott szobrocskát, telefont, hagyományos vagy digitális fényképezőgépet, poharakat, családi társasjátékokat, működő gyerekvarrógépet…
A választék nagy, és senki nem sürgeti a betérőt, hogy vegyen, fizessen és menjen. Jó hosszú ideig bogarászhat az ember, hogy rátaláljon a maga kincsére. De ha ma nem leli meg, akkor holnap. Hátha behozza valaki. Mert ide hozni is bárkinek: azt, ami már nem kell, ami otthon fölösleges, ami itt átalakul szívből jövő, majdnem ingyenes adománnyá.
F. Á.
Ha nyár, akkor Göd, a Lámpás ’92 Alapítvány országos művészeti tábora a ParaArt Egyesülettel közösen. Tizennyolcan vannak, csupa lelkes, rajzolni, festeni, újat tanulni akaró, az ország különféle tájain élő résztvevő. Egy hétig az álmokról szól itt minden.
Szép nagy papírok vannak asztalon. Hidat terveznek, majd meg ís építik, folyik a fűrészelés, az ötletelés, mit mivel lehet helyettesíteni. Kolompár István, Gazsi Székesfehérvárról azt mondja, ilyet még sosem csinált, de izgalmasnak tartja. A hídépítést Borzai Tibor vezeti. Mérnök, szakmáját tekintve, de a fogyatékos emberekkel már egyetemista korában kapcsolatba került. Bár hidat még nem „épített” velük, szemmel láthatólag élvezi a dolgot. Míg ott voltunk csak mosolyogni láttam. A parti fövenyre tervezett land-art remek most máshol kap helyet, azt még a Duna uralja. Pető Barna helyettesíti Elekes Károlyt – aki ezeket a foglalkozásokat vezette évek óta – neki fontos dolga akadt otthon, Erdélyben: 100 éves édesanyját ünnepli a család.
A közös foglalkozásoknak mindig van egy központi gondolata. A táborvezető képzőművésztől, Pető Hunortól megtudom, hogy most az álmok partja a központi téma. Innen jött a hídépítés gondolata, és e gondolatból születtek azok a furcsa, szürreális képek, amelyek ott száradnak egy külön asztalon, hogy majd a tábor végén közszemlére tétessenek. Igaz, amolyan bevezető tréningként, Hunor beszélt az álmokról, az avantgárd művészetről, a szürrealizmusról, hozzá képeket, filmeket vetített. Mindezt különböző szinteken értették meg és reagáltak rá, de a lényeget megértették – mondja Hunor – ezt mutatják a képek is.
Pető Hunor így ír a táborban folyó munkáról:
„Megpróbáltuk mi is láthatóvá tenni a saját álmainkat, azokat, amelyek a legnagyobb benyomást tették ránk. Ebben segítséget nyújtottak a művészek – oktatók, így Pető Emese irányításával dekupázs technikával dolgoztunk, másnap Borzai Tibor építőmérnökkel az álmok megfoghatatlan partjain barangoltunk, illetve kötöttük össze híddal őket. Szombathy Bálint képzőművésszel montázstechnikát gyakoroltunk, majd Daradics Árpáddal az olaj-vászon festészeti technikán keresztül jutottunk el a szürrealizmusig, végül Pető Barna land art labirintusával zártuk az alkotói folyamatot.
Közben folyamatos volt szakmai konzultáció, a játék és a tanulás tökéletes összhangja tette színessé az idei alkotótábort.”
Míg bóklászom a rajzolók, ötletelők között, apró történeteket hallgatok meg, hogy mi történt tavaly óta: Gyurcinak idén, a Chartres-i katedrális után, az Országház a kedvence, no meg az Opera; hogy Krisztina, a Lámpás lakója, három napig töltötte munka után a homokzsákot, hogy Gazsi a Baumaxnál dolgozik, és feleségének Marinak is lehet, hogy lesz nemsokára munkája. (Ez rájuk is fér, hiszen kölcsönt vettek föl a lakásukra.) Közben megérkeztek a Lámpás különféle részlegének lakói, akik munka után jöttek ide vendégségbe, hiszen nyílt nap van, közös paprikáskrumpli-főzéssel, és sok-sok beszélgetéssel fűszerezve.
Ebédszünetben megérkezik Rákóczi Ferenc rádiós műsorvezető, akivel a tavaly szeptemberi Lámpás–ÉTA születésnap, főzőversennyel egybekötött ünnepségén ismerkedtek meg a Lámpás gondozottjai. Ő celebrálta az ünnepi műsort. Idén is lesz főzőversenyen, idén is ott lesz.
A tábort az ÉTA Országos Szövetség egymillió egyszázezer forinttal támogatta. A gödi üdülőtelep bérlői kedvezményes áron adták bérbe a Duna-parti kis faházakat. Mindezt Makrai Józsefnétól Kláritól tudom meg, az alapítvány nyugdíjba vonult vezetőjétől, aki persze továbbra is dolgozik rendületlenül, mert hogy is tudna meglenni e mostani tábor örömei nélkül.
– ferenczy –
Foto Pető Hunor
A Mosoly Otthon Alapítvány (MOHA) 2006-ban jött létre. Célja új lakóotthonok létrejöttének elősegítése, a meglévők támogatása. Az alapítvány neve akkor vált széles körben ismertté, mikor az első Fogadj be elnevezésű képárverést megrendezte az autista lakóotthonok javára.
A kapott többmilliós támogatáson kívül az árverésnek, melyen fiatal képzőművészek alkotásai vettek részt, az volt a folyománya, hogy Tarr Hajnalka képzőművész foglalkozásokat tartott a lakóotthonokban élő autista embereknek. Az akkor készült képek legjobbjait kiállították, majd elárverezték. Az első árverést követte a többi, de most már az autista alkotók művei kerültek kalapács alá. 2012 végén a harmadik Fogadj be árverést zárta sikerrel a MOHA. Az így befolyt pénzek mindig az autista lakóotthonok támogatására fordítódtak.
Az alapítvány más módon is támogatja az autisták (lakó)otthonait. Például azzal, hogy képzéseket szervez az otthonok dolgozóinak, hogy tudjanak „autistául”. Vagy azzal, hogy közösen írnak pályázatot. De azzal is, hogy a változatlanul folyó a képzőművészeti alkotó munkát a MOHA finanszírozza. Miskolcon Nagymáté Eszter vezeti a foglalkozásokat az otthonokban (fenntartók: Szimbiózis Alapítvány; Miskolci Autista Alapítvány). Őt Tarr Hajnalka ismertette meg az autisták világával, és ma már Eszter foglalkozik hetente több alkalommal a miskolci fiatalokkal, Hajnalka pedig más otthonokkal. „Gyönyörű munkák születnek, mindenkin látszik a fejlődés, az egyik fiatal kezdetben csak feketével rajzolt és ma már fantasztikusan szép színek vannak a képein” – mondja Czuny Zsuzsa, a MOHA ügyvezetője.
Szeretnék, ha Miskolchoz hasonlóan, a többi lakóotthonban is képzőművész foglalkozna a lakókkal. A MOHA most képzőművészeket keres, hogy bővíthessék a foglalkozásokat, azaz más otthonok lakóinak is legyen lehetőségük erre a kreatív, önkifejező tevékenységre.
Zsuzsa és Hajnalka tervei között szerepelt, hogy egy-egy alkotó gyönyörű motívuma textilekre (méteráru, bútorszövet) vagy más tárgyakra rákerüljenek – melyikre milyen minta illik. Tarr Hajnalka ismeretségi körében akadt olyan textilművész, aki fogékony volt erre, és már vannak ötleteik: szék, mintás bútorszövettel, sál stb. Ezeket ősszel bemutatják azon az aukcióval egybekötött kiállításon, amelyet az Autism Europe budapesti kongresszusán rendeznek. (Utána jöhet a piackutatás, és ha kedvező a fogadtatás, akkor érdemes továbbfolytatni.)
Tarr Hajnalka tárlatvezetést és előadást is tart a kongresszuson: A művész ezzel ezt akarta mondani, hogy… de mi van, ha nem? címmel. Egy előadáson belül tesz kísérletet az autizmus rajzi világa és a kortárs képzőművészet megértésére. Nagy lehetőség ez: egy hazai sikeres projekt kiléphet ezzel a nemzetközi színtérre, és akár folytatókat, szövetségeseket is találhat más országokban. Aki szeretne ott lenni a kongresszuson, és meghallgatni Tarr Hajnalka előadását, megnézni a kiállítást, itt informálódhat: http://www.autismcongress2013.eu/.
A kongresszust az Autisták Országos szövetsége (AOSZ) rendezi szeptember 26–28. között a Budapest Kongresszus Központban.
A projekt megismertetésében nagy segítséget jelent (ami nekünk itthon külön öröm), hogy a MOHA honlapot indított magyar és angol nyelven: www.autisticart.hu címmel, ahol bemutatja az autista művészeket, alkotásaikat, az eddigi kiállításokat, és közli az éppen aktuális híreket. Az éppen most aktuális hír az, hogy Mihálykó Tamarának, aki a Szimbiózis Alapítvány lakóotthonában él, kiállítása van Budapesten, a Klauzál13 Galériában. A július 23-ig megtekinthető kiállítást ajánlom az autistákkal foglalkozóknak is. Tamara viszonya a körülötte élőkhöz jelenik meg az Én, te, ők c. kiállításon. Aki lemaradt, az előbb említett honlapon talál sok-sok portrérajzot tőle.
Akit pedig a Mosoly Otthon Alapítvány szerteágazó munkája érdekel, az itt talál bővebb információt: http://mosolyotthon.hu/.
F. Á.
Már kész voltam a cikkel, mikor újra átolvasva úgy döntöttem, sem nevet, sem helyszínt nem írok. Mert nem a nevek, érdekesek, hanem maga a történet. Akit érdekel az eladó ház, annak szívesen megadom az eladó telefonszámát.
E-mailt kapok, benne telefonszám. Felhívom, rövid beszélgetés után megállapodunk az időpontban. Kibuszozom Budapest egyik peremkerületébe, ahol Z. él, történetem hőse. Nyugodtan nevezhetem így, hiszen minden napja azzal telik, hogy túléljen. Teszi ezt humorral, jókedvvel, nevetéssel.
Története házassággal kezdődött. Két gyermekük született. Az egyik fényesen okos, ragyogó matematikatudással, kombináló képességgel. Fia, Z. egy szem unokája, most 16 éves, ő is kiváló matematikai adottságokkal rendelkezik. Megy az Egyesült Államokba nyári egyetemre, a felvételin igen magas pontszámot ért el.
A következő gyermeke, L., fiú lett. Középsúlyos értelmi fogyatékos. Z. sokáig harcolt a besorolás ellen, és sok-sok energiája, ideje ment rá, míg fia kijárta az enyhe értelmi fogyatékossággal élők kisegítő iskoláját. L. 16 éves volt, mikor belátta: a szakembereknek van igaza, bár L. néhány területen egészen jól teljesít. Mindezt derűvel, némi öniróniával meséli, míg a dolgozószobájában ülünk.
Itt persze nincs vége a történetnek. Meghalt a gyerekek édesapja. Néhány évvel később egy újabb kapcsolatból megszületett K. Ő is középsúlyos értelmi fogyatékos. Mire az orvos-genetikus Czeizel Endrétől kézhez kapták a diagnózist: Martin-Bell szindróma, addigra már késő volt. E betegségről ez áll a Webbeteg.hu oldalán: „A Fragilis X-szindróma, vagy ahogy szerzői néven emlegetik a Martin-Bell betegség, az X kromoszóma törékenységével járó örökletes kórkép, mely a Down-szindróma után a második leggyakoribb oka a veleszületett mentális retardációnak. Hazánkban évente kb. 45 fiú és 25 lány születik ezzel a kórképpel.”
Z.-t legjobban az aggasztja és nyomasztja mind a mai napig: mi lesz a fiúkkal, ha ő nem lesz? 2007-ben, amikor építkezésbe fogott, úgy gondolta: a kétszintes, 320 négyzetméteres ház jó lesz a kerületben élő értelmi fogyatékosok napközi otthonának, és a két fiú majd ott lakhat továbbra is.
Az önkormányzatnak, bár nincs ÉNO a kerületben, esze ágában sem volt ÉNO-t csinálni. A két, ma már felnőtt férfi is egy másik kerület napközi otthonába jár, átutazva a fél várost. De még ha hajlandóság is lenne az önkormányzatban, akkor is sok pénzébe kerülne az átalakítás. Jobb lett volna, ha az építkezés előtt az erre vonatkozó jogszabályt megnézi Z. Még a földszintre is néhány lépcsőn lehet bemenni, bár az rámpával megoldható. Az ajtókat viszont egytől egyig ki kellene cserélni, a feljutásról az emeletre már nem is beszélve. Z. az építkezésre svájci frank alapú kölcsönt vett föl. A fenti szinten négy lakó bérel egy-egy szobát, és kezdetben az általuk fizetett bérleti díj elég volt a banki törlesztésre. Aztán beütött a krach. Az addig 180 ezres részlet ijesztően kúszott fölfelé. 340 ezer forintnál tartott, amikor az utolsó pillanatban az árfolyamgát segített rajtuk. Z. most 300 ezer forint körül fizet havonta – és bár örül, hogy nincs többé kiszolgáltatva az árfolyam ingadozásának –, ezt sem győzi. Ápolási díjon van otthon, napi négyórás állása van, a fiai rokkantnyugdíjasok – a pénzük törlesztésre megy. Hogy élni tudjanak, a család segít. De meddig lehet ezt kérni tőlük? Muszáj hát, hogy eladja a házat.
Közben kimegyünk az aprócska udvarra. A sufniban az idősebb fiú szereli a biciklijét. A verandán nagy és még nagyobb cserepekben fűszernövények és zöldségek zöldellnek. Míg Z. és L. kikísérnek, fölnézek a házra, rácsodálkozom a tető ormán díszelgő bádog szélkakasra, és feltűnik milyen szép új a tető. Az is. Augusztus 20-án bedobtak hozzájuk egy petárdát, és kigyulladt a ház. Oda lett az egész tető, és hogy nem égett minden porig az L.-nek köszönhető. Ő tudta, hogy ilyenkor a gázfőcsapot el kell zárni, a villanyórát pedig lecsapni. Mindkettőt megtette. Még szerencse, hogy volt biztosításuk. A szélkakas a fiúk kérésére került az oromra. A ház csak azzal ház. De hiába az új tető, a vevők nem tolonganak, pedig Z. már csak 70 milliót szeretne kapni érte. Aztán mond egy meglepőt: ha nem sikerül eladni, akkor – hogy másnak is legyen haszna a házból –, nevelőszülő lesz. Ért a fogyatékos gyerekekhez, a szükséges tanfolyamot pedig elvégzi hozzá. Ha így lesz, azzal egy újabb történet veszi kezdetét, amiről érdemes lesz beszámolni.
Ferenczy Ágnes
A szakemberek azt mondják, lovagolni jó. Sok minden miatt. De a fogyatékos gyerekeknek, felnőtteknek különösen jó. A minap annak néztem utána, hol táborozhatnak, nyaralhatnak a fogyatékos gyermekek.
Sajnos, kevés helyen. Ezt olvasom az Eduline (www.eduline.hu) oldalán június 3-i dátummal: „A Klik (Klebelsberg Intézményfenntartó Központ – a szerk.) álláspontja egyértelmű: a nyári napközis tábor megszervezése nem oktatási-nevelési, hanem szociális feladat, amit a gyermekvédelmi törvény ír elő, és a települési önkormányzatoknak kell biztosítania.”
Eddig volt a napközikre állami normatíva, azaz támogatás, ma már nincs, tehát ahol a szegény az önkormányzat, ott a szülőnek kell a zsebébe nyúlnia. Kutakodás közben ráakadtam a Velo Tanya honlapjára (www.velotanya). Hajdi László, aki maga is mozgássérült, alapítványt tett, és Vácrátót határában lovardát hozott létre, ahol nyaranta integrált táboroztatás van: épek és mozgássérültek együtt táboroznak. Idén négy tábort hirdetett a tanya, még van két időpont, ami az újságolvasó érintetteknek talán jól jön:
- július 29–augusztus 2.
- augusztus 11–18.
Érdeklődni itt lehet: (+36 30) 948 9426.
Jelen sorok írója többször volt a Velo Tanyán, legutóbb akkor, amikor az egyik, halmozottan sérült emberekkel foglalkozó egyesület ott tartotta baráti találkozóját. A lovaglás természetesen nem maradt el. (Képeink akkor készültek.)
Van a gyógylovaglásnak külön lapja a neten, így hát kikerestem a hozzám legközelebb eső lovardát, a Csobánkán lévő Szent László Király Lovas Egyesületet. Gyógylovaglás épp nem volt, a tréner sem volt ott (szerdánként lehet ott találni, délelőttönként), de lovagolni vágyóval találkoztam: Sz. Katalinnal és szüleivel. Ők tulajdonképpen az Irmák Kht. kezelésében lévő Kraxner Alajos Foglalkoztató Otthonba jöttek, ahol talán Katalin élni fog. A szép, fiatal lány szeme csillog, amikor a lovakról kérdezem. Már alig várja, hogy felüljön arra a hatalmas állatra.
Ha itt fog élni, lovagolhat. Az intézet lakóinak ugyanis szerencséjük van, mert a lótartásra, lovaglásra szolgáló földterületet az intézménytől bérli az egyesület, ezért a lakók hetente egyszer, két óra hosszat ingyen lovagolhatnak, gyógytréner irányításával. Mindezt már Várhegyi Mariann szomatopedagógustól (mozgásfejlesztőtől) tudom meg, aki a foglalkoztató otthonban dolgozik. Az ő szeme is csillog, amikor a lovaglás előnyeiről beszél, és sajnálja is, hogy amikor ő tanult a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógia Főiskolán, akkor még nem volt gyógylovaglással kapcsolatos tantárgy. Ő maga nem lovagol, csak egyszer-kétszer ült rá a lóra, hogy tudja, milyen érzés onnan magasból nézni a világot, együtt mozogni a lóval. Remek – mondja, és e kis idő alatt is érezte, hogy mennyi mindenre jó a rendszeres lovaglás: „Olyan komplex terápia – amit mindenkinek tudok javasolni”.
Persze itt sem lovagol mindenki. Több mint százhúszan élnek az otthonban, van, aki már túl idős hozzá, és van, aki fél a lótól. De 18-20 ember rendszeresen lovagol. Már rendeztek házi lovasversenyt is. Nagy öröm volt ez a lakóknak, idén is tervezik az újabbat.
Lovagolni sajnos drága dolog, de például ebben a lovardában Szép kártyát is elfogadnak. Érdemes körülnézni a neten, hogy hol van hozzánk a legközelebbi, gyógylovaglást is vállaló lovarda, és nem árt, ha az árakat is megnézzük
– yá –
***
A hippoterápia orvosi javaslatra történő neurofiziológiai gyógytornakezelés a lovon (…)
A hippoterápia komplex kezelési módszer, mely egy időben hat
1. a neuromotoros (idegrendszer stimulációja a ló mozgásimpulzusain keresztül),
2. a szenzomotoros (érzékelő pályák bejáratása: látás, hallás, szaglás, tapintás, mélyérzékelés),
3. és a pszichomotoros területeken (mozgásos sikerélmény, önbizalom, élő elfogadó társ, természetközelség).
Klaus Meyer kitüntetést kapott. A kitüntetést Semjén Zsolt, a Magyar Köztársaság miniszterelnök helyettese adta április 11-én, a Parlamentben. Laudációjában így indokolta meg díjat:
„Klaus Meyer fáradhatatlanul azon dolgozik, hogy fogyatékkal élő embertársaink számára az életet még teljesebbé tegye. A fogyatékkal élőkkel és élőkért végzett munka szívügye, folyjon ez a munka a közvetlen környezetében, Bajorországban, vagy éppen Magyarországon.
A fogyatékkal élő emberek életét, életvitelét, keresztény szellemű nevelését sokoldalúan segítő, szakmai tapasztalatait a magyarországi civil szociális szervezetekkel folyamatosan megosztó tevékenysége elismeréseként Áder János köztársasági elnök, Orbán Viktor miniszterelnök javaslatára, Klaus Meyernek, a Lebenshilfe kempteni szervezete tiszteletbeli elnökének, a bajorországi Lebenshilfe elnökhelyettesének a Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetést adományozza.”
Csizmadia László, az ÉTA elnöke 1992-ben ismerkedett Klaus Meyerrel. Az ő személyes ismeretségüknek köszönhető az a szoros kapcsolat, ami a kempteni szervezet és a magyarországi ÉTA Országos Szövetség és tagszervezetei között jött létre. Csizmadia László laudációjából kiragadott néhány idézet felidézi a határokon átívelő önzetlen segítség néhány példáját:
„Segítségével megismerhettük a bajor fogyatékosokat segítő állami és társadalmi gondoskodás rendszerét, jogszabályait. Különösen mély nyomokat hagyott bennünk foglalkoztatásuk szervezettsége. (…)
Meyer úr nemcsak az ÉTA-nak, hanem egyes alapítványainknak is segítséget nyújtott.
A Piliscsabán 1998-ban megnyíló Summa Vitae Alapítvány otthonházának ünnepélyes megnyitásán is részt vett. Egy Fiat DUCATO mikrobuszt hoztak magukkal ajándékba, és 10 000 márkát tartalmazó borítékot adtak át azzal, hogy az egyik otthonházuk lakói majd lelakják, amikor Magyarországra jönnek üdülni egy hétre. A nyitás óta minden évben jöttek látogatóba. Mindig hoztak magukkal adományokat, ruhákat, sőt egy villanyorgonát is kaptak a lakók zenei foglalkozásaikhoz. (…)
A pécsi Fogd a kezem Alapítványnál több alkalommal is látogatást tett szakembereivel együtt, tanácsaikkal és adományaikkal segítve az alapítvány sokoldalú, áldozatos munkáját. Az alapítvány vezetőjét és munkatársait három alkalommal is meghívta Kemptenbe tanulmányozni az ő munkájukat. A pécsiekkel már hét éve tartja a segítő kapcsolatot.
A Szegedi Korai Fejlesztő és Integrációt Támogató Alapítványnál is többször járt. 2008-ban meghívta a dél-alföldi régió fogyatékos személyekkel foglalkozó civil szervezetének képviselőit kempteni tanulmányútra. Vendégül látta, és sok hasznos tanáccsal látta el őket, megmutatva az ő jó példáikat. Amikor Szegeden járt, végiglátogatta a tanulmányút résztvevőit. Tanácsokat adott nekik, hogy hogyan fejlesszék civil szervezeteiket. (…)
Összességében nagyon sokat tanultunk Meyer úrtól. Egy messianisztikus embert ismertünk meg, aki fáradhatatlanul, mindig arra gondol, hogyan lehetne többet tenni, jobban szervezni és teljesebbé tenni sérült embertársaink életét.”
– czy –
Fotó Váli Miklós
Aktuálpolitikai hírek formálása, értelmezése minden politikai irányzat sajátja, és a pártpolitikai érdekek által befolyásolt formálásoknak, értelmezéseknek mindig a józanság, az igazságérzet és a szabályismeret szab határt. Ha ezek a szempontok másodlagossá válnak, a tömegtudatlanságra épülő gátlástalanság nyer teret.
Ez eddig közhelyszerű.
Most, az említett józanság, igazságérzet és szabályismeret szempontjai közül csupán a szabályismeretet emelem ki, és a közelmúlt árvízi eseményeihez, illetve az ezekhez viszonyuló miniszterelnöki szerepvállaláshoz kapcsolom.
Segíti a megértést, ha mindenekelőtt magunk elé képzeljük: hogyan is születik egy kormánydöntés. Bármilyen ügyben!
Sok-sok előkészítő munka után születik meg egy előterjesztés, amelyet a kormány tagjai megtárgyalnak, minden résztvevő észrevételezhet, elmondhatja véleményét, képviselheti a szélesebb vagy szűkebb értelemben vett érdekeket, racionális vagy kevésbé racionális szempontokat, és mindezek meghallgatása után a kormányfő, tehát a miniszterelnök dönt. Ez utóbbi a lényeg, ugyanis ez a feladata. Mondhatnám: munkaköri kötelezettsége. Erre a feladatra szegődött. Ezt várjuk és elvárjuk tőle. Képviselje az államot!
Ez történt akkor is, amikor az árvízi védekezés feladatait az állam átvette a települési önkormányzatoktól. Ez irányítási és felelősség átvállalási döntés volt. Ténylegesen azt jelentette, hogy az árvízi védekezésben szakmailag és ágazatilag érintett állami szervezetek vezetői elmondhatták észrevételeiket, javaslataikat, véleményüket, képviselhettek szélesebb, vagy szűkebb értelemben vett érdekeket, racionális, vagy kevésbé racionális szempontokat – és mindezek meghallgatását és mérlegelését követően – a kormányfő, tehát a miniszterelnök döntött. Ott helyben. Mert válsághelyzet volt. Ez volt a munkaköri kötelezettsége. Képviselte az államot.
E szerepvállalás választási kampánnyá minősítése olyan ostobaság, ami a szabályismeretek tudatlanságára épít.
Dr. Rubovszky László
Művészeti fesztivál Kecskeméten
A Magyar Speciális Művészeti Műhely Egyesület június 28–július 1. között Kecskeméten rendezte meg a fogyatékos emberek XXVI. Országos és a X. Nemzetközi Speciális Művészeti Fesztiválját Kecskeméten. A rendezvény mottója ez volt: Kihívás? Elfogadva!
A fesztivál célja bemutatni az épeknek az értelmi fogyatékos emberek otthonaiban, rehabilitációs intézeteiben, napközi otthonaiban és speciális iskoláiban működő művészeti műhelyekben folyó munkát. A Katona József Színházban bemutatott produkciók sokféle műfajt képviseltek: volt néptánc, társastánc, modern tánc, vers- és prózamondás, színdarab, hangszeres zene, bábjáték stb. Esténként pedig koncertek, ahol a fogyatékos emberekből álló zenekarok neves, a fiatalok által kedvelt előadókkal együtt léptek föl. Képünkön Napsugár Anna jeltáncművész és tanítványa Német Zsuzsi.
Kovács Beatrix az 1989-ben alapította a pécsi Trixi Kreatív Mozgásstúdiót. Hozzá jár négyéves kora óta a most 13 éves, Down-szindrómás Bőczi Tímea. Kovács Beatrix a maga speciális mozgás- és táncművészeti integrációs programjával – integrációs fejlesztő és élményt szerző program a táncpedagógián belül Down-szindrómás gyermekek részére – olyan szintre juttatta Tímeát, hogy az ép társaival együtt lép fel. Legutóbb a budapesti Vígszínházban rendezett Down-világnapon láthattuk. Tímea márciusban megkapta a Nemzeti Tehetségsegítő Tanács (NTT) Géniusz programjának különdíját mozgásművészet kategóriában. Az NTT-t a magyar tehetségek megsegítésével foglalkozó civilszervezetek alapították 2006-ban (www.tehetsegpont.hu). A tehetségek között először jelent meg a fogyatékosság, a 2013-as év díjazottjai között van kutatóbiológus, sakkozó stb. Az integrációs programról bővebben itt olvashatnak:
tehetseghidak.hu
.
Már kapható hazánkban is az speciális, ferde pohár, amelyet megalkotói arra szántak,
hogy a szopás és a pohárból ivás közti átmenetet megkönnyítse a csecsemőnek. Használat közben derült ki,
hogy a sérült gyerekeknek és felnőtteknek is jó szolgálatot tesz. Eddig külföldről kellett behozni,
vagy a Veterán vadászni egy-egy darabra, most a neten is megrendelhető:
salusgyogypont.hu;
www.dunafit.com webáruházakban.
Jó embereket, hétköznapi hősöket, egy szóval: példaképeket keres a Médiaunió. A cél: irányuljon azokra fény, a figyelem, akik nem tesznek mást „csak” teszik a dolgukat, azt, amit a lelkiismeretük parancsol. A Médiaunió honlapján így írnak erről: „Az alapítvány abból a feltételezésből indult ki, hogy ezen embereknek, példaképeknek, illetve a tetteiknek bemutatásával rávilágíthatnak arra, hogy a cselekvés, a tenni akarás, az egyéni szemlélet, vagy egy újszerű megközelítés, sikerre vezethet egyént és közösséget.” A kampány első szakasza július 31-ig tart, addig lehet jelölni: http://www.joembertkeresunk.hu/aktualis.html. Képünkön az egyik jelölt, L.Ritók Nóra, az Igazgyöngy Alapítvány létrehozója.
Meghalt Iván Eszter, hivatalos nevén Iván Gyuláné.
Nyolcvannégy éves volt. Élete lezárt, kerek egész. Újságunk
2012. februári számában hosszabb írást olvashatnak róla:
Számvetés harminc évről. Harcos természetének és a sok, hasonló életű szülőtársnak köszönhetően a nyolcvanas évek végén nálunk is megalakult az értelmi fogyatékos embereket segítő szülőszövetség, és ameddig bírta erővel, tevékenyen részt vett a fogyatékos embereket segítő szervezetek munkájában. Családilag volt érintett Éva lánya révén, akinek sorsát már jó előre elrendezte. Éva Csömörön fog lakni a Tibor házában, azon a településen, ahová már sok-sok éve egyedül utazik mindennap dolgozni. Mi, akik ismertük és szerettük őt, szomorúan búcsúzunk tőle. Egy harcos társsal megint kevesbedtünk.
Jogsegély, jogi tanácsadás 