Hírlevél – 2009. február


A Hírlevél 2009. év februári számának tartalmából:




Hírek
 

A biszfenol
nevű anyag, másnéven a BPA, a női hormon, az ösztrogén hatását utánozza, és azért foglalkoznak vele a tudósok, mert azt feltételezik, hogy fejlődési rendellenességeket okoz. Azt is feltételezik, hogy tíz emberből kilenc szervezetében megtalálható a BPA, hiszen nagyon sok használati tárgyban megtalálható: konzervdobozokban, műanyag flakonokban, cumisüvegekben, CD-lemezekben, a mikrohullámúban használatos edényekben stb. Ezért is ajánlják már egy ideje a szakemberek, hogy porcelán- vagy üvegedényekben mikrózzanak az emberek, még akkor is, ha a műanyag dobozon rajta van a mikrózható piktogram. Mert a biszfenol melegítés hatására könnyedén bekerül az élelmiszerbe. Kanadában, Kaliforniában és más országokban betiltották a biszfenol A-t.

Szabó Máté,
az állampolgári jogok országgyűlési biztosa állásfoglalásában úgy fogalmazott: hogy az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet (OPNI) bezárása aggályos helyzetet teremtett az ellátottak, az egészségügyi dolgozók, végső soron pedig az egész társadalom számára; bezárása a jogbiztonsággal és a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való joggal kapcsolatos visszásságot okozott. Ennek megszüntetésére a Semmelweis Egyetem keretén belül új Pszichiátriai Módszertani Központ jön létre. A dr. Székely Tamás, egészségügyi miniszter és az egyetem rektora, dr. Tulassay Tivadar által aláírt együttműködési szerződés garantálja, hogy a Semmelweis Egyetem és az ÁNTSZ Országos Tisztiorvosi Hivatala (OTH), valamint Országos Szakmai Módszertani Központja (OSZMK) viszi tovább az Országos Pszichiátriai Klinika módszertani
feladatait.

Statisztikai számjel
került az EPER regisztrációs nyilatkozatra és a 2009. évi pályázati űrlapokra mint kitöltendő adat – közli az ESZA Kht. Hazai Programigazgatósága. A statisztikai számjel egy 8-4-3-2 karakterből álló számsor, amelyről az adószám első 8 karakterének megadásával az alábbi honlapon lehet tájékozódni:
http://portal.ksh.hu/pls/portal/vb.teaor_main.gszr_main1

Figyelni kell arra, hogy az EPER
-ben helyes adat szerepeljen: a statisztikai számjel a Saját adatok menüpontban az Adatmódosítás gombra kattintva beírható vagy javítható.

Jean Vanier előadása DVD-n
A Bárka és a Hit és Fény Alapítvány 2008. januárjában rendezte meg az első Magyarországi Katimavikot Piliscsabán. Jean Vanier, a közösségek alapítója volt a meghívott előadó. Az eseményről DVD jelent meg, melyen megtalálhatók Jean Vanier előadásai, egy rövidfilm a rendezvényről és riportok, körülbelül négy óra terjedelemben. A DVD megrendelhető a katimavik.info.hu oldalon, illetve a
regisztracio@larche.hu e-mail címen. A dupla DVD ára 2500 Ft+ ÁFA (+ postaköltség). Az így befolyt összeg a közösségek működését támogatja. A „katimavik” eszkimó szó, jelentése: „találkozóhely”. Így hívják azokat a hétvégi találkozókat, ahol értelmi sérült emberek, szüleik és barátaik találkoznak a világ sok országában.

Szigorított az APEH
Levélben tájékoztatta az APEH a civil szervezeteket, hogy 2008-ban az alapítványoknak, társadalmi szervezeteknek és a közalapítványoknak nem jár a személyi jövedelemadó 1 százaléka akkor, ha 2008. augusztus 1. a „kedvezményezetti státusz igazolására szolgáló 0837. adatlap, illetőleg az azzal egyenértékű okirat keltének időpontja közötti időszakban, akár csak egy napig olyan lejárt esedékességű köztartozása áll fenn, amelyre fizetési halasztást vagy részletfizetési kedvezményt nem kapott”. Szerencsére a civil szervezetek „közbenjártak”, az APEH mérlegelési jogot kapott az 1% odaítélésénél. (Volt olyan szervezet, amelyiknek bankjában épp karbantartás volt, s ezért késtek az átutalások, emiatt viszont nem kaptak igazolást arról, hogy nincs díjhátralékuk.) Az is szerencse, hogy ez nem sok szervezetet érintett, ezt az Autisták Országos Szövetségének munkatársától, Hronyecz Ildikótól tudtam meg, ugyanis az AOSZ felhívást tett közzé, hogy jelentkezzenek azon szervezetek vezetői, akiket ilyen hátrány ért.

Jótékonysági árverés a KOGART-nál
A Kovács Gábor Művészeti Alapítvány december 15-én jótékonysági árverést tartott. A KOGART Kortárs Művészeti Gyűjtemény alkotásai közül 25 művet árvereztek el, a befolyt összeget a pályázat útján kiválasztott civil szervezetek kapták. December 1-jén közjegyző jelenlétében sorsoltak, azaz a véletlen döntötte el, melyik mű ára melyik civil szervezeté lett. A 25 nyertes között volt a korai fejlesztéssel (is) foglalkozó Gézengúz, a Peter Cerny, a Romaversitas a Magyar Hospice, a Pető Intézet Gyermekeiért és az Autista Sérültekért Zalában Alapítvány is.

Kiállítás
Szeptemberi számunkban hírt adtunk a Lámpás ’92 Alapítvány gödi alkotótáboráról. Az ott készült képekből kiállítás nyílt októberben a Fény nyomában címmel a Volvo Galériában (Budapest 1044 külső Váci út 50–58.).

A Down-szindróma világnapján,
március 21-én, színes gyerekprogramok várják az érdeklődőket a Vígszínházban. Ez remek lehetőség, hogy az ép társaink velünk együtt tölthessenek egy vidám napot. Kézműves foglalkozások, játszóház, arcfestés vár minden apróságot. Fellépők: Gryllus Vilmos, Szalóki Ági, Palya Bea és a Vígszínház művészei – olvasható a www.downegyesulet.hu weboldalán.

Püspökladányban az önkormányzat
segít a fogyatékos embereknek: egy rég bezárt iskolát alakíttat át 55 millió forintból, hogy benne nappali foglalkoztató legyen. A foglalkoztató 8-10 embernek ad munkát. A programot a Szociális és Munkaügyi Minisztérium és az Észak-alföldi Regionális Fejlesztési Tanács támogatja. A térségben legalább 300 ember vár arra, hogy ilyen ellátásban részesüljön. (www.eszaon.hu )

A fokhagyma segít
a cukorbetegeknek, állítják japán kutatók. Eddig érelmeszesedés-, vérnyomáscsökkentő és véralvadásgátló hatását igazolták a vizsgálatok. A természetgyógyászok ennél is több jó tulajdonságát ismerik A japán Szakurai Hiromuro és munkatársai pedig fölfedezték, hogy a fokhagymában található vanádium nevű vegyület a cukorbetegség mindkét formájában (I. és II. típusú) hatékony. Az egereken már tesztelték a szert, most az emberek következnek. (www.weborvos.hu )


A CÉHálózat a hangját erősíti

 

A CÉHálózat 2006. nyarának végén alakult meg a Kézenfogva Alapítványon belül és az alapítvány segítségével. Van hosszabb neve is, de az csak a hivatalos iratokon szerepel: Civil Érdekvédelmi Hálózat a Fogyatékos Embereknek Szociális Szolgáltatást Nyújtó Civil Szervezetekért. Tagjai, két és fél év alatt, bebizonyították: tudják hallatni a szavukat, és tudnak érdeket képviselni.

Egyik legutóbbi, 2008-as lobbi tevékenységük nyomán a kormány kiegészítő támogatásra írt ki pályázatot a civil szociális szolgáltatóknak az elmúlt év végén. (Nem a CÉH-en múlik, hogy a nyertesekhez még mindig nem érkezett meg a pénz, holott nemsokára már el is kéne számolniuk a – meg nem – kapott összeggel.)

Február 13-án projektnyitó szakmai napot tartott a CÉHáló. a Kézenfogva Alapítvány és a Mécses Egyesület, mert az alapítvány és az egyesület közösen pályázott a CÉHálózat kapacitásfejlesztésére. Projektjükkel nyertesek lettek a TÁMOP-2.5.1 pályázatán. Valamivel több mint 22 millió forintjuk van arra, hogy a másfél évig tartó projekt során bővítsék a hálózat tagjainak körét, kiképezzenek legalább 20 fő lobbistát (jó lenne, ha minden megyébe jutna egy, bár tudom a régió „korszerűbben” hangzik, de nálunk még mindig megy rendszer van, no meg régió jóval kevesebb van, mint megye.)

Gál Dániel, a projekt vezetője, a háló elsődleges feladatának tartja, hogy elérje: minden típusú szolgáltató egyenlő (anyagi, személyi) esélyekkel szolgáltathasson. Legalább ugyanolyan fontos elérni, hogy az a 15-20, a civil szolgáltatókra nézve diszkriminatív jogszabályi hely megszűnjön. A projekt célja pedig

  • a hálózat strukturális és minőségi fejlesztése
  • stratégia kidolgozása
  • a hálózathoz tartozó szervezetek kapacitás- és humán erőforrásának fejlesztése
  • megvizsgálni annak lehetőségét, hogy informális szervezetből formálissá váljanak
  • a hálózat lobbitevékenységének fejlesztése
  • a foglalkoztatási és a szociális érdekképviselet megerősítése
  • jogszabályi és jogalkalmazási problémák feltárása, megoldási javaslatok kidolgozása.

Regionális tagtoborzókat tartanak, eközben jogi és szakmai tanácsadást tartanak élőszóban,
e-mailben, telefonon (munka-, pénzügy, foglalkoztatás stb.), és segítséget adnak a lobbizáshoz is. E terület dr. Gazsi Adriennhez tartozik, aki az elmúlt években, a Kézenfogva munkatársaként nagyon sok jó tanácsot, segítséget adott hálózati és nem hálózati tagoknak.

Mindezt a sokrétű tevékenységet kerekasztal-megbeszélésekkel és reklámokkal is népszerűsítenék (tévéspotok stb.). Kidolgoznak egy szervezetfejlesztési programcsomagot, és kiképzik a fent említett 20-25 „lobbi” szakembert. Azt talán nem is kellene megírni, hogy a nemzetközi jó gyakorlatokat is megpróbálják adaptálni. Persze minden projekt annyit ér, amennyit hasznosítani lehet belőle. Hogy minél több haszon legyen a másfél évből fenntarthatósági tervet készítenek, és meghatározták a várható eredményeket is. Ezek közül a legfontosabbak:

  1. országos és regionális szinten nő a civil szervezetek aktivitása a döntés-előkészítésekben
  2. civil javaslatok benyújtása a munkajog és a foglalkoztatás területén
  3. 65 civil szervezet bevonás a céhálózati együttműködésbe

A fenti munkákban a CÉHálózat stratégiai partnere az ÉTA Országos Szövetség, amelynek tagjai közül jó páran már a CÉHálózat tagjai. Reményeink szerint ez a szám csak növekedni fog, hiszen valamennyiünk közös ügye, hogy a hangunkat hallassuk, és hogy ez a hang meghallgatásra is találjon.

Aki szeretne részt venni a projektben, az a szándéknyilatkozat kitöltésével megteheti. A projektvezető, Gál Dániel ígérete szerint a nyilatkozat fent lesz a neten:
www. kezenfogva.hu/cehalozat, de írhat e-mailt is a projekt titkárságvezetőjének Falviné Hidas Viktóriának:
falvi.viki@kezenfova.hu; telefon: (06 1) 217 8100.

F. Á.


 

Népszavazást az ápolási díjról

 

Az Értelmi sérültek és Családjaik Jogvédo Egyesülete (elnök Goldner Ibolya), ismételten megkísérli megváltoztatni az ápolási díjjal kapcsolatos jogszabályt. Az Országos Választási Bizottság (OVB) jóváhagyta népszavazásra bocsátandó kérdésüket, és ezzel megindulhatott az aláírásgyűjtés. 2009. április 28-ig 200 ezer érvényes aláírást kell összegyűjteniük. A kérdés, amelyhez támogatókat keresnek:

Akarja-e Ön, hogy a magyar Országgyűlés hozzon olyan törvényt, mely az állandó felügyeletre szoruló súlyosan fogyatékos személyeknek, a népszavazást követő január 1-jétől az ellátási helyüktől (család, állami, önkormányzati, egyházi, civil fenntartású intézmények) függetlenül diszkrimináció-mentesen azonos mértékű, az állandó felügyeletükre és gondozásukra szolgáló gondozási díjat állapítson meg?

Ez nem kevesebbet jelent, minthogy a családban élő, súlyos fogyatékos személyt gondozó és jelenleg ápolási díjon lévő szülőnek legalább annyi pénzt kell kapnia, mint annak, aki mindezt egy állami vagy egyéb fenntartású intézményben teszi. Persze csak akkor, ha ezt az országgyűlés megszavazza.

A
http://linuxcity.extra.hu/nepszavazas2009.zip
honlapról letölthető az aláírásgyűjtő ív, ami kinyomtatható, de nem másolható! Ezt fontos tudni. Kétszázezer aláírást kell összegyűjteni, s ha az aláírásokat hitelesíti az OVB, akkor a kormánynak kötelező kiírni a népszavazást. Ha a népszavazáskor az igenek győznek, akkor annak eredménye szintén kötelező a kormányra nézve. „Azt szeretnénk elérni, hogy minden 24 órás felügyeletre (és gondozásra) szoruló fogyatékos személy részére azonos mértékű állami normatívát állapítsanak meg, amiből bárkit (magánszemélyt vagy szervezetet) megbízhat ellátására.Azt is szeretnénk, ha az így megállapított munkabér nem lehetne kevesebb egy kezdő szakképzetlen gondozó bérénél – áll az ECSJE Tájékoztatójában.

Az íveket erre a címre kell küldeni:
Goldner Ibolya, 1592 Budapest, Pf. 525

Egyéb átvételi lehetőségekről megállapodás e-mailben:
ecsje@freemail.hu

Még egy jó tanács: aki aláírásgyűjtésre vállalkozik, az gondosan olvassa el a weblapon található tájékoztatót, hogy valóban hiteles, és megtámadhatatlan legyen a leadott aláírásgyűjtő ív.


 


Akiknek már semmi nem kell
 

Az új év második napján, szíven ütött az alábbi elektronikus levél, amelyet a Somogy Megyei Mozgáskorlátozottak Egyesületének nyitó oldalán olvastam. Benne van a hivatal lassúsága, az információk nem átadása, és benne van az, ami nagyon sok civil szervezetet jellemez: „nagy egészben gondolkodnak”, és közben észre sem veszik, hogy az egyes tagokon való segítés legalább olyan fontos, mint a nagy érdekvédelmi feladatok. Ezért is szeretném, ha a budapesti székhelyű Önálló Élet Egyesület révész munkájáról végre könyv születne, és más civil szervezet is követné példájukat – és persze nem csak a mozgáskorlátozottakkal foglalkozók. Ők meglátogatják a kórházban a friss baleseteseket, tanáccsal, jogi segítséggel és nem utolsó sorban saját példájukkal megmutatják: van kiút.

Elnézést, amiért ide írok, de szeretném tudatni a párom, „foldonfuto52.” december 8-án felakasztotta magát.

Nem bírta elviselni azt, hogy mozgássérült lett, és nem tudott kimozdulni a lakásból, mert nem volt pénzünk arra, hogy kerekesszéket kapjon mivel közgyógyigazolványa sem volt, egyszóval nem volt segítség, aki segített volna abban, hogy hol kezdjünk neki. A kórházban sem adtak felvilágosítást: mi jár, és mit, hol kell igényelni. Mi albérletben laktunk, nehéz volt ez a részéről, egy nagy teher, mit hogyan tovább, és sajnos én hiába voltam mellette és próbáltam adni neki az erőt és magyarázni, hogy jövőre jobb lesz, de nem bírta kivárni, mivel a magyar ügyintézés olyan lassú.

Nem kapott csak 30 000 Ft nyugdíjelőleget, mert azt mondták nincs le zárva az ügy, ja meg azt a 24 000 Ft-ot a MÁK-tól. Ennyi volt az ő jövedelme, és úgy érezte, nekem ki van szolgáltatva, én tartom el a 44 000 Ft-os nyugdíjamból és az 50 000 Ft-os fizetésemből. Ennyi pénzből kellett megélni, albérletet és rezsit fizetni. Mindig rettegett, hogy kitesznek az utcára, mert nem tudunk fizetni. Ő már elment, és nekem kell szembe néznem a dolgokkal. Nekem ő adott erőt, hogy mindig és mindig újra kezdjem, de úgy érzem, én is elfáradtam.

A hirdetések, amiket feltettünk, már nem aktuális csak nem tudom letörölni, nem kell már nekünk aztán semmi az élettől. Ezt csak okulásképpen írtam, hogy ha valaki segítségre szorul ilyen helyzetben, segítsenek neki. Tartsák benne a reményt, hogy ő is értékes ember. Köszönöm. Még ha a társadalom ki is taszítja, és nem fogadja el.

A levél már lekerült a somogyiak honlapjáról, hiszen az élet megy tovább, de itt még elolvashatják, más sorstársi jajszóval, tanácskéréssel együtt:
http://www.meoszinfo.hu/index_13.php
. Ajánlom a döntéshozók, és a civil szervezetek figyelmébe.

– ferenczy –


 


A FESZT tiltakozik
 

Tiltakoztak a fogyatékos emberek szervezetei, mert úgy érzik a válsággal járó kényszerű megszorítások igen erősen érintik azt a társadalmi csoportot, amely eddig is számtalan anyagi és egyéb hátrányt elszenvedett.

A FESZT a Fogyatékos Emberek Szervezete felhívást intézett az országgyűléshez és a kormányhoz. A felhívásban többek között ez áll: „Magyarország a 2009. évi költségvetés tervezése során szembefordult a saját maga által elfogadott, a fogyatékos személyek jogairól szóló ENSZ-konvenció és az Európai Közösség által több dokumentumban megfogalmazott – a fogyatékos emberek társadalmi esélyegyenlőségének biztosítására vonatkozó – állami kötelezettségek teljesítésére irányuló elvárásoknak.”

Néhány nappal később, november 26-án, a FESZT ismételten tiltakozott a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség által közzétett 2009–20010-es évekre vonatkozó Akciótervek tartalmi hiányosságai miatt:

„A FESZT megismétli álláspontját: a közzétett 2009–2010-es Akciótervek elfogadhatatlanok számunkra, mert a több százmilliárd forintos fejlesztéseket jelentő programok nem tartalmazzák a fogyatékosságügy számára kiemelten fontos elemeket (a prevenció, az egyenlő esélyű hozzáférés, az egyetemes tervezés és a semmit rólunk nélkülünk elve).”

A tiltakozás még tavaly született, de idén is aktuális, főleg annak fényében, hogya szociális juttatások alapját szolgáltató öregségi nyugdíjminimumot a kormány nem emelte. Még az inflációval sem. Csak néhány: ápolási díj, fogyatékossági támogatás, gyermekek után jár ellátások, gyermekvédelmi ellátások pénzei, idősek járadéka, különböző segélyek stb. Ezt már január óta minden érintett a saját bőrén érzi.

Válasz a FESZT felhívásaira nem érkezett.


 

A Suzuki adománya

 

Kezdjük megtanulni ezt az új fogalmat: társadalmi felelősségvállalás. Angol nyelvterületről jött hozzánk: Corporate Social Responsibility (CSR), és a vállalatokkal kapcsolatos hírekben lehetett először hallani, olvasni róla. A társadalmi felelősségvállalás egyik formája, mikor valamivel (pénzzel, tárggyal, egyéb adománnyal) támogat egy bizonyos célcsoportot a vállalat; a másik formája, amikor a cég munkatársai valamilyen hasznos tevékenységet végeznek (árkot ásnak, meszelnek, takarítanak stb.) egy-egy általuk támogatott szervezetnél, csoportnál. A támogatottak között sokszor van fogyatékos emberekkel foglalkozó civil szervezet.

A CSR elismerésére már díjat is alapított két magánszemély, az Üzleti Etikai Díjat, amelyet azok a cégek kaphatják meg, amelyek a legtöbbet tették mások jólétéért, boldogulásáért. Három kategória van, hogy a legkisebbtől a legnagyobb cégig mindenki beleférjen.

Az ÉTA Országos Szövetség udvarán október végén egyszer csak megjelent egy vadonatúj piros Suzuki SX4-es gépkocsi. A kívülálló azt hihette, valaki az ÉTA-nál megütött egy kisebbfajta lottónyereményt. Nem ez történt (bár az sem lett volna rossz). Az autót az ÉTA adományként kapta a Suzuki Zrt.-től a cég társadalmi felelősségvállalás programja keretében. Köszönjük.

A Magyarországon 1991 óta jelenlévő Suzuki esztergomi gyárában, az első „magyar” autó 1992-ben készült el. A magyarok megszerették a „mi autónk” különféle típusait: több mint egymillió Suzuki autót vásároltak az eltelt évek során. E népes táborhoz most az ÉTA is csatlakozott.


 


SNI gyerekek a közoktatásban
 

Izgalmas könyveket kaptam Nagy Gyöngyi Máriától az oktatási tárca tanácsosától. Mindkettő a Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közalapítvány támogatásával jelent meg. A bennük lévő tudás közkincs, azaz letölthető a
www.sulinova.hu oldalról.

Kezdjük az óvodásokkal foglalkozó A küszöbön című könyvvel, amelynek tartalmáról az alcím igazít el: Sajátos nevelési igényű gyerekek az óvodákban. (Nem állom meg, hogy ne írjam le: nagyon szép, gondosan tervezett kötet, keménykötésben, fűzve. Ritka az ilyen manapság. Sajnos, titokban maradt a borítót és a könyvet tervező neve.)

A 173 oldalas könyv legizgalmasabb része – annak, aki nem óvodapedagógus –, az a kutatói gyorsjelentés, amelyet Kasza Georgina készített. A kutatás címe: Kutatási program a sajátos nevelési igényű gyermekek óvodai inklúziója helyzetének feltárására – inkluzív óvodák gyakorlatának leírására. Ebből fehéren-feketén az is kiderül, hogy bár törvényünk van már rá, mégis kevés gyerek jut be az integráltan nevelő óvodába, bár 2000 óta a számuk nőtt.

Nevelési év szegregáltan integráltan összesen
2000/2001 1361 2888 4229
2002/2003 1437 3479 4916
2003/2004 1489 4236 5725
2004/2005 1429 4317 5476
2005/2006 1431 3896 5327
2006/2007 1484 3840 5324

Ha elfogadjuk azt becslést, hogy népességben korcsoportonként ötszázaléknyi az SNI gyerekek száma, s azt, hogy ma már négy csoportosak az óvodák, hiszen a gyerekek hétéves korukig járhatnak ide (és nem csak az SNI gyerekek), akkor legalább 20 ezer SNI kisgyereknek kellene a többségi óvodába járni (40. o.) Az integrált óvodákhoz való hozzáférés pontosan tükrözi magyar társadalom területi tagoltságát: „A hátrányos helyzetű vagy egyéb okból forráshiánnyal, valamint óvodai férőhelyhiánnyal küzdő településeken… a gyerekek jelentős része kirekesztődik egy-vagy kétévnyi óvodai nevelésből.” (41. o.) A gyerekek felvételét elutasító óvodák fele kistelepülésen van. Az ötödik életévét betölti kisgyereknek ugyan kötelező óvodában járni, de ha kimarad egy-két év a fejlesztésből, a hátránya csak nő a bejutott szerencsésekkel szemben. Ráadásul nagyon sok SNI gyermeket felmentenek az óvodába járás alól. Vajon miért?

A kutatást természetesen interjúk is kiegészítették, az intézményfenntartók hiányolták a speciális, a fogyatékosság egy-egy típusához értő szakembert, de azt is hibaként rótták fel, hogy a képzés során a leendő óvónők kevés integráló intézményt látogatnak. A könyv arra is kísérletet tesz, hogy megpróbálja összegyűjteni, ki mit ért integrált nevelés alatt. Érdemes elolvasni az ezzel foglalkozó oldalakat (96–106.) A kötet vége kitekint az általános iskolai integrációra és a foglalkoztatásra is, felvillantva azt a vitát, ami a mai napig nem zárult le a szakemberek között: integráltan vagy szegregáltan?

„A speciális tagozaton a gyógypedagógus foglalkozott ezekkel a gyerekkel. Ők ismerték az értelmi fogyatékosok sajátosságait s ezeket tudták kezelni. De az is fontos volt, hogy abban az iskolában ezek a tanulók mindig szem előtt voltak, mert ezt másképp nem lehet csinálni. A többségi iskolában ezt nem tudják garantálni.” (114. o)

A Járhat ő is iskolába! című könyvnél is az alcím igazít el: Nyertes pályázóink tapasztalatai a fejlesztő iskolai oktatás elindításáról. 2010-től kötelezően megjelennek a súlyos-halmozottan sérült gyerekek a közoktatásban. Ideje felkészülni rájuk. A kötet ezt a célt szolgálja, mert olyanok szólalnak meg benne és olyan intézményeket mutatnak be, amelyekben, a közalapítvány pályázatainak segítségével, már van fejlesztő iskolai oktatás. A könyv három nagy fejezetre tagolódik: Intézmények; Fejlesztési területek; Kiegészítő terápiák.

A hódmezővásárhelyiek (Kozmutza Flóra Óvoda, Ált. Iskola) indítják a kötetet az Egyszer lett, hol nem volt iskola… című írásukkal. „Meséjük” arról szól, milyen is az az iskola, ahová naponta járnak a súlyos-halmozottan sérült gyerekek, azok a gyerekek, akik eddig szegregáltan sem járhattak iskolába. Vajon miért nem fogadta el őket a gyógypedagógia?

Nagy haszonnal forgathatják a könyvet a leendő iskolák pedagógusai, hiszen óravázlatot kapnak a beszédfejlesztéssel (Debrecen, Immanuel Otthon), mozgásfejlesztéssel (Napsugár Gyógypedagógiai Módszertani Központ, Kaposvár) kapcsolatban, de részletes ismertető olvasható az augmentatív és alternatív kommunikációról, vagy az érzelmi fejlesztésről csakúgy, mint a kiegészítő terápiákról. A kötetet bőséges szakirodalom zárja, segítséget adva azoknak, akik tudásukat jobban el szeretnék mélyíteni.

Ferenczy Ágnes


 


Egy adományozó gondolatai
 

Karácsony előtt és az adóbevallások idején mindenki postaládájában megszaporodnak a civil szervezetektől jött adomány- vagy 1%-kérő levelek, ismert és ismeretlen szervezetek nevével. Jómagam évek óta ugyanazoknak a szervezeteknek adok pénzt. Az ismeretleneknek pedig utánanézek a neten. Aztán döntök: maradok azoknál, amelyeket eddig is támogattam.

Hogy miért? Először is azért, mert úgy gondolom, támogatásra érdemes az, amiért pénzt kérnek. Másodszor pedig azért, mert így év végén tételesen elszámolnak a kapott adománnyal, hogy mit mire fordítottak, sőt az egyik szervezet kis hírlevél formájában, a tételes elszámolás mellé, még meg is szólít egy-két családot, akik kedvezményezettjei voltak az adománynak. A másik (bár itt nincs tételes elszámolás), mindig meghívja adományozóit, ahol az általuk ellátott gyerekek, fiatalok előadásával köszönik meg az adományokat. A harmadik ugyan semmit nem csinál, nem is küld elszámolást, de mégis küldök nekik évről évre, talán azért, mert őket édesanyámtól örököltem. A csekk még mindig az ő nevére jön.

Idén két új névnek néztem utána a neten. Az egyiket meg sem találtam, tehát kidobtam a levelüket. A másik rajta volt a neten, és ott volt az a szívhez szóló történet is, amit az évek óta halott édesanyám címére küldtek. Aztán most, e cikket írva, megint felmegyek, hogy pontosítsam az emlékezetemet, hát egy másik lapot találok, nincs már ott Ricsi megható története, nincsenek ott a kórházak (többnyire Borsod-Abúj megyeiek, megnevezés nélkül), amelyeknek nagy értékű műszerekre adtak pénzt. Most egy rákos kislány mond verset nekünk. Nem vonom kétségbe, hogy az alapítvány jól működik, hiszen pl. a Brókernet Csoport is támogatja, lehet, hogy csak az adománykérés módja nem volt megfelelő.

Mert adományt kérni nem tudnak a civil szervezetek, és elszámolni sem tudnak. A NIOK létrehozott egy adományoldalt:
www.adhat.hu
címmel. Nem más volt a célja, hogy segítse azokat az adományozókat, akiknek módjuk van arra, hogy egy-egy jó ügyet ilyen-olyan módon támogassanak. Gondoltam, a közhasznúsági jelentések alapján tájékozódom. Megnézek egy nagy, ismert szervezetet, amelynek országos a hatásköre. Az összes bevétel rovatnál ezt találom: n. a., azaz nincs adat, az összes kiadásnál pedig a szervezet honlapjának címét, a bevételeket firtató kérdéseknél is ezt találom nyolcszor: n. a. Na jó, nézzük a weboldalt, bár megjegyzem, hogy barátságtalan lépésnek tartom, hogy külön kutakodnom kell, hogy megtudjak valamit. A lapon tüchtigül megtalálok mindent.

Szúrópróbaszerűen megnézek még pár szervezet. Az, hogy n. a. (nincs adat) már fel sem tűnik, sebaj: megyek a honlapjukra. Mindjárt az elsőnél azt találom: „A kért oldal nem található szerverünkön.” Nézzük tovább: rámegyek a harmadik címre ( a Tematikus lista egyik kategóriájába mentem be), és a megadott címen: Magyar Élelmiszerbank Egyesület Budapest, minden adatkérésemnél ezt találom: n. a. Így aztán nehéz adományozni. Se cím, se telefon, semmi. A pénzügyi elszámolást ezek után már nem is hiányolom, és nem vagyok hajlandó a neten kutakodni utánuk.

Mindaz, amit az előbb írtam baj. Gyöngíti a civilekbe vetett bizalmat, amit már úgyis megtépázott az a néhány szervezet, amelyekről a médiában is szó volt. Ugye emlékeznek? Az összegyűjtött pénz 20 százalékát adták át a megsegítendőnek, a többit az alapítvány megtartotta magának, működési költségre. Akkor derült ki, nincs is jogszabály, ami arról rendelkezne, hogy ilyen esetben mi a teendő. A NIOK adományozás-ügyi program-koordinátora Kökény Dalma azt mondta az Index újságírójának, hogy legfeljebb az adomány egyötödét illik működésre fordítani, és hogy ritka az Érzőszív Alapítványéhoz hasonló eset. (Honnan tudjuk, hogy ritka? Azért mert ritkán szól róla a híradás, vagy tényleg azért, mert mindenki talpig becsületes?) Talán azért is tudott benyomulni a német SAZ hozzánk, és ami ellen most karácsonykor „netes körlevél” érkezett hozzám is, hogy mely alapítványokat ne támogassak a SAZ-on keresztül, mert a beérkezett pénzt 95 százalékát megtartják maguknak, és adósságspirálba kergettek több neves, sokat dolgozó, és sok jót tevő alapítványt. Bárki, aki beírja a google-ba: SAZ, hamarosan rátalál arra a youtoube oldalra, ahol az EchoTv felvétele látható. Nem olvastam sehol, hogy az elhangzottak miatt a SAZ perelt volna valakit – és ez jelent valamit.

Van viszont egy olyan oldala az adhat.hu-nak, ahová sikertörténeteket kérnek a civilektől. Ott találtam meg a dr. Sullerné Polgár Márta, a Fény Felé Alapítvány elnökének levelét, amely arról tudósít, hogy az alapítvány az Aranyág Alapítványtól 900 ezer forintot kapott 2008-ban. Íme a levél:


A kapott összegből a Debrecen Megyei Jogú Város Fogyatékosokat Ellátó Intézményében gondozott és fejlesztésben, oktatásban részesülő halmozottan sérült gyermekeknek két darab betegemelőt, fürdető ágyat, hidraulikával ellátott, babzsákos guruló kocsikat, gyermek állítógépet, 200 ezer forintért oktatást segítő fejlesztő eszközöket, fürdető-etető székeket, a kerekes székes gyerekeknek lépcsőn járó szerkezetet vásároltunk.

Az Aranyág munkatársai tudnak valamit: hitelesen megmutatni és bemutatni azt, amit tesznek. Tudom, a nyilvánosság, a tévé ebben nagy segítség, de a pénz utóélete követhető, honlapjukon pontosan beszámolnak arról, kinek mennyit adnak, és ez legalább olyan fontos, mint kérnitudás. A Fény Felé is tud kérni, és tud elszámolni. Hiszen nem ez az első hozzájuk érkezett adomány. Nemrég találkoztam Mártával és megint jó hírrel lepett meg: Esélycentrum elnevezésű napközijükhöz és foglalkoztatójukhoz 57 millió forint pályázati pénzt nyertek. Ha elkészül, harminc fogyatékos személynek adnak majd munkát. A helybéliek és nem helybéliek téglajegyekkel támogathatják őket. Ilyenkor mondja azt az ember: Hajrá debreceniek, harjá Fény Felé!

Mert nem elég a jó célt megfogalmazni, nem elég a jó célért tisztességesen dolgozni, minderről hírt kell adni, és valóban tisztességesnek kell lenni és tisztességesnek kell látszani. (Ez utóbbira, ti. a látszatra, nagyon adnak a magyarok.) És persze némi munkát is kell fordítani arra, hogy meggyőzük azt, aki meggyőzhető, akár a
www.adhat.hu oldal látogatóit: minket támogasson, ha mással nem, legalább az adója 1%-ával!

www.aranyag.hu

Kevesen vannak, akik számára ne csengene ismerősen az “Aranyág” név.
Magyarországon ez az első nagy televíziós jótékonysági mozgalom, amely 1995 óta rendszeresen jelentkezik a képernyőkön. Bár az elmúlt években gomba módra szaporodtak a hasonló célú alapítványok, az Aranyág mégis évről-évre több tízmillió forintot gyűjt és ad tovább, jeléül annak, hogy töretlenül élvezi a támogatók bizalmát. 2008-ban 23 982 830 forint támogatást osztottak szét.

Ferenczy Ágnes


 


A Nemadomfel és vendégei a Sportarénában
 

Bár már az újabb hírek elsöpörték a Nemadomfel! együttes egyedülálló kezdeményezését, jó tudni, hogy még mindig lehet arra kérni az embereket: adakozzanak. Csak hiteles emberek és jó ügy kell hozzá.

Jöttek a népek a Sportarénába: fiatal lányok és fiúk, akik jó bulinak tartották, hogy megnézzék-meghallgassák kedvencüket legalább egy nóta erejéig. Aztán jöttek a fogyatékos embereket nevelő családok, pedagógusok, lakóotthoni közösségek, és persze jöttek azok, akik csak adni szerettek volna Böjte Csaba gyerekeinek, mert nekik az ő szava garancia arra, hogy a pénz jó helyre kerül. Aztán persze jöttek a névtelenek: az újságírók, akik sokat tettek azért, hogy a koncert híre elterjedjen, hogy a www.jobbvelunkavilag.hu honlapján gyűljenek a cikkek a hírességekkel, akik közül nem egy tőlük tudta meg, hogy van ilyen együttes, és hogy van ilyen kezdeményezés, és akik a hírt hallva azonnal az ügy mellé álltak.

A koncert előtt olyan tolongás volt a jótékonysági vásáron, ahol a fogyatékos szervezetek árulták a tagjaik által készített ajándéktárgyakat, hogy jószerivel alig lehetett bejutni. Ez bizony szervezési hiba volt, hiszen igencsak elszántnak kellett lennie annak, aki venni akart valamit. Pedig megérte benyomulni a tömegbe, és végignézve a kínálatot vásárolni. Szépek és olcsók voltak a kerámiák, gyertyák, szőttesek stb. A képeket is megérte aprólékosan végignézni, és örülni annak, hogy autista otthonból is érkeztek fotók.

A koncertet a három védnök, a köztársaságielnök-feleségek nyitották meg: Göncz Árpádné, Mádl Dalma és Sólyom Erzsébet. Kedvesek voltak, szívhez szólóan szóltak, aztán a zenészek belecsaptak a húrokba. A színpad jobb szélén álló Sugár Anna jeltáncművész minden szöveges nótát tolmácsolt, hogy a siket vagy nagyothalló nézők is tudják: miről szól a dal. (A jeltolmácsok általában 20 percenként váltják egymást. Anna a koncert majd három órája alatt egyedül állta a sarat.) Amit hiányoltam: keveset zenéltek a Nemadomfel együttes tagjai. Aki közülük szinte folyamatosan színpadon volt és zenélt többféle hangszeren, az a vak Szepes Richárd, Ricsi, vagy ahogy a barátai hívják, Ricsosz. Remekül énekel, jó zenéket szerez, saját zenekara is van. Belőle igazán lehetne megasztár és példakép. Kár, hogy manapság az ilyen embereket nem reklámozza tévé. Zakál Zoli, a Nemadomfel énekese volt a másik, aki szintén állandóan a színpadon volt: jött-ment beszélgetett a fellépőkkel, a műsorvezetővel, de többnyire „hangulatot csinált”: buzdította a közönséget a tapsra, az örömre.

A fogyatékos emberekkel ritkán találkozókat valószínűleg megrendítette az a három fiatal, akik az életükről beszéltek. Csend volt a stadionban, türelemmel végighallgatták a nehezen megformált mondatokat, és nem hiszem hogy volt ember, aki nem rendült meg Kókai Bálint szavait hallva. Bálint csak azért lett fogyatékos, mert az orvos nem ismerte föl, hogy ikerszülésről van szó. Ezért a testvér „megkapta mindazt a jót, amit én nem”, de Bálint nem haragszik az orvosra, mert a testvére nagyon szereti őt, és mindent megtenne érte.

Hosszúra nyúlt az este, hiszen még díjkiosztó is volt: a fotópályázat díjnyertesei vehették át jól megérdemelt jutalmukat. A nyúli Márton (autista) Lakóotthon teljes létszámban megjelent, még molinót is lobogtattak, hogy ország-világ lássa, honnan jöttek, mert a náluk dolgozó Orbán Anita képei különdíjat érdemeltek.
A koncert vége felé, mikor már azt hittük, meg kell elégednünk az erdélyi gyerekotthonok lakóinak énekével, színpadra lépett a gyerekek istápolója, otthonadója, Böjte Csaba. Miről is beszélhetett volna, mint a szeretetről, amely nem ismeri a határokat, és képes arra, hogy politikától függetlenül egybe kovácsolja az embereket. Csaba testvér a
www.devaigyerekek.hu honlapon rendszeresen beszámol arról, hol merre járt, mi történt vele, mi újság a gyerekotthonokban. November 16-án egyebek mellett ezt írta:

„Óriási élmény volt látni a stadiont megtöltő több ezer nézőt, és a sok-sok nagyszerű, nagylelkű sztárvendéget, előadót… Óriási szeretettel, jóakarattal, és bátran állíthatom, hogy művészi érzékkel szervezték meg e jótékonysági koncertet. Engem többször is könnyekig meghatottak lüktető életerejükkel, vidámságukkal, lendületességükkel, mellyel belevetették magukat a rendezvénybe, az előadásba. Úgy gondolom, hogy mindannyiunk számára, példaértékű az a remény, tenni akarás, amellyel azt szeretnék elérni, hogy jobb legyen a világ általuk. Bizalmuk, reményük úgy gondolom, hogy nem csak nekem, hanem a koncerten részt vevő mindannyiunknak nagyon sokat nyújtott.

Szeretetük, kemény munkájuk – melyet nem győzök köszönni –, súlyos milliókat hozott az épülő új székelyföldi otthonunk számára. Remélem, hogy a jövő nyáron munkájuk gyümölcsét, a kész gyermekvédelmi otthont, együtt, velük fogjuk tudni felszentelni!”
Nem állom, meg hogy ne adjam hírül: Csaba testvért választotta a „Haza Emberének” a Százak Tanácsa. Gratulálunk, jó embert talált meg az elismerés, és jó ügyre fordítódik az a több mint tizenegymillió forint, amely a koncert teljes bevétele volt (beleértve a fogyatékos emberek áruinak vásári bevételét, és az adományládákba bedobott pénzeket is).

*

Itt akár vége is lehetne a cikknek, mégis írnom kell arról, ami nem tetszett: túl sok volt a Juventus Rádióból. Néha olybá tűnt, mintha maga a Juventus szervezte volna a koncertet, mert Várkonyi Attila műsorvezető (aki ezt leszámítva remekül végezte a dolgát) túl sokszor emlegette a rádiót, és túl sokszor szólította a színpadra a rádió munkatársait, hogy néhány semmitmondó, lapos mondatot elmondjanak, és persze még tovább reklámozzák a Juventust. Aki igazán megérdemelte volna, hogy Várkonyi a színpadra hívja, és a közönség megtapsolja, az Baráth Andrea (a Kézenfogva Alapítvány kommunikációs vezetője), a koncert főszervezője, akinek több mint egyéves munkája fekszik abban, hogy ez az est ilyen remekül sikerült. Kár, hogy róla megfeledkezett a műsorvezető.

*

Végül: A koncert bevétele: 11 157 825 Ft. A jegyeladásokból több mint 9 millió gyűlt össze. Az egyedülálló kezdeményezésre majdnem hétezren voltak kíváncsiak. Karácsonykor pedig még arra is volt ereje az együttesnek, hogy a hajléktalanoknak zenéljen a Nyugati aluljáróban. Szilveszterkor pedig közös bulit rendeztek, a belépőből befolyt pénzt egy rákos lány gyógykezelésére fordítják.

Aki szeretné hallani őket, az a Belvárosi Szent Mihály templomban minden hónap harmadik csütörtökén megtalálja őket délután fék hatkor. Az együttesről, koncertjeikről a www.nemadomfel.hu oldalon olvashatnak.

Ferenczy Ágnes


 

Jótékonyság a farsangi bálon

 

Február 7-én rendezte meg a Magyar Ingatlanszövetség farsangi bálját a Hilton Hotelben. A rendezô és a résztvevők adományprogramot is beiktattak műsorukba, melynek keretében az ÉTA Országos Szövetséget Mehrli Péter elnök köszöntötte. A szövetség javára rendezett árverés teljes bevételét
szövetségünk képviselőôinek helyben átadták, további ajándék vásárlási utalványokkal együtt. Köszönjük.


 


Kérdések és válaszok nyílt napja
 

Idén is volt parlamenti nyílt nap, idén is a Liling Tamás vezette Nonprofit Médiaközpont alapítvány szervezte. Az idei jobb volt, mint tavalyi. Hogy mitől volt jobb? Talán attól, hogy a miniszteriális emberek és a képviselők meglepően őszinték voltak, ugyanis az egész találkozót belengte a gazdasági válság árnya, és senki nem tudta mit hoz a jövő. Ha meg nem tudjuk, akkor minek szépíteni, mellébeszélni?

Ott volt minden nagy civil ernyőszervezet, kivéve az ÉTA Országos Szövetséget, ami azért is furcsa, mert a kis alapítványok és egyesületek a tagjai, pontosan azok, amelyeknek tagjait alig képviseli valaki. Amúgy tematikus, előre leadott kérdések mentén haladt a találkozás előre, és a kérdéseket illetően egyeztettek a szervezetek. A kérdéskörök: 1. az ENSZ egyezmény megvalósítása; 2. a normatív finanszírozás gondjai a szociális intézményekben; 3. a foglalkoztatás.

A legtöbb kérdés már tavaly is elhangzott. Új kérdés az ENSZ-egyezménnyel kapcsolatban hangzott el: A válaszból megtudtuk, hogy a fogyatékos szervezetek nyílt levele ellenére, amelyben fogyatékosügyi ombudsman kinevezését kérik, ilyen poszt nem szerepel a kormány tervei között. Megint volt szó a gondnokságról és ezzel kapcsolatosan a munkáról. Minden jelenlévő párt megnyugtatta a kérdezőt (Harmati Sándor, ÉFOÉSZ), hogy messzemenően beépítik az új Polgári törvénykönyvbe (Ptk.) az elfogadott ENSZ konvenció idevonatkozó passzusait (támogatott döntéshozatal). Az, hogy ebből mikor lesz törvény, arra senki nem tudott válaszolni. A Kereszténydemokrata Néppártnak ugyanis vannak fenntartásai a törvény néhány pontjával kapcsolatban (pl. homoszexuálisok házasságkötése), márpedig a Ptk. megszavazására a képviselők kétharmadának igen szavazatára van szükség.

A szociális intézményekkel kapcsolatban Béki Gabriella (SZDSZ) azt mondta: a helyzet aggasztó, mert eddig is nehéz volt talpon maradniuk a civileknek, de ez még csak rosszabb lesz – utalt a jelenlegi gazdasági helyzetre. Az SZDSZ egyébként minden fórumon és itt is, a szektor semleges támogatás híve. Két javaslata volt, az egyik a civileknek szólt: próbáljanak meg együttműködni az önkormányzatokkal; a másik a kormánynak: csak a civileknek írjanak ki (kiegészítő) támogatásra pályázatot. (Ez azóta megtörtént, és szerencsére ÉTA-tagok is kaptak többmilliós támogatást.) A finanszírozás azért okoz évek óta feszültséget, mert az egyházi fenntartású szociális intézményeknek, mivel ők nem kapnak az önkormányzatoktól támogatást, az így kieső bevételt az állam kompenzálja. A civil szolgáltatók többsége sem kap önkormányzati támogatást, mégsem jutnak hozzá ilyen támogatáshoz. Schmidt Ferenc (FIDESZ, költségvetési bizottság) hozzáfűzte, hogy tudomásul kell venni, hogy válság van: már harmadszor dolgozták át a költségvetést. Ők arra törekednek, hogy legalább a 2008-as szinten maradjanak a normatív támogatások.

Szintén a FIDESZ részéről, Hirt Ferenc megjegyezte, hogy az életben maradáshoz a pályázatokat veszélyesnek tartja, mert a hozzájutás bizonytalan. Soltész Miklós (KDNP) elmondta, hogy a tavalyihoz képest csökkentek a normatívák, holott véleményük szerint épp ezt a szférát kellene erősíteni. Szilvássy Zsuzsa, az AOSZ alelnöke úgy vélte, súlyossági kategóriákat kellene felállítani, és ennek alapján megállapítani a (pl. a lakóotthoni stb.) finanszírozás mértékét. Véleménye szerint nem csak lakóotthonokban kellene gondolkozni a tárcának, hiszen az Unióban számos, változatos formája van a lakhatásnak, amelyek kisebb ráfordítással megvalósíthatók lennének itthon is.

A foglalkoztatással kapcsolatban elhangzott kérdésekre azt a megnyugtatónak szánt választ kaptuk, hogy minden rendben van, hiszen megbüntetik azt a munkáltatót, aki nem vesz föl meghatározott létszámban fogyatékos vagy megváltozott munkaképességű embert; átalakították a foglalkoztatás szintjeit stb. Béki Gabriella szerint a mostani pénzbüntetés mértéke nemfoglalkoztatás esetén, nem rendíti meg a munkáltatókat. Ő például azt szeretné, hogy ne indulhasson a pályázatokon az, akinél nem dolgozik a törvény által előírt százalékban fogyatékos vagy megváltozott munkaképességű ember.

Hogy mi a haszna egy ilyen nyílt napnak, azt valószínűleg senki nem tudná számszerűsíteni, de nem is kell. Inkább a közös gondolkodás a fontos, amelynek például egyik eredménye Mandur László (MSZP) javaslata volt, hogy a jövő évi nyílt napra érdemes lenne a munkáltatókat is meghívni. Ebből persze az következik, hogy jövőre is lesz nyílt nap (remélhetőleg), és jó lenne hinni, hogy a gazdasági válság ellenére kevesebb megoldásra váró kérdés hangzik el, amelyekre kézelfoghatóbb válaszokat kapunk.

– czy –


 

A Fogyatékos Emberek Nemzetközi Napja

 

Idén mintha nem is lett volna napjuk a fogyatékos embereknek, holott már 16 éve, 1992-ben nyilvánította december 3-át a Fogyatékos Emberek Nemzetközi Napjává az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ). Még a fogyatékosügyben illetékes szociális minisztérium sem tartotta fontosnak, hogy legalább a honlapján megemlékezzen róla.

Azért teljesen nem tűnt el nyomtalanul e nap. Volt néhány rendezvény, amely erre emlékeztetett. Ilyen volt például az Ability Park Mikulás akciója, amikor fogyatékos emberek járták Budapest belvárosát (ami szerencsére fölkeltette a média érdeklődését); de ezen kívül más rendezvényeket is tartottak az abilitysek. Az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógia Főiskolai Kara is megrendezte az e naphoz kötődő, hagyományosnak mondható Nyitott Ajtók Ünnepét. A rendezvényhez kapcsolódó sajtótájékoztatón részt vett dr. Hegedüs Lajos, a MEOSZ elnöke is, aki arról beszélt, hogy szükség van a jól képzett szakemberekre, és egyre nagyobb igény van arra is, hogy a fogyatékos emberek foglalkoztatásához, munkára felkészítéséhez értő, jól képzett szakemberek kerüljenek ki a főiskoláról. Az Országos Fogyatékosügyi Tanács, amelynek ő az elnöke, december 4-én, e naphoz kapcsolódóan a Bárczin tartja kihelyezett ülését.

Dr. Balázs János, a főiskola tudományos nemzetközi főigazgató helyettese elmondta, hogy a karnak már van ilyen szakirányú továbbképzése: rehabilitációs foglalkoztató terapeuta képzés, de tervezik ennek bevezetését az alapképzésben is. Bár, tette hozzá: az, hogy mely szakok indulnak, az függ a jelentkezőktől is, hiszen csak olyan szakot tudnak indítani, amelyre legalább húszan jelentkeznek. Rendszeresen előfordul, hogy egy-egy szakot nem tudnak elindítani, noha a főiskolára jelentkező van bőven. Bár az öröm, hogy az itt szerzett diploma másutt is konvertálható, az iskolákból sok gyógypedagógus hiányzik. De nemcsak ez ad aggodalomra okot, hanem a felsőoktatás csökkenő finanszírozása is. A közeljövőben valószínűleg nem lesz alkalmuk olyan kutatásokra pénzt adni, amelynek eredményeit e nap alkalmából poszterkiállításon mutatták meg. A hallgatói önkormányzat elnöke, Szabó Pál Tamás, arról tájékoztatta a megjelenteket, hogy milyen módon segítik a fogyatékos hallgatókat a főiskolán.

A Nyitott Ajtók ünnepén zenei programokat és egy érdekes kerekasztal beszélgetést is rendeztek, amelyen sikeres gyógypedagógusokkal beszélgettek. Olyan gyógypedagógusokkal, akik bár elhagyták a szűken vett szakmát, munkájukkal továbbra is segítik fogyatékos embereket.

Azt csak sajnálni tudom, hogy idén elmaradt a közös ünneplés a fogyatékos emberekkel. Ez (nekem) hozzátartozott a főiskolai Nyitott Ajtók Ünnepéhez, amely talán e miatt is kapta ezt a nevet. Idén csak félig voltak nyitva az ajtók.

*

Miskolcon díjátadó volt ezen a napon. Azokat a cégeket ünnepelték, amelyek esélyt teremtenek a fogyatékos embereknek. A Szövetség a társadalomtudatos munkahelyekért elnevezésű civil összefogás vándordíjat alapított: Esélyt Teremtő Munkahely elnevezéssel.

Kis-, közép és nagyvállalat kategóriákban lehetett pályázni. A pályázat a Dél-Dunántúli, a Közép-Dunántúli és az Észak-Magyarországi régióra terjedt ki.

„A szövetség a példaértékű, azaz nem diszkrimináló foglalkoztatáspolitika értékelésével és díjazásával azt szeretné elérni, a projektbe bevont munkahelyeken az esélyegyenlőség olyan feltételei teremtődjenek meg, melyek lehetővé teszik, hogy anyagi és születési helyzettől függetlenül emberi méltóságát megőrizve mindenki hozzájuthasson a képességeinek megfelelő munkavégzés lehetőségéhez és a teljesítményéért járó normál munkabérhez.” – áll a pályázati kiírásban.
A szövetség három civil szervezet összefogásából született: Fogd a Kezem Alapítvány (Pécs), Életet Segítő Alapítvány (Veszprém), Szimbiózis Alapítvány (Miskolc).

Az ünnepélyes díjkiosztót december 3-án, a Fogyatékos Emberek világnapján tartották Miskolcon, az Esélyek Házában, ahol a Phobex Kft. (kisvállalkozás), az Inform Média Kft. (középvállalkozás) és a Chinoin Zrt. (nagyvállalkozás) képviselője vehette át a díjat.

*

December 12-én a Szociális és Munkaügyi Minisztérium konferenciát szervezett Van esélyünk? címmel, amelyen a tíz évvel ezelőtt elfogadott, a köznyelvben csak esélyegyenlőséginek nevezett törvényről, illetve annak hatásáról szóltak az előadások. A konferencia végén Rauh Edit, a tárca szakállamtitkára kitüntetéseket adott át azoknak, akik sokat tettek a fogyatékos emberekért. Mások mellett díjat kapott Fehér Anna, a Vakok Batthyány László Katolikus Gyermekotthonának vezetője (Miniszteri Dícséret); Csepregi András, a Békés Megyei Tudásház (Békéscsaba) igazgatóhelyettese; a Békés Megyei Tanulási Képességeket Vizsgáló Szakértői és Rehabilitációs Bizottság vezetője (Pro Familiis); Paróczi Ferenc, a Harmónia Rehabilitációs Intézet és Ápoló Gondozó Otthon (Bercel) pedagógusa (Miniszteri Dícséret); dr. Derera Mihály, a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége Távoktatási és Távmunka Központja igazgatója (Pro Caritate). Gratulálunk a díjazottaknak!

F. Á.


 


Integráció az iskolákban
 

A tanítóképzőkben már jó húsz éve oktatják, hogyan kell a fogyatékos gyermekekkel foglalkozni. Az integráció mégis lassú léptekkel halad. A szülők türelmetlenek, a pedagógusok pedig többnyire azt mondják: nincsenek meg a személyi feltételek.

Van annak már jó húsz éve, hogy egy német képeslapban egy végtaghiányos kislányról olvastam, aki nem gyógypedagógiai iskolába, hanem a többségi általános iskolába járt. A cikk a közös nevelés előnyeiről szólt. Akkoriban már a magyar szülők is egyre többet beszéltek a közös oktatásról. Az integráció vagy az inklúzió szó még nem volt benne a szókincsükben, de e nélkül is tudták, miről beszélnek. Amolyan magyaros megoldás született (a pontos időpontra nem emlékszem): minden általános iskolát egységesen általános iskolának neveztek el. Igaz, az átmázolt intézménynév mögött ugyanaz az elkülönült gyógypedagógiai oktatás folyt, mint eddig.

Az Unióba belépésünk óta (2004) egyre több szó esett az integrációról, inklúzióról, azaz a befogadó iskolákról. Ha a sajtót (és most nem a szaksajtóra gondolok) olvasta az ember, azt hihette, hogy valami új pedagógiai csodaszerről van szó, ami egy csapásra megoldja a fogyatékos és hátrányos gyerekek oktatásának-fejlesztésének gondját, holott a befogadás már az 1993-as közoktatási törvényben is megfogalmazódott. Ezt az 1998. XXVI. törvény (esélyegyenlőségi) csak megerősítette; a 13. §-ában ez áll:


(1) A fogyatékos személynek joga, hogy állapotának megfelelően és életkorától függően korai fejlesztésben és gondozásban, óvodai nevelésben, iskolai nevelésben és oktatásban, fejlesztő felkészítésben vegyen rész a közoktatásról szóló törvényben meghatározottak szerint.

(2) Abban az esetben, ha az – erre a célra létrehozott szakértői és rehabilitációs bizottság szakértői véleményében foglaltak szerint – a fogyatékos személy képességeinek kibontakoztatása céljából előnyös, a fogyatékos személy az óvodai nevelésben és oktatásban a többi gyermekkel, tanulóval együtt – azonos óvodai csoportban, illetve iskolai osztályban – vesz részt.

Nem elég törvényt hozni

Bár megfelelő törvény már volt, kezdetben az iskolák többsége nem rendelkezett ennek megfelelő tartalmú alapító oklevéllel, így az integrálási folyamat lassan indult el. Aztán ahogy csökkent a többségi iskolákba beiratkozó gyerekek létszáma, meg az iskoláknak szánt állami normatíva, úgy lettek egyre befogadóbbak az iskolák. (Ez persze csak a kívülálló sajtómunkás véleménye, erről a fenntartók egészen másként nyilatkoznának.) Hogy a pedagógusok hogyan voltak/vannak felkészítve az SNI (sajátos nevelési igényű) tanulókra, ahogy közoktatási törvény 2003-as módosítása óta nevezzük a fogyatékos gyermekeket, arról Jávorné dr. Kolozsváry Juditot kérdeztem, aki az ELTE Tanító- és Óvóképző Főiskolai Kar docense és az ELTE Gyakorló Általános és Középiskola pszichológusa. A karon egyebek között differenciáló pszichológia és pedagógia tárgyat oktat. A képzés elméleti ismereteit kiegészíti egyfajta speciális iskolai gyakorlat, melynek során a hallgatók látják, tapasztalják a differenciáló-integráló pedagógiai eljárásokat, s azokat saját gyakorlati munkájukban alkalmazzák. Mindez részben ún. „külső” gyakorló helyeken: az iskolákban, részben pedig a főiskola Kiss János altábornagy utcai gyakorló iskolájában történik, ahol szintén tanulnak sajátos nevelési igényű gyerekek. (Kár, hogy a bejutás nem akadálymentes, pedig hely lenne, akár mobil rámpára is, a bejárati lépcsőnél.)

A főiskolán jól felépített rendszere van a differenciáló (integráló) pszichológiának, pedagógiának. Nem „mélységében” tanítják a gyógypedagógiát, hiszen nem az a cél, hogy a leendő tanító gyógypedagógusként is megállja a helyét. A cél az, hogy az egyes fogyatékossági csoportokról, főbb jellemzőiről képet kapjon, s jobban tudjon együtt működni a gyermekkel és a vele foglalkozó gyógypedagógussal, fejlesztő pedagógussal. A tárgyat jó húsz éve tanítják, s az oktatók külföldi tanulmányútjaikon szereztek iskolai tapasztalatokat. Kolozsváry Judit is több országban járt, olyan országokban, ahol a közoktatásban az integráció „bejáratott” gyakorlat: Angliában, Hollandiában, Németországban, Olaszországban. Egyik legmeghatározóbb élménye is Olaszországhoz fűződik. Ott egy halmozottan fogyatékos, kerekes ágyhoz kötött gyermek volt részese az inkluzív tanításnak. Vele volt édesanyja is, emellett konduktor, pedagógiai asszisztens is segítette a pedagógus munkáját. Látott olyan személyre szabott olvasásórát is, ami (szerintem) nálunk egyelőre elképzelhetetlen: a gyerekeknek nem volt hivatalos olvasókönyvük, hanem hosszabb-rövidebb meséket, történeteket olvastak: ki-ki a saját fejlődési ütemének megfelelő nehézségű olvasmányt. De akárhány nyugati országban járt, mindenütt azt tapasztalta, hogy egy, maximum két fogyatékos gyermek volt a kis létszámú osztályban, és a gyermek segítője mindig ott volt a tanórán. Az én tapasztalataim szerint ez a segítés Magyarországon délután, a tanórán kívül van, és nem biztos, hogy jól van ez így.

Persze az sem mindegy, hogy az SNI gyermek milyen betegségcsoportba tartozik. Egy végtaghiányos, ám egyébként jól funkcionáló gyermek a statisztika szempontjából ugyanúgy SNI gyereknek számít, mint az autista.

Van, ahol jól csinálják

Az egyik legjobb hírű befogadó iskola a budapesti Gyermekek Háza. Pedagógia vezetője, Lányi Marietta tanítónő szerint 20-23 fős osztályba 2-3 SNI gyermek integrálható. 2005-ben, amikor egy egész délelőttöt töltöttem a Gyermekek Házában, nem az volt a föltűnő, hogy az osztályban van egy nagyothalló és egy down-szindrómás tanuló, hanem az, hogy mennyire másként van itt az óra menete, mint akár 20 évvel ezelőtt. „Amikor indultunk a ’könnyebb’ sérült gyerekeket vettük fel – mondja Marietta. – Aztán lépésről, lépésre, évről évre az egyre ’nehezebbeket’, mert rájöttünk, hogy nincsenek ilyen kategóriák. Ma úgy gondoljuk, hogy minden gyereket be tudunk fogadni, ha megvannak a megfelelő személyi és tárgyi feltételek.”

Ezzel a 24 fős osztálylétszámmal sokan vitatkoznának, hiszen nem mindegy, hogy az iskola a II. kerületben, Pesthidegkúton van, ahol a Gyermekek Háza, vagy a főváros egyik lerobbant kerületében, vagy egy elszegényedő kistelepülésen. Kolozsváry Judit pontosan azt mondja, amit több gyakorló tanítónőtől hallottam: nem az hátráltatja a tanítást, hogy SNI gyermek van az osztályban, hanem az, hogy megnőtt a problémás gyerekek száma. Tanítványaival kijár az iskolákba is, ahol nehéz helyzetekkel találkoznak. Voltak olyan osztályban, ahol 24 tanulóból 17 problémás volt, s ha egy ilyen osztályba bekerül még egy-két SNI gyermek, nagy valószínűséggel megjósolható, hogy a tanulók nagy része (hacsak nincs jó szülői hátterük) nem részesül a képességének, érdeklődésének megfelelő nevelésben-oktatásban.

Ami mindezt ellensúlyozhatja, és szárnyakat adhat a gyerekeknek: a pedagógus személyisége, akinek még a következetes számonkérésén, szigorúságán is átüt, hogy szereti a gyereket. Mert az elsős kisdiákot még nem a tudásszomj hajtja, hanem az, hogy megfeleljen az általa szeretett tanító néninek, és ez igaz az SNI gyerekekre is.

F. Á.


 


Az SNI sajátos helyzete….
 

Az 1993. évi LXXIX. közoktatásról szóló törvény kezdettől fogva a jogi és szakmai kategóriák
hibrid rendszerét alkalmazza, a 121.§ jellegzetes összecsúsztatást hoz létre. Ebből egyenesen
következik, hogy a jogi rendelkezések felpuhulnak, a szakmaiak elmosódnak, jóllehet az

1993. évi LXXIX. törvény törekszik az SNI és HHH (halmozottan hátrányos helyzetű – a szerk.) szétválasztására és egyértelmű definíciójára. Nem törekszik a kettő egyébként átfedő feladatrendszerét és eltérő ellátórendszereket érintő finanszírozási igényét a törvényi szabályozásban összemosni. Ezért az 1993-as törvény a HHH-t és az SNI-t az adott időszak nemzetközi gyakorlatának megfelelően jól definiálja…

Sajátos magyar paradoxonnak tekinthető, hogy a jogi szabályozást alig követi a közoktatás valódi, a különböző hátrányokat lefaragni képes, megfelelő színvonalú működése. Valamennyi tudományos eszközrendszert alkalmazó vizsgálat (lásd például az OKA referátumait a hátrányos helyzetről, korai fejlesztésről) azt jelzi, hogy a közoktatás jelenlegi működése nem hogy nem csökkenti, hanem inkább újratermeli a társadalmi esélykülönbségeket, így ma Magyarország azok közé az országok közé tartozik, amelyeknek közoktatási rendszere a leginkább növeli az induláskori hátrányokat. Kérdés azonban, hogy mindezt miként lehet törvénymódosítással, illetve az iskolák szintjén támogatott pályázatok formájában (lásd HEFOP programok az NFT1-ben) kikényszeríteni, gyorsítani. A magyar közoktatás szelektivitásának két meghatározó indikátora az, hogy miként képes szakmai és jogi szempontból kezelni a sajátos nevelési igényűek (SNI) és a halmozottan hátrányos helyzetűek (HHH, lásd Havas Gábor OKA referátumát) helyzetét, illetve milyen további eszközei vannak az esélyegyenlőség növelésére.

…az SNI nem szakmai, hanem finanszírozási kategória, azaz az SNI-be való bekerülés (a konkrét diagnosztikai kategória szerint megnevezve) fenntartói és nem hátránycsökkentési érdek…

(Dr. Csépe Valéria: Az SNI sajátos helyzete Magyarországon – Referátum az Oktatási és gyermekesély kerekasztal számára. 2007. május 23.
Forrás: http://www.fovpi.hu/szakteruletek/sajatos/archivum/csepe_sni_ref.pdf )


 


Down-gondozás Nyíregyházán
 

A nyíregyházi székhelyű Down Egyesület összefogott a nyíregyházi Jósa András Oktató Kórházzal, és elindították a Down Egészségügyi Gondozást.

A kórházban a németországi dr. Wolfgang Storm y szűrővizsgálati programja alapján foglalkoznak a Down-gyerekekkel, amelynek során hamarabb felismerhetők a társult betegségek. Több, a Down-szindrómával együtt járó jelenségről kiderült, hogy háttérében gyógyítható kezelhető elváltozások állnak. A rendelések ideje alatt ott a „down-dada”, aki „egyéb” ügyekben ad felvilágosítást, tanácsot: fejlesztés, oktatási lehetőségek, juttatások, jogi problémák.

Rendelési idő:

Minden hónap első és utolsó hétfőjén 13:00–15:30 óra között

Helye

SzSzB. Megyei Önkormányzat Jósa András Oktató Kórháza,
Gyermekgyógyászati osztály szakrendelője:

Nyíregyháza, Szent István u. 68. I. em. (a síelős malackák szobája)

Bejelentkezés telefonon: (06 42) 599 700/1767

A GONDOZÁS MENETE:

Újszülött – 2. hó

Szívultrahang, szívgyógyászati vizsgálat, EKG, csípőizület vizsgálat (UH), szemvizsgálat (szürkehályog, szemfenék), hallásvizsgálat, kromoszómavizsgálat, pajzsmirigy hormonszintek, vérkép, vizeletvizsgálat.

3. hó

Koponya-, csípő-, hasi UH, fejlődés-ideggyógyászati vizsgálat.

2–12. hó

Hallásvizsgálat (objektív), fül-orr-gégészet, szemészeti vizsgálat, pajzsmirigy hormonok, vérkép, vérsejtsüllyedés, vasszint, vaskötőkapacitás-vizsgálat, ismételt szívultrahang, szívgyógyászati vizsgálat, EKG, allergia (tej, glutén, szója) vizsgálat, vizeletvizsgálat, Sz.e. gasztroenterológiai vizsgálat.

1–12. évig évente

Fül-orr-gégészeti vizsgálat, hallásvizsgálat, szemészeti, ideggyógyászati vizsgálat, ortopédia (lúdtalp, gerincferdülés), pajzsmirigy hormonok, vizelet (rutin + gliadin-antitest kimutatás), fogorvosi vizsgálat.

12-18. év

Szívvizsgálat, szív UH, ideggyógyászati vizsgálat, szemészeti vizsgálat, ortopédiai vizsgálat

3, 12, 18 évesen

Nyaki röntgenvizsgálat (csigolya-instabilitás)
Az egyesület programjáról, szolgáltatásairól itt olvashatnak: www.downegyesulet.hu . Telefon: (06 42) 492 119; (06 70) 458 8658; címük: 4400 Nyíregyháza, Közép u. 17.


 


Humánusabb megoldást akarnak az orvosok
 

Amíg a Magyar Táplálási Társaság Otthontáplálási Munkacsoportja nem lépett a nyilvánosság elé, valószínűleg nem sokan tudtak arról, hogy 150-200 honfitársunk parenterális (infúzióval történő) táplálásra szorul. Az ő életükbe hozna minőségi változást, ha ezt otthon, saját maguk elvégezhetnék.

Most még kórházba kell ezért befeküdniük azoknak, akiknek bélrendszere egy részét eltávolították (rövid bél szindróma: RBS) baleset, vérkeringési zavar miatt, de Crohn-betegség, vagy tumoros megbetegedés is oka lehet ennek. Nekik életmentő a parenterális táplálás, ami mellett az Otthontáplálási Munkacsoport azért érvel, mert az humánusabb, és a betegeknek a teljesebb életet nyújtja, akár dolgozni is elmehetnek, mert éjjel elintézhetik a mesterséges táplálást (ami 12 órán át tart). A másik érvük pénzügyi: ez az ellátás 30 százalékkal olcsóbb, mint a kórházi.

Az egyes egészségügyi tárgyú törvények módosítását december 15-én fogadta el az országgyűlés. Ebbe ugyan a szakma által javasolt, az ápolónők kompetencia-vizsgájára vonatkozó javaslat nem került bele (ti. most csak orvos szúrhat centrális vénát), egy mondatban viszont megcsillantotta a reményt, hogy mégis lehet majd otthontáplálás, ugyanis mindezen kérdéseket minisztériumi rendeleti hatáskörbe utalta.

Dr. Sahin Pétertől, A Magyar Táplálási Társaság Otthontáplálási Munkacsoportjának vezetőjétől tudom mindezt, mintahogy azt is, hogy a kérdésben egyetértés van a minisztérium, az ápolók, az orvosok és a dietetikusok között. A rendelettervezetek most készülnek, a szakma pedig az otthoni táplálás oktatási rendszerének és szervezeti felépítésének kidolgozását végzi.

Sahin Péter cikkeket is küldött nekem: a magyar cikkek arról szóltak, hogy miért is kell az otthontáplálást bevezetni, amit az Unió országaiban már ismernek, és nem csak a régi tagok. Lengyelországban például több száz otthontáplált beteg van. Az Egyesült Államokban pedig, ahol 1960-tól alkalmazzák ezt a módszert, 1990 óta 40 ezer beteget kezeltek ily módon. Az az életvidám mosolygó fiatalember, aki a Journal of Parenteral and Enteral Nutrition (2007. Living Long With Short Bowel Syndrome…) oldaláról az olvasóra nevet, a legmeggyőzőbb érv a laikusnak is arra, hogy a valaha halálos betegséget, ma már túl lehet élni. Robert Thomas 29 évig élt parenterális táplálással családja körében. Időnként ugyan be kellett feküdnie a kórházba (katéterfertőzés pl.), de otthonában fogadta azokat a szakembereket (orvosok, ápolók, dietetikusok), akik sokat tanultak tőle. Még a vékonybél-transzplantációba is belegyezett egy normálisabb élet reményében (élődonor a nővére volt). Sajnos a műtét nem sikerült, a kapott vékonybél nem működött: továbbra is maradt a mesterséges táplálás.

2004-ben a mája felmondta a szolgálatot, de 29 éven át együtt dolgozott a szakorvosokkal, háziorvosokkal, dietetikusokkal, és tanácsokat adott a hozzá hasonló betegeknek. Úttörőmódon hozzájárult ahhoz, hogy ma már sokkal többet tudnak a szakemberek a parenterális táplálásról, s a fejlett egészségüggyel rendelkező országokban – táplálás hiányában – egyre kevesebb beteg hal éhen.

Nagy Krisztina tíz éve jár be a kórházba, hogy mesterségesen táplálják. A szerencsések közé tartozik, nem kell naponta bejárnia, mert tud „hagyományos” módon is enni, ám szervezete nem tud annyi tápanyagot felvenni, amennyire szüksége lenne. Ez alatt a tíz év alatt dolgozhatott is volna, akár elutazhatott volna a tengerpartra is, vagy tevegelhetett volna a sivatagban is, mint szerencsésebb, külföldi kortársai. Ő is úttörő: az otthontáplálás hazai bevezetésének egyik hiteles szószólója.


 


A világ egészségügyi technikája
 

Kerekes szék, amivel golfozni lehet, lépcsőn járó liftek, orvosi műszerek, és a nagy látványos gépek mellett ezernyi apró kütyű, ami megkönnyíti a fogyatékos emberek életét. Brnóban voltunk a Medical Fair/Central Europe 2008 szakvásárán.

Bár Brno busszal igazán messze van (az utat a MEOSZ szervezte), mégis megérte elmenni. Az európai térségben ugyanis ez a harmadik legnagyobb szakvásár. Az anyavállalat Düsseldorfban van, itt tartják az „első számút”, és aztán innen utaznak tovább a vásárok négy kontinensre (Európába, Ázsiába, Ausztráliába és Amerikába), hogy megmutassák, hol tart ma a világ egészségügyi technikája. Ezt a nem tudom „hányadik számút” is sokan látogatják: 2007-ben 10 222 négyzetméteren 535 kiállító volt: ebből 196 volt a külföldi, 30 országból. (2008-as adatot még nem találtam.)

Az A pavilonban kezdtük a nézelődést, ahová kitelepültek a cseh fogyatékosokkal foglalkozó civil szervezetek, hogy megmutassák, hogy mivel foglalkoznak a fogyatékos emberek, és persze megvételre kínálják az általuk készített termékeket. Semmi olyat nem láttunk, amivel itthon ne találkozhattunk volna. Gyertyák, fonott áruk, rongyszőnyegek, kerámiák, és sok vidám fogyatékos ember, és rengeteg látogató, nálunk ilyen sok embert sosem láttam a fogyatékos emberek standjai körül. Sok olyan civil szervezet is kitelepült, prospektusokkal, újságokkal vagy például vakvezető és kerekes székeseket segítő kutyákkal, amelyek nem foglalkoztatást szerveznek, hanem szolgáltatást nyújtanak a fogyatékos embereknek. Itt sincs különbség Csehország és köztünk.

A különbség másutt van. Azary Csaba az Alfa Rehabilitációs Kht. üzemvezetője ezt így fogalmazta meg: a csehek lepipáltak minket fejlesztésben. Ami persze nem volt nehéz, fűzte hozzá, hiszen nálunk megszűnt a fejlesztés, amikor privatizálták a Rehab Rt-t. Dr. Gadó Pálnak (MEOSZ, TinaPard) az autók átalakítása tetszett a legjobban, a sokféle újdonság, amivel megkönnyítik a mozgáskorlátozottak autóvezetését. Ez persze nem véletlen, hiszen a TinaPard az autók személyre szabott átalakítását végzi mozgássérülteknek.

Ami pedig nekünk, a nem szakembereknek tetszett, az a sokféle kerekes szék: soványnak, kövérnek, kicsinek, nagynak; sportolásra, sétálásra, otthonra, autóba stb., és milyen sokféle van a gyerekeknek. Csak álltunk és bámultunk. Mint ahogy bámultuk azt a német cég készítette „sportautót” vagy „sportkerekesszéket” (nem is tudom, minek kéne nevezni), ami golfozásra, pecázásra, kirándulásra, és ki tudja még mire alkalmas. Gyártója Paramobile SuperFournak nevezte el. Az árát persze meg sem kérdeztük. Kérdeztünk viszont annál a cseh cégnél, amely kerekes székekre gyárt olyan esővédőt, ami a lenyitható tetejű sportkocsik elvén alapul. Úgy gondoltuk, ez tán nem lehet olyan drága. Rosszul gondoltuk: magyar pénzre átszámítva a praktikus szerkentyű több mint 60 ezer forint. Aztán láttunk persze sok-sok kényelmi eszközt, amelyek a wellnessben használatosak.

Bevallhatom: időnként irigységet éreztem, és nem azért, mert a cseheknek ilyen nagy vásárvárosa van (építészetileg nekem nem tetszett, pedig harmincnál is több mérnök dolgozott rajta), hanem azért, hogy mennyivel előbbre tart a cseh segédeszköz-gyártás. Aztán azért búslakodtam: mindez a sok jó, mikor jut el hozzánk. Persze ha eljut, akkor meg tudjuk-e fizetni? Mondhatnák: ott az OEP támogatása. Ez igaz, támogatás van, de még mindig ott tartunk, hogy a hivatal nem a segédeszközt, hanem a gyártót támogatja. Nem mindegy az OEP-nek, hogy mit veszek meg, ha ő x forinttal támogatja, mondjuk, a kerekes széket? Adja oda az x forintot a rászorulónak, aki majd a pénztárcájához és az igényéihez kiválasztja a megfelelőt. Ha többe kerül, mint az OEP által adott összeg, azt majd ő pótolja. Ha pedig nem tudja, akkor marad az OEP által kifizetettből megvehető. És ennek igaznak kellene lennie minden más támogatott segédeszköznél is.

F. Á.


 


Ingyenes jelnyelv-oktató CD-ROM
 

A Hallatlan Alapítvány kiadásában megjelent a Jelelj velünk CD-ROM gyerekeknek. Egy család életének epizódjain keresztül mutatja be az évszakok változását, az ünnepeket, melyet kvízjátékok és mesék egészítenek ki. Az alapítvány díjmentes példányt küld könyvtáraknak, oktatási intézményeknek. Érdeklődni lehet: a
tanfolyam@hallatlan.hu címen, vagy telefonon a (06 20) 432 3231 számon.


 


Gyermekmegőrzés másképp
 

nem csak egészséges gyerekeknek

A Gyöngymanót azért hoztuk létre: hogy segítséget nyújtsunk olyan családoknak, amelyek halmozottan sérült, illetve autista gyermekeket nevelnek;

hogy legyen egy hely, ahol a sérült gyermeket is nyugodt szívvel otthagyhatják a szülők pár órára.

Jó hangulatú, játékos fejlesztéssel, minden érzékszervre kiterjedő terápiával várjuk a gyermekeket.

Továbbá célunk a már bevált módszerek, terápiás feladatok gyakoroltatása, az önellátás elősegítése, így könnyítve a családok terhén.

Cím: Budapest, XI. Köbölkút u. 4. fszt. 3.

További információ:
www.gyongymano.hu , info@gyongymano.hu

Telefonon:
Németh Kinga: (06 30) 959 2012

Varga Judit: (06 20) 540 1898


 


Hasznos tanácsok, reménykedőknek
őssejt beültetése előtt

Sokan reménykednek, hogy az őssejt beültetése gyógyulást vagy legalábbis javulást hoz a beteg állapotában. Nem tudjuk az igazságot, még a neten is legtöbbször csak a beültetés tényéről, az addig megtett útról olvashatunk, és keveset az eredményről, és arról, hogy mire is kellene figyelni annak, aki elhatározza: aláveti magát a beavatkozásnak.

Ezen segít egy angol weboldal cikke, amelynek fodítását a www.origo.hu hírportál jelentette meg december elején. A cikk címe: Harminc kérdés, amit fel kell tennie őssejtkezelés előtt – az Őssejtkutatások Nemzetközi Szervezetének (International Society of Stem Cell Research – ISSCR) betegtájékoztatója az őssejtterápiás lehetőségekről.

A cikk végigvette azokat a kérdéseket, amelyeket leggyakrabban hallanak az orvosok, és amelyek a leginkább foglalkoztatják a betegeket (a magyar fordítást kiegészítették a hazai vonatkozásokkal is). A bevezetőben leszögezik, hogy a legtöbb ilyen eljárás még kísérleti stádiumban van, tehát az ISSCR célja, hogy csak a hatékonyság és biztonság igazolása után terjedjenek el az egyes eljárások:

„A legtöbb őssejtterápiás módszer teljesen új, és még csak kísérletes stádiumban van. Ebben a korai fázisban előfordulhat, hogy a beavatkozás eredménytelen, vagy kedvezőtlen hatása van. Mielőtt fontolóra venne egy őssejtes terápiát, legyen tisztában azokkal a szempontokkal, amelyek a döntéshez szükségesek.”

Az alábbiakban mi csak néhány kérdést emelünk ki a tizennégyből. Mindegyikhez bőséges magyarázat tartozik. Épp ezért a cikk végén megadjuk az eredeti és a magyar fordítás lelőhelyét.

*

„Milyen betegségek és kórállapotok esetében megalapozott az őssejtterápia?

Azon betegségek köre, amelyeknél létezik jóváhagyott őssejtterápiás módszer, meglehetősen
kicsi. A vérképző- és immunrendszer egyes kórképeinél, a vérképzés szerzett károsodásainál
jöhet szóba őssejt-átültetés, mint hatékony beavatkozás…

Más, szövetspecifikus őssejtek is szerepet játszanak egyes szervrészek átültetésekor. A bőr és
a szaruhártya esetében például a bennük található őssejtek elősegítik a graft (a beültetett
szövet) minél további fennmaradását.

A többi őssejtterápiás módszer még kísérleti stádiumban van. Ez azt jelenti, hogy sem
hatékonyságukat, sem biztonságosságukat nem sikerült még bizonyítaniuk a szakembereknek

Milyen szempontokat kell figyelembe venni?

A legtöbb betegség esetében még csak most határozzák meg, hogy melyik őssejtféleség a
legalkalmasabb a károsodott szövetrész regenerációjához, és azt is, hogy ezeket a sejteket
hogyan juttassák a test megfelelő helyére.

Mindamellett a mellékhatásokat és a hosszú távú hatásokat is pontosan meg kell határozni,
hiszen az átültetett őssejtek várhatóan sok évig fenn fognak maradni a beteg szervezetében.
Emiatt fontos az őssejtátültetésen átesett betegek gondos monitorozása és hosszan tartó követése.
Mik a különbségek egy jóváhagyott klinikai kezelési eljárás és egy kísérleti jellegű beavatkozás között?

Mi az a beleegyező nyilatkozat?
Honnan tudhatom, hogy egy jóváhagyott őssejtterápiás módszer biztonságos?
Minek nézzek utána, amikor fontolóra veszek egy őssejtterápiás módszert?

A most következő, nagyon fontos kérdés, ezért néhány szempontot átemelünk a fordításból:

Milyen dolgok lehetnek gyanúsak, amikor fontolóra veszek egy
őssejtterápiás módszert?

Az alábbi nem minden részletre kiterjedő felsorolás, de komoly figyelmeztető jel, ha:

–  A kezelés ajánlói a betegek ajánlásaira támaszkodnak.
–  Többféle betegséget kezelnek ugyanazzal az őssejt-típussal.
–  Az őssejtek eredete és a beavatkozás kivitelezésének módja nem teljesen tisztázott.
–  Azt állítják, hogy a beavatkozás kockázatmentes. Minden kezelés kockázattal jár.
–  A kezelés nagyon költséges vagy rejtett költségek vannak. Nem szokványos,
hogy fizetni
kell egy klinikai vizsgálatban való részvételért
(nem számítva például az utazási és egyéb
személyi költségeket).
Fontolja meg, hogy érdemes-e olyan kezelésért fizetni,
amelynek
hatása nem bizonyított.

Hogyan akadhatok rá az őssejtterápiás módszereket tesztelő klinikai vizsgálatokra?

A neten való kutakodás mellett egyéb forrásokról is olvashatnak az origo portálján:
http://www.egeszseg.origo.hu/cikk/0850/866500/
Eredeti angol nyelvű szöveg:
http://www.isscr.org/clinical_trans/pdfs/ISSCRPatientHandbook.pdf

*

Vannak olyan magyar oldalak a neten, amelyeken őssejtbeültetésen átesett honfitársaink
számolnak be tapasztalataikról.


 


Esetjogi tanulmányfüzet
 

Az NHM projekt tapasztalatai

A Kézenfogva Alapítvány kiadásában jelent meg dr. Halmos Szilvia – dr. Gazsi Adrienn: Esetjogi tanulmányfüzet c. könyve, amely a Ne hagyd magad antidiszkriminációs projekt tanulságait összegzi. A programot és a kötet megjelenését három szervezet: a Kézenfogva Alapítvány, az AOSZ és a Szimbiózis Alapítvány közös, nyertes pályázata tette lehetővé. Az alábbiakban e könyvből közlünk részleteket. A projekt ebben az évben is folytatódik.

Magyarországon 2003-ban született egy törvény (2003. évi CXXV. törvény az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról, a továbbiakban: Ebktv.), mely lehetőséget ad arra, hogy a fogyatékos személyek és családjaik jogi úton orvosoltathassák az egyenlő bánásmód területén elszenvedett sérelmeiket. A „NE HAGYD MAGAD!” Antidiszkriminációs program (a továbbiakban: NHM program) e törvény végrehajtásának folyamatába illeszkedik. A program kedvezményezettjeit, célcsoportját a következő személyi kör alkotta: értelmi fogyatékos, autista, Asperger-szindrómával élő valamint a súlyos-halmozott fogyatékossággal élő emberek és hozzátartozóik (a továbbiakban: „célcsoport”). E csoportban a társadalom talán legkiszolgáltatottabb, legkitaszítottabb személyei találhatók, akiknek leginkább szükségük van arra, hogy az esélyegyenlőségüket előmozdító jogérvényesítésében segítséget kapjanak. A program gerincét egy országos szinten működő jelzőrendszeralkotta, melyen keresztül a diszkrimináció áldozatai panaszaikat antidiszkriminációs szakértő jogászokhoz juttathatták el, akik különféle jogi eljárások indítását vállalták a bejelentők érdekében. A program további elemei számos más módszerrel, több úton szolgálták ugyanazt a célt: a célcsoporthoz tartozó személyek esélyegyenlőségének megteremtését.

Az esetanyag számokban

A jelzőrendszeren keresztül beérkező esetekről pontos dokumentációt vezettünk. Az esetanyagból folyamatosan statisztikai kimutatásokat készítettünk, amelyek közül a legfontosabbakat a nyilvánosság számára is közzé tesszük.

Az esetfelvételi időszak: 2008. január 7. – 2008. augusztus 31.

A jelzőrendszeren keresztül tehát a jelzésfogadás mintegy 8 hónapja alatt 113 eset érkezett a NHM jogászteamhez. Összehasonlításképpen előzetesen szükséges kiemelni, hogy az Egyenlő Bánásmód Hatóság (a továbbiakban: EBH) működésének 3,5 éve alatt kevesebb, mint 40 esetben járt el fogyatékosságra mint védett tulajdonságra alapuló diszkriminációs kérelmek alapján, ebből pedig mindössze 2 olyan eset volt, melyben a NHM program célcsoportját érintette az eset. Ezekhez a számokhoz képest megállapítható, hogy jelzőrendszerünk statisztikái kiemelkedően jó eredményt mutatnak az esetfelvétel tekintetében.

A JOGSZABÁLYI DISZKRIMINÁCIÓ KEZELÉSE
A vonatkozó esetek és a jogászteam eljárása

D. L. hároméves, Down-kóros, középsúlyos értelmi fogyatékossággal élő kisfiú. A gyermek speciális pelenkát használ, mely háromféle méretben kapható: mini, midi és maxi. A gyógyászati segédeszközökhöz nyújtható ártámogatást egy OEP-tájékoztató határozza meg. A tájékoztató szerint támogatott segédeszköz a mini és maxi pelenka, de a – D. L.-nek megfelelő – midi nem. A felnőttpelenka természetesen nagyon nagy a kisfiú számára. Tudvalevő, hogy a Down-kóros gyermekek általában nagyobb termetűek kortársaiknál, ezért nagyobb arányban érinti őket ez a probléma.

A jogászteam számára az első feladat az volt, hogy az ártámogatások bonyolult, és kevéssé átlátható rendszerében tájékozódjon. A team ezután levelezésbe fogott az OEP illetékes szervezeti egységének vezetőjével, és felhívta a figyelmét a diszkriminatív normára. Az OEP illetékese – elutasítólag – reagált jelzésünkre: utalt arra, hogy nem rendezhető minden kérdés jogszabályban, a nem szabályozott esetekre rendelkezésre áll a méltányossági kérelem, a szóban forgó szabályozási tárgykör pedig a minisztérium jogalkotási hatáskörébe tartozik. A tárgyalások a kézirat lezárásakor még folyamatban vannak.

*

T. település speciális iskolája regionális vonzáskörzetű, jó nevű oktatási intézmény, igen jó elhelyezési körülményekkel. A gyermekek kis létszámú osztályokban tanulnak, tágas tantermekben, felkészült gyógypedagógus gárda segítségével. A fenntartó önkormányzat racionalizálási okokból a település oktatási intézményei körében radikális változtatásokról határoz. A speciális iskola egy másik iskolaépület egy szárnyába kerül, helyébe a helyi zeneiskola költözik. A speciális iskola új épületében helyszűke miatt az előkészítő osztályt megszüntetik, és négy osztályt kettesével összevonnak. A vizes helyiségek állapota nem kielégítő a gyermekek sajátos igényeinek szempontjából. A fenntartó ugyan elvégezte az épületszárny felújítását a lehetőségekhez mérten, de még így is sok kívánnivalót hagy maga után az ingatlan a gyermekek sajátos nevelési igényeinek tekintetében.

A jogászcsapat részletes tényfeltárást végzett a szülők, az iskola, a fenntartó önkormányzat körében. Az önkormányzat vonakodott a közérdekű adatoknak minősülő tervek és dokumentáció másolatként való rendelkezésre bocsátásától. A közérdekű igényérvényesítés alapján indult eljárás jelenleg folyamatban van.

A JOGSZABÁLYI DISZKRIMINÁCIÓ KEZELÉSE

A vonatkozó esetek és a jogászteam eljárása

G. Sz. 18. életévének betöltése után cselekvőképességet kizáró gondnokság alá került. Az illetékes szakértői és rehabilitációs bizottság vizsgálatán olyan minősítést kapott, melynek alapján – munkaviszony keretében folytatható – fejlesztő-felkészítő foglalkoztatásban részt vehet. Egy szociális foglalkoztató intézmény hajlandó is lett volna őt foglalkoztatni, de a gondnok nem írta alá a munkaszerződését.

A jogászcsapat először a gondnokhoz fordult, aki a gyámhatóság határozott állásfoglalására hivatkozott, mely szerint cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezett személyek munkaszerződését nem hagyhatja jóvá a gondnok. A gyámhatóság a jogászteam felhívására megküldte a regionális közigazgatási hivatal állásfoglalását, amelyben felszólítja a gyámhatóságokat a fentieknek megfelelő álláspont képviseletére. A közigazgatási hivatal jogi okfejtésére a jogászcsapat válaszlevelet fogalmazott meg, amellett érvelve, hogy a hatályos jogszabályok nem zárják ki a cselekvőképtelen személyek munkaviszonyban való foglalkoztatását. A hatóságok megkerülték a válaszadást, helyette azt tanácsolták, hogy az illető fiatalember gondnokolti státuszának megváltoztatásán fáradozzunk. Ez persze a jogszerűtlen gyakorlat felszámolása szempontjából mit sem érne. A jogászteam által adott válaszadási határidő eredménytelen eltelte után a team közérdekű igényérvényesítéssel élt az EBH előtt arra hivatkozva, hogy a munkából való kizárás okán súlyos diszkrimináció áldozataivá válnak a kizáró gondnokság alá helyezett személyek.

JÓVÁTÉTELI ELJÁRÁS

A vonatkozó esetek és a jogászteam eljárása

 

A bejelentő 2007 év szeptemberében több ízben megkísérelte egy híres áruházlánc játszóházába bevinni unokáját. Az unoka S. A Down-szindrómás. A játszóház ügyeletes felügyelői több alkalommal nem engedték be a gyermeket a játszóház működési szabályzatának arra a pontjára hivatkozva, mely szerint sérült gyermek nem bocsátható be hozzátartozói kíséret nélkül. A gyermek máskülönben fizikai sérülésben nem szenved, semmilyen egyéb rendellenességet nem mutat. A kislány a Down-szindrómához mérten igen fejlett, integrált óvodai nevelésben részesül, és integrált iskolába fog járni a következő tanévtől. Vagyis más gyermekek társaságában kiválóan eligazodik, elszigetelését semmi nem indokolja. Előfordult olyan eset is, amikor a kislányt nem nézte meg jobban a játszóházi felügyelő, és beengedte – ekkor sem történt semmilyen fennakadás a játszóházi tartózkodás alatt.

A jogászteam egyértelműen diszkriminatívnak ítélte az esetet1. A jogászteam kialakított álláspontja szerint az Ebktv. rendelkezései alapján a nagyáruházra az egyenlő bánásmód követelménye azt a kötelezettséget rója, hogy biztosítsa annak fizikai, személyzeti, belső szabályozási feltételeit, hogy az üzlet által nyújtott szolgáltatásokat a fogyatékossággal élő gyermekek és hozzátartozóik is igénybe vehessék. A játszóházból való kizárás ugyanis egyaránt hátrányosan érinti a fogyatékkal élő gyermeket, aki kiszorul a más gyermekekkel való örömteli együttlétből, és szüleit, kísérőit is, akik a nem élhetnek azzal a lehetőséggel, hogy vásárlásuk alatt az üzlet gyermekük részére felügyeletet biztosít. Az üzlet nem hivatkozhat belső szabályzatára vagy anyagi-szervezési többletterheire a törvényi előírással szembefutó, vagyis diszkriminatív gyakorlat igazolása végett.

(A teljes könyv elolvasható a világhálón:
http://www.kezenfogva.hu/nehagydmagad/files/Esetjogi_tanulmanyfuzet.pdf )

Mi a közérdekű igényérvényesítés?

A közérdekű igényérvényesítés – actio popularis – régi jogintézmény, mely arra szolgál, hogy valamely, egy súlyos, sokakat érintő jogsértés esetén nem az egyes érintettek indítanak eljárást, hanem egy, a közös érdek képviseletét felvállaló személy vagy szervezet jár el helyettük, nevükben. Az eljárás eredménye minden érintettre, veszélyeztetettre kihat. Az actio popularis intézménye klasszikus fegyvernek számít a környezetvédelem, a fogyasztóvédelem terén elkövetett jogsértések ellen, amely területeken egy-egy sérelmes intézkedésnek általában sok, meghatározhatatlan számú kárvallottja van. A magyar jogban sem újdonság ez az eljárási forma, a fogyatékosság alapján való diszkrimináció eseteire a jogszabály már majdnem 10 éve biztosítja a lehetőséget érdekvédelmi szervezeteknek a bíróság előtti közérdekű perindításra. Az Ebktv. 2007-től nagyban kiterjesztette a közérdekű igényérvényesítés lehetőségét.

Az NHM projekt jogászai

A NHM jogász csapata a háromfős jogászteamből és egy fő jogász operátorból állt. A
jogászcsapat összeállítása során az antidiszkriminációs elmélet és gyakorlat, valamint a fogyatékos és szociális szakma terén jártas szakértők kiválasztására törekedtünk. Az esélyegyenlőségi jog Magyarországon fiatal, mondhatni esetgyakorlati hagyományok nélküli szakterület, melynek kevés számú művelője közül négy személy vállalta a jelzőrendszer működtetését és a ráépülő esetkezelést.

Dr. Gazsi Adrienn, jogász (Kézenfogva Alapítvány), a jogászteam szakmai vezetője
Dr. Kádár András Kristóf, ügyvéd, a jogászteam tagja
Dr. Molnár Ágnes, ügyvéd (Autisták Országos Szövetsége), a jogászteam tagja
Dr. Halmos Szilvia, (Kézenfogva Alapítvány), jogász operátor


1
Az Ebktv. 30. § (1) bekezdésének a) pontja alapján az egyenlő bánásmód követelményének megsértését jelenti különösen a fogyatékosság alapján az ügyfélforgalom számára nyitva álló helyiségben, így különösen a vendéglátó-ipar, kereskedelmi valamint a művelődés, szórakozás céljaira létrehozott intézményekben megtagadni vagy mellőzni szolgáltatások nyújtását vagy áruk forgalmazását.

 


Karácsonyi vásár a WestEnd előtt
 

A budapesti WestEnd előtt idén is ott voltak a fogyatékos és hátrányos helyzetű emberekkel foglalkozó civil szervezetek, hogy megmutassák, mire képesek, milyen piacképes árut tudnak előállítani. A WestEnd – csak úgy, mint tavaly – ingyen adta az áruház előtt teret, a pavilont (benne az áramot) és a díszítéshez szükséges kellékeket. Tavaly csaknem hatmillió forint értékű árut adtak el a civilek, gyertyákat, kerámia tárgyakat, gyerekjátékokat, papír árut, szőtteseket. Kovács Istvánné, Mari (Székesfehérvár, Alba Civitan) naponta ingázott egy szülővel együtt Fehérvár és Budapest között akárcsak tavaly. Akkor is megérte, és reméli, hogy idén sem kell csalatkoznia. Ötletes, szépen elkészített gyerekjátékaiknak sikere volt.

A kiállító szervezetek között volt az Alba Civitan Nonprofit Közhasznú Kft., a Baptista Szeretetszolgálat, a Fogd a Kezem Alapítvány, a Vakok Speciális Szakiskolája, az Összefogás Rehabilitációs Közhasznú Társaság, az S. O. S Gyermekfalu Magyarországi Alapítványa, a Máltai Szeretet Szolgálat, a Moravcsik Alapítvány Pszichiátriai Betegek Nappali Intézménye és a Garai Ház Alapítvány.

Kovács Istvánnét hívtam föl karácsony után, hogy megtudjam: megérte-e fagyoskodni, naponta kétszer megtenni a Fehérvár és Budapest közti távolságot? A válasz határozott igen volt. Budapest nagy város, a WestEndben sokan megfordulnak, vásárolnak. 600 ezer forint bevételük volt. Ha lesz ilyen vásár, jövőre is itt lesznek.


 


A Ne hagyd magad folytatódik
 

A Kézenfogva Alapítvány, az Autisták Országos Szövetsége és a Szimbiózis Alapítvány sikeresen pályázott a Ne Hagyd Magad országos fogyatékosságügyi antidiszkriminációs jelzőrendszer és az ahhoz kapcsolódó jogsegélyszolgálat folytatásához és kibővítéséhez. A Kézenfogva Alapítvány tehát ebben az évben is fogadja a fogyatékos személyek diszkriminációjával kapcsolatos panaszokat.

A bejelentéseket az alábbi módokon tehetik meg:

E-mailen: nehagydmagad@kezenfogva.hu
Postai úton: Kézenfogva Alapítvány, 1461 Budapest, Pf. 234., jelige: „Ne hagyd magad!
A Kézenfogva Alapítvány honlapjáról: www.kezenfogva.hu/nehagydmagad .
Innen közvetlenül is küldhető üzenet az oldalon található, könnyen kezelhető on-line formanyomtatvány kitöltésével.
Telefonos ügyfélszolgálat
(06 40) 200 320
hétfőnként: 9.00 órától – 13.00 óráig
pénteken: 14.00 órától 18.00 óráig
Az ország egész területéről helyi díjszabással hívható kék számon Tamás Gyöngyvér, a jelzőrendszer diszpécsere várja a hívásokat.

Napközi otthon Bicskén

A Baptista Szeretetszolgálat Alapítvány január elsejével Fogd meg a kezem névvel nappali napközi otthont nyitott fogyatékos, 16 éven felüli személyeknek baptista imaházban. A napköziben kreatív foglalkozásokat tartanak: lesz gyöngyfűzés, kosárfonás, szövés, nemezelés stb. Az elkészült tárgyakat kiállításon is szeretnék megmutatni. Kirándulni, táborozni, úszni is
elviszik a napközi otthonba járókat. Bicskéről és környék településeiről várják az értelmileg és/vagy mozgásukban akadályozott, illetve halmozottan sérült személyeket. A napi térítési díj
1200 Ft., ha kell, akkor a szállítást is meg tudják oldani.

A napközit otthon címe:
2060, Bicske Kossuth L. u. 64.
Telefon:
(06 20) 886 0138 Debreceni László;
(06 20) 886 0137 Debreceni Lászlóné.
E-mail: debi@vivamail.hu;
bicske.baptista@t-online.hu


 


Mopedautó: még mindig jogbizonytalanság
 

Az ÉTA-Hírlevél 2008. márciusi számában már írtam a mopedautó körüli furcsaságokról. Azóta történt egy s más, az ombudsman is állást foglalt, a jogi bizonytalanságok mégsem rendeződtek. Az illetékes hatóság úgy érzi, ráér még tiszta vizet önteni a pohárba. Pedig ezzel a kis fogyasztású autóval sok család meg tudná oldani fogyatékos gyermekének szállítását a különböző fejlesztésekre, az iskolába.

A mopedautós Bander Ferenc egyesületet alapított: a Mopedautók és Segéd-motorkerékpárok Magyarországi Érdekvédelmi Egyesületét. Az egyesület célja: „Az egyesület jogi hátteret biztosít, a segédmotoros kerékpárt, quadot és mopedautót használó személyek részére. Részt kíván venni a segédmotoros kerékpárok jogszabály szerinti rendszámozásában, és a segédmotoros kerékpárokkal történő személyszállítás gyakorlatának kiharcolásában” – áll a Bander Ferenc honlapján (ww.mopedauto.hu). A honlapon egyébként élénk eszmecsere folyik, hiszen Bander Ferenc tényleg ad jogi segítséget, már úgy beleásta magát e területre, hogy sokszor ő ad tanácsot az ügyvédnek, hogy melyik paragrafust kell védekezésként használni. Az is előfordult, hogy a bíróság az ő jogszabály értelmezését fogadta el a közúti személy-, illetve utasszállítás ügyében.

Az egyesület nem habozott az ombudsmanhoz fordulni (és még rajta kívül három magánszemély), hogy foglaljon állást a mopedautók ügyében, amelyeknek büntethetősége egy, a Nemzeti Közlekedési Hatóságtól (egy régi Köfém rendeletre való hivatkozással) a rendőrségeknek megküldött körlevélen alapult. Szabó Máté és hivatala vizsgálódott, és megszületett az ombudsman jelentése az OBH 5413/2007. és az OBH 4799/2008. sz. ügyekben. Érdemes elolvasni: nem leszünk tőle boldogok, mert azt a hitünket erősíti, hogy nálunk csak papíron és a deklarációkban van jogbiztonság. Mert ott áll benne fehéren-feketén, hogy az Alkotmánybíróság (AB) már 1992-ben vizsgálta a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény garanciális szabályainak mellőzésével hozott különböző körleveleket, leiratokat, jogértelmezési iránymutatókat stb., amelyeket a minisztériumok és egyéb központi állami szervek adtak ki. Az AB 60/199 határozata kimondta: ezek alkotmányellenesek. Ismétlem, mindez 1992-ben volt.

Sok hercehurcától megmenekült volna Bander Ferenc, ha a különböző szintű vezetők olvassák és alkalmazzák az Alkotmánybíróság határozatát, amire 16 év (!) eltelte után az állampolgári jogok biztosa hivatkozik. És most szó szerint idézek az ombudsmani jelentésből: „Figyelemmel arra, hogy az NKH eljárása során a jogszabályban meghatározott feltételek helyett más, illetve újabb feltételeket határozott meg, a jogállamiság elvével és abból fakadó jogbiztonság követelményével összefüggő visszásságot okozott.”

Nem kevesebbre kéri jelentésében Szabó Máté az országos rendőr-főkapitányt, hogy értesítse a rendőri állományt: a Nemzeti Közlekedési Hatóság átirata a rendőrségre kötelező rendelkezést nem tartalmaz, és a modepadutókkal kapcsolatban kizárólag a jogszabályok rendelkezéseire legyenek tekintettel.

Kérdezem Bander Ferencet: „Vajon ez befolyásolja-e visszamenőleg a rá kivetett bírságokat vagy sem?” A válasz: „Ezt nem tudja.” (Az is lehet, hogy neki kellene azok megsemmisítésért eljárást kezdeményeznie.) Január 26-án a Fővárosi Bíróság tárgyalta az Aixam Mega Hungary Kft. kártérítési perét, amelyet a Nemzeti Közlekedési Hatóság (NHM) ellen indított. Bander első fokon vesztett. Nem a közlekedési hatóságot kellett volna perelnie, hanem a rendőrséget – legalábbis én és mások ezt hámoztuk ki a bírósági indokolásból. Ugyanis azzal, hogy az NHK kiadott egy körlevelet, még nem gyakorolt közhatalmat. Bár mint tudjuk, ennek alapján bírságolnak a rendőrök, akik a közhatalmat gyakorolják. A tárgyalásra eljöttek Bander hívei, szintén mopedautósok. Volt közöttük olyan szegedi férfi, akinek a bíróság semmisítette meg a rendőrség által kirótt büntetését. Hiába hordja magával a bírósági végzést, a rendőrök ismételten megbüntetik.

Érdekes országban élünk.

Ferenczy Ágnes

Hozzászólások lezárva.