Hírlevél – 2006. március

A Hírlevél 2006. év márciusi számának tartalmából:

  – Rövid hírek  
  – Dödögés az 1 %-ért  
  – A gyermekszegénység
ellen – Biztos kezdet
 
  – Az ÉTA Hódmezővásárhelyen  
  – Ami nem pártpolitikai téma  
  – Sír az ember lelke – csobánkai
anzix
 
  – A fák ünnepe  
  – "Igazgyöngy"
játszóház
 
  – A Kézenfogva hosszú
távra tervez
 
  – Aktív műhely  
  – (Bio)ételed az életed  
  – Európa, az mi is!  
  – Néhány szempont az oktatási
törvény módosításához – A halmozottan sérültek fejlesztő iskolájáról
 
  – Civilek, szakemberek
a foglalkoztatásról
 
  – Megalakult a Fogyatékosok
Pártja
 
  – Nyaralás Garán  
  – Mit várnak a fogyatékos emberek a pártoktól?  
     
     
  Rövid hírek  
     
 

Közgyűlés
Az ÉTA Országos Szövetsége május 29-én, közgyűlést tart. Ez egyúttal a
szövetségi tagság jogviszony megújítására is alkalmat ad, mert nem a taglétszám,
hanem a közös munka minősége a fontos. A közös munkából körülbelül másfél-két
éve nagyon sok tagunk nem veszi ki a részét, “passzív rezisztenciába”
vonult. Ennek egyik okát valószínűleg a pénztelenség adja, sok szervezetnek
még úti költségre sem futja. Miközben bővül az ÉTA tagsága: három új szervezet
kérte felvételét 2005-ben, addig két szervezetünk tönkre ment. Ez a 2004-2005-ös
évben hektikusan, megkésve érkező pályázati támogatások miatt következett
be. (Ti. ha valakinek köztartozása van, az nem indulhat a programokra
kiírt pályázatokon.)


Gyorsinfo
Április 1-jétől az ÉTA beindítja gyors információs szolgálatát az ÉTA
internetes honlapján. A gyorsinfóban a pályázatokról, a fogyatékos emberekkel
kapcsolatos törvényekről, törvénymódosításokról és az ÉTA tagszervezeteivel
kapcsolatos hírekről olvashatnak: www.eta-szov.hu


Bajor tanulmányút
Az ÉTA néhány tagjának intézményvezetője március végén bajorországi tanulmányútra
megy. A Regens-Wagner Alapítvánnyal évek óta fennálló, stratégiai együttműködés
keretén belül, a szociális szféra “jó gyakorlatainak” tanulmányozása és
adaptálása a cél. Ezeket a jó gyakorlatokat a magyar szociális szférában
is alkalmazni kellene. Az ottani jó példák átvétele az élet különböző
területein nem okozhatna gondot, hisz’ valamennyien az Európai Unió tagjai
vagyunk. Az ott bevált munkajogi, családjogi, gyámügyi, pénzügyi stb.
törvények az évek során kiállták a gyakorlat próbáját is. Ezt figyelembe
véve az ÉTA “kulcsra kész” javaslatot fog letenni az új országgyűlés asztalára,
kérve, hogy ezeket Magyarország is vezesse be. A 2006. február 13-án elfogadott
lobbi tevékenységről szóló törvény talán megkönnyíti az ÉTA ezzel kapcsolatos
munkáját, ti. ebben meghatározták annak a tevékenységnek a szabályait,
amely a közhatalmi döntések tartalmának befolyásolására irányul.


Kitüntetés
A Magyar Köztársaság elnöke március 15-e alkalmából, dr. Könczei György
egyetemi tanárnak a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetést
adományozta.


Kiállítás és vásár
Az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet, és az ICSSZEM Gyermek és Ifjúságvédelmi
főosztálya közösen tavaszi kiállítást és vásárt szervez április 11-13-ig.
“Ne csak mondd, tedd is!” címmel. A rendezvény szervezője a Gyermek és
ifjúságvédelmi főosztály munkatársa Papp Ágnes. A kiállítás és
vásár helyszíne az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet, 1528 Budapest,
XII. Szanatórium utca 19. Mindenkit szeretettel várnak!


Variációk foglalkoztatásra
A Motiváció Alapítvány az Európai Szociális Alap és a kormány közös
támogatásával megvalósuló Equal program Variációk foglalkoztatási rehabilitációra
c. projektjén sikeresen pályázott. A programban a budapesti, a közép-magyarországi
régióban élő, 35 pályakezdő, illetve már munkában álló ember gondjain
akarnak segíteni. A program célja lehetőséget adni képzettség és munkatapasztalat
megszerzésére a fogyatékossággal élő vagy megváltozott munkaképességű,
munkaviszonyt még sosem létesített fiatal felnőtteknek, és jelenleg célszervezeteknél
foglalkoztatott, fogyatékossággal élő vagy megváltozott munkaképességű
embereknek.
Érdeklődni Dávid Istvánnál lehet, telefon: (06 1) 317 4417; e-mail: info@motivacio.hu.
(Forrás: weborvos.hu)


Képzés civil szervezeteknek
A Civil Humánerőforrás-fejlesztő Központ – Az Egyesület a Társadalmi Tőke
Fejlődéséért közhasznú szervezet Czike Klára vezetésével májusi
kezdéssel kétéves képzést
indít civil szervezetek vezetőinek. A képzés
havi egy alkalommal, péntek és szombaton lesz Budapesten, összesen 480
órában.
A képzés célja, hogy gyakorlatorientált, naprakész ismereteket nyújtson,
amelyek segítik a civil szervezeti vezetők mindennapi munkáját. A programot
két csoporttal indítják, így a jelentkezéseket haladó és kezdő
szinten is várják. A haladó csoportba jelentkezők felvételi beszélgetésen
vesznek részt. A csoportokban 15-15 fő dolgozik majd közösen két
éven át. A tudás koncentrált átadásán túl a civil szervezetek közötti
együttműködés, hálózatépítés is jelentős lesz az együtt töltött
két évs alatt, ezt a csapatépítés is segíti. A képzéseket az adott terület
neves szakemberei végzik.
További információ: Czike Klára, t.: (06 30) 475 8567. E-mail:czike@yahoo.com.


Az ápolási díj átalakítása
0. ütem: 2005. szeptember 1-jétől a fokozott ápolást igénylő fogyatékos
személyeknél az ápolási díj a nyugdíjminimum 130 százalékára emelkedett.

1. ütem: 2006. január 1-jétől, akik már tíz éve igénybe vették
az ápolási díjat, és saját jogú nyugdíjra jogosultak, a nyugdíj mellett
is megkaphatják az ápolási díjat.
2. ütem: 2006. szeptember 1-jétől a fokozott ápolást végző személyek
ápolási díja a nyugdíjminimum 150 százalékára emelkedik.
3. ütem: 2007. szeptember 1-jétől a fokozott ápolást végzők díja
a nyugdíjminimum 160 százaléka lesz.
4. ütem: 2008-tól azoknak, akik húsz évnél többet töltöttek ápolással,
díjuk a nyugdíjminimum 30 százalékával nő.


Kórházi modellkísérlet
Két kórházban lesz modellkísérlet. Itt alakítják ki azokat a tárgyi és
személyi feltételeket, amelyekkel megteremtik, hogy a szokásos egészségügyi
szolgáltatások mellett alkalmasak lesznek a súlyos, halmozottan fogyatékos
és az autista személyek speciális igényeinek kielégítésére, valamint (ha
szükséges) a speciális kommunikációra. E kísérlet elindítására 100 millió
forintot ad a kormány.


Hallásgondozás
Új hallásgondozó szalon nyílt Budapesten, a Dr. Török Béla Óvoda, Általános
Iskola és Speciális Szakiskolában. Az iskolán belül működő módszertani
intézmény lehetővé teszi, hogy területi illetékességgel ellássa a máshol
tanuló gyermekek hallás- és beszédfejlesztését is. Kaposváron is megnyílt
egy hallásgondozó szalon. Mindkét szalon tulajdonosa az országos hálózatot
működtető Viton/Amplifon Kft. A betegfogadás előzetes bejelentkezés alapján
történik. A szalon szolgáltatásai díjmentesek.


Tudni érdemes
Egy kormányrendelet értelmében (194/2000.) a muzeális intézményeket díjtalanul
látogathatják bármelyik napon a kiskorúak, akik még nem járnak általános
iskolába; a mozgássérültek és más fogyatékosok, valamint kísérőik (jogosultként
legfeljebb egy fő); a pedagógus munkakörben foglalkoztatottak, és akik
ebből a munkakörből mentek nyugdíjba.

 
     
   
 
 
     
  Dödögés az 1%-ért  
     
 

Nálunk a családban dödögésnek hívták azt a hiábavaló ellenvetést,
amikor a gyerek -tiltakozását valamilyen szülői parancs ellen – úgy fogalmazta
meg, hogy (ha akarták) a szülők is hallják. Ilyenkor mondta azt apám ellentmondást
nem tűrő hangon: “Ne dödögj!”

Hát most én dödögök: miért kell február 20-ig bejelenteni
a munkáltatónak, hogy melyik civil szervezetnek vagy egyháznak akarok
1-1 százalékot adni?
Nagydobra nem verték az intézkedést, pedig már 2005 májusában módosították
az erről szóló törvényt. Reprezentatívnak nem mondható kérdezősködésemre
a civil szervezetek vezetői szinte egy emberként mondták: nem tudtak róla.
Kár, mert sokan csak márciusban, áprilisban tervezték feladni hirdetésüket,
indítani kampányukat a televíziókban. Azelőtt február közepéig az egyéni
vállalkozókat kellett megcélozni, hiszen az ő adóbevallásuk esik erre
az időre. Az alkalmazottak, a bérből, fizetésből élők május 20-ig kötelesek
adót bevallani.

Hogy mire való ez a nagy sietség? Fogalmam sincs. Csak
arra tudok gondolni: így kevesebb pénzt kell visszaadnia az államnak.
Ilyen szűkös időben minden forint számít, főleg akkor, ha minden adóforintból
kettő lesz. Azaz: amennyi 1 százalékot adunk a civil szervezeteknek, ugyanannyi
pénzt tesz hozzá a kormány. Ez képezi az NCA pályázati alapját, amelyből
a civilek programjait, működését lehet finanszírozni. 2004-ben majdnem
11,6 milliárd forintot kóstált az 1%. És ez sok pénz, nagyon sok pénz.

“Ki van ez találva – mondta sokat megélt ismerősöm – kár
ugrálni, úgysem érsz el semmit.” Megvontam a vállam. Nem mintha örülnék,
hogy falra hányt borsó a munkám, de legalább én (is) szóltam. És persze
reménykedem: a bérszámfejtéseken is (érző) emberek dolgoznak, akik néha
elfordítják tekintetüket a naptárról…

– ferenczy –

 
     
   
 
 
     
  A gyermekszegénység
ellen – Biztos kezdet
 
     
 

Ferge Zsuzsa akadémikust ősszel bízta meg Gyurcsány
Ferenc, hogy dolgozza ki a hazai szegénység elleni programot. Ez a Szegénységben
élők első konferenciáján történt, amelyet 17 civil szervezet rendezett.
A civilek 2004 áprilisában létrehozták a Magyar Szegénységellenes Hálózatot
a Szociális Szakmai Szövetség kezdeményezésére.

A szegénység nem csak hazai jelenség, Európában is létezik,
van is nemzetközi szervezetük: Európai Szegényellenes Hálózat (EAPN),
amelynek már a mienk is tagja. A gyermekszegénység elleni (még nem végleges,
további finomítást és továbbgondolást kívánó) programról Ferge Zsuzsa
népes hallgatóság előtt számolt be a Pest megyei közgyűlés dísztermében.

Nem volt szívderítő, amit hallottunk, és sok esetben tévhiteket
megdöntő is volt. Eddig a szegénység és a mélyszegénység kapcsán többnyire
csak a romákról, a roma gyerekekről volt szó, holott ott vannak a magyar
szegény családok, és ott vannak a fogyatékos gyereket nevelő családok
is. A mélyszegénységben élők fele, a szegénységben élők egy negyede roma.

Az hogy kevés gyerek születik, azt már mindenki tudja,
bár átfogó program nem született a születési kedv ösztönzésére. E kevés
gyerekből is korosztályonként 20 százalék elvész a munkaerőpiac számára,
pedig ha mindenkinek lenne munkája, akkor egy minimális egyensúly meg
lenne. Az is tudja mindenki, hogy egy családban minél több a gyerek, annál
nehezebben, szegényebben élnek, a fogyatékos gyermek pedig külön terhet
jelent. Ezért a programban külön is szerepel a célkitűzések között: “A
fogyatékkal élő gyerekek és családjuk helyzetének javítása, szükségleteik
érzékenyebb figyelembevétele, jobb kielégítése.”

A szegénység elleni harc rövid távú, hároméves célja csak
a tűzoltás, a mélyszegénység enyhítése. Hosszú távú célja 25 évre szól
és generációként negyedével csökkentené a gyermekszegénységet, valamint
felszámolná a kirekesztés és a szegénységet újratermelő intézményeket.
(“Egyetemre könnyebb bejutni, mint egy jó általános iskolába vagy óvodába”
– mondta Ferge Zsuzsa.) A program első változata elolvasható a neten:
www.3sz.hu. Készítői várják az észrevételeket,
javaslatokat, hiszen a program még nem kész, de a közös gondolkodásra
szükség van, ezért is tették fel a Szociális Szakmai Szövetség honlapjára.

A gyerekszegénység elleni küzdelemhez tartozik az Ifjúsági,
Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium Biztos kezdet
(BK) elnevezésű programja, amihez Göncz Kinga miniszter nagy reményeket
fűz. A programot Angliából importáltuk (Sure Start). Ott négymillió gyerek
szegénységének és társadalmi kirekesztettségének felszámolásáért indult
évekkel ezelőtt, lépcsőzetesen vezették be, és már a hatodik lépcsőnél
tartanak. Ott bevált. Két iránya van a programnak: 1. a gyerekek érzelmi
és szociális fejődésének elősegítése, egészségének védelme, képességeinek
és készségeinek fejlesztése; 2. a családnak, mint elsődleges közösségnek
a támogatása. Azaz a gyermek születésének pillanatától támogatják a családot
a szakemberek és az intézmények.

Aprópénzre váltani ezt a két célkitűzést úgy lehet, hogy
a szolgáltatások személyre szabottak, és nem “fönt” döntik el, hogy az
adott településen mire van szüksége a családoknak. Amellett nagyban számít
a civil önkéntesekre, akik tevékenyen részt vesznek és alakítják a programot,
tehát a partnerséget és a helyi erőforrások mozgósítását is számításba
veszi. Hogy ez nálunk mennyire válik be, azt nem tudom, hiszen a civilek
mozgalma negyvenéves kényszerszünet után még csak 15 éves múltra tekinthet
vissza, amellett egyre több feladatot rak az állam a civilek vállára,
miközben ezekhez nem, vagy csak részben biztosít pénzt. Csak egy példa
a programból: nem biztos, hogy egész nap főállású óvónő kell az óvodába,
napközibe, hanem például egy önkéntes vagy részállású bemegy, és ő vigyáz,
játszik néhány órában a gyerekekre. Ez főleg a kistelepüléseken fontos,
mert óvodának mindenütt lennie kellene. (Ezt mi, örök okvetetlenkedő újságírók,
azonnal megvétóztuk, hivatkozva a fennálló jogszabályokra. Göncz Kinga
véleménye szerint: lehet, hogy ezeken a szigorú előírásokon is változtatni
kell, és nem kell mindent szabályozni a “bemenet” oldalon.)

A programnak már voltak itthon modellkísérletei: Budapesten
a Józsefvárosban; Ózdon, Csurgón, Vásárosnaményben és hat társult településen;
Őrtiloson; 2005-ben Katymáron és Győrben is belevágtak. Ha ezt tekintjük
az első szakasznak, akkor 400 család 700 hat éven aluli gyermeke kapott
személyre szabott támogatást. A jó tapasztalatok birtokában döntöttek
úgy, hogy érdemes országosan bevezetni. Idén szakértői műhely alakult
a programhoz kapcsolódó szakemberek bevonásával, és megkezdődött az országos
bevezetés előkészítése. A cél (ha jól fordítom le) olyan gondozási, nevelési,
életvezetési tanácsokat adni hátrányból induló szülőknek, hogy gyerekeik
iskolakezdésre már ledolgozzák ezeket a hátrányokat. A program leszakadó
településeken és városrészeken indítható, s az általa nyújtott szolgáltatásokat
a 0-6 éves korú gyermek és családja veheti igénybe. A Lévai Katalin
minisztersége alatt felállított Esélyek Házai vállalták, hogy terjesztik
a programot, amelyhez bejelentkezéssel lehet csatlakozni. Márciusban a
régiókban ismertetik a Biztos kezdet programot.

A BK által nyújtott szolgáltatások: 1. Biztos Kezdet
Klub, ahol segítenek megismerni a gyermek képességeit, fejlődését játékkal
segítik; 2. a családok és a szülők támogatása; 3. az egészségkultúra terjesztése;
4. a speciális nevelést igénylő gyermekek és családjuk támogatása, beleértve
a szakosított ellátáshoz való hozzáférést is.

A konferenciához kapcsolódó sajtótájékoztatón Ferge Zsuzsa
is részt vett, és egyáltalán nem osztotta a miniszter asszony véleményét,
aki szerint a Biztos kezdethez nem kell sok pénz. “Kell – mondta lakonikusan
– sok pénz kell, és sok szakember kell.” Szó került még a családtámogatási
rendszerről is, és Ferge Zsusza mondott egy meglepőt. Eddig mindig ostorozta,
ha az un. középosztálybeliek és a gazdagok is részesültek a családtámogatási
rendszer által nyújtott juttatásból. Most ezt mondta: a “rászorultsági
elv” alapján működő támogatási rendszer garantáltan konzerválja a szegénységet.

F. Á.

 
     
 
Részlet a gyermekszegénység elleni programból

(8) A gyermekszegénység csökkentése akkor sikerülhet, ha minden helyi
közösség felismeri ennek életbevágó fontosságát, ha a nemzeti program
széles keretein belül kijelöli a maga feladatait, kidolgozza a helyi
prioritásokat, átláthatóvá, közös üggyé teszi e célok megvalósítását.
Az államilag biztosított jogok és források hatékony felhasználásának
legfontosabb terepei a helyi közösségek. A civil szerveződéseknek,
ideértve az egyházakat is, ezen a szinten kiemelt jelentőségük van.

(9) A települési lejtő Magyarországon egyre meredekebb. A gyermekek
szempontjából különösen hátrányt jelent, ha lemaradó, vagy rossz helyzetű
régióban, kistérségben, településen, településrészen élnek. A rossz
infrastruktúra, hiányos ellátottság, a munkahiány és a közlekedési
hátrányok az aprófalvakban koncentrálódnak. (1000 fölött van az 500
lakosúnál kisebb települések száma.) Kistelepüléseken, valamint hátrányos
helyzetű kistérségekben a lakosság mintegy 20 százaléka él. A gyerekek
szempontjából különösen kedvezőtlen a nevelési és oktatási intézmények
hiánya, nehéz elérhetősége vagy rossz színvonala, továbbá szétaprózott,
nem megfelelő minőségű, kapacitáshiányos gyermekjóléti és szociális
szolgáltatások. A gyermekszegénység elleni program forrásigénye jelentős.
Minthogy e források csak fokozatosan fognak rendelkezésre állni, az
egész programon végigvonuló cselekvési prioritást jelöl ki a települési
lejtő. Amikor csak lehetséges, a javaslatunk az, hogy az egyes programokat,
intézkedéseket a legrosszabb helyzetű településeken és kistérségekben
kell bevezetni.
(29) Magyarországon európai összehasonlításban is alacsony a foglalkoztatás
szintje, s ennek elsődleges oka a magas inaktivitás. (A 15-64 éves
népesség foglalkoztatási aránya 2004-ben az EU-25-ben 63 százalék
volt, Magyarországon 57 százalék.) A munka világából elsősorban az
alacsony iskolai végzettségűek, a romák, a rossz helyen élők, és a
megváltozott munkaképességű (fogyatékos, pszichiátriai beteg stb.)
emberek rekesztődnek ki. Az alacsony foglalkoztatottság erős területi
koncentrációban jelenik meg.
(47) Kiemelt feladat a korai képesség-felismeréshez és képességfejlesztéshez
való hozzáférési esélyek javítása a szegénységben élő, a roma, a fogyatékos
kisgyermekek esetében. Az ilyen jellegű bölcsődei, óvodai kezdeményezéseket
erősíteni kell.
… A korai segítés egyik eleme a fogyatékossággal élő gyermekek szüleinek
hatékonyabb tájékoztatása, a korai fejlesztéshez való jobb hozzáférésük
biztosítása, az önkormányzatok ilyen irányú kötelezettségeinek érvényre
juttatása.
(Gyermekszegénység Elleni Nemzeti Program, MTA Programiroda 2006.
február 17. előzetes változat, elolvasható: www.3sz.hu)
.
 
     
   
 
 
     
  Az ÉTA Hódmezővásárhelyen  
     
 

Sándor János erdélyi fafaragó művésznek kiállítása
nyílik Hódmezővásárhelyen március 15-én a Fekete Sas Szállóban.

A kiállítást a város polgármestere, a térség országgyűlési
képviselője, dr. Lázár János nyitja meg 16 óra 30 perckor. A kiállítás
a város március 15-i, egész napos ünnepségsorozatának része. A kiállítás
védnöke az ÉTA Országos Szövetsége.

A fafaragó művész kapcsolata a szövetséggel nem új keletű.
Alkotásainak értékesítéséből támogatja az ÉTA-t, valamint segít kiépíteni
a kapcsolatot az erdélyi, fogyatékosokkal foglalkozó civil szervezetekkel.
Ő hívta fel az ÉTA figyelmét a Marosvásárhelyen lévő bentlakásos intézményre,
ahol felnőtt, értelmi fogyatékos emberek élnek. Az ÉTA felvette velük
a kapcsolatot.

A Székelyszentistvánban (Románia) lakó fafaragó művész
készíti azokat a címereket, amelyeket az ÉTA azoknak az önkormányzatoknak
adományoz, amelyek különösen sokat tettek a fogyatékos emberek életminőségének
javításáért. Ebben az évben Hódmezővásárhely önkormányzata és polgármestere
a kitüntetett. A kitüntetés átadása valószínűleg március 22. Ezen a napon
nyílik meg a polgármesteri hivatalban az a vándorkiállítás, amely az ÉTA
tagszervezeteinél dolgozók munkáiból nyílik, és amelynek célja: megmutatni,
mire képesek a fogyatékos emberek, ha van munkájuk és nyugodt, alkotó
légkörben tudnak dolgozni. A Hódmezővásárhelyen működő, az önkormányzat
által fenntartott nappali foglalkoztatóban készült munkák is bemutatásra
kerülnek. Ezt a kiállítást is dr. Lázár János nyitja meg.

Az ÉTA a továbbiakban szeretne szorosabban együttműködni
az önkormányzatokkal. Ennek egyik lépéseként a vándorkiállítás további
helyszínein bemutatja az önkormányzati foglalkoztatókban tevékenykedők
munkáit is.

 
     
   
 
 
     
  Ami nem pártpolitikai téma  
     
 

Fogyatékos Emberek Szövetségének Tanácsa az év elején
párbeszédre hívta meg a négy parlamenti párt képviselőit.

Elsőként az SZDSZ válaszolt a meghívásra. Kuncze Gábor
pártelnök és dr. Béki Gabriella, az országgyűlés jegyzője ismertette
a párt fogyatékosokkal kapcsolatos elképzeléseit. A párt programjában
külön fejezetként is szerepelnek a fogyatékos emberek.

A második párbeszédre március 13-án illetve 14-én került
sor. A fogyatékos szervezetek tagjaival 13-án Orbán Viktor ismertette
pártja, a FIDESZ elképzeléseit. “A fogyatékos emberek élete nem pártpolitikai
téma, hanem az egész társadalom ügye” – mondta bevezetőjében, aki a továbbiakban
a FIDESZ szakértőit kérdezte arról, hogy ők min változtatnának. Soltész
Miklós
(parlamenti képviselő), Szekeres Pál (paralimpikon,
volt államtitkár) válaszolt a pártelnök kérdéseire. Hegedüs Lajos,
a FESZT elnöke szerint “valamennyi magyar politikai erőnek, pártnak tartozása
van a fogyatékos emberekkel szemben”. A FIDESZ a legsürgetőbb, megváltoztatandó
dolgokat hat pontban foglalta össze, amelyek természetesen pénzbe kerülnek:
a lakások akadálymentesítésének támogatását 500 ezer forintra emelnék;
a gépjárműszerzési támogatást emelnék; az ápolási díj legyen munkadíj
a legsúlyosabbaknál; az önkormányzatoknak akadálymentesítésre 4 milliárdot
adnának; a vak és siket fiataloknak különböző informatikai eszközöket
tébétámogatással, illetve internetet ingyen kapnának a siketek; 6. a méltányossági
gyest kiterjesztenék, a fogyatékossági támogatást emelnék.

“Önbecsülésünknek is tartozunk annyival, hogy olyan országot
építsünk, ahol a fogyatékos emberek teljes értékű életet élhetnek – összegezte
a párt célkitűzését Orbán Viktor – mert a fogyatékos emberek sokat adhatnak
a többségnek lelkiekben és értékteremetésben.”

A FIDESZ a Tolna megyei 5. számú választókerületben Hirt
Ferenc vállalkozót indítja. Ha bejut a parlamentbe, akkor ő lesz az első
kerekes székes képviselő.

(A március 14-i tanácskozásra, amin a FIDESZ szakmapolitikusai
vettek részt, lapzártánk után került sor. Március 16-án az MDF találkozik
a FESZT-tel. Hogy mit kívánnak a fogyatékos emberek azt a "Mit
várnak a fogyatékos emberek a pártoktól
" című cikkben olvashatják
el.)

 
     
   
 
 
     
  Sír az ember lelke – csobánkai
anzix
 
     
 

Aki Pomáz vagy Dobogókő felől megy be Csobánkára, annak mindenképpen
feltűnik egy szép, ám elhanyagolt kétemeletes épület a fő út jobb oldalán.
Látszik, hogy nincs igazi gazdája, és már meglátogatták a MÉH-telepek
törzseladói, akik vitték, ami mozdítható. Radiátort, csaptelepet, parkettát
– mindent, amit pénzre lehet váltani.

Hajdan, a szocializmus idején, ez a ház fénykorában körülbelül 170 értelmi
fogyatékos gyerek bentlakásos otthona volt. Tulajdonosa, pontosabban a
második tulajdonosa, a Pest Megyei Tanács volt. (Az elsőről majd később
több szó esik.) Csobánka népe megszokta és megszerette az értelmi fogyatékosokat.
A lakók kijártak a faluba, ahol sok ismerőssel találkoztak, hiszen 35
falubeli dolgozott az intézményben. Mindez megszűnt ’92-ben. Másfél év
alatt szétszórták a gyerekeket. A privatizátor – az állam vagy a kormány,
kinek hogy tetszik -, a visszaadásért cserében azt ígérte: 500 millió
forintot ad egy új intézet fölépítésére.

Már meg sem ütközöm azon, hogy az ígéretből sosem lett pénz és új intézet.
Tudtam, hogy ez következik Török István elbeszélésben. Ő Csobánka
polgármestere, de már régi motoros az államigazgatásban (ha szabad így
fogalmaznom). Második ciklusát tölti a polgármesteri székben, előtte alpolgármester
volt, azt megelőzően képviselő. A gyermekkorát is Csobánkán töltötte.
Az intézethez tartozó 3,5 hektáros, különleges növényeknek is élőhelyet
adó őspark minden zegét-zugát jól ismeri. Édesanyja az intézetben dolgozott,
iskola után sokszor jött ide.

“Sír a lelke mindenkinek, látva a pusztulást. Mi átvennénk, de nem adják”
– kesereg a polgármester. És akik nem adják: a Szociális Missziótársulat,
amelynek jelenleg 29 nővér a tagja. A II. világháború előtt a társulaté
volt az épület a hozzá tartozó parkkal, hadiárváknak adtak benne otthont.

A főépülettel szemben, a túloldalon volt az iskolájuk, fél hektár földdel
együtt. Ezt is visszakapták, mint ahogy azt az öt hektárt is, ami Pomáz
felé, a patakon túl terül el. Török István értesülése szerint a volt iskolaépületet
a Kelet-európai Cserkészszövetség bérli. A nővérek terveiről honlapjukon
ez olvasható: “Csobánkán Európai Cserkész-park létrehozásában kíván
a társulat partnere lenni a cserkészeknek, a főépületben idősek otthonának
létrehozását tervezik.

Az önkormányzat többször írt levelet a nővéreknek, hogy tartsák rendben
a rájuk bízott értéket. Talán már az is eredmény, hogy évente kétszer
lekaszáltatják a füvet. Megkeresték az illetékes püspököt is, mindhiába.
(Más forrásból tudom: ha nem maga a Magyar Római Katolikus Egyház, hanem
mondjuk egy szerzetes rend kapja vissza a valaha elkobzott tulajdonát,
hogy azzal a rend mit tesz, abba nem szólhat bele az egyház.)

A missziós nővérek először arra hivatkoztak, hogy még nem teljesen üresek
az épületek, ezért nem tudnak semmibe belevágni. Igaz, a kétemeletes főépület
mellett álló kisebb házban, ahol az intézet étterme, konyhája volt, szolgálati
lakások is voltak, lakókkal együtt. A visszaadás után tíz évvel, a Pest
Megyei Önkormányzat “kivásárolta” a lakókat. Azóta ez is üresen, kifosztottan
áll. A dolog folyamatban van?

Felhívom telefonon a missziótársaság általános főnöknőjét Simon Anna
Gabriellát
. Vele már beszéltem egyszer telefonon. Padisák Mihállyal
(mindenki Miska bácsijával) készítettem riportot Csobánka szépségeiről,
különleges mikroklímájáról, hegymászó faláról. Erről az épületről is beszéltünk.
A “gyüttment”, azaz Pestről kiköltözött Miska, csobánkai lokálpatrióta
lett az elmúlt évtizedek alatt, szívén viseli a falu sorsát, jövőjét.
“Menj utána, tudd meg, miért került ebek harmincadjára” – biztatott, és
megkaptam tőle a főnővér telefonszámát. Ez a beszélgetés legalább két-két
és fél éve történt. Akkor türelmet kért tőlem Simon Anna Gabriella, és
azzal búcsúztunk, hogy jelentkezik, ha történik valami. Nem jelentkezett,
én pedig elfelejtkeztem az egészről. De három hónappal ezelőtt megint
arra jártam, és szomorúan láttam a pusztulás újabb nyomait. Akkor gondoltam
arra, hogy most nem hagyom magam lerázni, valamit csak megtudok.

Hát, alig valamit tudtam meg: Simon Anna Gabriella ugyanazt kérte, mint
legelőször: türelmet, mert “folyamatban van a dolog”. Mikor azt kérdeztem:
miért kérték vissza, ha nem tudnak vele mit kezdeni, azt válaszolta: ők
szerették volna a funkciójával együtt megkapni az intézetet, de erre nem
volt mód. Amúgy azért nem csináltak semmit, mert csak használati joguk
volt, a tulajdonjogot csak most kapták meg. Ezen csodálkozom, rákérdezek,
jól értettem-e, megerősíti, hogy igen, csak most. Mondom: nagyon lerobbant
az épület, már a parkettát is ellopták. Mulatságos a felháborodása: Hogy
mertem bemenni egy magántulajdonú épületbe? Amikor arra emlékeztetem,
hogy ezt inkább a tolvajoknak kellene mondania és nem nekem, azt mondja:
adja az építkezés műszaki vezetőjét, aki többet tud a tervekről.

A műszaki vezető megmondta a nevét, de nem értettem tisztán a telefonban,
amúgy meg nincs jelentősége, hiszen semmit nem mondott. Amikor meghallotta,
hogy újságíró vagyok, és miről akarok írni, közölte: nincs semmi mondanivalója.
Vettem egy mély lélegzetet, és megpróbáltam megmagyarázni, miért szeretnék
erről írni. Nem érdekelte: mondatom második vagy harmadik szavánál letette
a kagylót.

*

Soha nem értettem: miért kell abban az újságíróban ellenséget látni,
akit nem is ismernek? Mert ha már egyszer átvágtam volna őket, akkor megértem,
hogy ódzkodnak. (Azt sem tudtam elmondani a műszaki vezetőnek, hogy mindenkinek
elküldöm a róla szóló írást a megjelenés előtt. Abban azt húz ki vagy
ír be magáról, amit akar. Ha nem értek vele egyet, akkor visszahívom,
megbeszéljük, ha új információt kapok, annak utánanézek.) Amikor Simon
nővér évekkel ezelőtt “türelmet kért”, és azt: ne írjak a csobánkai házról,
betartottam a szavam. Most senki nem kért tőlem semmit, tehát leírom:
szégyen, ami ezzel az épülettel történt, és nem öregbíti a Szociális Missziótársulat
hírnevét sem. Talán nem kellene megvárnia társulatnak, míg az önkormányzat
– élve törvény adta jogával -elrendeli a kényszer helyreállítást.

Ferenczy Ágnes

 
 

 

 
 
Farkas Edit és Prohászka Ottokár által
1908-ban a jótékonyság gyakorlására és a katolikus művelődés terjesztésére
alapított egyesület. A “missziósnővérek” fogadalmat tesznek, a külső
tagok világiak. A Szociális Missziótársulat népgondozó, fogház- és
kórházmissziós, ifjúsági, felvilágosító és más irányban igyekszik
célját elérni. Lapja a Keresztény Nő. 11 házban kb. 150 belső tag
munkálkodik; a kültagok száma 12 000-en felül van.
(Új Idők Lexikona, 23-24. kötet, 5697. oldal; Singer és Wolfner
Irodalmi Intézet Rt. 1942. A társulat honlapjának tetején valószínűleg
elírás a Szociális Misszióstársulat, mert az alatta lévő szövegben
már nincs s betű a misszió szó végén. A róluk szóló újságcikkek is
Missziótársulat néven írnak róluk.)
 
 

 

 
   
 
 
     

Hozzászólások lezárva.