Hírlevél – 2017. szeptember


A Hírlevél 2017. szeptemberi számának tartalmából:


Elnökségi ülés új felállásban
Konferencia a civilekért – Húszéves a szövetség
A cél: újra energiát nyerni
Igazi szívből jövő önkéntes munka
Bejegyzések a zöld könyvből
Jó napot nyár, jó napot Balaton!
Búcsú a közvetítőtől, Dévény Annától
Jószolgálat-díj a Fogd a Kezem Alapítványnak
Nyitott kapu két napig Szajkon
Jó, hogy ilyen az ÉTA
Piacok napja harmadszor
Rehab critical mass Böjte Csabával
Királyok és királylányok Győrzámolyon
25 éves a Lámpás ’92
Jogunk van megélni a párkapcsolat örömét
Az MSMME XXX. fesztiválja
Így látom…


Elnökségi ülés új felállásban

Elnökségi ülést tartott a szövetség. Kicsit más volt, mint az eddigiek. Emlékeztetőnek idézek előző számunk Lakiteleki szép napok: elnökségi, közgyűlés, padavató c. cikkünkből. A közgyűlés a szövetség leköszönő elnöke, Csizmadia László utódjának Kovács Gábort választotta. „… az elnökség nyolctagúvá bővült, Papp Ágnes ügyvezető elnökként elnökségi tag lett, és az ügyvezető igazgatói státusz megszűnt. Botos Imre elnökségi tag (Együtt értük Alapítvány, Martonvásár) személyében pedig alelnököt választottak a jelenlévők. Erre azért volt szükség, hogy ne történjen fennakadás a szövetség életében, hiszen előfordulhat, hogy az elnök és az ügyvezető elnök is akadályoztatva van, a munkának pedig mennie kell: ilyenkor az alelnök látja el az ő feladataikat. (A módosított alapszabály olvasható lesz a honlapon, ha a bírósági bejegyzés megtörtént.)

Az ülést Papp Ágnes vezette. Bemutatta az ÉTA új szakmai munkatársát, Klein Évát, aki június 1-jétől az ÉTA dolgozója. Az első napirendi pont az ÉTA, még a nyáron kiírt pályázatának megtárgyalása volt. Erről már döntött a szakmai bíráló bizottság, de a végső szó az elnökségé. A tagok megvitatták, hogy mi fér bele a foglalkoztatás fogalmába, milyen szempontokat kell figyelembe venni. Az eszmecsere azzal végződött, hogy a pályázatokkal kapcsolatos kiírásokat átdolgozzák.
A második napirendi pont az elmúlt elnökségi óta eltelt időszak eseményeiről szólt, különös tekintettel az ÉTA nyári programjaira. Ez a feladat Papp Ágnesnek jutott. Négy családi program volt (csoportonként 18 fővel); négy rekreációs program a tagszervezeteknél dolgozó segítőknek; és két közösségi program a diák-önkénteseknek. Mindegyik program jól sikerült, jövőre is lesznek, azzal a különbséggel, hogy a közszolgálatos diákok nem két turnusban, hanem együtt lesznek. Ilyen már volt 2016-ban, és maguk a diákok kérték: „legyen úgy, mint régen volt.”
Gonda Éva (Korinta Alapítvány / Odú) szintén beszámolt a rekreációs héten töltött napjairól. Jó, hogy tudnak egymással beszélgetni, az viszont rossz, hogy sokan nem tudják pontosan, mi várja őket. A küldő szervezetnek föl kellene készíteni őket, hogy bár a pihenésről szól az egy hét, de egyfajta szupervízióként is funkcionálnak a délelőtti kétórás kötött programok. Papp Ágnesnek is volt hasonló tapasztalata: egy családi hét résztvevője másnap hazament, mondván: a gyermeke nem érezte jól magát (nem volt beteg!). Ezzel csak az a baj, hogy elvette más család helyét, és akár ott voltak, akár nem, az ÉTA-nak fizetnie kellett utánuk. Az elnökség tagjai abban maradtak, hogy a következő elnökségi ülésig átgondolják, hogyan lehetne mindkét problémát orvosolni, milyen felvilágosítást kell adni azoknak, akik részt vesznek az ÉTA programjain.
A közösségi programmal kapcsolatban Klein Évának volt észrevétele. Ő, belépéséig az ÉTA-ba, a mezőberényi evangélikus gimnázium koordináló tanára volt. Azt mondta, hogy ebben az évben nehéz volt megszervezni a Balatonra jövő csapatot. Talán mert a szülőknek több a pénzük, és a Balaton helyett Horvátországot vagy más külföldi üdülőhelyet választanak. Ez főleg a pesti gyerekre igaz. Javaslat hangzott el azzal kapcsolatban, hogy ne csak a munkatársaknak, hanem a vezetőknek is legyen rekreációs hét, mert nekik is szükségük van rá. Az elnökség egyetértett ezzel, de hogy ez mikor kezdődik, arról még nem határoztak.
A tagok megbeszélték az október 5-6-7-én, Balatonmáriafürdőn tartandó tagszervezeti találkozót. A Regens Wagner vendégház hatvan embert tud fogadni. Itt mindenki kikapcsolódhat, mert a három nap a barátkozásról és a pihenésről fog szólni. Ez is az ÉTA 20 éves születésnapi ünnepségsorozatának része, csakúgy, mint a születésnapi évet záró hálaadó szentmise december 2-án, este fél nyolckor a budapesti Szent István Bazilikában.

 Pályázó tagszervezet

Jóváhagyott támogatási összegek szakmai programraJóváhagyott támogatási összegek foglalkoztatási programra
1Híd a Jövőbe Alapítvány493 950357 900
2Egy a világunk Alapítvány459 200
3
Civitan Club Budapest-Help Egyesület480 000407 900
4Egyenlő Esélyekért Alapítvány500 000
5Együtt–Értük Alapítvány500 000207 900
6Emberi Hang Alapítvány379 500178 070
7Esőemberekért Egyesület52 500407 800
8Fény Felé Alapítvány500 000457 900
9Fogadj el Alapítvány500 000357 900
10Fogyatékos Gyermekekért Alapítvány320 000
11Gondoskodás Alapítvány500 000317 900
12Gondoskodás Gyermekeinkért Alapítvány460 000
13Jövőt Nekik is Alapítvány385 000457 900
14Katakomba Művészeti Műhely Alapítvány500 000
15Lámpás '92 Alapítvány500 000407 900
16Magyar Down Alapítvány500 000
17Magyar Williams Szindróma Társaság500 000
18Mécses Alapítvány457 900
19Nem Adom Fel Alapítvány357 900
20Odú Fejlesztő Központ / Korinta Alapítvány499 850
21Otthon XVI. Alapítvány500 000357 900
22Ők is a mi gyermekeink Alapítvány390 000
23Összefogás az Egyenlő Esélyekért Nonprofit Közhasznú Kft.457 900
24Patrónus Egyesület497 000280 450
25Pécsi Napközi Otthon Alapítvány350 000436 400
26Regens Wagner Alapítvány400 000353 100
27Rett Szindróma Alapítvány439 000
28Sérültekért Alapítvány497 840339 350
29Strázsa Tanya Szociális Szövetkezet500 000304 400
30Summa Vitae Alapítvány466 500
31Szép Jelen Alapítvány397 950
32Szimbiózis Alapítvány500 000307 900
33Szociális, Gyermekjóléti
és Egészségügyi Szolgálat Fogyatékkal Élők Nappali Intézménye
500 000382 900
34Szülők Fóruma Egyesület450 000
35Tovább Élni Egyesület500 000
36Vass Miklós Egyesület460 000
37Vésztői Sérült Gyermekekért Egyesület497 000404 830
ÖSSZESEN:
15 375 2908 000 000

s– fá –


Konferencia a civilekért – Húszéves a szövetség

Konferenciára gyűltünk össze szeptember 15-én a budapesti Danubius Hotel Arénában. Az ÉTA Országos Szövetség 20. születésnapját ünnepeltük. Ott voltak a régi harcostársak, és ott voltak az újak, akik az évek folyamán csatlakoztak, egyetértve a szövetség által képviselt értékekkel.

Papp Ágnes, az ÉTA ügyvezető elnöke köszöntötte a megjelenteket, majd rendhagyó módon egy másik születésnapos köszöntésével folytatta. Hajdú Lászlónak, a XV. kerület polgármesterének szóltak a köszöntő és köszönő szavak. A köszöntés, a jókívánságok a 70. születésnap alkalmából szóltak, a köszönő szavak a húszéves együttműködésnek. Majd hívta Rubovszky Lászlót, az ÉTA nyugdíjba vonult ügyvezetőjét, aki két történetet elevenített föl a régmúltból. 2000 ádventjén az ÉTA jótékonysági hangversenyt rendezett a Mátyás templomban. A meghívott politikusok közül egyedül ő jött el feleségével együtt, és az első sorban ültek le. Rá egy évre az ÉTA kiállítást szervezett a Képviselőházban tagszervezetei termékeiből. Egy ember vette magának a fáradtságot, hogy megnézve beírja véleményét a vendégkönyvbe: Hajdú László. Mindkét történet jellemző rá, mert ő valóban elkötelezett a sérült emberek ügye mellett. Isten éltesse! – fejezte be Rubovszky László rövid köszöntőjét.

A martonvásári Együtt–Értük Alapítvány diákjainak néptánca akár ráadás is lehetett a köszöntő mellé. Kedves üde színfoltja volt a konferenciának. Ez után már az ünnepi előadások következtek, amelyek sorát Nyitrai Imre, az EMMI szociálpolitikai államtitkár-helyettese nyitotta meg. Az EMMI és Czibere Károly miniszter úr nevében is beszélt (ő a kormányülés miatt nem tudott eljönni). 19 éve van kapcsolata a szövetséggel. ’98-ban ugyanis Harrach Péter miniszter úr kabinetjében dolgozott, személyes és folyamatos volt a kapcsolatuk. A XXI. század szervezetének nevezte az ÉTA Országos Szövetséget: mert ez a szervezet vitte be először kormányzati körökbe a szülőközösség érdekeit; mert kritikusan konstruktív partnerségre törekszik; az innovációhoz való viszonya miatt: elől járt a lakóotthonok szorgalmazásában. Mint mondta: „Az ÉTA konzervatív, folyamatosan megújuló szervezet.”
A múlt után a jelenlegi helyzetről szólva a kormányzati intézkedésekről beszélt Jövőkép –szakmapolitika és civil szektor a fogyatékosságügyben c. előadásában. Nemcsak azokról beszélt, amelyek a fogyatékos embereknek, hanem azokról is, amelyek a civil szervezeteknek is kedvezőek. Például ez utóbbiaknak átlagban öt százalékkal megemelték a finanszírozását. Szólt a nagy intézmények lebontásáról (kiváltás), a minden járásban felálló család- és gyermekvédelmi központokról, amelyeknek professzionális segítséget kell adniuk a rászorulóknak. Ezt először pályázati pénzből finanszírozzák, utána államiból.

Orbán Péter, a Szép Jelen Alapítvány ügyvezetője, hajdan az ÉTA elnökségének is tagja volt. Piramisok helyett hálózatok c. előadása a cím alapján elég messze esik a konferencia címétől: Konferencia a civilekért. De mindjárt az elején meggyőzött arról, hogy ez bizony a civilekről szól, arról, hogy hogyan is kellene közösen művelni az érdekképviseleti munkát: együtt lobbizni, közösen vállalt alapelvek szerint. „Együttgondolkodás és közös cselekvés elindítását kezdeményezem” – mondta, és az ember arra gondolt, milyen szép lenne, ha a piramisok (országos nagy szövetségek) ernyőkként működnének, valós esélyt adva a fogyatékos embereknek.
Kővári Edit, az AOSZ és a FESZT elnöke a felelős érdekvédelemről, az értékekről és a közös együttműködésről szólt nemcsak a két szervezet elnökeként, hanem egy autista fiúgyermek édesanyjaként is. Mint mondta: el kell engedni az egyéni érdekeket, a közösségre, a többség érdekére kell fókuszálni, mások érdekeit képviselni.

Kovács Gábor, az ÉTA elnöke és Papp Ágnes közös előadásukban a szövetség középtávú stratégiai elképzeléseit ismertette. Papp Ágnes elmondta: az elkövetkező öt évben nagy változásokat nem terveznek, hanem a kidolgozott alapszabály, alapelvek alapján halad tovább a szövetség. Kovács Gábor hozzátette: nagy újdonságokat nem tud mondani, nagy elődök vállain állnak. A szakmai programok a szövetség erőssége, és Papp Ágnes már sorolta is a programokat (ezek egy részéről olvashatnak is mostani lapszámunkban). Kovács Gábor a folyamatos kapcsolattartást emelte ki, 52 tagszervezete van szövetségnek: „ez olyan szám, ami lehetővé teszi a személyességet”. (Az előadást azért nem ismertetjük bővebben, mert olvasóink évről évre, negyedévről negyedévre nyomon követhették a szövetség munkáját.)

Az ÉTA, azaz az Értelmi Sérülteket Szolgáló Társadalmi Szervezetek és Alapítványok Országos Szövetsége elmúlt húsz évéről Csizmadia László, az előző, tisztségéről leköszönt elnök beszélt humorral fűszerezve mondandóját. Emlékezett az indulásra, a bejegyzés körüli bírósági huzavonára, az induláskor a KézenFogva Alapítványtól kapott 280 ezer forintra. Emlékezett a pénztelen időkre: arra, mikor a KézenFogva Alapítvány akkori elnöke, Göncz Árpádné adott magánkölcsönt a szövetségnek, hogy a számláit kifizethesse. Volt, hogy Csizmadia László is a zsebébe nyúlt, és volt, amikor a munkatársak másodállást vállaltak, mert fizetésre sem futotta. Arra, hogy a mostani székhelyet Papp Ágnesnek köszönhetjük, aki akkor a FENO vezetője volt (halmozottan fogyatékos gyerekek napközi otthona), és a FENO melletti épületrész üresen állt. A XV. kerületi önkormányzat (polgármester: Hajdú László) hozzájárult az ÉTA beköltözéséhez. A helyreállításához szükséges pénz egy részét az akkor meglévő Westel nevű cégtől kapta az ÉTA. Vezetője Sugár András és vezetőtársai saját éves menedzseri prémiumukról mondtak le. A számítógépeket az OTP adta, a bútorok is cégek adományai. És persze sorjáztak még az emlékek, amikből olyan sok volt, hogy a rendelkezésére álló időkeretet is túllépte Csizmadia László.

Következett dr. Magyar Adél (Korinta Alapítvány) „…kívül az időn… az ÉTA első húsz éve” című előadása. (A címbéli idézettöredék Weöres Sándor: Rongyszőnyeg c. ciklusából való: „Bolond dolog a holnapot várni, / élj kívül az időn, amennyire lehet.”) Adél húsz éve elnökségi tag, neki is van mire emlékeznie. Elöljáróban leszögezte: a szövetség alapértékei ugyanazok, mint húsz évvel ezelőtt voltak, tényleg az időn kívül van – ennek ellenére nagy fejlődési utat járt be.
Precízen dátumozva ismertette velünk azt a fejlődési ívet, amit az ÉTA bejárt. A tények, adatok ellenére mondandója csöppet sem volt száraz, unalmas. Csak azért nem ismertetem részletesen az időutazást, mert ígéretem van arra, hogy a ppt-jén felsorakoztatott évszámokat és a hozzájuk rendelt tényeket megkapja az ÉTA-Hírek, és decemberi számunkban közöljük, csakúgy, mint a szövetségnél 18 éve dolgozó pénzügyi munkatárs, Palatin Éva előadását, aminek címe mindent elmond: Az ÉTA mint támogató és támogatott. Azaz: a szövetség a normatív állami pénzből támogatja tagszervezeteit. Ennek mértéke egyenletesen nőtt a programok sokasodásával és a pénzügyi támogatás emelkedésével. Ehhez persze tudni kell azt is, hogy az ÉTA 2011-ben kapott először normatív állami támogatást. Sajnos, az összes, gonddal elkészített grafikont nem tudjuk majd bemutatni – sok újságoldal kellene hozzá – de az évekre lebontott összegeket, programokat igen. Legalább lesz fogódzójuk az emlékezőknek a szövetség negyvenedik születésnapján.

Az ÉTA és a Regens Wagner Alapítvány kapcsolata 20 év távlatából címmel Vajna-Vormair Katalin, a Regens Wagner Alapítvány intézményének vezetője idézte a szövetség és az alapítvány kapcsolatának kezdetét. Elöljáróban leszögezte: az együttműködés az ÉTA-val sikeres, e kapcsolat nélkül nem tudnának fennmaradni. Működésükhöz nem kapnak pénzt a németországi Regens Wagner Alapítványtól (ők hozták létre a magyarországi alapítványt 2000-ben). Megalapításukkor az ÉTA segítette őket abban, hogy megismerjék a hazai viszonyokat, és beágyazódjanak az itteni szociális életbe. A németországi alapítványnál az ÉTA tagszervezetei közül többen is jártak, maga az ÉTA kétszer is szervezett tanulmányutat a tagszervezeteknek, hogy megismerkedjenek a bajorországi fogyatékos emberek életével, a Regens Wagner által fenntartott intézményekkel, foglalkoztatókkal. Beszélt a magyarországi alapítványnál folyó munkáról, a Balatonmáriafürdőn fenntartott vendégházról, ápoló-gondozó otthonukról és a nappali foglalkoztatóról. (E lap hasábjain többször is felbukkan az alapítvány neve, hiszen vendégházuk ad helyet sok ÉTA programnak: pihenést, kikapcsolódást nyújtva diáknak, szülőnek, segítő szakembernek egyaránt.) Elmondta, hogy az ÉTA közösségi szolgálatosainak látogatása nappali foglalkoztatójukban, a gondozottak otthonában mindkét félnek öröm. A közös programokra hosszú ideig emlékeznek nemcsak a lakók, hanem a közösségi szolgálatosok is.

Az ÉTA szakmai programja 2012 és 2017 között című előadást, melyet Papp Ágnes és Klein Éva, a szövetség munkatársa tartott, csak azért nem ismertetem, mert e lapszámunkban és az eddigiekben is bőségesen olvashatnak néhány fontos programról. Címszavakban a legfontosabbak azok kedvéért, akik most ismerkednek a szövetségnél folyó munkával: Vándorkiállítások a tagszervezeteknél készített piacképes termékekből; érzékenyítő programok; diák-önkéntes közösségi szolgálat hét gimnáziumban, és egy speciális intézményben; nyári programok: rekreációs hét tagszervezeteinknél dolgozó segítőknek; tagszervezeteinkhez tartozó fogyatékos gyermeket nevelő családok egyhetes nyaralása; közösségi szolgálatos diákok egyhetes tábora.

Műsoron kívüli esemény is történt: Orbán Anikó (Együtt–Értük Alapítvány) mondott köszönetet a szövetségnek, hogy húsz éve mindig biztosította a hátországot a kis alapítványoknak, egyesületeknek.
A konferencia zárása Papp Ágnesre hárult, aki tortavágásra, kötetlen beszélgetésre invitálta a résztvevőket. Mielőtt erre sor került volna, búcsúzóul Orbán Péter megénekeltette az egész társaságot. Mert a zene mindenkié és jókedvre derít.
– ferenczy –


A cél: újra energiát nyerni

Talán soha nem volt ilyen színes a paletta, mint idén nyáron: sok helyről jöttek a civil szervezetek rekreálódásra rászolgáló segítői. Négy turnusban pihentek Balatonmáriafürdőn a Regens Wagner Alapítvány vendégházában.

A cél: újra energiát nyerni a pihenéstől, egymástól, a mással való foglalkozástól, egyszerűen megélni a jóllét érzését, ami bizony a szociális területen dolgozók többségének oly ritkán adatik meg. Hogy miért? Talán az odaadás, a teljes lényünkkel való belemerülés miatt, és amiatt, hogy nem engedik meg maguknak, hogy időnként a szelepet kinyissák.

Rekreacio_I

Papp Ágnessel, az ÉTA ügyvezető elnökével megosztva vezettük a csoportokat. Az első két turnust Papp Ágnes koordinálta, a második kettő estében én magam is belekóstolhattam a felnőttekkel való ilyen szintű együttműködésbe. Diákközegből érkezve tanulási folyamat volt nekem is, ám csodálatos érzés volt megélni, hogy a jó közérzet kialakításért én is felelős vagyok…
Megengedni magamnak, hogy egy étkezésnél kiszolgáljanak, délután ledőlni egy órára aludni, kimenni a Balaton partra napozni, úszni egyet hajnalban, sétahajózni és még sorolhatnám azon tevékenységek tárházát, amelyet választani lehetett. Amit viszont nem lehetett: csak a munkáról beszélni, dolgozni! Ez szinte tilos volt a hat nap alatt. Csak így teljesülhetett a vágy, miszerint „nem szeretném tudni, hogy milyen nap van”– ez az egyik segítő vágya volt a rekreációs hét kezdetén. Szerencsére ez többeknek sikerült.
Feszültséget, sokéves fáradtságot oldani nagyon nehéz, viszont nem lehetetlen. A mozgás, a játék, az együtt- és különlét lehetősége segítségünkre volt ebben. Valamint a nevetés képessége.

Klein Éva

A következő szervezetek küldték el munkatársaikat:

Civitan Club Help-Budapest Egyesület; Egyenlő Esélyekért Alapítvány, Csömör; Együtt-Értük Alapítvány, Martonvásár; Fogadj el Alapítvány, Szajk; Fogd a Kezem Alapítvány, Pécs; „Fokról-Fokra” Alapítvány, Esztergom; Gondoskodás Alapítvány, Mezőkövesd; „Jövőt Nekik is!” Alapítvány, Tordas; Korinta Alapítvány, Szeged; Ők is a Mi Gyermekeink Alapítvány, Pécs; Patrónus Egyesület, Nyíregyháza; Sérültekért Alapítvány, Százhalombatta; Szociális, Gyermekjóléti és Egészségügyi Szolgálat, Hatvan.


Igazi szívből jövő önkéntes munka

Öt évvel ezelőtt, 2012-ben indult a szövetség közösségi szolgálata. Négy évvel ezelőtt volt az első tábor Balatonmáriafürdőn. Farkas Ilona szeghalmi pedagógus az alábbiakat írta az ÉTA-Hírlevél 2013. szeptemberi számában.

„Minden úgy kezdődött, hogy megkereste iskolánkat, a szeghalmi Péter András Gimnáziumot és Szigeti Endre Szakközépiskolát az ÉTA Országos Szövetség azzal a programmal, hogy próbáljunk együtt önkéntes, illetve közösségi szolgálatot szervezni a diákjainkkal. A vezetőség rám gondolt koordinálóként, és dr. Rubovszky László segítségével elkezdtük a munkát.
Megkerestem több szervezetet, családot, óvodát. Voltak nehézségek, falak, de végül tíz diákkal elindult az önkéntes munka. Diákjaimnak az érettségihez még nem kell az 50 órát teljesíteniük, ezért igazi szívből jövő önkéntes munkát végeztek. Időközben csatlakozott az ÉTA szövetség egy másik kollégája a segítésünkhöz: Papp Ágnes. Az ő személyében is egy rendkívül szenzitív, empatikus embert ismertem meg, akinek szívügye a rábízott munka, csakúgy, mint Rubovszky úrnak. Bármikor fordulhattam hozzájuk, bármilyen kérdéssel-kéréssel, megkaptam a segítséget.”

Idén is volt tábor, idén is voltak élmények, születtek írások a „balatoni szép napokról”, de változások is történtek: Rubovszky László nyugdíjba ment, és utódja Papp Ágnes lett. Klein Éva, akinek 2013-as írásából szintén idézhettünk volna, nyár elejétől az ÉTA szakmai munkatársa. Az alábbiakban az ő és közösségi szolgálatos diákok írásáit olvashatják, amikből kiderül, egy valami nem változott: a jó hangulat, a sok mosoly, a megmaradó élmények.

Tanulni egymástól, egymásról

A Mezőberényi Evangélikus Gimnázium ÉTA közösségi szolgálatának programkoordinátora voltam öt éven keresztül. Most más szerepben lehetek jelen azon fiatalok körében, akikkel együtt, szinte kéz a kézben kezdtük el kiépíteni a diák-önkéntes közösségi szolgálatot, Mezőberényben. Megadatott, hogy én vezessem őket már az ÉTA szakmai munkatársaként, július elsejétől kétszer hat napig, a tapasztalatok tisztázásában, újak szerzésében: Balatonmáriafürdőn, a Regens Wagner Alapítvány vendégházában.
A diákok két turnusban érkeztek az ÉTA táborba – már évek óta így nevezik a máriafürdői együttléteket. Az első csoport július 3–8. között, a második július 10–15. között élvezhette a Balaton minden szépségét és egymás társaságát.

kozossegi3

Érzékenyítő tréning ez a pár nap, és nyaralás is. Volt például napi kétszeri csoportfoglalkozás, teret adva a közösségi szolgálat során szerzett élmények, esetleges sikertelenségek megosztására. A beszélgető körök mellett számtalan játékos, csapatépítő feladat is várta a diákokat. Tanulni egymástól, egymásról: ez a cél.
Az első csapatban a martonvásári Pápay Ágoston speciális iskola, a szeghalmi Péter András Gimnázium, a mezőkovácsházi Hunyadi János Gimnázium, a XV. kerületi László Gyula Gimnázium diákjai és koordináló pedagógusai vettek részt. A második turnusban a Mezőberényi Evangélikus Gimnázium, valamint a gyulai Karácsonyi János Katolikus Gimnázium tanulói és kísérő tanárai töltöttek együtt pár értékes napot.
Klein Éva

Érdekesebbnél érdekesebb programok

A mi táborunk 2017. július 10–15. között került megrendezésre olyan diákoknak, akik közösségi szolgálatot végeznek: időseket, családokat, gyerekeket, sérülteket segítenek a szolgálat keretében, illetve később önkéntesként.
A Balaton partján minden nap különböző és érdekes programokon vehettünk részt. Ezeket a kísérő tanáraink, a tábor vezetője, Éva néni és a szövetség ügyvezető elnöke, Ági néni szervezte nekünk. (Klein Éváról és Papp Ágnesről van szó – a szerk.)
Ez a hét szerintem mindannyiunkra pozitív hatással volt, megismerhettük egymást, és önmagunkban is felfedezhettünk valami újat. Rengeteg új barátot, tapasztalatot szerezhettünk, és sok élethelyzettel találkoztunk a hat nap alatt.
Nagy élmény volt, sok új dolgot kipróbálhattunk, és közösen meg is tanultunk egy táncot, amit a mai napig imádok. Készítettünk közösen ÉTA-t bemutató plakátokat is. Volt csapatverseny, ahol érdekes dolgokat kellett összegyűjteni: például egy nagy sárga tárgyat, fagylalttölcséreket.
Érdekesebbnél érdekesebb programokon vehettünk részt, de a legszebb és legemlékezetesebb az volt, amikor a helyben lakó sérült fiatalokkal együtt „kincskeresőztünk”, és közösen táncoltunk. Elsőnek ez a program kicsit ijesztő volt, mert én még nem nagyon foglalkoztam sérült fiatalokkal. Szerencsére pozitívan csalódtam, mivel mindannyian nagyon kedvesek, nyitottak voltak, és minden új dolog felé nagy érdeklődéssel fordultak. Felejthetetlen hét volt mindannyiunk számára.
Arató Orsolya – Nagy Stella Patricia, Gyula

Örülök, hogy részt vehettem

Rengeteg programmal vártak minket a szervezők. Betekintést nyerhettünk a helyi lakóotthonba, amit a Regens Wagner Alapítvány működtet, és megismerhettük az itt élő értelmi sérült fiatalokat, akik nagyon örültek nekünk. Több közös foglalkozáson vettünk részt velük. Megrajzoltuk a saját tavunkat, számtalan hajóval, hattyúval, stéggel, de akadtak olyanok is, akik házat rajzoltak virágokkal, és voltak olyanok, akik mindezeket kiszínezték. De kugliztunk és kincset is kerestünk a vendégház udvarán, majd mindezek után táncoltunk is közösen.

kozossegi_auto_5

Én személy szerint nagyon élveztem. Voltak csoportos foglalkozásaink is: a városban sétálva különböző feladatokat kellett elvégeznünk. Például fotózkodnunk, minél több idegen emberrel. A helyi fagyizókból tölcsért kérni úgy, hogy nem fizethettünk érte. Hatalmas meglepetést okozott, amikor az egyik fagyizó tulajdonosa odaadta nekünk az összes tölcsért, ami az üvegvitrinben volt, így több mint ötven tölcsérrel térhettünk vissza a szállásra.
Majd rajzolnunk kellett egy ÉTA logót a város egyik legforgalmasabb pontján, és segítenünk kellett a helyi vasútállomáson le- és felszállni az embereknek a vonatra. Mindezeket egy tojás kíséretében – ennek minden fényképünkön látszódnia kellett, – és egész nap vigyáztunk rá, nehogy összetörjük. A rengeteg közös feladat nagyon összekovácsolt bennünket.

Sokat fürdőztünk és napoztunk, esténként pedig csillagokat néztünk és beszélgettünk, de volt olyan is, amikor egy éjszakán át filmeztünk, vagy épp túráztunk. De másnap fitten és üdén álltunk neki az újabb feladatoknak. Több alkalommal is körbeültünk, és beszélgettünk a felnőtt csapattal (az ÉTA rekreációs hetén részt vevő, fogyatékos emberekkel dolgozókkal – a szerk.), és sok-sok új dolgot tudhattunk meg az értelmi sérült fiatalok mindennapi életéről. Elmesélhettük eddigi tapasztalatainkat pozitív és negatív szempontok szerint is, ám én úgy érzem, ha kellőképpen nyitottan állunk a dolgokhoz, akkor nem igazán lehet negatív élményünk. Ezek után kérdéseket tehettünk fel a rekreációban részt vevő segítőknek, a munkájukkal kapcsolatban. Számomra nagyon tanulságos volt.
Örülök, hogy részt vehettem ebben a táborban, mert nem csupán tapasztalatokkal, hanem számtalan új baráttal térhettem haza. Remélem, a továbbiakban egyre több diák dönt úgy, hogy beáll közénk, és ÉTA diákönkéntes-tagként részt vesz a segítésben, mert segíteni öröm.
Nagy Krisztina, Mezőberény


Bejegyzések a zöld könyvből

Így talán pontosabb: Balatonmáriafürdői zöld könyv. Mert ezt a „könyvet” (A/4-es méretű zöld spirálfüzet) csak nyaranta veszi elő az ÉTA. Akkor Papp Ágnessel együtt utazik a Balatonra, és ki-ki a maga turnusa végén, ha van kedve, beleírhat. A következő oldalakon ezekből idézünk.

…Köszönöm a lehetőséget, hogy újra élvezhettem a felhőtlen szabadság érzését, hogy önmagam lehettem önmagamnak a legfontosabb! Az értékes felismeréseknek idő kell, míg leülepednek, a barátság már most kopogtat a szívemben, tudom, hogy ez a hét csodát tett velem. Mindent köszönök ÉTA, mindent köszönök Ági, mindent köszönök társaim. VISZONTLÁTÁSRA! – Ágnes (Sérültekért Alapítvány)

…Új embereket ismerhettem meg, nagyon sok gazdagságot kaptam, amivel sokat gyarapodtam. Hálás vagyok az ÉTA-nak, hogy megismerhettem ezeket az élményeket, és átélhettem sok-sok, értékes boldog percet. Remélem, jövőre találkozunk. – Civitántól: Teca

Sok nevetést, sok strandolást, gondtalan kikapcsolódást kértem a hét elején. Megkaptam! Csodás bőrszínnel, kitisztult elmével vágok bele a következő időszak kihívásaiba. Elég erőt kaptam ehhez. Köszönöm. – Kata

Köszönjük szépen a nyaralást! Nagyon jók voltak a programok, amikben mi is teljességgel részt tudtunk venni. A szállás kényelmes, az ételek finomak voltak. Nagyon jó csapat gyűlt össze, jó volt a hangulat. – A Martonvásári Pápay Ágoston Speciális Iskola közösségi szolgálatos csapata

Nem lehet kifejezni az itt szerzett élményeket. Egyszerűen minden a lehető legjobb volt. Köszönök mindent!!! – Bence

Nekem nagyon tetszett a hét, amit itt tölthettem. Jók voltak a programok, új embereket ismerhettem meg, nagyon jól éreztem magam. A legjobb program az Az vagy, amit teszel! volt szerintem. Köszönöm szépen a lehetőséget. Nekem az egész nagyon tetszett, és ekkor jöttem rá, én ténylegesen ezt szeretném a továbbiakban csinálni. A mai program, amikor csapatversenyt rendeztünk az itt lakó sérült embereknek, ez csak megerősítette az egészet. Nagyon jó érzés volt látni, hogy egy kis apróságtól is mennyire boldogok… – Patricia

Köszönjük, hogy itt lehettünk! Nagyszerű családokra, gyerekekre, társaságra leltünk! Remek szervezés, táborvezetés jellemezte az itt töltött időt. Megköszönjük, hogy betekinthettünk az itt élő fiatalok életébe, hétköznapjaiba és munkájába. Gyerekeink egymásra találtak, jó hangulatban töltötték együtt az itt eltelt napokat… – Király család

Kis Leventénk most látta először a Balatont és itt tanult meg fütyülni. Köszönet mindenért! – Ági, Teri, Levi

Szép időben, szép helyen nagyon jól éreztük magunkat! Köszönet az alapítványnak, köszönet a személyzetnek, akik hozzájárultak, hogy tökéletesen jól érezzük magunkat. A családok szeretetre méltóak, a gyerekek mind-mind tüneményesek. Igazán családias, szép nyaralás volt! Kár, hogy vége. Szívesen fogunk visszaemlékezni erre a szép júniusi hétre. A nyár megkoronázása. – Tóth Csaba és mamája, Dorog


Jó napot nyár, jó napot Balaton!

Trópusi hőség, napfény, Balaton, barátságok és kikapcsolódás. Balatonmáriafürdőn ebben lubickolhattak a mentálhigiénés családi tábor részt vevői. Az ÉTA Országos Szövetség támogatásával ingyen üdülhetett tíz család augusztusban, van, amelyik először a magyar tengernél.

Érkeztek családok az ország minden tájáról. Autista, halmozottan, középsúlyos és enyhe fokban értelmileg sérült gyermekek, fiatalok jöttek ép testvéreikkel és szüleikkel Budapestről, Szegedről, Pécsről, Nyergesújfaluról. Az első ismerekedési estet követően minden nap más lehetőség volt a kikapcsolódásra. Persze a nagy hőség miatt a legélvezetesebb volt a víz hűs habjaiban mártózni. A gyerekeket nem lehetett kiparancsolni a hullámokból. Esténként izzasztó pingpongverseny zajlott, közös társasjátékozás. Szüleik kíséretében a horror cirkusz izgalmát is átélhették a fiatalok. A felnőtteknek fergeteges hangulatú szórakozás volt az esti karaoke. Koppány és Levente (pécsi autista, és nyergesújfalui értelmileg sérült gyermek) már a tábor második napjától együtt pecáztak, nyúzták szüleiket, hogy a közösen készített csalival reggel és este beetethessenek a másnapi sikeres horgászat reményében.

A Szegedről érkezett család (egy Down-szindrómás fiú két ép testvérrel) most nyaralt először együtt, és látták először a Balatont. Tihanyba, Marcaliba kirándultak, ismerkedtek a környék nevezetességeivel. Az elfogadó, szeretetteljesen egymás felé forduló közösség hatására sok pozitív változást tapasztaltunk például az autista gyermekek viselkedésében. Nem hangoskodtak, bele mertek menni a vízbe, vízibicikliztek a szülőkkel, megettek olyan ételt is, amit otthon nem. Csodát élhettünk meg! A két, kerekes székes, halmozottan sérült fiatallal együtt mentünk a partra, segítettük a jobb képességűt a vízbe, hiszen ő akár két órát is ellebegett az úszógumiján. A késő estig tartó „szülőklubok” segítséget adtak azzal, hogy az érintettek kibeszélhették magukból fájdalmaikat, gondjaikat, és ötleteket adhattak egymásnak a továbblépéshez.
Örömünkre barátságok születtek!

csaladi2

A családok búcsúzáskor mind azt mondták, hogy szívesen visszajönnének, mert a szállás szép, tiszta, finomak az ételek, az arborétumi park, a tó közelsége felüdítő volt számukra. Köszönik az ÉTA Országos Szövetségnek, hogy felejthetetlen hetet tölthettek el.
B. Fülöp Katalin


Búcsú a közvetítőtől, Dévény Annától

Meghalt Dévény Anna, a róla elnevezett módszer kidolgozója, sok koraszülött baba életének jobbá tevője. Nem hagyta itt üres kézzel a rászorulókat, az általa kidolgozott Dévény Speciális manuális technika – Gimnasztika Módszert (DSGM) már majd kétszázan megtanulták, és jövőre újabb huszonhat szakgyógytornász végez az alapítványnál. Két könyvben is tovább adta tudását, a második ebben ez évben jelent meg: Dévény-módszer – a mozgásterápia új útja.

A DSGM eredményességét ismerte el a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (korábban: OEP), hogy önálló szakmai kódot biztosított a DSGM számára. 2017 júliusától pedig a szakmai kód felhasználására már nemcsak az alapítvány budapesti központja jogosult, hanem országszerte további 9 megyében, 13 település DSGM szakgyógytornászai, hogy akinek kell, az megkapja a szükséges kezeléseket.

Bár negyven éven át dolgozott, hivatalos elismeréseket csak az ezredforduló után kapott: 2003-ban Batthyány-Strattmann László-díjat, 2010-ben Príma Primissima Díjat, 2012-ben Miniszteri díszoklevelet, 2013-ban Budapest I. kerület Díszpolgára címet, 2014-ben a Magyar Érdemrend középkereszt (polgári tagozat) kitüntetést, 2015-ben PRO FAMILIS díjat. 2017-ben módszere, a róla elnevezett Dévény-módszer, állampolgárok javaslatára, kiérdemelte a Magyar Örökség Díjat (http://www.magyarorokseg.hu/). A Magyar Tudományos Akadémián megtartott ünnepélyes díjátadón méltatója, dr. Hagelmayer Istvánné Dévény Anna szavait idézte: „Fogalmam sem volt róla, milyen nehéz utat kell majd megjárnom, de úgy érzem, közvetítő vagyok, akit odafentről megbíztak, hogy ezt a csatát vívjam meg.”
Eredményesen vívta meg. A 81 éves korában elhunyt Dévény Annára, a gyógyítóra, sok ezer kisgyerek és családja gondol hálás szívvel.
– fá –


Jószolgálat-díj a Fogd a Kezem Alapítványnak

A budapesti Várkert Bazárban május 31-én adták át a Jószolgálat-díjakat, több kategóriában. Az egyik díjat A Fogd a Kezem Alapítvány kapta, vezetője, Szvacsekné Jahn Margit vette át. A Jószolgálat-díjról és az alapítványról beszélgettem vele.

Tizenhárom díjat osztottak ki. Egy közülük a Fogd Kezem Alapítványé. Az ott dolgozók munkáját ismerték el a Fogyatékkal élőkért végzett szociális munka intézményi kategóriában.
„Meglepetés volt, örültem, amikor fölhívtak – kezd bele Gitta (kicsik, nagyok így hívják). – Nem is tudtam a díjról, sem a jelölésünkről. Az utóbbi idők ünnepségei közül ez volt a legszebb, legkedvesebb. Egyszerűségében is nagyszerű volt. Még az állófogadás is jószolgálati catering volt: a Magyar Élelmiszerbank által adott élelmiszerekből készült a menü. Sérült és cigány gyerekek adták a műsort, szenzációsan.”

A díjhoz, az oklevél és a kerámiavirág mellé, egymillió forint is járt. Lesz mire költeni, hiszen az alapítvány munkája szerteágazó.

gitta_dijatado

Most szervezik pl. a támogatott lakhatást, folyik az engedélyeztetési eljárás. A bérelt ingatlan már megvan Pécs kertvárosának központjában, ahová négy, állandó felügyeletet nem igénylő személy él majd. Két egyágyas és egy kétágyas szoba van az ingatlanban. A kétágyasba anya és lánya költözik, mindketten sérültek. Gittáék számítása szerint fenntartása olcsóbb lesz, mint egy kis létszámú lakóotthoné, még úgyis, hogy kell esetfelelős, azaz olyan ember, aki igazgatja a bennlakók életét, ügyes-bajos dolgaikban segít. A négy ember közös bérlésén alapul a fenntartás. A beköltözőknél követelmény, hogy dolgozzanak, önálló keresetük legyen. Ha a munkabérük és a fogyatékossági támogatás nem elég a költségekre, akkor a szülők pótolják a hiányzó összeget. Semmit nem bíznak a véletlenre: az alapítvány megvásárolta az ÉFOÉSZ-tól a támogatott lakhatásra felkészítő képzést.
Gittának nagyon fontos, hogy ez sikerüljön, hiszen mióta ismerem (és ez nem tegnap volt!), azon dolgozik, hogy az értelmi fogyatékos emberek élete, életminősége minél jobban közelítsen a többségiekéhez. És már csak azért is fontos, hogy sikerüljön, mert mióta híre ment, hogy szervezik a támogatott lakhatást, egyre több szülő keresi föl azzal, hogy szeretné, ha gyermeke ilyen lakásban élne. Legutóbb egy Down-szindrómás gyermeket nevelő édesanya mondta neki: „A fiunk már kinőtt bennünket” – bölcsen fölismerte, hogy gyerekét felnőttként kell kezelnie, és ezzel új alapokra helyeződik kapcsolatuk.

Ability Café táboruk is volt a nyáron, Orfűn. Az egy hét alatt minden a vendéglátásról szólt (Egy nap kirándulást azért kaptak a táborlakók. Megérdemelték.) A résztvevők 70 százaléka középsúlyos értelmi fogyatékos fiatal volt, a többi enyhe fokban érintett. Délelőtt volt az elmélet, délután a gyakorlat. Megtanultak jegeskávét készíteni, tejhabot, közben azt is, hogy hányféle kávé van. Logót is készítettek maguknak. De azt is megtanulták, hogyan kell egymásra figyelni, és egymásnak segíteni. „A mi alapítványunk fiataljai a tábor előtt fejezték be a két hét kávéházi gyakorlatot Pécs két ismert kávézójában: a Griff Caféban és Nappali Kávézóban.”
A tábor 32 sérült fiatalja között a pécsiek mellett voltak debreceniek, orosháziak és egriek. A Fogd a Kezem Alapítvány saját házi képzése anyagát adja tovább önzetlenül, hogy terjedjen a „kávéházi gondolat”, az Ability Cafe. Ez is régi vágya Gittának. Az ÉTA 2014. szeptember számában Befogadó kávézó a Zsolnay negyedben címmel írtam a Fogd a Kezem kávéházas kísérletéről. A fiatalok derekasan helytálltak: Vendég, kávéházas elégedett volt velük. A cikket így fejeztem be: „Az alapítvány vezetője, Szvacsekné Jahn Margit szeretné, ha országosan elterjedne a társadalmi befogadás eme módja, és persze azt is szeretné, ha lenne annyi pénzük, hogy saját, állandó kávézót nyissanak.” Sajnos, a saját kávézó megnyitása azóta sem sikerült, de remélik, hogy a következő évben országosan is meg tudnak jelenni. A terjesztést már elkezdték. Várják a civil szervezetek jelentkezését, amelyek szeretnének az Ability Café programjába belevágni.
Nemcsak táboroztak és tanultak, hanem idén is ott voltak legújabb termékeikkel az Ördögkatlan Fesztiválon. De ha ki sem mozdulnak a pécsi székhelyről, akkor is zajlik náluk az élet. A hozzájuk látogató (például az örvendetesen sok önkéntes – köztük külföldiek is) csöppet sem érzi azt az alá-fölérendeltségi viszonyt, ami a legtöbb munkahelyen megvan: „Nálunk a légkör fogja a meg a vendégeket. Egészséges munkatársi viszonyban vagyunk a dolgozókkal, és elég jól önérvényesítenek a fiataljaink. Összetartás van közöttük és a munkatársak között. Valamit elindítottunk, és ennek eredménye a partneri viszony, a nyíltság, hogy jól érzik magukat nálunk. Mert nálunk nem kliens vagy ellátott van, hanem fiatalok. Jobb szó most nem jut eszembe.”

Azt mondja, nyugdíjba megy jövőre. De ki hiszi ezt el? Tíz mondattal ezelőtt még az art brutról és a Szülő 2017 pályázatról beszélgettünk. Aki nyugdíjba készül, nem azon gondolkodik, hogyan lehetne megmutatni a világnak a művészetben tehetséges fiatalok alkotásait, vagy a pályázat segítségével hogyan lehetne bevonni a szülőket is gyerekeik fejlesztésbe, hogyan lehetne megszervezni, mozgósítani őket. Gyógypedagógusként ugyanis Gitta abban hisz, hogy egyedül nem megy. Azóta megszületett a döntés, a Fogd a Kezem Alapítvány is a nyertes pályázók között van.
Munkájukról később beszámolunk, ahogyan az art brutról is – megérdemelik a külön cikket. Elöljáróban az art brutról csak ennyit: szó szerint nyers, brutális, csiszolatlan művészetet jelent. Az alapítványnál van művészeti műhely, és Gitta szeretné megmutatni az itt készült alkotásokat a világnak, mindenkinek. Önálló kiállítótérről álmodik, hasonlóról, mint Ausztriában, Maria Gugginban a Haus der Künstler (Művészek háza). De nemcsak álmodik erről, hanem tesz is azért, hogy a náluk alkotó tehetséges fiatalok fejlődjenek. A Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karával együttműködve elindították az Art Brut! – integrált művészeti szemináriumot. Kéthetente az alapítvány értelmi fogyatékos fiataljai, és a kar bármely szakos hallgatója közösen festenek dr. Hegyi Csaba festőművész, és Török Bettina, az alapítvány szakmai vezetőjének irányításával.
Beszélgetésünk végén ezt mondja Gitta, mintegy megerősítve, hogy komolyan gondolja a nyugdíjba vonulását: „Van kinek átadnom a munkát: Török Bettina lesz az utódom. Jó kezekben hagyom az alapítványt. Nekem a nulláról kellett indulnom. Nem rossz úgy átadni a munkát, hogy elismerik, amit csináltam. A Twickel-díj nekem ezt jelentette.”
Ferenczy Ágnes

***

A Twickel Alapítványról
A Zichy Mária Terézia grófnő emlékének ajánlott alapítvány célul tűzte ki névadója szellemi és erkölcsi örökségének ápolását. Az alapítvány névadója 1944-ben született. Rossz korban, rossz időben. Kitelepítették őket a Hortobágyra. 1956-ban Ausztriába mentek. Mária Terézia szociális gondozó lett, majd elvégezte a szociológia szakot. Férjével Freiherr von Twickel Clemens Augusttal Németországba költöztek, ahol Mária részt vett a német (magyar) Máltai Segélyszervezet megalapításában és munkájában. Egész életében a rászorulókat segítette.


Nyitott kapu két napig Szajkon

A szajki „Fogadj el” Alapítvány Fogyatékosok Napközi Otthona 2017. augusztus 25–26-án, hagyományos Nyitott kapu elnevezésű rendezvényén kétnapos programmal várta a szülőket, barátokat, érdeklődőket.

A pénteki napon konferenciát rendeztek Küldetésünk az értelmi fogyatékosok egészségéért címmel, amelynek során preventív célzatú előadásokat hallgathattunk meg, közérthető, már másnaptól alkalmazható, kézzel fogható praktikákkal. Táplálkozási jó tanácsokkal is gazdagabbak lettünk, valamint kellemes, interaktív tornában is részünk lehetett.
A kutyaterápia fontosságára külön előadás hívta fel a figyelmet, majd a nap zárásásképpen, egy gondolatébresztő kis film után, beszélgetés következett a napközibe járó fogyatékossággal élő fiatalok szüleivel. A beszélgető kör leginkább azon alapult, hogy ők milyen módon élik meg az elfogadást saját gyermeküknél, valamint a társadalommal kapcsolatosan miben látják az elfogadást, és hogyan lehetne a fiatalabb generációt a tolerancia jegyében nevelni.
A két nap alatt engem leginkább a magával ragadó vendégszeretet varázsolt el. Hangos volt Szajk két utcája, mindenki Marika nénije (Stang Imréné, a Fogadj el alapítványt férjével együtt alapította) sürgött-forgott, Gál Enikő, a napközi otthon vezetője konferált, futóversenyt rajtoltatott, és ott volt mindenhol. Rendkívül sokszínű programokkal várták az érdeklődőket, a gasztronómiai különlegességek kóstolásától kezdve, a gyógynövényteák megízlelésén át, a természet patikája kiállításig.

szajk_etelkostolas

Kálmán bácsi pedig kicsik és nagyok arcára csalt mosolyt Gördülő fagyizójának finom, hűsítő édességével. A kondérban főtt a gulyás, szorgos asszonyok kezei gyúrták a kalácstésztát, önkéntesek lesték a vendégek minden kívánságát.
Szombat délután került sor a kultúrműsorokra is, majd a vacsorát követően táncházzal zárult a két tartalmas nap.
Klein Éva


Jó, hogy ilyen az ÉTA

Szociológusként végzett, már ez is mutatja érdeklődését a társadalmi mozgásokra, rétegződésekre. Hogy vannak-e véletlenek azt egyikünk sem tudta eldönteni, de az biztos, hogy egy évfolyamtársától hallott először az angliai Camphill közösségről.

Kovács Gáborral, az ÉTA nemrég megválasztott elnökével az ÉTA születésnapos konferenciájának szünetében próbáltam beszélgetni. Soha rosszabb helyszínt és soha jobbat. Rossz, mert mindig jött valaki. Köszönt, mondott valamit, majd odatelepedett az asztalhoz, aztán jött a következő – és onnantól kezdve már az övéké volt a terep. De soha jobbat, mert ha ez nincs, akkor sosem ismerem meg Kovács Gábor másik, vidám történeteket mesélő társasági arcát. A történeteket sajnos nem írhatom le, de azt igen, hogy 48 éves, öt gyereke van, a legkisebb nyolc-, a legidősebb tizenkilenc éves. Felesége tanár, de most otthon van a gyerekekkel. Esztergomban élnek.
Arra már nem jutott idő, hogy megtudjam, mennyit utazik szerte az országban, és mennyit látják otthon a gyerekei, de valószínűleg jut rájuk is idő, hiszen Esztergomban a Szent Tamás-hegyen lakva családostól részt tud venni a Szenttamás Barátai Egyesület életében (ezt is a „társasági” Kovács Gábortól hallottam).

Szociológusként végzett, és már ez is mutatja érdeklődését a társadalmi mozgásokra, rétegződésekre. Hogy vannak-e véletlenek azt egyikünk sem tudta eldönteni, de az biztos, hogy egy évfolyamtársától hallott először az angliai Camphill közösségről. Tetszett neki, kíváncsi lett rá. 1993-ban egyik barátjával autóstoppal kimentek egy Camphill farmra, ahol valódi integrált életközösséget találtak. Autisták, fogyatékos emberek éltek és dolgoztak együtt a többségiekkel. Szociológus hallgatóként olvasott Rudolf Steinertől, és látva az ottani közösséget az olvasmányok és a valóság alapján „összeállt” benne a kép, és megfogta az, amit látott.
Az egyetemen a változásmenedzsment szakirányt választotta, és első állását is ennek a szakiránynak köszönhette, ez a terület ugyanis nagyon közel áll a fogyatékos emberek világához. Egy nagy rehabilitációs céghez olyan embert keresett egy fejvadász cég, amelyik kiépíti a cég HR (személyzeti) tevékenységét, integrálva a rehabilitációs tevékenységet. Erről azért volt érdemes hosszasabban beszélni, mert ez a munka meghatározta Kovács Gábor további életpályáját: innentől kezdve ezen a területen dolgozik: „A fogyatékos emberekkel mindig a munka világán keresztül találkoztam. Mindig a foglalkozással, a gyakorlatias dolgokkal foglalkoztam, jogszabályok előkészítésével, programok megvalósításával.” A jogszabály-előkészítés minisztériumi főosztályvezetőként volt egyik feladata – három évig dolgozott a minisztériumban a Rehabilitációs és Fogyatékosügyi Főosztályon, majd a Foglalkozási Rehabilitációs Titkárságot vezette. Az államigazgatáson kívül, a versenyszférában is a munkaerő-piaci integráció és a humánerőforrás-fejlesztés területén dolgozott.

A foglalkoztatásnál megint megállunk egy kis ideig. A fogyatékos emberek speciális szakiskolájának igencsak nehéz és kevés eredményt hozó munkája felé kanyarodunk. Kovács Gábor úgy véli, hogy a köznevelésben már korábban megkezdődött a fogyatékossággal élő, ill. sajátos nevelési igényű gyermekek integrációjának megvalósítása, míg a szakképzésben és foglakoztatásban csak lassan, és akadozva indult el az integráció. A fogyatékossággal élő emberek foglalkoztatásának szabályozása egyik tárcától a másikhoz került, és hiába beszélünk komplex rehabilitációról, ez a gyakorlatban nem valósul meg. A munkaképességi vizsgálatok során a szakértők nem igazán tudnak teljes körű rehabilitációs folyamatot meghatározni, ill. ennek a konkrét lépéseit definiálni. Erre egyszerűen nem épült ki Magyarországon megfelelő intézményrendszer. „Ez egy hányatott terület – mondja Kovács Gábor. – Azt látom, hogy a 2000-es évekig hoztuk magunkkal a hatvanas évekből a meglévő jogszabályokat, ezeket toldozzuk-foldozzuk, miközben elhoztuk a legkorszerűbb tudásokat, programokat is, pl. 4M-et (Megoldás munkáltatóknak és megváltozott munkaképességű munkavállalóknak. Nagy-Britanniában már bevált módszeren alapszik – a szerk.). Sajnos, ezekre a jó gyakorlatokra, munkaerő-piaci szolgáltatásokra nincs finanszírozás, ezért aztán elhalnak, vagy átalakulnak, megszűnnek, mint a 4M is.”

Most a Máltai Szeretetszolgálatnál dolgozik, ő a Magyar Máltai Szeretetszolgálat foglalkoztatási programok szakmai vezetője, és a Máltai Gondoskodás Nonprofit Kft. ügyvezetője. Nem meglepő, hogy itt is a foglalkoztatás, az ezzel kapcsolatos projektek megvalósítása a feladata. De hozzájuk is úgy mennek a munkát keresők, hogy nem biztos, hogy az éppen itt szükséges szakmát tanították nekik a speciális szakiskolában, vagy ha megváltozott munkaképességűek, akkor nem ez volt a szakterületük. „Mi nagy szervezet vagyunk, változatos munkakörökkel a karbantartótól a diplomásig. Az én csapatomban sok egyetemet végzett van: közgazdász, grafikus, projektmenedzser. Törekszünk arra, hogy mindenki a végzettségének megfelelő munkát kapja, és vannak olyan kis védett egységeink, ahol fogyatékos emberek dolgoznak: Pátyon például teát csomagolnak, van egy szitanyomó műhelyünk, Tarnabodon elektronikai hulladékot bontanak és válogatnak, Pécsett pedig használt berendezéseket hasznosítanak.” Ha náluk nincs megfelelő munka, segítenek az elhelyezkedésben, mert azt vallja, hogy a fogyatékos vagy megváltozott ember képességeit kell nézni, mert maga a munka, a munkafolyamat elsajátítása is fejlesztés.

Végül persze fölteszem a kötelező kérdést: „Milyen tervei vannak az ÉTA-val?” Elneveti magát, majd nagyon komolyan ezt mondja: „Én annál sokkal alázatosabb vagyok, hogy legyenek. Nem akarom az ÉTA-t a saját terepemnek tekinteni. Jó, hogy ilyen az ÉTA. Egyetértek azzal, amit Nyitrai Imre az előadásában mondott: Az ÉTA konzervatív és folyamatosan megújuló szervezet. Amit Laciék (Csizmadia és Rubovszky – a szerk.) kialakítottak, azokat az értékeket és a szervezet presztízsét elfogadottságát kell megőrizni. És persze mindig vannak új feladatok, amiknél helyt kell állni.
Ferenczy Ágnes

Kislexikon:

Rudolf Steiner (1861–1925) osztrák polihisztor, filozófus, a Waldorf-pedagógia atyja, író, dramaturg, tanár, a spirituális mozgalom: az antropozófia megalkotója. Nagyszámú festmény, szobor, építészeti terv és vázlat maradt fenn tőle. (forrás: wikipedia)

Antropozófia: Az antropozófia kifejezés a görög „antropos”, mint ember, és a „sophia”, mint bölcsesség szavak összetételéből fakad. A szavak alapján az antropozófia nem más, mint az „ember bölcsessége”.

Camphill: a fogyatékos gyermekeket segítő, velük együtt élő közösség. A mozgalom alapítója, dr. Karl König. A Camphill mozgalom az antropozófia „gyógyító neveléssel” kapcsolatos elveire épül.


Piacok napja harmadszor

A Nem Adom Fel Alapítvány harmadszor rendezte meg a Piacok Napját, más, ismert piacok közreműködésével – augusztus 28-án, az Erzsébet téren. A Segítő Vásár keretében a fogyatékossággal élő emberek által készített kézműves termékeket áruló néhány civil szervezet is ott volt, a Divat Placc, az Antik Placc vagy a Nagy Budapesti KultúrZsibi stb. mellett.

Az ember szíve örül, ha olyanokat olvas, hogy ez a tér alkalmat ad a kapcsolatok kiépítésére, és „a városlakók fogyasztói attitűdváltásának” elősegítésére. Aztán az ember végigsétál a téren, és azt látja, hogy árus rengeteg van, főleg a forprofit szférából, vásárló vagy nézelődő jóval kevesebb. Kevesebb, mint tavaly. A fogyatékos emberekért dolgozó civil szervezetek standjai jó helyen vannak – bár az ő számuk is megcsappant tavalyhoz képest – mégis vásárló alig akad. Később a Fény Felé Alapítvány vezetőjével beszélgetve megtudom, hogy soha még ilyen rosszul nem zárták a Piacok Napját. Pedig az ő gyapjúból készült állatkáik, párnáik minőségiek: szépek, áruk nem csillagászati, mégsem viszik, mint a cukrot.

piacok_napja_2017-08-27_13

Lehet, hogy át kellene gondolni a piac koncepcióját: kevesebb árusítót meghívni, és nagyobb hangsúlyt fektetni a fogyatékos emberek által kínált árukra, de csak azokat meghívni a civil szervezetek közül, amelyeknek a termékei valóban állják a piaci versenyt. Ugyanezt el lehetne várni a többi, „normál” elárusítótól is – a kevesebb talán több lenne.
– fá –


Rehab critical mass Böjte Csabával

Múlik az idő, már negyedszer vonulnak föl a kerekes székes és más fogyatékossággal küzdő emberek, hogy felhívják a kormány és a társadalom figyelmét a problémáikra. Idén amolyan fesztivált szerveznek a felvonulás köré a rendezők: a Rehab Critical Mass és társrendezője a Nem Adom Fel Alapítvány.

Tíz órára a budapesti Szent István térre, a Bazilika előtti térre várnak mindenkit. Délután fél ötig lesz ott minden: zenei és sportprogramok (ez a Fodisznak, a fogyatékos diákok sportjával foglalkozó civil szervezetnek köszönhető): kerekes székes kosárlabda; boccia; ülőröplabda; akadálymentes fitnesz; integrált zumba; vakboksz; kerekes székes akadálypálya; vaklabirintus. Közben a színpadon hat különböző országból érkező, fogyatékos előadókból álló művészeti csoportok zenélnek.

Képünk a tavalyi felvonuláson készült.

Képünk a tavalyi felvonuláson készült.

A felvonulás 15 órakor, a Clark Ádám téren kezdődik a gyülekezéssel. 16 órakor indulnak a Szent István térre. A térre érve mindenféle kulturális program várja a résztvevőket.
Este hatkor a Bazilikában Böjte Csaba gondolatait hallhatják. Böjte Csaba ugyanis is részt vesz a szeptember 27-től november 5-éig tartó közös imádságban a Szent István Kórház és szülészete előtt (IX., Budapest, Nagyvárad tér 1. és Haller u. 31.). A művi terhesség-megszakítás visszaszorításáért imádkoznak. Ezen az e-mail címen lehet jelentkezni, hogy mikor akar imádkozni: 40napazeleter@gmail.com – de föltételezem, hogy jelentkezés nélkül is bárki csatlakozhat.
– czy –


Királyok és királylányok Győrzámolyon

Az „Egy a világunk” Alapítvány (Győrújbarát) az idei nyáron második alkalommal rendezte meg egyhetes napközis táborát súlyosan halmozottan sérült és ép gyerekekkel együtt. A tavalyi törpös hét után idén másfajta vizekre vitt bennünket a szél.

Azt gondoltuk ugyanis, hogy egy igazi hazai klasszikus műre építjük fel július 31–augusztus 4. közötti Együtt Egymásért táborunkat. Így esett a választás Csukás István: Süsü, a sárkány című művére.

Sárkányos, királylányos és királyos hétre jöttünk össze. Talán mondhatom, a nyár legmelegebb hetében Győrzámolyon az általános iskolában, ahol idén tizenkét gyermek – kacifántosok és épek –, valamint segítőik táboroztak együtt.

gyorujfali_tabor_Anna-KataAlma-Nina

Miért éppen Süsü? Talán ez a mű mutatja meg a legjobban, hogy különböző emberek is tudnak békében egymás mellett élni úgy, hogy segítik egymást. A mi királyságunkban is így volt. Más-más kiskirályok és királylányok éltek itt egymás mellett boldogan. Együtt játszottunk és énekeltünk. A beszélni nem tudó kacifántos királyok és királylányok alternatív kommunikáció segítségével, képekkel és kommunikátorokkal tanulták meg a mese híres főcímdalát, az Én vagyok a híres egyfejű… című dalt, s őket segítette az ép gyermekek éneke. Micsoda harmónia volt a gyermekek között!

Szerdán zöldnapot tartottunk, Dunaszegre, a Morotva tóhoz kirándultunk. Út közben fölfedeztük és összegyűjtöttük Süsü kedvenceit: pillangókkal és sárkányfüvekkel lettünk gazdagabbak utunk során. A piknik helyére érve ezeket az értékeket a főkancellár és segítője mindenkinek aranypénzekre váltotta be. A friss levegőn sokat játszottunk együtt, olyan mozgásos játékokat, amelyeknél a kerekes székek sem jelentettek akadályt. Talán még a hőség is elviselhetőbb volt a tóparton. Délután két nagyon okos kutya is meglátogatta a gyerekeket. A bátrabbak megsimogathatták őket, s volt, akiket a kutyusok egy puszival jutalmaztak meg ezért.
Az éneken kívül még egy meglepetést készítettünk. Egész héten gyakoroltunk egy táncot, amiben a kacifántos és ép gyerekek együtt szerepeltek. Ebben mindenki kicsit bebújhatott a zsoldosok bőrébe, majd király és királylány lehetett. A gyakorolt előadásokat aztán a hét végén bemutattuk a szülőknek egy képes videó-összeállítással megfűszerezve. Szép, élményekben gazdag tábort töltöttünk ismét együtt.

Ahogy a képeket néztük, s láttuk az arcokon legördülő könnyeket, akkor tudtuk, hogy igen: ismét jó élményekkel teli hetet sikerült megvalósítanunk. Nem is kaphattunk volna szebbet, mint amikor egy anyuka a könnyeit törölgetve azt mondta, hogy ez nem egy tábor, hanem egy nagy család: a fiát nem táborba küldte, hanem a családja körébe.
Az „Egy a világunk” Alapítvány integrált táborát a Nemzeti Alapítvány, az Anyanyelvápolók Szövetsége és az Alapítvány a Közjóért támogatta. Az alternatív kommunikáció használatához a szakmai segítséget és az eszközöket pedig a Bliss Alapítvány biztosította. A helyszínt a győrzámolyi általános iskola vezetőségének köszönjük.
Pulai Nikoletta, táborvezető


25 éves a Lámpás ’92

Negyedszázad és sok munka áll a Lámpás ’92 Közhasznú Alapítvány mögött. A kis alapítványból nagyok és közhasznúak lettek, és ma már kb. 150, zömmel fogyatékos embernek adnak munkát szerte az országban. 18 intézményük van. Lakóotthonokat, családok átmeneti otthonait, intézetből kikerült fiatalok utógondozó otthonát, támogató szolgálatokat és nem utolsósorban munkahelyeket tart fenn. Az ÉTA Országos Szövetség támogatásával 2002 óta képzőművészeti alkotótáborokat rendez tehetséges fogyatékos fiataloknak.
Szeptember 23-án egész napos ünnepséget tartott az alapítvány Gödön sok-sok támogatottjával, barátaival és támogatóival. Gratulálunk az elért eredményekhez, és további sikeres éveket kívánunk.


Jogunk van megélni a párkapcsolat örömét

Sok embert érintő Önérvényesítő fórumot tartott az ÉFOÉSZ a budapesti Nem Adom Fel Caféban. Lehettünk volna többen is, mert a téma nemcsak egy szűk csoportot érint, hanem minden értelmi fogyatékos gyereket nevelő személyt.

A témát így határozták meg: Értelmi fogyatékos emberek párkapcsolatainak támogatása családon belül és kívül. Bevezetőként egy kutatást ismertettek készítői: Katona Vanda PhD, szociológus, ELTE BGGYK és Szücs Marianna PhD, szociológus, ELTE BGGYK. Az értelmi sérült felnőttek párkapcsolata és gyermekvállalása volt kutatásuk tárgya.

Elöljáróban leszögezték, hogy bár a nemzetközi irányelvek meghatározzák az intellektuális fogyatékos személyek családalapítási jogát, de a helyi társadalmi szinten az erről szóló beszédet a bizonytalanság, a kockázatok és az akadályok jellemzik. Az is olvasható a nemzetközi kutatásokban, hogy a sikeres szülőség és az intellektuális képességek között nincs összefüggés
Kutatásukban kvalitatív módszerekkel dolgoztak, páros interjúkat készítettek, összesen 32 személlyel (párral), plusz a hozzájuk kapcsolódó kulcsemberrel (segítővel) Összesen 64 személlyel készült interjú. Egy intellektuálisan sérült párt is bevontak a kutatás előkészítő szakaszában a kérdések kidolgozásakor, és négy lakhatási formában vizsgálták a párkapcsolat, a gyerekvállalás kérdését:
1. nagy létszámú intézmények, 2. kiscsoportos lakóotthonok, 3. támogatott lakhatás, 4. család.
Kiderült, nem a lakhatási forma a meghatározó, hanem a segítő személyes attitüdje. Ennek ellenére azt tapasztalták, hogy a legliberálisabb nézetet a támogatott lakhatásban dolgozó segítők vallották. Mindez akkor is igaz, hogy bár a párkapcsolatokat mindenütt támogatják, de gyerekvállalás nélkül.
A kulcsembereket, azaz a segítőket, a kutatók három típusba sorolták a segítettekhez való hozzáállásuk (hatalmi viszony) szempontjából: 1. az irányító – átvette a beszéd fonalát, korrigálta a sérültet; 2. partneri viszony, amelyben kiegyenlítettek a hatalmi viszonyok; 3. a háttérben maradó: csak akkor szólalt meg, ha kérdezték.
Nagy intézmény: a segítők úgy vélik, hogy a gyerekvállalás akadálya a személyzet hiánya, több ember kellene, és inkább kiscsoportos lakóotthonban lehetne ezt megoldani. Van, aki úgy gondolja, hogy csak azoknak lehet gyerekük, akik segítő háttérrel rendelkeznek, mentális és fizikai állapotuk alkalmassá teszi őket a szülőségre. Egy másik vélemény: azok az emberek, akik nem rendelkeznek reális önképpel alkalmasságuk megítéléséről, azoknak a szülői alkalmasságukról az intézmény (!) döntsön. Többen hiszik úgy, hogy az újszülött is fogyatékos lesz. (A kutatók munkájuk során csak ép gyerekekkel találkoztak.) A nagy intézményben a fogamzásképes nőnek – akár gondokság alatt van, akár nem – fogamzásgátlót kell szednie.
Kiscsoportos lakóotthon: a segítők attitűdje elfogadó, de náluk a párkapcsolatot és az együttélést be kell jelenteni, és bizonyos idő eltelte után akár egy szobába is költözhetnek. Elvileg nincsenek ellene a gyerekvállalásnak, de úgy gondolják, hogy túl sok segítségre szorulnának a szülők, nincs elég személyzet ahhoz, hogy a nap 24 órájában segíteni tudjanak.
Támogatott lakhatás: segítő és segített között partneri a viszony, támogató az attitűd és a házasságkötés és a gyerekvállalás kérdésében is nyitottak.
Család: A családban többnyire a szülő vagy a testvér dönt, partneri a viszony közöttük. Támogatják a fiatal partnerkapcsolatát, de nagy gondot fordítanak a gyerek elleni védekezésre is. Ezt egy szülő kb. így fogalmazta meg: neki már nem lenne ereje a gyereknevelésre, ti. attól fél, hogy vagy rájuk hárul a gyereknevelés vagy intézetbe kerül.

Sallai Ilona, az ÉFOÉSZ Önérvényesítő csoportjának munkatársa, intellektuális fogyatékossággal él. Ő számolt be a Prágában tartott konferenciáról: Conference Europe in Action 2017: Love, life, frendship, melyet a Cseh Köztársaság (Inclusion Czech Republic) és az Unió (Inclusion Europa) közösen szervezett. A konferencián az ismerkedés mellett a nemiségről, az anyaságról, a nevelésről, a szülővé váláshoz szükséges egészségügyi és szociális támogatásról volt szó. Ilona előadásában így fogalmazott: „Nekünk is jogunk van megélni a párkapcsolat örömét.”
Az előadásokat kerekasztal beszélgetés követte, amelyben a főszerep az ÉFOÉSZ önérvényesítő csoportjának egyik párjáé: Harmath Lilláé és Pataricza Sándoré volt, valamint egy vidéki lakóotthonban élő gyermekes házaspáré: Horváthné Varga Kataliné és férjéé, Horváth Boldizsáré.
A Lilla –Sándor pár Lilla szüleinél lakik. Azelőtt Sándor az édesapjával élt. Ott volt Lilla édesanyja is Rónai Beáta. Elmondta, hogy egyikük sincs gondnokság alatt, és lányának nem ez az első párkapcsolata, Sanyi négy éve lakik náluk, ő az önállóbb. Tíz évvel idősebb, mint Lilla. Egyetlen szomorúsága, hogy a fiataloknak nincsenek barátaik, és ezen ő sem tud változtatni. Hasznos tanácsokat is adott a jelenlévő szülőknek:

  • neveljék nagyobb önállóságra a gyermeküket
  • tanítsák meg a pénzzel való bánásmódot – a zsebpénzzel kell kezdeni
  • vonják be őket a háztartási munkákba, mindenkinek legyen feladata
  • legyen igényük arra, hogy legyen munkahelyük: dolgozzanak
    tanulják meg használni a számítógépet.

A Horváth házaspárral ott volt lakóotthoni segítőjük is: Varga Attila (Katalinnal csak névrokonok). Nagyecsed mellett 12 személyes lakóotthonban élnek. Csak a férje van (korlátozó) gondnokság alatt. Két éve házasodtak össze. Négyéves kislányukat Katalin szülei nevelik, havonta látogatják, de telefonon szinte minden nap beszélnek vele. Úgy látja, hogy tényleg sok segítség kell a gyerekneveléshez (Katalin kerekes széket használ), de szerencsére a szülei mindenben támogatják őket, nemcsak az unoka nevelésével, hanem anyagilag is. Mindketten boldogok, hogy van egy ép, egészséges gyerekük. Lakóotthoni segítőjük Varga Attila pedig azt mondja: pont olyanok, mint a többségi házaspárok, ugyanazokon veszekednek, a gondjaik is ugyanazok, többnyire a döntésekben kell segítség, a támogatott döntéshozatalt jónak tartja.
Az érdekes, sok új szempontot felvillantó beszélgetésnek csak az vetett véget, hogy lejárt a kávézóban erre rendelt idő: másik program következett. Néhányan, kint az utcán, még jó sokáig beszélgettünk. Volt miről.
Ferenczy Ágnes


Az MSMME XXX. fesztiválja

Elmentem Egerbe. Mindig meglep, hogy milyen szép ez a város. Persze nem városnézésre jöttem, hanem a Magyar Speciális Művészeti Műhely Egyesület (MSMME) XXX. fesztiváljának előadásaiból szerettem volna néhányat látni. Nem sikerült.

Csak a fesztivál utolsó napján értem rá. Mire leértem épp vége volt mindennek. Sajnos a plakátjukon nem volt semmiféle időpont, ami figyelmeztetett volna, hogy mikor van a zárás. A Gárdonyi Géza Színházban már csak a ruhatárost, és egy kisebb, indulásra kész csapatot találtam. Pedig sokan voltak: 42 intézetből több mint hatszázan jöttek.
Néha szerencséje is lehet az újságírónak. A színház előterében még ott volt egy csoport. Budapestiek, méghozzá a XV. kerületi ÉNO-ból. Amíg készülődtek, néhány mondatot sikerül váltanunk.

Tikákovics Ferenctől az ÉNO tagjától megtudtam, hogy ő tangót táncolt és népi táncot. A történések felidézésében a társastánc vezetője, Mike Krisztina segített neki. A néptáncot Lovász Márta tanítja. Azt mondja Krisztina, hogy már a 12. alkalommal vesznek részt a művészeti fesztiválon, 2005-ben volt először Egerben az énósokkal. Ő azon hűséges emberek egyike, aki a kevés fizetés ellenére is marad a pályán. Tizenegy táncossal és három kísérővel jöttek. Megnézték az összes fellépést, jó előadásokat láttak, s ami jó volt… „találkoztunk a barátokkal” – hallom a hátam mögött. Megfordulok, és mosolygós fiatal nőt látok, aki így mutatkozik be: „Selmeczi Csilla vagyok és világutazó.” Hogy mitől világutazó? Mert sok helyen járt: Tatabányán, Kecskeméten, Szarvason, Jászberényben, Veszprémben, Gyöngyösön és még sorolja.
Nemcsak táncolnak a XV. kerületiek, hanem fotóznak, filmeznek. Palota Média Filmes Csoport a nevük. Részt vesznek a Magyar Speciális Mozgókép Egyesület nyári filmes táboraiban, eljárnak képzésekre. Az egyesület által szervezett első Kőszegi Filmes Napokon (szept. 19–20.) harmadik díjat nyertek.

Színház után fotókiállítás nézőbe mentem. A meghívó azt ígérte, hogy az eddigi fesztiválokról készült képek láthatók az érseki palota kerítésén. Jó hely, sokan járnak arra.

eger_MSMME_2017-06-30

Nagyon jó képeket láthatnának, ha nem települtek volna eléjük az árusok. Egerben ugyanis egyik rendezvény éri a másikat: most épp Bükki Művészeti Napok vannak és barokk fesztivál a város közterein. Az érseki palota kerítése előtt standok álltak a nemzeti parkok kínálatával (én pl. őrségi vadvirág mézet vettem, finom volt), eltakarva a megnézendő képeket. Azért beügyeskedtem magam a standok mögé. Közben gólyalábasok és utcazenészek jöttek, én pedig továbbsétáltam, és megint szerencsém volt. Találkoztam egy fesztiválos csoporttal. Az cukrászda teraszán ültek, épp fizettek. Hazaindultak, így elkísértem őket a buszpályaudvarra. A bélapátfalvai nagy intézet kitagoltjai. Többségük Szilvásváradon él, egyikük Bélapátfalván. Ők is tánccal léptek föl, és szívesen beszéltek életükről. Száva István a barátnőjével, Kovács Rozival sétált kézen fogva, és meginvitált, látogassam meg őket. Azt mondja, a szomszéddal már jóban van, a füvét is nyírja, pedig kezdetben nem örült, hogy ők lesznek az új szomszédok. Hogy milyen ott lakni? „Jobb, sokkal jobb, mint az intézetben” – és ezt a mondatot hallva arra gondolok, mégis csak megérte eljönni Egerbe.
– fá –


Így látom…

Október 23-a közeledik. Tódulnak ilyenkor – a túlzás nélkül – történelminek mondható emlékeim, hiszen 15 évesen a forradalom minden napjának eseményein ott voltam a fővárosban, és természetesen emlékszem a politikai döntésekre is. Meggyőződésem, hogy a XX. század magyar történelmében Nagy Imre szerepe még sokáig téma lesz, és megítélése vitákat gerjeszt.
Miért és mire emlékeztet a politikus egész alakos szobra a Parlament szomszédságában?

Nos, kezdjük azzal, hogy ez az ember kommunista volt. Soha nem tagadta. A sztálini korban Moszkvában élt magyar emigránsként, ott aktív bolsevik szerepet vállalt, majd a II. világháború során, a szovjet seregek magyarországi megszállását követően hazajött, és ugyancsak vezető bolsevik szerepet vállalt hazánk első kommunista elnyomó szervezetében és kormányában.
„Elvtársak!” – megszólítással köszöntötte 1956. október 23-án este a Kossuth tér százezres tüntetőit, ami ott helyben igen nagy felháborodást keltett. Ennek ellenére ő lett a forradalom miniszterelnöke. Tény, hogy a forradalom idején tényleges irányítói szerepe nem volt, igazi eseménykövetőként tartjuk számon.
A forradalom vérbefojtásának kezdetén, november 4-én történhetett az intellektuális és tudati fordulópont. Rádión bejelentett proklamációja erre enged következtetni. Emlékeztetőként idézem: „Ma hajnalban a szovjet csapatok támadást indítottak fővárosunk ellen, azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy megdöntsék a törvényes magyar kormányt. Csapataink harcban állnak. A kormány a helyén van. Ezt közlöm az ország népével és a világ közvéleményével.”
Ez lehetett a miniszterelnöki státusz utólagos tudatosodása. Elgondolkoztató, hogy mindezek ellenére egy kommunista ország nagykövetségét választotta menedékként, ami – mi sem természetesebb – kiszolgáltatta őt.
Nagy Imre tapasztalt ember volt. Jól tudta, hogy a bolsevik hatalomgyakorlás következetesen megsemmisíti – magyarul meggyilkolja – vélt, vagy valós elvtársi ellenlábasait. Két miniszterelnöke volt ekkor Magyarországnak. Nagy Imrének nem volt esélye, de az ellene indított koncepciós per megadta neki a választás lehetőségét. Nevezetesen, hogy szolgai mentalitással, arctalanságba süllyedt és személyiségét vesztett emberként öleti meg magát, vagy emelt fővel, mindvégig öntudattal.
Az utóbbit választotta! Erre emlékeztet egész alakos szobra a Parlament szomszédságában. Semmi másra. De valljuk be, hogy ez nem kevés.
Dr. Rubovszky László


A lap megjelenését
az Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI) támogatta

Hozzászólások lezárva.