Hírlevél – 2017. december


A Hírlevél 2017. decemberi számának tartalmából:


Hírek röviden
Elismerés az ÉTA Országos Szövetségnek
Eredményes évet zárt a szövetség
Fülemüle program diákoknak, pedagógusoknak
Vándorkiállítások Budapesten
Vésztőn sok kéz segít
Koordinátor-tanárok találkozója Martonvásáron
Így látom…
A Szent Márton otthont ünnepeltük
Amit az ÉTA adott nekem…
Háromnapos, születésnapi találkozó
Tematikus nap a művészeti tevékenységről
Híd sérült és ép ember között
Támogatások összesítése 2002–2017
Az ÉTA első 20 éve: „…kívül az időn…”
Az ÉTA-HÍRLEVÉL archívumából
Játszótér sorsjegyekből
A segítő munkák megtaláltak
Kiállítások a gödi alkotótábor képeiből


Hírek röviden

Hasznos tudnivalók, érdekességek, rövid beszámolók elsősorban tagszervezeteink mindennapjaihoz kapcsolódóan.

Állásbörze, ingyenes farmlátogatás

Miskolcon, a Szimbiózis Alapítvány Batyu-Téka Éttermében állásbörze volt november 7-én. Tíz munkáltató jelent meg, hogy álláskereső fogyatékos és megváltozott munkaképességű emberekkel találkozzon. Az alapítvány vezetője, Jakubinyi László elmondta, a térségben 5-6000 megváltozott munkaképességű ember szeretne dogozni, a Miskolci Egyetemen pedig 140-en tanulnak e körből. Ők a betanított munkánál többre képesek, képzettek, nyelveket tudnak, számítógépes ismereteik vannak. Az alapítvány Baráthegyi Majorsága decemberben 200 diákot látott vendégül ingyen a Fogyatékos emberek világnapja alkalmából.

Érzékenyítés Esztergomban

Tagszervezetünk, a Fokról Fokra Alapítvány felkérésére 2017. november 27-én a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Vitéz János karán érzékenyítettünk a rehabilitáció, habilitáció tantárgy keretében. A leendő óvónők és tanítók megtapasztalhatták, hogy hogyan érdemes az értelmi vagy halmozottan sérült személlyel kommunikálni, illetve megismerhettek augmentatív és alternatív kommunikációs (AAK) eszközöket. A rendhagyó óra után ezt a visszajelzést kapta a szövetség: „Hálásan köszönöm, hogy ma is itt voltatok. Szerintem ez is jól sikerült nap volt, s a hallgatók talán kezdik érezni, hogy sokkal tágabb és sokkal több a pedagógus feladata, mint amit eddig elméletben tanultak.”

A XV. kerületi ÉNO kiállítása

XV_ENO_2017-11-28_16.47.53

Kérdezz – felelek címmel nyílt kiállítás a budapesti Tárt Kapu Galériában: a XV, kerületi (Árendás köz) ÉNO gondozottjainak képeit mutatták meg a közönségnek. A gyermeki firkarajzoktól kezdve a nagyon jó képekig mindent elénk tártak. A napközibe középsúlyos értelmi fogyatékos emberek járnak. A vizuális művészeti tevékenyéggel 2015 óta foglakoznak, filmeket is készítenek, sikerrel. Ébressz fel c. filmjük Közönségdíjat nyert a III. Független Speciális Filmfesztiválon. Kár, hogy a film nincs fenn az ÉNO honlapján vagy Facebook oldalán.

A farm, ahol élni lehetne

Nem Adom Fel Alapítvány támogatott lakhatást és munkát szeretne adni a fogyatékos embernek. Van a Bakonyban majd 35 000 m2 földjük, rétjük, legelőjük, kaszálójuk, gyümölcsösük, rajta 350 gyümölcsfa, valamint 240 m2-es családi házuk és 300 m2-es melléképületük. Akit érdekel az otthon terve, vagy támogatná azt, az Kónya Máriától kap tájékoztatást: konyamaria@gmail.com vagy a (+36 20) 296 266 telefonszámon.
A bakonyi tanyáról itt láthatnak csodás képeket: http://nemadomfel.hu/mediatar/galeria/category/50-amerikai-farm-kepek

Down Egészségközpont
A Budai Irgalmasrendi Kórház és a Magyar Down Alapítvány összefogásával 2017. január 1-én megkezdte működését a Down Koordinációs Központ. A Budai Irgalmas rendi Kórházban működő Egészségközpont elsődleges feladata, hogy általános szűrővizsgálatokkal, panaszkivizsgálással, konkrét szakorvosi szolgáltatásokkal, szakvélemény készítéssel, fekvőbeteg ellátás szükségessége esetén kórházi felvétellel segítse a fogyatékos emberek egészségvédelmét, gyógyulását és rehabilitációját.
A Down Egészségközpontban az orvosi ellátáson kívül a pszichológusok tréningeket, egyéni és csoportos terápiás és tanácsadó foglalkozásokat szerveznek elsősorban értelmi fogyatékos felnőtteknek, családtagjaiknak.
Az Egészségközpont koordinátora Vámos Magdolna, vezető főorvosa dr. Zsolnai Mária neurológus és pszichoterápiás szakorvos. Rendelési ideje: hétfő, kedd, csütörtökön: 9–13 óra között.
Jelentkezni lehet a központ koordinátoránál: vamosmagdolna@downalapitvany.hu;
(06 1) 438 8575; (06 30) 632 1075).
Cím: 1027 Frankel Leó út 54., Irgalmasok Rendháza, földszint.

Vakok kertje a Városligetben

Október végén megkezdődött a Városliget táj- és kertépítészeti megújításának első üteme, a Liget Budapest projekt keretében. 2018 márciusáig teljes egészében megújul az ország első, speciálisan a vakok és gyengénlátók pihenését és kikapcsolódását szolgáló, csaknem egyhektáros parkrészlet is, melyet 1972-ben létesítettek. A tájékozódást segítő, speciálisan burkolt, sugár irányú utak és körutak újjáépülnek, és felújítják a kert különböző építményeit (pl. támfalakat, amelyekre új, jól felismerhető színű, Braille-feliratokat is tartalmazó korlátokat tesznek.


Elismerés az ÉTA Országos Szövetségnek

elismeres_ETA-DSC_1537

A miskolci Szimbiózis Alapítvány és a Miskolci Fogyatékosságügyi Szakmai Műhely által alapított Az év esélyteremtő munkahelye díjat december 5-én adta át a kitüntetetteknek dr. Latorcai Csaba államtitkár-helyettes azon az ünnepségen, melyet az alapítvány rendezett a Fogyatékos emberek világnapja alkalmából. Latorcai Csaba beszédében kiemelte, hogy a díjazottak példát mutatnak arra, hogyan lehet esélyt adni a fogyatékos és megváltozott munkaképességű embereknek. A díjat tíz évvel ezelőtt alapította a Szimbiózis Alapítvány és a Miskolci Fogyatékosságügyi Szakmai Műhely. Az elismerést az ÉTA Országos Szövetség is megkapta, melyet Papp Ágnes, a szövetség ügyvezető elnöke vett át, megköszönve a bizalmat a Szimbiózis Alapítványnak.


Eredményes évet zárt a szövetség

Az év utolsó elnökségi ülését tartotta a szövetség december 1-jén. Volt miről tanácskozni, hiszen az előző ülés óta sok minden történt. Ezekről Papp Ágnes, az ÉTA ügyvezető elnöke számolt be. Először a 20 éves születésnapi eseményeket summázta.

Mindenki örömére jól sikerült a születésnap alkalmából tartott konferencia, sok érdeklődő volt, az előadások érdekesek voltak. (Két előadás rövidített változatát e lapszámunkban is közöljük.) Egy maradt még hátra: az ünnepségsorozatot záró a hálaadó szentmise, december 2-án, a budapesti Szent István-bazilikában. Azóta ez is megtörtént, és jó volt látni, hogy vidékről is eljöttek, nemcsak a szervezet munkatársai, hanem a segítettek is.

A balatonmáriafürdői tagszervezeti találkozó jó hangulatú, tartalmas, sok információt átadó volt. Sokan voltunk, csak a vendégház befogadó képessége szabott határt a résztvevők számának. Papp Ágnes a visszajelzések alapján azt mondta, hogy esetleg gyakoribbá teszi a szövetség az ilyen típusú találkozásokat. Ebben az évben négy tematikus napot tartott az ÉTA, az utolsót Százhalombattán, a Sérültekért Alapítványnál. Témája: a szervezeteknél folyó művészeti nevelés és hatása a személyiségre. A megbeszélésén fölmerült egy összművészeti fesztivál megszervezése jövőre – ebben az ÉTA is részt venne, mondta Papp Ágnes.
Vándorkiállításaink idén is vándoroltak a gimnáziumokban: sok diák és szülő figyelmét ráirányítva a fogyatékos emberekre. Az ülés napján még két kiállítás volt hátra: a Budapesten a XV. és a XVII. kerület egy-egy gimnáziumában. (Az eddig fölsorolt események közül néhányról már ebben a lapszámban olvashatnak is.)
Tagszervezeteink karácsonyi ünnepségein, vagy egyéb rendezvényein is részt vesznek a szövetség munkatársai. Jó együtt ünnepelni, mikor nem a gondoké, hanem az örömé, az együttlété a főszerep.

Lezajlott az Országos Fogyatékosságügyi Tanács ülése: a szövetség ismét bekerült az Intézményi Férőhely Kiváltást Koordináló Országos Testületbe (IFKKOT), valamint a kiváltást lebonyolító Társ projektbe.
Az Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI) fölkérte az szövetséget érzékenyítő képzések megtartására a gyámügy és a gyermekvédelem területén dolgozóknak. A felnőttképzési törvény hatálya alá eső, minősített képzések fő koordinátora az e téren (is) nagy tapasztalattal rendelkező szakember, Kalmár Judit lesz, aki december 1-jétől az szövetség csapatát erősíti. 2018 januárjában tájékozódó megbeszélést tart a képzés teamje a XV. és XVII. kerület szakembereivel, hogy felmérje milyen tudásra van szükségük, hogy ezzel is bővítsék a képzés tematikáját. Együtt dolgoznak majd tapasztalati szakértőkkel is. Az első képzés márciusban lesz.

Ismét megállapodást kötött a szövetség a XVII. kerülettel szemléletformáló programok megtartására a nyolc- és tizenkét évfolyamos iskolákban. Jövőre tovább bővül az ÉTA közösségi szolgálatos csapata az esztergomi Montágh Imre EGYMI, Óvoda, Általános Iskola, Szakiskola és Készségfejlesztő Iskola diákjaival. A szakiskolások vállalnak közösségi szolgálatot.
A felügyelő bizottság beszámolt a nyári szövetségi pályázatok most zajló elszámolásairól.
December 3-a, a Fogyatékos emberek világnapja alkalmából Kósa Ádám uniós parlamenti képviselő meghívására, rész vett a Brüsszelben tartandó ünnepségen Kovács Gábor, a szövetség társadalmi kapcsolatokért felelős elnöke, valamint Czégé Imre Pál, honlapunk és Facebook oldalunk szerkesztője.
Zárásként így summázott Papp Ágnes: „Amit erre az évre terveztünk, azt megvalósítottuk.”
– ferenczy –


Fülemüle program diákoknak, pedagógusoknak

A Szép Jelen Alapítvány és az Együtt-Értük Alapítvány közösen szervezett szakmai napján jártunk Gánton, a Fecskepalotában, október 18-án. A szakmai nap célja a „öko-kuckó” foglalkozások bemutatása a Fülemüle program keretein belül.

fulemule_IMG_20171018_141018_(1)

Az „öko-kuckó” foglalkozásokat 2009 óta, tanévenként négy-öt alkalommal szervezik meg integrált formában. Ez megvalósítható, komplex fejlesztési program speciális nevelési igényű fiatalok és többségi iskolák tanulói számára. Az „öko-kuckó” program interaktív helyzetben biztosítja az ismeretbővítést, a gyakorlati ismeretszerzést és alkalmazásuk komplex megvalósítását, és ennek révén élményteli, motivált keretben folyhat a fejlesztés.

A szakmai nap célja e program megismertetése volt a pedagógus-kollégákkal, akik Ráckeresztúrról, Baracskáról, Martonvásárról és Tordasról érkeztek. A nap első részében Orbán Péter a Szép Jelen ügyvezetője bemutatta a Fecskepalota üdülőt, valamint Orbán Anikó, a Pápay Ágoston Általános Iskola, Készségfejlesztő Speciális Szakiskola és Kollégium igazgatója az „öko-kuckó” programot.
A közös ebéd után következett a gyakorlati foglalkozás bemutatása, amelynek célja, hogy forgórendszeres kiscsoportos foglalkozásokon keresztül környezet-tudatosságra neveljék a részt vevő diákokat, akik az Érdi Tanoda Egyesülettől, a martonvásári Pápay Ágoston iskolából, valamint a csákvári Esterházy Móric Nyelvoktató Német Nemzetiségi Általános Iskolából érkeztek.
A foglalkozáson spontán csoportalkotó módszerrel kerültek egy-egy csapatba az SNI és nem SNI tanulók, akik négy állomáson végezhettek játékos feladatokat a környezetvédelem jegyében. A játékok során tanulhattak a szelektív szemétgyűjtésről, a gyógyteákról, a környezettudatos cselekedetekről, valamint az újrahasznosításról. A program az ismeretszerzés mellett hozzájárult a fogyatékossággal élő fiatalok integrációjához is. Az Érdi Tanoda Egyesület diákjainak külön bónusz volt, hogy múzeumlátogatáson és kiránduláson vehettek részt.
A nap sikeresen zárult mind a pedagógusok, mind a diákok számára. Sok élménnyel és tapasztalattal gazdagodtak.

Györke Nóra


Vándorkiállítások Budapesten

Az év harmadik Vándorkiállításának megnyitójára a XV. kerületi László Gyula Általános Iskola és Gimnáziumban került sor. Molnár Máriával, a diák önkéntes és közösségi szolgálat koordinátorával és a közösségi szolgálatos diákokkal együtt rendeztük be a kiállítást. Az érdeklődőket az igazgatónő, Bäckné Kremm Andrea köszöntötte, majd Papp Ágnes, szövetségünk ügyvezető elnöke ünnepélyesen is megnyitotta a kiállítást. A november 27-i ünnepi alkalom kellemes hangulatban telt el. A diákok verssel, fuvolaszólóval készültek.

Az évet záró negyedik Vándorkiállítás helyszíne a XVII. kerületi Balassi Bálint Nyolc Évfolyamos Gimnázium volt, ahol Jakab Hilda tanárnő és az étás, közösségi szolgálatos diákok voltak a házigazdái a tagszervezeteink által készített termékeket bemutató tárlatnak. A megnyitón beszédet mondott Farkas György, a gimnázium igazgatója, Jakab Hilda, a szövetség diák önkéntes és közösségi szolgálatának koordinátor tanára és Papp Ágnes. Az eseményen részt vett Fohsz Tivadar, a kerület alpolgármestere és Jenei Mónika alpolgármesteri referens, valamint szövetségünk szakmai munkatársai és a gimnázium diákjai, tanárai.
A Vándorkiállítások fontos szerepet játszanak a szemléletformálásban, érzékenyítésben.

– klein–györke –


Vésztőn sok kéz segít

Jótékonysági estet szervezett a Vésztői Sérült Gyermekekért Egyesület október 13-án Itt a két kezem elnevezéssel. Az est bevételéből Toldi utcai lakóotthonukban szeretnének szabadidős helyiséget kialakítani és berendezni. Ez minden bizonnyal sikerülni is fog, hiszen teltházzal zajlott a színvonalas rendezvény.
Az egyesületet 1992-ben alapították. Van nappali ellátásuk, ápoló-gondozó otthonuk 18 személynek, támogató szolgálatuk és van fejlesztő nevelést-oktatást ellátó iskolájuk. fejlesztő iskolájuk.
Elsőként a program fővédnöke Molnár Sándor, Vésztő város polgármestere köszöntötte a jelenlévőket. Az est háziasszonya Jaksity Kata konferálta a fellépőket. A békéscsabai tánccsoport előadását követte a Dumaszínház két jeles humoristája, Beliczai Balázs és Tóth Edu, majd a helyi zeneiskola növendékei mutatták meg tehetségüket. Agárdi Szilvia énekesnő mindenkit ámulatba ejtett különleges énekhangjával.
De itt még nem volt vége. Következett a tombolasorsolás. A nyeremények megmutatták, hogy a kiváló ügy mellé milyen sok jó ember szegődött, hiszen a térségből szinte nem volt olyan vállalkozó, aki legalább egy felajánlásával ne támogatta volna a jótékonysági rendezvényt.
Gratulálunk a 25 éves egyesületnek, és áldás kísérje munkájukat!

K. É.


Koordinátor-tanárok találkozója Martonvásáron

Az év második, diák önkéntes és közösségi szolgálatos koordinátor-tanári találkozóját november 20-án tartottuk. Vendéglátónk volt a martonvásári Pápay Ágoston Általános Iskola, Készségfejlesztő Speciális Szakiskola és Kollégium.

Az ÉTA ügyvezető elnöke, Papp Ágnes, szakmai munkatársa, Klein Éva köszöntötte a teljes létszámban megjelent tanárokat. A találkozó elején Orbánné Molnár Anikó, az intézmény vezetője is üdvözölte az egybegyűlteket.
A koordinátor-tanárok körébe lépett (2017. július 1.) Kolozsi Tamás, a Mezőberényi Petőfi Sándor Evangélikus Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium pedagógusa. Mivel a tanárok közül még néhányan nem találkoztak személyesen, így rövid bemutatkozással indult a beszélgetés. Ezt követte, mint minden találkozó alkalmával, a közösségi szolgálat koordinálásával kapcsolatos tapasztalatok megosztása.

Papp Ágnes tájékoztatta a jelenlévőket, hogy bevonásra kerül még egy speciális iskola, az esztergomi Montágh Imre Általános Iskola, Óvoda és Készségfejlesztő Speciális Szakiskola. Az iskola egyik tagszervezetünkkel, a Fokról-Fokra Alapítvánnyal van kapcsolatban.
Kitértünk a nyári balatonmáriafürdői tapasztalatösszegző közösségi táborokra is, meghatároztuk a jövő év találkozóinak időpontjait. Ötletbörze zárta a beszélgetést, amelyben a fő szempont a közösségi szolgálatos program aktualizálása volt, hiszen az eltelt öt év alatt – az indulás óta – összegyűlt annyi tudás, hogy a tapasztalatokat beépítve tovább lehet fejleszteni a meglévő alapokat.
A találkozót intézménybejárással zártuk. Minden résztvevő plusz energiákat, ötleteket nyerhetett az együtt töltött napból. Tavasszal újra találkozunk!
Klein Éva


Így látom…

Magyar katolikus főpap nyilatkozata uralta a közelmúltban a közbeszédet, mivel elítélően nyilatkozott a lombikbébi programról. Állítja, hogy a laboratóriumi körülmények között megtermékenyített, de feleslegessé vált ivarsejtek elpusztítása az élet elpusztításával egyenlő. Felkészült egészségügyi szakemberek és ugyancsak felkészült moralisták ütköztették álláspontjaikat, teológusok segítségével.
Ez volt a hír, ami kínálta és kínálja a lehetőséget a szélesebb gondolkodáshoz. Nevezetesen: a ma már futószalagon végzett abortusz jelenségének megítéléséhez és illesztéséhez a lombikbébi programhoz.
„Egy nőnek joga van döntenie saját testéről” – hangoztatja korhoz illően minden liberális gondolkodó.
Ez tehát az origó – de gondoljuk tovább.
Minden leélt emberi élet tartalmazza a saját – kisebb vagy nagy nagyobb – közösségére gyakorolt hatását, tehát érdemben minősíthető. A leélt emberi élet család – és családon túli – hatása az ember egyediségéből, egyszeriségéből, tulajdonságaiból, gesztusaiból következtetve, aktívan alakítja, formálja és befolyásolja szellemiségét környezetének. Életminőséget közvetít jó vagy kevésbé jó irányokba, döntően neveltetésétől és környezetétől függően, teljesen függetlenül iskolázottságtól, foglalkozástól, intellektuális beállítottságtól.
Nyilvánvaló tehát, hogy minden megszületett és leélt élet következményei nyomot hagynak. Túléli önmagát, halhatatlansága temetésével kezdődik. Az emberi történelem tudta, majd hitte, végül sejti ezt.
És ennek már semmi köze a nő testéhez. Sokkal inkább a nő pszichéjéhez kapcsolódóan, a tudatos felelősség meglétét kérdőjelezi meg, amúgy örökös karácsonyi üzenetként.
Dr. Rubovszky László


A Szent Márton otthont ünnepeltük

Születésnapi ünnepségén jártunk Budafokon november 11-én. A Szent Márton rehabilitációs otthont a Szellemi Sérült Testvéreinkért Alapítvány létesítette. Az alapítvány másik otthona, a Szent Mihály kicsit beljebb van a városban, a XI. kerületben.

Az alapítványt a sérült gyerekek szülei hozták létre 1992-ben. Ennek persze előzménye van. Dr. Kovács Istvánnak köszönhető, aki a budapesti Ulászló utcai kápolnában szolgált haláláig. Orvos volt, majd katolikus pap lett belőle, és a sérültek istápolója. Mindenki csak Doki atyának hívta.
A máig sokat emlegetett Sőréden (Fejér megye) 1984-ben kezdte táboroztatni a sérült gyerekeket. Most már Nagyvenyimben vannak a táborok, de a négyhetes táborozási időszakban hetente 25 sérülttel 35 önkéntes foglalkozik. Az alapítvány honlapja ma is a falu nevét viseli: http://sored.info. (Önkéntesnek is itt lehet jelentkezni.)

Középen Kovács Margit

Középen Kovács Margit

Tíz lakó élhet a Szent Mártonban életük végégig – bár most csak kilencen vannak. A legöregebb 73 éves. Dolgozni nem tudnak, reggeli után útra kelnek, és az Árpádházi Szent Margit ÉNO-ban töltik napjuk egy részét, amit szintén az alapítvány tart fenn. Az ÉNO-ban változatos a programjuk. Ott tartott például 2010-ben mozgásterápiás foglalkozásokat Bóta Ildikó – ArtMan Egyesület –, tőle Kálmán Ferenc és Jobbágy Bernadett vette át csoportot. Több helyen is fölléptek, pl. a Trafóban.

Doki atya örökségét, szellemiségét testvérhúga, Kovács Margit viszi tovább, ő az alapítvány kuratóriumi elnöke. Az ünnepségen visszaemlékezett a kezdetekre, mikor mindenféle építészeti megkötések miatt nem tudtak elindulni. Szerették volna ugyanis kicsit átépíteni kívülről a házat, de az önkormányzat, ezt arculatvédelmi okokból nem engedte. „Nagyon helyesen” – mondja Ágnes. Aztán rájöttek, maradjon a ház kívülről úgy, ahogy van, belül majd úgy alakítják, ahogy nekik megfelel. Például úgy, hogy nincs küszöb, hogy mozgássérült fürdőszobájuk és WC-jük van (egy mozgássérült lakójuk van). Így esett, hogy a XI. kerületi Szent Mihály Otthon előbb lett kész, mint a Szent Márton, noha a XXII. kerületi Mező utcai ház már régebben a tulajdonukban volt.
Az időjárás sajnos nem volt kegyes hozzánk. Sötétedésben, szemerkélő esőben fejezték be a ház lakói a segítőkkel, önkéntesekkel együtt előadott darabot, amelyben bemutatták, hogyan árulta el a libák gágogása a 4. században élt, Szombathelyen született Márton papot, aki azért bújt el a libaólba, mert nem akart püspök lenni. Házszentelés és udvarszentelés követte az előadást.
– fá –


Amit az ÉTA adott nekem…

Pályázatot hirdetett a szövetség a diák önkéntes és közösségi szolgálatosoknak. E munkáról kellett írniuk a résztvevőknek, minden műfaji megkötés nélkül. Csupa lány volt a díjazott, és mind vidékről. A budapesti diákok mentségére: nekik még kevesebb a tapasztalatuk, nemrég kezdték az ÉTA keretében a közösségi szolgálatot. Na de hol vannak a fiúk? Talán majd jövőre…

dav

A négy nyertes diáklány: Kovács Kata és Nagy Krisztina Mezőberényből, valamint Zengő Fanni és Rácz Noémi Mezőkovácsházáról kedves ünnepség keretében kapta meg az elismerő oklevelet és Sándor János erdélyi fafaragó szépséges könyvét, címe: Fába faragva – a történelmi Magyarország címerei a Magyar Nemzeti Könyvtárban. Magyarország hajdan 63 vármegyéjének (most 19 van) címerei láthatók a könyvben. A könyv háromnyelvű: magyar, angol, német. A Fából faragva nemcsak a címerek képeit közli, hanem beavat a heraldika szigorú szabályok által meghatározott világába, és persze (kicsit) Magyarország történelmébe is. Nem véletlen, hogy a könyv egyik előszavát író Székely András Bertalan így fogalmazott: a címer „beszélő történelem”.
Az ÉTA központjában tartott ünnepséget a XV. kerületi László Gyula Gimnázium diákjai tették szebbé: a díjazottaknak szólt Zsélyi Dóra fuvolázása, Mihály Gergő szavalata és Unger Vanda éneke. Évek múlva az emlékezést Zsélyi Balázs fotói segítik.
Az alábbiakban a pályaművekből olvashatnak szerkesztett részleteket.

Szívünk nem csak nekünk dobog
„Vajon megint mit találtak ki nekem?! Miért kell ezt csinálnom? Miért pont én és miért pont most? Mi ez egyáltalán? Hol dolgozzam le?” Kovács Katának hívnak, a Mezőberényi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium egykori diákja vagyok. Pár évvel ezelőtt, én is hasonló kérdésekkel, felháborodottan vettem tudomásul, hogy már engem is érinteni fog az érettségi bizonyítvány kiadásához szükséges ötven óra közösségi szolgálat teljesítése. Elsőéves kéttanos tanulóként, az órarendem látványa már így is elég megrázkódtatás volt számomra. Nem elég ez?! Miért kell terhelni egy alig 15 éves fejlődő szervezetet „kötelező önkéntességgel”??! (…)
A lényeg, hogy jelentkeztem az ÉTA-ba (…)
Kis idő elteltével (már a szövetség tagjaként), elsőnek a mezőberényi Mécses Egyesület lakóotthonában kezdtem el a közösségi szolgálat teljesítését. Az alkalmak során egyszer sem mentem egyedül, mindig velem tartott az iskolámból legalább egy diák, aki szintén ÉTA-tag. Itt olyan fiatalokkal foglalkoztunk, akik valamilyen fogyatékossággal élnek. Játszottunk velük, beszélgettünk, kézműves foglalkozásokban vettünk részt. Kicsit beavattak minket a mindennapjaikba. Miután kialakult egy szoros kapcsolat, szerveztünk nekik a gimnáziumban „sportdélutánokat”. Az egyik alkalmon, ezt mondta nekem egy sérült fiatal, Móni: „Kata, te remek csaj vagy, bírlak!”. Ezer köszönetnél többet ért. Szerintem az ilyen szeretetből lehet a legtöbb motivációt meríteni. (…)
A következő évben egy idősebb néninél voltunk, ahol közösen leküzdöttük a bonyolult technikát. Marika néni szeretett volna kicsit jobban belemélyedni az internet világába, és megtanítottuk neki a számítógép kezelését. Sokáig jártunk hozzá, egyszerűen ellenállhatatlanul finom sütit süt! Mi pedig kollégisták voltunk… Büszkén, szeretettel mesélt az unokáiról, és elgondolkodtató tisztelettel az édesanyjáról. (…)
Habár már teljesítettem az ötven órát, az idő előrehaladásával annyira részemmé vált, hogy úgy döntöttem folytatom az önkénteskedést. Nemcsak azért, mert egyszerűen élveztem, amit csinálok, hanem mert javult a kommunikációs készségem, könnyebben kifejezem önmagam, és sok olyan negatív sztereotípiát is felül tudtam vizsgálni, amelyek talán akadályoztak, vagy előnytelenek voltak számomra a mindennapokban. Legutóbb a 72 óra kompromisszum nélkül c. önkéntes programon voltam a kis csapatunkkal. (…)
2017-ben érettségiztem, tehát ebben az évben. Jelenleg Németországban tartózkodom, egy évig aupair programmal fogok nyelveket tanulni, azonban erősen gondolkodom rajta, hogy jövőre jelentkezem a FÖJ-be (Freiwilliges Ökologisches Jahr), hogy a német önkéntes programokból is kivegyem a részem.
Kovács Kata

Az ÉTA Önkéntes és Közösségi Szolgálata
Egy kedves, idős néninél teljesítettük ezt, ami, be kell valljuk, örök élmény marad. Ezekről az élményekről szeretnénk most részletesen beszámolni.
Első látogatásunk tanárnőnk jelenlétében zajlott. Ekkor intéztük el a szerződés lebonyolítását, és beszélgettünk egy jót számos témáról. Az egyik legjobb emlékeink közé tartoznak a többórás csevegések a pakolászások, takarítások alatt. Hihetetlen élmény volt hallgatni, ahogy egy nálunk jóval idősebb ember vall a világnézetéről, és nyíltan beszél az érzéseiről. Nevetve, olykor elkomolyodva mesélte a múlt nehéz pillanatait, de gyermekkora vidám perceit se titkolta előlünk. Már-már úgy éreztük, hogy mi is részesei vagyunk a történetnek, mert mint a kisgyerekek, olyan csodálattal hallgattuk a néni szebbnél szebb, és izgalmasnál izgalmasabb mesélnivalóját. Közös kedvenc történetünk közé sorolható, amikor az utazásairól számolt be, hogy mennyi gyönyörű helyre jutott el, és mennyi különleges kultúrával volt része megismerkedni.
Mindegyik látogatás nagyon jó hangulatban telt, amelyet egy éven keresztül általában heti két alkalommal, négy órában tettünk meg. (…)
Volt pár olyan alkalom, hogy amikor odaértünk, a néni rosszkedvű volt és kedvetlen, ám a találkozás végére teljesen az ellenkezőjét lehetett látni rajta. Ekkor fogalmazódott meg bennünk, hogy pontosan ezekért a pillanatokért éri meg ezt csinálni. E mellett számunkra nagyon pozitív dolog, hogy párokban lehetett végezni a közösségi szolgálatot, az iskola által nyújtott lehetőségekkel szemben. Megnyugtató volt a tudat, hogy nem kell egyedül csinálni semmit, mert mindig ott van mellettünk a másik, így is erősítve az összetartozást.
Zengő Fanni és Rácz Noémi

Miért jó önkénteskedni?
Önkéntesnek lenni, azért jó, mert másokon segíthetsz. Tanácsot tudsz adni nekik, és támaszt a nehéz napokon. Mert egy egyszerű mosollyal is bearanyozhatod az emberek napját. Csak nyitottnak kell lenned a világgal szemben. Nem kell, hogy mások figyelmét kiharcold, mert ha érdekled őket, biztosan rád figyelnek majd. Talán az egyik legfontosabb dolog az, hogy pozitívan állj a dolgokhoz.
Az elején én is féltem attól, hogy vajon milyen lesz. Egy teljesen új közegbe kerültem ahol rengeteg új arccal ismerkedhettem meg, de mégis ott volt bennem az a kérdés, hogy mi van, ha nem vagyok elég jó? De egyre több időt töltöttem el a mezőberényi Mécses Alapítvány „fiataljai” között, és rájöttem, hogy egyáltalán nincs mitől félnem. Mert egy csomó rendkívül barátságos embert ismertem meg, akik meglepően gyorsan befogadtak a közösségeikbe, és szívesen töltötték velem a mindennapjaikat.
Több közös programon vettünk részt együtt, mint például az idén is megrendezésre kerülő Neked munka nekem álom program. Sajnos sok ember nem szereti őket, mert a betegségük miatt kicsit mások. Bevallom őszintén, szerintem is azok, de ha belegondolunk, nincs két egyforma ember. Lehet értelmileg akadályozott, mozgássérült, lelki beteg, idős vagy egy szimpla hétköznapi ember, mindenki másmilyen. Egy kedves ismerősöm szavaival élve: „nincs egészséges ember, mert aki egészségesnek vallja magát, az is beteg, lehet, hogy kívülről nem látszik, de nem tudhatod, hogy belül épp mi gyötri”. Azért is szeretek önkénteskedni, mert a tudat, hogy valakinek segítettem, hogy valamit hozzá tudtam tenni a napjához, hogy mosolyt csaltam az arcára, leírhatatlanul jó érzés. Tudom, hogy nem vagyok varázsló, és hogy az én tetteim is végesek, de megpróbálom magamból kihozni a legtöbbet azért, hogy másoknak jobbá tegyem a napját.
Nagy Krisztina

Amit az ÉTA adott nekem
2014 ősze óta vagyok tagja az ÉTA nevet viselő civil szervezetnek (…)
A mezőkovácsházi Szent István Idősek Otthonában mindig szívesen fogadtak minket, az ott lakók is örültek nekünk, mi pedig boldogan teljesítettük az esetlegesen ránk kiszabott feladatokat.
Iskolám 2013 óta tagja az ÉTA-nak. Minden évben sor kerül egy balatoni táborozásra, melynek során az iskolák tanulói szép környezetben cserélhetnek tapasztalatokat, szerezhetnek újakat és pihenhetnek. Ez jutalomút, ezért ki is kell érdemelni kemény, odaadó munkával. Tavaly, azaz 2016 nyarán volt az első alkalom, hogy én is lehetőséget kaptam arra, hogy eljussak a táborba. Ez volt az első olyan összejövetel, ahol a programban részt vevő összes iskola egyszerre érkezett a Balatonra (iskolánként 6 tanuló +1 tanáruk). Napi 3x tartottunk közös foglalkozásokat.
( …) A tábor különlegessége számomra az volt, hogy a martonvásári diák- és gyermekotthon tanulói és nevelőik is csatlakoztak hozzánk. Ezek a fiatalok abban a különleges helyzetben vannak, hogy ők kérhetnek önkéntes segítséget, és akár ők is segíthetnek másokon. És segítenek is. Mindegyikőjük kisebb-nagyobb fogyatékosságokkal él együtt, de ez az élethez való hozzáállásukon semmit sem változtat. Számomra a velük való találkozás jellemformáló volt, csodálatos embereket ismerhettem meg, az is kiderült, hogy habár néha nem tudják magukat tökéletesen kifejezni, a szívükben mégis sokkal több és sokkal mélyebb érzések, gondolatok vannak, mint azt bárki gondolná. És hálás vagyok azért, hogy erre ráébresztettek. Másik dolog, amit e pár nap alatt tanultam meg, az egy közhely, mégis igaz: Ne ítélj a külső alapján. (…)
Az ÉTA-nak köszönhetően rengeteg fantasztikus embert ismertem meg, sok csodás élménnyel gazdagodtam, és talán ami a legfontosabb: önzetlenül segíthetek másoknak, és ez által új és új dolgokat tanulhatok az életről.
Köszönet mindenkinek, mindenért.
Mészáros Mirtill


Háromnapos, születésnapi találkozó

Balatonmáriafürdőn a szövetség 20. születésnapi programsorozatának harmadik állomásán háromnapos tagszervezeti találkozó volt október 5-6-7-én. A találkozóra eljött a XV. kerület alpolgármestere, Németh Angéla is.

A cél: az ÉTA tagjai ismerjék meg jobban egymás munkáját, vigyék haza a jó gyakorlatokat, beszéljék meg a gondokat, és közösen gondolkozzanak azok megoldásán. Az ország minden részéről érkeztek tagszervezetek. Bemutatkozásuk során, töményen kapva az információkat, rádöbben az ember: mennyi fontos feladatot látnak el a civilek, mennyi jó ötletük, megoldásuk van egy-egy nehéz helyzetre. Sok jó ötletet lehet kapni ilyen találkozó során. A teljesség igénye nélkül azokról a problémákról írok, amelyekről a legtöbb szó esett.

Foglalkoztatás
A foglalkoztatás azért neuralgikus pont, mert pl. az akkreditált foglalkoztatásnál, nem tudni miért, kevesebb embert akkreditál a hatóság, mint amennyit a civil szervezet kér. Pedig azért kér annyit, mert ennyit tud foglalkoztatni. A másik gond: a piac hiánya. Dr. Sullerné Polgár Márta (Fény Felé Alapítvány, Debrecen) már 24 éve áll a fogyatékos emberek szolgálatában, és nem volt jó hallani, hogy elkeserítőnek találja a helyzetüket. Hárommilliós árukészletük van, és nem találnak piacot, pedig nekik saját boltjuk is van. A Segítő Vásárlás jó, de ez nem elég. Tudja, vállalkozni kell, csakhogy a szociális szakember nem tud vállalkozni.
Bérfeszültség is van náluk: a szakdolgozó ugyannyit kap, mint a kliense. A fejlesztő foglalkozás bérezését jónak tartja, mert alkalmat ad arra, hogy differenciálni tudjon a képesség és a munkavégzés alapján. Mivel arra vannak kényszerítve, hogy valóban termelniük kell, eladható, minőségi terméket, ezért a megváltozott munkaképességű dolgozókra alapozzák a termelő tevékenységet. A minél nagyobb piacszerzés mellett szeretnének egy oktatócentrumot létrehozni.

Házigazdánk, Vajna-Vormair Katalin, a Regens Wagner Vendégház, valamint az ugyanitt lévő ápoló-gondozó otthon, támogatott lakhatás és nappali foglalkoztató vezetője beszélt a 3,7 hektáron fekvő intézményekben folyó munkáról. A 30 fős vendégházat és a hatalmas parkot a fogyatékos emberek tartják rendben: szobaasszonyi teendőket és kertészmunkát végeznek, de a mosás, takarítás is az ő dolguk. Áprilistól októberig több ezer vendég kényelméről gondoskodnak láthatatlanul. A többiek a nappali foglalkoztatóban dolgoznak: kerámiáznak, szőnek, bérmunkát végeznek.
Ki-ki a saját képességének megfelelő munkát végez (akkreditált és fejlesztő foglalkoztatás). „Évekig tartott, míg beletanultak, de megérte” – mondja az intézményvezető. Az ellátására mindenki megkeresi a pénzt. Zsebpénzt hetente kapnak, mert amikor havonta adták egy összegben, akkor egyszerre mindet elköltötték. Terveik között szerepel, hogy balatonkeresztúri telkükön nappali foglalkoztatót létesítenek. Talán a Regens Wagner az egyetlen, amelyik nem küzd olyan filléres gondokkal, mint a legtöbb civil szervezet.

A mezőberényi Mécses Egyesület ügyvezetője Balázsné Nelhübel Henriette elmondta, hogy milyen minőségi változást hozott munkájukban, dolgozóik és ellátottjaik magatartásában az, hogy belevágtak a minőségbiztosításba. Át kellett gondolniuk minden tevékenységüket, döntésüket és következményeit. Ennek kapcsán nagyon sok mindent megtudtak magukról, és nagyon sok mindenen változtattak. Volt pl. önértékelés a lakóknak is: ma már tudatosabbak, tanítják őket a szabályokra és a döntésekre, és arra, hogy a döntésnek következményei vannak. Mértek ügyfél-elégedettséget is. Azzal is szembesültek, hogy jobban kell reklámozni magukat, hogy tudják a településen: kik ők. A nagyobb tudatosságnak, reklámnak már vannak pozitív jelei. Jövőképükben az is szerepel, hogy olyan jövedelmük legyen a lakóknak, amiből ki tudják fizetni a szolgáltatásokat. Szeretnének egy nagy üzemet: mindenki ott, egy helyen dolgozna.

Támogatott lakhatás
A másik nagy téma a támogatott lakhatás volt. Erről három civil szervezet is beszámolt. A budapesti Down Alapítványtól Szondi Tibor, két támogatott lakhatás intézményvezetője. A Down Alapítvány egyik lakójának, Ildinek a beszámolóját is meghallgattuk, hogyan él a támogatott lakásban. Két éve költözött el a családjától. Dolgozik, egyedül közlekedik, hétvégén a lakótársakkal közösen főznek. A bevásárlásnál, főzésnél a gondozó segít – mondja.

talalka_buli_2017-10-05_20.23.32

A támogatott lakhatásban élők nincsenek magukra hagyva: mindennap „rájuk néznek” – mondta Szondi Tibor –, ahol kell, ott egészen az esti lefekvésig velük marad az esetfelelős. Programokról is gondoskodnak: náluk lehet sportolni a Rehabilitációs- és Sportcentrumukban, ahol minden hónapban diszkót is tartanak. Nyaranta Balatonaligára mennek, az alapítvány saját nyaralójába.

A Regens Wagner Alapítványnál ebben az évben indult el a támogatott lakhatás, amit hosszas előkészület előzött meg. A kis családi házba hat fő költözött ki. Ez eleinte súrlódást okozott a maradók és „kintiek” között: az elköltözők azt hitték, hogy ők különbek, a bent maradók irigyelték őket. A jobb képességűek mehettek ki a takaros kis családi házba. Boldogok voltak, de hamarosan rájöttek, több lett a dolguk: munka után sok mindent maguknak kell megcsinálni azt, amit az otthonban készen kaptak.

talalka_eskuvo_2017-10-06_11.55.05

Öt-hat hónap után jöttek ki az első problémák. Azt gondolták, nem kell éjszakai ügyelet, ma már tudják: kell. Azt is tudják már, hogy sokkal több probléma merült föl menet közben, mint amire számítottak. Nagyon jó esetfelelősük van, jó a kapcsolata a lakókkal.
(Néhányan el is látogattunk az esetfelelőssel a Regens Wagner vendégházától úgy 5-6 percnyi sétára lévő takaros kis családi házhoz. Szürke cica sütkérezett a lépcsőn, valamelyik szomszédé, de a lakók is szeretik. Mindenütt takaros rend volt, pedig nem tudták, hogy valaki majd rájuk nyitja az ajtót. Van közös tér is (a falon a napirend), ahol összegyűlhetnek, de aki akarja, magára csukhatja az ajtót. A konyhapulton lekváros üvegek sorakoztak: birsalma lekvárt főztek közösen. Párok laknak itt egyetértésben.)

talalka_felhojarok_2017-10-05_16.58.50

Nelhübel Henriette akár tanulmányt is írhatna a támogatott lakhatásról. Előadásának címe: Támogatott lakhatás – közösségi életet támogató otthon. Sorolta a megoldandó gondokat, ezekből néhány mutatóba:

  • nincs éjszakás, mi van, ha gond van?
  • nem tudják megszervezni az életét, a szabadidejét (ez főleg az intézményekből kikerülőknél van így – náluk a lakók többsége állami gondoskodásból jött)
  • hogyan lesz kapcsolata a szolgáltatóval? Ha nem érkezik meg, ki jelez az intézményvezetőnek?

Gond volt az is, hogy a lakók úgy vélték a segítő az ő cselédjük. Az első évek az alapdolgok megtanulásával telt. Ilyenekkel: krumplihámozás, mosás, mosogatást stb. Henriettének sokat segített, hogy kimehetett Hollandiába megnézni, ők hogyan csinálják a támogatott lakhatást. Hazaérve első lépésként dönteni tanították a lakókat. Az evésnél kezdték: bevezették, hogy többféle menü között választhattak. Most már eljutottak oda, hogy sem a kliensek, sem a segítők nem érzik nyűgnek, hogy dönteniük kell. Pár hónap múlva a megmaradt étel a tizedére esett vissza. Másik lépésként az újabb döntés bevezetésénél összekapcsolták a döntést a következmény megjelölésével. Mindehhez fontos az önismeret, ezért tréningeket tartottak: a mire vagyok képes felismerésére.
Szintén Hollandiából hozta az ötletet: bevezették a napirendet segédeszközként. Ez főleg akkor segít, ha nincs velük az esetfelelős. Felmérték a lakók elvárásait, miben szeretnének dönteni, egyéni képességekhez igazodó képzést tartottak, tisztázták a döntéshozatali szinteket, a következményeket a kötelező szabályokkal kapcsolatban (két-három havonta új elemekkel bővül). Megtanulták a segítségkérés módját, eszközeit. Havi és napi tervezőt készítettek, valamint háztervezőt, ami a közös eseményeket jelent. Most például házanként minden héten egy szabadidős programot kell közösen tartaniuk. Ilyenkor két segítő van velük. Utána megbeszélést tartanak az eseményről.

Minderre a munkatársakat is föl kellett készíteni. Havonta tartanak megbeszélést, ide a foglalkoztatókat is meghívják. Bevezették az üzenő füzetet, ami azért fontos, mert így tudják, hogy mi történt a munkahelyen. Sok munkába telt, míg a segítők megtanulták, hogy ne hozzanak döntést a lakók helyett, ne végezzék el helyettük azt, amire ők is képesek. Forintosították a munkát: „ha nem csinálod meg, akkor fizetni kell érte”. Vegyes konyhai, mosási és takarítási csoportokat hoztak létre (ez is holland minta). De ki kellett alakítaniuk a tulajdonosi szemléletet is: „az én felelősségem, hogy a ház hogyan néz ki, ott mi történik”.

A tárgyi feltételek közé tartozik, hogy nappali foglalkoztató is kell, mert a munkahely nem elég. Van ugyanis szabadideje, mit csinál ilyenkor? Kell még 24 órás diszpécserközpont, bármikor hívható, és az ott dolgozó éjjelente kétszer végigjárja a házakat. Ha baj van, intézkedik, minden házhoz kulcsa van.
Henriette javaslata: ki kell alakítani a támogatott lakhatás módszertanát. Képzéseket kell tartani a szakembereknek, össze kell gyűjteni a módszereket, és megállapítani a szakmai sztenderdeket. Javasolta, hogy a támogatott lakhatásban érintett tagszervezetek közösen dolgozzanak, készítsék el együtt. Gondolatébresztő, sok jó megoldást felsorakoztató előadását érdemes elolvasni az szövetség honlapján.

Költségcsökkentés
A három nap történéseiből nem hagyhatom ki, hogy előadást tartott a Servitor Pro Multis Kft. ügyvezetője Benkóczy Máté. A kft.-t 2009-ben két szerzetesrend (piarista, bencés), valamint a Portus Buda Group Zrt. alapította. Az a felismerés vezette őket, hogy a piaci szolgáltatóknál együtt, közösen föllépve, jobb pozíciót (kedvezőbb árat) tudnak elérni. Flottákat alakítottak ki, és ha valaki ennek tagja, akkor intézményénél jelentősen csökken pl. az áram és a gáz ára. Egyházi és karitatív szervezeteknek szolgáltatnak (pl. a Máltai Szeretetszolgálatnak). A Regens Wagner Alapítvány is tagja, és Vajna Katalin igen elégedett a szolgáltatással. (E bemutatkozásnak ugyanis előzménye van: évekkel ezelőtt már járt az ÉTA-nál a kft., elmondva szolgáltatásaik előnyeit, de akkor kevesen kaptak az alkalmon.) A költségminimalizálás mellett tanácsadással, problémakezeléssel is foglalkoznak. A honlapjukon mindenről tájékozódhatnak: http://www.servitor.hu/.

Két színpadi mű
Szólnom kell még két előadásról, melyet a százhalombattai Sérültekért Alapítvány Felhőjárók mozdulatszínháza és a Regens Wagner Alapítvány playback improvizációs csoportja adott elő. Nagy hatással voltak mindannyiunkra. Olyan előadások ezek, amelyeket szívesen megmutatnék a neurotipikusoknak. „Piacképesek”, ha szabad ezt a szót használnom velük kapcsolatban. Mindkét csoport egyetlen szó nélkül képes szomorú, vagy boldog eseményt előadni úgy, hogy előadásuknak íve van. A mozdulatszínháznak Szélpál Stefi a koreográfusa, sok díjat nyertek, külföldön is jártak, onnan is díjjal tértek haza. A playback improvizációs színházat Donáth Attilától tanulták, aki időről-időre ellátogat hozzájuk. Az alapítvány szakemberei közül néhányan már megtanulták ezt a technikát, ők foglalkoznak a tagokkal. Náluk nem rendező van, hanem játékmester, maguk a játszók alakítják a történetet. Az alapítvány konfliktusokat old meg vele: pl. a támogatott lakhatás miatti feszültséget ezzel játszották ki magukból a bennmaradók. De az öröm is megjelenik a játékban: esküvőt láttunk. Az alapítványnál 14-en élnek párkapcsolatban, ők házasoknak tartják magukat, eljegyzést is tartanak, együtt is laknak, van eljegyzés, ezt a lakók esküvőnek nevezik. Ez utóbbit el is játszották nekünk.

A második napot a Nem Adom Fel együttes fergeteges hangulatot teremtő zenéje zárta. Együtt táncolt vendég és otthonlakó, és együtt énekelte a Nem adom Fel dalait. Másnap már cihelődni kellett: indulás haza. Összegezve a véleményeket: Jó napokat, szép napokat, máskor is ismételhető napokat töltöttünk Balatonmáriafürdőn.
Ferenczy Ágnes

Az alábbi szervezetek mutatkoztak be:

  • Gondoskodás gyermekeinkért Alapítvány (Budapest, XV. ker. FENO)
  • Együtt Értük Alapítvány (Martonvásár, Pápay Ágoston iskola és kollégium)
  • Down Alapítvány (Budapest)
  • Fény Felé Alapítvány (Debrecen)
  • Korinta Alapítvány – Odú Központ (Szeged)
  • Magyar Willams Szindróma Társaság
  • Mécses Egyesület (Mezőberény)
  • Regens Wagner Alapítvány (Balatonmáriafürdő)
  • Strázsa Tanya szociális szövetkezet (Szabadszállás)


Tematikus nap a művészeti tevékenységről

Az év utolsó tematikus napját Százhalombattán tartotta az ÉTA Szövetség november végén. A sérült emberek szervezeteinél folyó művészeti munkáról volt szó. Jó ötletek megosztása és közös gondolkodás volt a cél egymás munkájának megismerésén túl.

tematikus_nap__szazhalombatta_2017

Az Együtt-Értük Alapítvány (Pápay Ágoston iskola és kollégium, Martonvásár) Csengettyű zenekarának vezetője, Ragó Ferencné Ági beszélt arról, hogy még a legrosszabb állapotban lévő sérült embernek is örömet szerez a zene, és a csengettyűt megszólaltatni könnyű. Hogy ezt bizonyítsa, mindjárt meg is csengettyűztette a jelenlévőket, elmondva a színes kotta lényegét. Ez a sérült emberek kottája, ebből zenéltek most a vendégek. Kezdték a legegyszerűbbel a Süss fel nappal, ezt követte a Cirmos cica, haj, majd a „legnehezebb”: a Csendes éj, szentséges éj. Ment nekik, jókor, jó időben rázták a csengőt, és együtt is szóltak.
Az alapítvány támogatja a Színvarázs – Ulwila zenekart, a néptánc csoportot, ezek tagjai többnyire jobb képességűek, míg Ági a csengettyűsöket szándékosan a leggyengébbek közül válogatta. Nagy örömmel vesznek részt a próbákon is, és segített nekik a zene, pl. a figyelem összpontosításában, a csapatban dolgozásban stb. Ha a próba elmarad, akkor szomorúak. Arra buzdította a megjelenteket, hogy hozzanak ők is létre ilyen zenekart, mert a beruházás kb. 130 ezer forintból kijön, és megtérül a gondozottak jó közérzetében, magatartásában, és abban az örömben, amit a föllépések a tapsok jelentenek nekik.

A Lámpás ’92 Alapítvány festőtábora 2002-ben indult – elmondhatják, ha nyár, akkor irány Göd, a festőtábor. Nyaranta neves képzőművészek segítenek nekik, oktatják a fiatalokat. Vezetőjük: Pető Hunor Munkácsy-díjas képzőművész. Az idei képzőművészeti táborról, az egyik táborozó, Zoli számolt be. Nagyon izgult, de fölösleges volt. Szépen olvasta fel az általa megfogalmazottakat. A tábornak, és így az alkotásoknak is mindig van központi témája: ezt több szempont alapján megbeszélik, megszületnek a festménye, majd kiállításon bemutatják azokat. Idén az ellentétekkel foglalkoztak. Két kiállításuk is volt Budapesten: A K11 Galériában és a Kaptárban.
A képeikből megnézhettek néhányat a tematikus nap résztvevői is, mert magukkal hoztak jó néhányat. Az alapítvány gyengébb képességű gondozottjai táncolnak, illetve koreografált mozgást végeznek együtt. Ide is eljöttek, és bemutatták mennyire tudnak egymásra figyelni, a zenére együtt mozogni.

Vendéglátónknál, a Sérültekért Alapítványnál Felhőjárók néven mozdulatszínház van. 2003 óta játszanak a gondozottak gesztusokkal, testbeszéddel – szavak nélkül – Szélpál Stefi és Rédli Éva drámapedagógusok értő segítségével. Fellépések és díjak sokasága van mögöttük, a legutolsó 2017-es: a Paál István Amatőr Színjátszó Fesztiválon a zsűri különdíját kapták.
Szélpál Stefi szavait mindjárt szemléltette a Felhőjárók egyik előadása, Cseh Tamás dalaira készült a produkció. Nagy tetszést aratott Szélpál Eszter (táncművészeti főiskolás) és Olivér (Down-szindrómás) közös tánca. Olivér született tehetség: nemcsak a ritmusérzéke jó, hanem arcával, gesztusaival is hozzáadott a tánchoz. Szívesen néztük volna még tovább is őket. A tánc koreográfusa is Eszter volt.
A délután közös ötleteléssel telt, amiben az ÉTA két munkatársa Györke Nóra és Klein Éva aktívan részt vett. Házigazdáink ugyanis összművészeti fesztivált szeretnének rendezni jövőre. Ennek terve még csak körvonalazódik. Olvassák el erről a százhalombattaiak írását, címe: Híd sérült és ép ember között.
– ferenczy –


Híd sérült és ép ember között

Házigazdái lehettünk egy jó hangulatú tematikus napnak november 23-án. Túl azon, hogy bepillanthattunk a szervezetek művészeti tevékenységébe, a találkozás apropóját egy régi álmunk megvalósítása adta: hogyan hozhatnánk létre egy összművészeti integrált fesztivált. Ezen a napon szerettük volna közösen elvetni azt a magot, amiből majd kinövi magát ez a nagyszabású rendezvény. Úgy érezzük, ez sikerült.

Az első perctől kezdve mindenki lelkesen osztotta meg érzéseit, gondolatait, ötleteit. Senki nem a problémáról beszélt, hanem a megoldandó feladatokról. Bebizonyosodott: ha olyan emberek jönnek össze, akiknek fontos a sérült emberek léte, és az, hogy minden lehetőségével segítsen teret adni nekik, akkor olyan folyamat indul el, ami utat nyit a megvalósulás felé. Ez a fogyatékos embereknek egyfajta kiragyogást jelent a szürke hétköznapokból, hiszen megnyilvánulni, színpadon lenni nagy lehetőség, és sokkal nagyobb erő, mint gondolnánk…
Meggyőződésünk, hogy a művészet híd sérült és ép ember között, hogy találkozzanak céljaik és álmaik. Köszönet minden résztvevőnek! 
Czuppon Gabriella, Szélpál Stefi
Sérültekért Alapítvány, Százhalombatta


Támogatások összesítése 2002–2017

A szövetség 20. születésnapja alkalmából megtartott konferencián elhangzott előadás egyik fontos, szemléltető táblázata – a sok közül.
Készítette: Palatin Gyuláné
(ÉTA Országos Szövetség)

Összesen:213 360 826
„Fokról Fokra" a Fogyatékos Gyermekek Neveléséért és Oktatásáért AlapítványEsztergom740 380
„Jövőt Nekik is" AlapítványTordas2 772 900
Átmeneti Otthon EgyesületBudapest213 750
Autisták Oktatásáért AlapítványKecskemét 225 000
Az Élet Jegyében AlapítványDebrecen422 590
Bárka Alapítvány
Dunaharaszti
1 135 000
Beszédvár AlapítványKecskemét13 633
Bliss AlapítványBudapest3 739 284
Bója Úszó Fogyatékosok Sportegyesülete
Székesfehérvár1 442 572
Búzavirág AlapítványVámosújfalu682 005
Civitan Club Help EgyesületBudapest2 286 400
Conditio Humana AlapítványBudapest3 645 132
Csupaszívek TársaságaBudapest1 996 340
Egy a Világunk AlapítványGyőrújbarát459 200
Egyenlő Esélyek! AlapítványCsömör1 300 000
Együtt-Értük AlapítványMartonvásár4 681 500
Életút EgyesületNyergesújfalu2 501 824
Emberi Hang AlapítványÉrd1 580 405
Ért. Fogyatékosokért Szülői EgyesületDebrecen250 000
Esőemberekért EgyesületTata1 121 940
Félúton Sport EgyesületBudapest4 780 477
Fény Felé AlapítványDebrecen9 469 392
Fogadj el AlapítványSzajk5 467 873
Fogd a Kezem AlapítványPécs5 403 304
Fogyatékos Gyerekekért AlapítványSárospatak2 776 000
Garai Ház AlapítványBaja1 077 454
Hendicepes Gyermekeket Segítő EgyesületHajdúböszörmény1 523 110
Hendikep AlapítványBudapest282 764
Hetedik Szirom AlapítványIsaszeg546 250
Híd a Jövőbe AlapítványGyőr3 942 320
Hit és Élet AlapítványBudapest2 474 945
Hit Remény Szeretet AlapítványŐrbottyán807 000
Jobb Sors AlapítványVác1 252 500
Kádas György AlapítványGyula755 000
Kaláka Felkészítő Otthon AlapítványSóskút200 000
Kalán Néni Pihenőkertje Autista AlapítványCsorvás1 521 259
Kapaszkodó AlapítványSzékesfehérvár490 753
Katakomba AlapítványPáty500 000
Kemence AlapítványBiatorbágy1 713 297
Kerek Világ AlapítványPécs2 450 043
Kézenfogva J-N-SZ megyei EgyesületSzolnok4 992 322
Korai Fejlesztő Központot Támogató AlapítványBudapest2 694 050
Lámpás '92 AlapítványGöd6 558 478
Maci AlapítványJászberény260 000
Magyar Down AlapítványBudapest3 033 680
Magyar Értelmi Fogy. Sportszövetsége
Budapest760 000
Magyar Rett Szindróma AlapítványBudapest3 525 253
Magyar Williams Szindróma TársaságBudapest1 100 000
Mária Rehabilitációs AlapítványSoltvadkert190 848
Mécses EgyesületMezőberény817 900
Nagy Sándor utcai Ált. iskola AlapítványHódmezővásárhely327 750
Ne Fordulj el Tőlünk AlapítványSeregélyes834 100
Nem Adom Fel AlapítványBudapest2 686 080
Nyáridő KözalapítványTiszaúg200 000
Nyújtsd Segítő Kezed AlapítványBékéscsaba1 652 665
Oázis Értelmi Fogyatékos Gyermekekért AlapítványSzolnok1 041 961
Otthon XVI. Alapítvány
Budapest3 963 004
Ők is a Mi Gyerekeink AlapítványPécs2 558 369
Összefogás Nonprofit Kft.Csömör2 857 860
Patrónus EgyesületNyíregyháza4 065 770
Pécsi Napközi Otthon AlapítványPécs2 861 858
Regens Wagner AlapítványBalatonmáriafürdő3 645 714
Sérültekért AlapítványSzázhalombatta5 343 676
SOFT AlapítványDebrecen3 565 330
Strázsa Tanya Szociális SzövetkezetSzabadszállás1 804 400
Summa Vitae AlapítványPiliscsaba8 971 007
Szegedi Korai Fejlesztő és Integrációt Támogató AlapítványSzeged9 307 759
Szellemi Sérült Testvéreinkért AlapítványBudapest3 614 518
Szép Jelen AlapítványGánt3 197 064
Sziget AlapítványBudapest180 000
Szimbiózis AlapítványMiskolc2 537 900
Szociális Gyermekjóléti és Eü. Szolgálat Nappali IntézményeHatvan1 812 900
Szülők Fóruma EgyesületSzázhalombatta3 435 562
Támasz EgyesületDebrecen3 867 106
Teljes Életért AlapítványGöd327 500
Tómalom-Híd AlapítványSopron900 000
Topház Egészségügyi OtthonGöd320 000
Tóth Miklósné A. a Sérült Gyermekek JaváraKarcag1 740 595
Tovább Élni EgyesületPáty6 960 923
Vadrózsa AlapítványTornanádaska1 001 276
Vass Miklós AlapítványBudapest952 340
Vass Miklós EgyesületBudapest1 171 700
Védd A Gyermeket AlapítványBudapest195 792
Vésztő Sérült Gyermekekért EgyesületVésztő6 126 526
Vízipók Integrált Úszásoktató és Képességfejlesztő EgyesületBudapest852 506


Az ÉTA első 20 éve: „…kívül az időn…”

„Bolond dolog a holnapot várni,
Élj kívül az időn, amennyire lehet”
Weöres Sándor

1997 – 1999

  • A KézenFogva Alapítvány szerepvállalása (1996 nyarán, 63 szervezettel megvitatta, majd elfogadta az ÉTA alapszabályát)
  • „alulról jövő”, önszerveződő folyamat
  • 30 alapító civil szervezet
  • országos lefedettség
  • 1997. február 12-én a Fővárosi Bíróság bejegyzi az ÉTA-t
  • ÉTA-Hírlevél 1997 augusztusától, évi 3-4 lapszámmal
  • 1999.: támogatás a központi költségvetésből
  • 1999. szeptember 10: ÉTA Központ átadása a Molnár Viktor utcában
  • Nemzetközi kapcsolatok építése a bajor és osztrák Lebenshilfe szervezetekkel, majd a Regens Wagner Alapítvánnyal

2000 – 2003

  • 2000 novemberétől az ÉTA kiemelten közhasznú szervezet
  • 73 tagszervezet négy régióban: 35 pesti régió, 16 keleti régió, 11 nyugati régió, 11 déli régió: csaknem másfélszer annyian
    csatlakoztak, mint ahány szervezet 1997-ben alapította
  • 2000. június: Együttműködési megállapodás az ELTE BGGYFK-val
  • 2001-től Ferenczy Ágnes újságíró vette át az ÉTA Hírlevél szerkesztését
  • 2002-től ügyvezető igazgatói feladatkör lett, amit dr. Rubovszky László látott el
  • 2001, 2002, 2003: ÉTA Családokat segítő konferencia
  • 2001: az ÉTA csatlakozott az Inclusion Europe-hoz
  • Munkacsoportok a szövetségen belül: lakóotthonok hálózata, súlyosan-halmozottan sérülteket képviselő munkacsoport
    A központban jogi, gyógypedagógiai tanácsadói szolgálat, pályázati szolgáltatás, kiállítások szervezése a régiókból
  • Vándorkiállítás használati- és dísztárgyakból
    Németországi tapasztalatcsere a munkahelyteremtés és a foglalkoztatás tanulmányozására

2004 – 2009

  • 110 tagszervezet, alacsony aktivitással: a közgyűléseken 20-30%-uk képviseltette magát
  • A civil szektort sújtó recessziót az ÉTA is megsínyli: 2005-ben a pályázott működési költség összegének 25%-át kapja meg
  • Az időszak legaktívabb, finanszírozott munkacsoportja a lakóotthoni: konferenciát, művészeti tábort, a tagszervezeteknek folyamatos konzultációt biztosítanak
  • 2005 őszén a Regens Wagner Alapítvány lakóotthont avat Balatonmáriafürdőn (ÉTA-val közös rendezvények, közgyűlés helyszíne)
  • 2006. december: jótékonysági hangverseny az ÉTA javára a budavári Mátyás-templomban
  • 2007. november: 10 éves jubileumi ünnep
    Tagszervezetek javaslatai alapján az önkormányzat és a polgármester elismerése: XV. kerület, Székesfehérvár, Hódmezővásárhely, Szeged, Gödöllő…
  • 2007. december: jótékonysági koncert a budavári Mátyás-templomban
  • Képzés a tagszervezetek munkatársainak: menedzser-pályázatíró, munkavállalást segítő asszisztens
    Az ÉTA ekkor elsősorban a „tagszervezeteiben él”

2010 – 2013

  • 2010. december: „Művészet, foglalkoztatás, emberi jogok” – kiállítás Pécsett, majd Brüsszelben. Résztvevők: Lámpás ´92 Alapítvány (Göd), Alba Civitan Rehabilitációs Nonprofit Kft (Székesfehérvár), Kemence Alapítvány (Biatorbágy), Regens Wagner Alapítvány (Balatonmáriafürdő), Sérültekért Alapítvány (Százhalombatta), Summa Vitae Alapítvány (Piliscsaba), Fogadj el Alapítvány (Szajk), Garai Ház Alapítvány (Baja). Fővédnök: dr Kósa Ádám, EP-képviselő
  • 2011: a szövetség megerősödése: a központi költségvetésből támogatást kap. Programjai: rekreációs program a tagszervezetek tagjai számára, a 2002 óta élő „Vándorkiállítás” folytatása használati- és dísztárgyakkal; jogsegélyszolgálat fogyatékos személyek számára
    A szövetség kettős célt lát: szervezetfejlesztés és érdekképviselet. Szolgáltatási feladatok a tagszervezeteknek (foglalkoztatást segítő pályázatok meghirdetése) és programok a tagszervezetek munkatársai és fogyatékos személyek számára
  • 2011: új „Civil törvény”
  • 400 millió Ft támogatás a civil szervezeteknek a NEFMI-től (bejelentése a Bárka Lakóotthonban)
  • Színes, gyakrabban megjelenő ÉTA-Hírlevél, igényes tartalommal. (Jogszabályok, tagszervezeti innovációk, bemutatások, hasznos tudnivalók az egészségügy, szociális ágazat, oktatásügy területéről. Programok, felhívások, információk. Kulturális programok a szövetség életéből. „Így látom”– az ÉTA ügyvezető igazgatójának rovata
  • ÉTA honlap működése
  • Rekreációs programok: Balatonmáriafürdő (súlyosan-halmozottan sérültek és segítőik), Egerszalók (tagszervezetek dolgozói)
  • 2012: lakóotthonok és korai fejlesztés a fókuszban intézmény-kiváltási program
  • 2013: részvétel a Nürnbergi Vásáron
  • Az ÉTA programfelelőse: Papp Ágnes
  • Diák önkéntes program, ÉTA szakmai konferencia a korai fejlesztésről, részvétel az intézményi férőhely-kiváltási programban
    Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetés Klaus Meyer úrnak, a bajor Lebenshilfe elnökhelyettesének
  • „Korais” konferencia az ELTE BGGYK és az ÉTA közös szervezésében

2014 – 2017

  • 2014: miniszteri elismerések az ÉTA tagszervezetek munkatársainak
  • Szakiskolások közösségi szolgálati munkája Martonvásáron
  • Rekreációs program és nemzetközi IFKKOT konferencia
  • Családoknak szóló mentálhigiénés program Balatonmáriafürdőn
  • Diák önkénteseknek tábor a Balatonnál
  • 2015-től folytatódnak az elindított programok
  • Szakmai nap a lakhatásról, foglalkoztatásról
  • Szakmai nap a kora gyermekkori intervencióról
  • 2016: Rekreációs találkozó az ÉTA központban: az eddigi program „szupervíziója” Összegzések, értékelés
  • Június 1-től ügyvezető elnök: Papp Ágnes
  • Vándorkiállítás, rekreáció, közösségi szolgálat
  • Állandóság és változás
  • Növekedés és stabilitás

„…most mindenki számol, próbál kiutat találni a pénztelenségből, hogy megőrizhesse azt, amit eddig elért, és tovább is szolgálhassa a közösséget, amelynek jólétéért szerveződött Olyan jó lenne hinni abban, hogy tíz év múlva – bár, hogy lesznek gondok, abban biztos vagyok – már nem a megmaradás lesz a fő téma” (Ferenczy Ágnes: Magunkat ünnepeltük – ÉTA-Hírlevél, 2007. december)
(Elhangzott az ÉTA 20. születésnapjára rendezett konferencián, szeptember 15-én – rövidített változat.)

Dr. Magyar Adél
KORINTA Alapítvány, Szeged


Az ÉTA-HÍRLEVÉL archívumából

Húsz év – hihetetlen milyen gyorsan elsuhant, és mennyi minden történt ez alatt az ország és a szövetség életében. Most hogy ünnepeltünk és örültünk, és az ÉTA születésnapi konferenciáján Magyar Adél és Palatin Éva visszatekintett az elmúlt húsz évre, én is kutatni kezdtem az újság archívumában: kezdete 2001.
Szubjektív válogatás lesz, van olyan év, ahol kettőt is olvashatnak, van, ahol egyet sem – minden egyes kihagyott cikk részletéért fájt a szívem. Terveim szerint a következő számban folytatom.

2001. június
Modellkísérlet: támogató szolgálatok
Hogy a támogató szolgálatokra szükség van, azt mindenki tudja, legfőképpen az érintettek. Hogy ez miként és mennyiből valósuljon meg, az már vita tárgyát képezi. Az érintettek keveslik, és lassúnak tartják a dolgok menetét, akik pedig a pénzt adják, azok azt mondják: most ennyi van, idén is többet költöttünk, mint tavaly, és ha jól megy minden, jövőre még többet fogunk költeni.
A tavaly elkezdett modellkísérlet tovább folytatódik. Nyitrai Imre államtitkár-helyettes szerint nem új ellátási forma kidolgozását, kikísérletezését kell elvégezni. Arról van szó, hogy a támogató szolgálat(ok) koordinációját kell megvalósítani, és biztosítani kell mindenkinek a hozzáférhetőséget. (…) Ezen elképzelés szerint két modellkísérletet lehetne elkezdeni, az egyiket Budán, a másikat Pesten.

2001. december
Modellkísérlet
Az esélyegyenlőségi törvény kimondja, hogy a fogyatékos emberek tartós bentlakásos intézményeit 2010-ig le kell bontani. A modernizációs program egyik célja, hogy azok, akik erre képesek, lakóotthonokba költözhessenek. A másik cél, hogy a megmaradó intézeteket modernizálják, humanizálják. Ennek érdekében 2001-ben modellkísérleti program indul: meghívásos körben hat intézmény átalakításával. Ebben az évben a programra 38 millió forintot fordítanak.

2003. március
Miért nem érezni a változást?
Ami miatt úgy gondoltam, hogy írni kell, az a rendszerszemlélet hiánya. Mert hiába ad 1990 óta minden éppen regnáló kormány többet a szociális (és egészségügyi) szférának, ennek nincs látszata. Az érintettek – és most maradjunk szigorúan véve a fogyatékkal élőknél – úgy érzik: minden ígéret ellenére (négy évenként ismétlődnek a választási kampányok) átvágták őket. A kormány pedig úgy érzi: erején, azaz az ország teherbíró képességén felül ad a fogyatékkal élőknek. Hogy a két oldal véleménye közeledjen egymáshoz – és az ügy megoldása az optimálishoz –, az kellene, hogy valaki rendszerben lássa a szociális ágazatot.
Hogy mit értek rendszer alatt?
Ha egy ép csecsemő a világra jön, a szülei világosan látják, milyen intézményrendszer vár gyermekükre. Ha a gyes helyett igénybe akarják venni – és szerencséjük van, fölveszik a gyermeket – akkor jöhet a bölcsőde, utána az óvoda, majd az iskola (alsó-, közép- és felsőfokon). Ezt biztosan látják maguk előtt. És itt most nem a minőségről beszélek, hanem a lehetőségről, hogy mindez adott.
Ha világra jön a halmozottan sérült csecsemő, vagy betegség miatt azzá válik csecsemő- vagy kisgyerekkorban, akkor az ország nagy részén szinte nincs semmi. Mert az ország nagy része nem nagyvárosokból áll. A rendszernek ott kellene kezdődnie, hogy minden megyeszékhelyen van egy korai fejlesztő, egy óvoda, amelyik sérült gyerekekkel foglalkozik, és legalább egy iskola, ahol fogadják az oktatható sérült gyermekeket. Akik pedig csak képzésben részesülhetnek, azoknak fejlesztő napközit kellene fenntartania az államnak.

2004. június
Költségvetési támogatás
Néhány tavalyi és idei szám arról, hogy mely szervezetek kapnak nevesített költségvetési támogatást a működésükhöz az ESZCSM-től (Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium – a szerk.), anélkül, hogy pályázniuk kellene.
Gézengúz Alapítvány: 2003-ban 21,0 millió, 2004-ben 20,0 millió Ft.
Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége: 2003-ban 152 millió Ft, 2004-ben 152,3 millió Ft.
Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége: 2003-ban 173,3 millió, 2004-ben 174,0 millió Ft.
Vakok és Gyengén látók Országos Szövetsége: 2003-ban 204,6 millió, 2004-ben 205,0 millió Ft. Értelmi Fogyatékosok és Segítőik Országos Szövetsége: 2003-ban 75,0 millió, 2004-ben 75,2 millió Ft.
Értelmi fogyatékkal élők egyéb országos és regionális szervezetei: 2003-ban 61,4 millió, 2004-ben 61,5 millió Ft.
Autizmus Alapítvány: 2003-ban 72 millió, 2004-ben 50 millió Ft. (Forrás: weborvos)

2005. június
Hírek
Az akadálymentesítésre adható, amúgy is szűkös lakás-átalakítási támogatás odaítélését megszigorították. Ezentúl a kapott összeg 70%-át az APEH által minősített cég vagy vállalkozó számlájával kell igazolni. Az eddig igénybe vett baráti, rokoni segítségnek tehát vége. Akadálymentesítésre új lakásnál 250 ezret, a réginél 150 ezer forintot lehet kérvényezni, és egy ember életében csak egyszer kaphatja meg.

Kevés a házi orvos, és a hiány főleg a kistelepüléseket sújtja. A kormány ezért döntött úgy, hogy a halmozottan hátrányos helyzetű településeken 50 százalékkal, kb.100 ezer forinttal, megemeli a háziorvosi praxisok fix díjazását. Az eddigi 20 helyett 30 százalékra emelkedik az ügyeleti díj. A kormány támogatja, hogy a kistérségek hozzanak létre 24 órás háziorvosi ügyeleteket, hogy a 20 ezer lakosnál kisebb településeken is legyen ügyelet.


Játszótér sorsjegyekből

A Szerencsejáték Zrt. új, Nagykarácsony nevű kaparós sorsjegyének árából a Fogyatékos Emberek Szervezeteinek Tanácsa (FESZT) darabonként 25 Ft-ot kap. Az ára drágább, mint az eddig piacon lévőké (2000 Ft), de többet is lehet vele nyerni: 75 millió forintot. A pénzből a FESZT három olyan integrált játszóteret építene, ahol minden gyerek tud játszani, függetlenül attól, hogy ép vagy fogyatékossággal élő. Az Egyetemes Tervezés és Információs Kutatóközpont (ETIKK) munkatársai is részt vesznek a tervezésben. Netes oldalukon remek minta játszótereket láthatnak.


A segítő munkák megtaláltak

Klein Éva (30) halk, nyugodt és visszafogott, ami nagy erény, ha tanít valaki. Pontosabban tanított. Az idei iskolai év végén váltott, és elszegődött az ÉTA Országos Szövetség szakmai munkatársának. Nem ismeretlen helyre jött, mert kapcsolata a szövetséggel évek óta tart.

klein_eva_2017-09-08_09.35.52

A váltás okáról, szövetségbeli munkájáról kérdeztem. Évi precízen, pontosan, szinte nyomdakészen válaszolt. A mezőberényi evangélikus gimnáziumban tanított etikát, tanulásmódszertant és életvitelt. A gyerekek ezt úgy fogalmazták meg, hogy „én életre nevelős tantárgyakat tanítok. Nagyon hálás is vagyok a gimnáziumnak, hogy erre alkalmat adott. Ez volt az első munkahelyem.”

Azt hinné az ember, hogy tanárhiányos időben könnyű elhelyezkedni. Ez nem így van. A frissen végzett egyetemi diplomásnak hol azt mondták, hogy túl képzett, hol azt, hogy nincs gyakorlata. Így került az Alföldre. A Bács-Kiskun megyei Hartán élnek a szülei, a veszprémi Pannon Egyetemen tanult: etika, ember- és társadalomismeret – színháztörténet szakon végzett. Mezőberényben a fenntartóváltást követően az evangélikus gimnáziumnak szerencsére szüksége volt etikatanárra. Négy évfolyamon tanított etikát heti két órában, a 9–13. évfolyamosoknak, ez a heti 18 órát is elérte kezdetben: „Bátran mondhatom, hogy szerintem ekkora gyakorlata egyik etikatanárnak sincs. Más iskolákban nincs ilyen nagy óraszámban etika.” Ennek persze oka van. Amikor az iskola államiból egyházi fenntartású lett a szülők választhattak: etikát vagy hittant tanul a gyerekük. Sokan választották akkor az etikát. Öt év után végeztek azok, akiknek a feje fölött döntöttek, így csökkent Évi óraszáma. Ekkor egyre több tanulásmódszertan tanórát kezdett tartani, és az életvitel tanítása is az ő feladata lett. Ezzel együtt persze más munkákat is csinált, csakúgy, mint a legtöbb tanár.

Amikor az ÉTA Országos Szövetség megkereste az iskolát a diák önkéntes és közösségi szolgálat tervével elsőként nem Klein Évát jelölte ki koordináló tanárnak az igazgató. Új volt ez akkor: az 50 órás, mindenkinek kötelező közösségi szolgálatot még nem vezették be. Egy idő után az igazgató úgy gondolta, Évinek testhez állóbb lenne ez a feladat, így hát ő vette át a szolgálatot. Harminc „étás” diákja volt. Később, amikor már a többieknek is kellett a szolgálat teljesítése az érettségihez, az ő megszervezésük, irányításuk is hozzátartozott. A gimnáziumba egyébként 600-an jártak.
„Izgalmas feladat volt gyerekeket toborozni, megkeresni azokat, akik fogadják őket – mondja. –Nagyon jó kapcsolatok épültek ki a helyi idősotthonokkal, magánemberekkel, az ÉTA-tag Mécses Egyesülettel. Nekem is kihívás volt ez, mert addig nem volt kapcsolatom fogyatékos emberekkel. Sem a szakmai munkámban, sem a magánéletben. De megtaláltuk egymást, olyannyira, hogy most itt vagyok.”
Éva mosolyog, és amikor azt kérdezem, hiányoznak-e a gyerekek, azt mondja:„Nagy ívet vett az életem, és a kolléganők azt mondják, van bennem valami tanáros. A gyerekek mindig hiányozni fognak, meg a munkahelyi légkör, de azt a vonalát egyelőre lezártam az életemnek.”

Hogy miért jött az ÉTA-ba dolgozni? „A váltásban az is szerepet játszott, hogy Mezőberénytől távol van Harta. Ahhoz, hogy eljussak a szüleimhez Pestre kellett utaznom, majd onnan buszozni Hartára. 300 kilométer a távolság.” Ez persze csak az egyik szempont, a másik: „Nem tudom, miért, a segítő munkák megtaláltak eddig is. Ha helyzet van, nekem tennem kell.”
Amikor belépett az ÉTA-ba mindjárt helyzet volt: Balatonmáriafürdőn kezdte a közösségi szolgálatos gyerekekkel. Ez még nem volt ismeretlen terep. Magam is láttam, milyen otthonosan mozgott közöttük, és milyen oldott légkörben tudtak egymással beszélgetni, közös terveket kovácsolni. A felnőttek, a tagszervezeteknél dolgozó segítők rekreációs csoportja volt az ismeretlen. De ott, ahogy fogalmazott, neki csak a „kisinaskodás, a hospitálás, a kísérés volt a feladata”, meg programok szervezése, hogy a kikapcsolódás felhőtlen legyen. A szakmai részt Papp Ágnes vitte. Ő figyelt és tanult.
Az ÉTA-ban ő a felelőse a diák-önkéntes programnak. Tartja a kapcsolatot a koordináló tanárokkal, napi e-mail- és telefonkapcsolatban vannak. Előkészíti az esztergomi Montágh iskola Fokról-fokra Alapítványával közösen az iskola diákjainak bevonását a közösségi szolgálatba (ez azóta már megtörtént – a szerk.). Erre jó mintát ad a martonvásári Pápay Ágoston iskola, ahol évek óta folyik ez a munka. A Vándorkiállítások megszervezése is az ő feladata. Idén még két helyen lesz kiállítás a tagszervezetek által készített termékekből: az ÉTA közösségi szolgálatba tavaly bevont XV. és XVII. kerület egy-egy gimnáziumában. (A beszélgetés óta ezek is megvalósultak. Olvashatnak róla az újságban.) Most gondolkodnak azon, hogy mely közösségekhez lehet és érdemes elvinni a Vándorkiállítást jövőre, és persze még számos új terven, programon törik a fejüket az ÉTA munkatársai, amelyeknek aktív részese Klein Éva.
– ferenczy –


Kiállítások a gödi alkotótábor képeiből

A gödi Lámpás ’92 Alapítvány 25 éves. Ebből az alkalomból két kiállítást is rendeztek az alapítványnál. Az első, a Festett ragyogás címet viselő, „visszatekintő” volt: a másfél évtized alatt festett képekből válogatták ki a legjobbakat.

Hogy a társadalom szemlélete mennyit változott az elmúlt 20-25 évben, azt mi sem bizonyítja jobban, hogy a Festett ragyogás c. tárlatot Budapest belvárosában rendezték meg. Ott ahol a magyar fiatalok, középkorúak mellett sok külföldi is megfordul: a „buli negyedként” számon tartott Király utcában, a K11 Kulturális és Művészeti Központban. Köszönet a ParaArt Egyesületnek és a VII. kerületi (erzsébetvárosi) önkormányzatnak az együttműködésért.

lampas_kiallitas_Kaptar_32_(1)

A kiállítás fővédnöke dr. Bajkai István, a VII. kerület alpolgármestere volt, a megnyitó beszédet pedig Szurcsik József, Munkácsy Mihály-díjas festőművész tartotta.
Az évente megtartott nyári alkotó táborokban nemcsak az alapítványhoz tartozó gondozottak vesznek részt, hanem az ország különböző részén élő tehetséges vagy kevésbé tehetséges, de az önkifejezés eme módjához kedvet érző fogyatékos fiatalok is. A program művészeti vezetője a szintén Munkácsy Mihály-díjjal kitüntetett Pető Hunor képzőművész, kiemelt támogatója az ÉTA Országos Szövetség.

lampas___kiallitas_2017-10-19_17.49.57

A novemberi kiállítás szintén Budapesten volt, az V. kerületi Kaptár közösségi házban, ahol szintén sok ember fordul meg: a Kaptár irodabérlői, ügyfelei. E kiállítás létrejöttében a ParaArt Egyesület mellett Göd város polgármesteri hivatala volt az együttműködő partner. Az idei nyár alkotótáborának képeit mutatta be az Ellentétek c. kiállítás, aminek megtekintése után, csak arra gondolhat az ember: ezt folytatni kell.
Az alapítvány is így gondolja. Sőt, merészebb terveik vannak: országos tehetségkutató programot szeretnének kidolgozni, valamint egy speciális európai kortárs művészeti központot létrehozni. (Vannak még páran a civil szervezeteknél, akik valami hasonlóról álmodoznak, talán össze kellene dolgozniuk: együtt hamarabb célba érhetnének.)
Aki nem tudott elmenni egyik kiállításra sem, a neten megnézheti e kiállítás képeit a Lámpás ’92 honlapján, és közben meg is ismerkedhet az alapítványnál folyó munkával. Érdemes az ismerkedésre (és a támogatásra): 160 értelmi fogyatékos személy életéről gondoskodik 18, különböző telephelyen lévő intézményében: www.lampas92.hu.
– ferenczy –


A lap megjelenését
az Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI) támogatta

Hozzászólások lezárva.