Hírlevél – 2012. szeptember

A lap megjelenését az Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI) támogatta

A Hírlevél 2012. év szeptemberi számának tartalmából:

Hírek

 

Új betegjogi központ

Szeptember 1-jétől új, önálló központ foglalkozik a betegek és a gyermekek jogaival: az Országos Betegjogi, Ellátottjogi, Gyermekjogi és Dokumentációs Központ (ODBK). Ide kerülnek a jogutód nélkül korábban megszűnt egészségügyi intézményeknél keletkezett egészségügyi dokumentációk, ezeket archiválják és nyilvántartják, és biztosítják a betegeknek az iratbetekintés jogát. Az OBDK vezeti a betegjogi, ellátottjogi, gyermekjogi képviselők nyilvántartását, ellenőrzi az egészségügyi szolgáltatások hozzáférhetőségét, az ellátásszervezéssel, beutalási renddel, betegtájékoztatással kapcsolatos szabályok érvényesülését.

Autóvásárlási támogatás másoknak is

A kormány döntése értelmében a mozgáskorlátozott embereken kívül értelmi fogyatékos, autista, látássérült és hallássérült emberek is igényelhetik a személygépkocsi szerzési támogatást 2012. szeptember 8-ától. Új autóra (Suzuki SWIFT 1,2 GLX, illetve Suzuki SX4 modell) 900 ezer, ötévesnél nem régebbi használtra pedig 600 ezer forint kapható típus megkötése nélkül.

Az igénylést a megyék, ill. a fővárosi kormányhivatal szociális gyámhivatalánál kell benyújtani szeptember 30-ig. (forrás: MTI)

Pénz helyett Erzsébet-utalvány

Novembertől a szociálisan rászoruló családok a rendszeres gyermekvédelmi kedvezményhez kapcsolódó pénzbeli támogatást már természetbeni ellátásként Erzsébet-utalványban kapják. A rendszeres gyermekvédelmi kedvezmény az iskolakezdéshez és a gyermekneveléssel összefüggő egyéb kiadásokhoz nyújt segítséget. Ennek keretében évi két alkalommal, gyermekenként 5800 Ft összegű támogatás jár. A támogatásként nyújtott Erzsébet-utalvány fogyasztásra kész étel mellett ruházat és tanszer vásárlására is felhasználható.

A rendszeres gyermekvédelmi kedvezmény igénylési feltételei nem változtak, a kérelmeket továbbra is a szülő lakcíme szerinti polgármesteri hivatalnál kell benyújtani, és azokról a jegyző dönt. Az Erzsébet-program alapot ad egyes szociális célú juttatások Erzsébet-utalvány formájában történő kifizetésére is.

A települési önkormányzatok augusztus 1-jétől rendeletben írhatják elő, hogy a legalább tízezer forint rendszeres szociális segély folyósításakor, az ellátás összegéből ötezer forintot készétel vásárlására felhasználható Erzsébet-utalványban kell fizetni.
(erzsebetprogram.hu)

Kitüntetések

Augusztus 20-a alkalmából. Elek Dóra, a Baltazár Színház rendezője, művészeti vezetője, a Magyar Érdemrend Lovagkereszt kitüntetést kapta. Érdi Tamás zongoraművész ugyancsak ezt a kitüntetést vehette át. Gratulálunk a díjazottaknak!

Antidiszkriminációs jelzőrendszer

Szeptembertől folyamatosan működik a „Ne hagyd magad!” országos fogyatékosságügyi antidiszkriminációs jelzőrendszer és az ahhoz kapcsolódó jogsegélyszolgálat. A telefonos ügyfélszolgálat helyi díjszabással hívható a (06 40) 200 320 kék számon péntekenként 10-től 17 óráig. A hívásokat Pócsik Gabriella várja. Egyéb elérhetőségek: nehagydmagad@kezenfogva.hu, vagy: Kézenfogva Alapítvány, 1461 Budapest, Pf. 234, a borítékra írják rá: „Ne hagyd magad!

Sikeres paralimpia

Londonban a XIV. paralimpiát II. Erzsébet királynő nyitotta meg. Hazánkat 33 sportoló képviselte. Húsz helyszínen, húsz sportágban 166 ország összesen 4200 sportolója mérte össze tudását. Aranyérmet nyert asztali teniszben Pálos Tamás, aki a 11-es enyhén értelmi fogyatékos kategóriában indult. Legeredményesebben úszóink és vívóink szerepeltek. Az úszók között a legsikeresebb Sors Tamás volt, aki 1 arany-, 2 ezüst- és 1 bronzérmet nyert. Úszótársa Tóth Tamás 2 ezüstéremmel gazdagodott. Vívónőink kitettek magukért: egyéniben is szereztek érmet és csapatban is: a Krajnyák Zsuzsa, Juhász Veronika, Dani Gyöngyi összetételű csapat ezüstérmes lett. Összesen 14 érmet nyertek a paralimpikonok.

Down-teszt vérmintából

Down-szindróma kiszűrésére alkalmas magzati diagnosztikai teszt került piacra Németországban és több más európai országban. A teszt kiválthatja a magzatvízből való mintavételt, az amniocentézist, amit a várandósság 16. hetében végeznek el.

A LifeCodexx elnevezésű német cég PrenaTest márkanevű terméke a várandósságuk 12. hetében lévő nők vérmintájából állapítja meg, hogy a magzatnál jelen van-e a Down-szindrómára jellemző kromoszóma-rendellenesség. Júniusban a Down-szindrómás szervezetek nemzetközi szövetsége tiltakozott a tesztelés ellen az Európai Emberi Jogi Bíróságnál. Arra hivatkoztak, hogy a bíróságnak védenie kellene a Down-szindrómás emberek élethez való jogát. A teszt forgalmazására először Svájc adott engedélyt a múlt hónapban, de már Németországban, Ausztriában és Liechtensteinben is elérhető a diagnosztikai teszt. (Forrás: MTI)

vissza a Tartalomhoz

---

 

Így látom …

 

Célom, hogy az ÉTA Hírlevél olvasóival közösen „kilépjünk” a folyóiratra jellemző belterjes szakmai körből, és olyan – lehetőleg változatos megközelítésű – témákat is szóvá tegyünk, amelyek polgári életvitelünk és gondolataink részei, vagy részei lehetnek. E cél érdekében kapok helyet minden alkalommal a Hírlevélben Így látom… írásaimmal és a szerkesztőség mindig várja a reakciókat, hogy azokat is közölve, mindnyájunk számára tanulságul szolgáljon gondolataink és véleményünk sokrétűsége.

Ez alkalommal a közbeszédben folyamatosan hallható kifejezések foglalkoztatnak. Nem tudom, hogy felfigyeltek-e már a közéletből jól ismert politikusokra, a közigazgatásban vagy a gazdasági életben dolgozó vezetőkre, a kultúra területein felkentekre, amikor feladataikról, terveikről, életükről kell riportalanyként megszólalniuk a médiában. Már-már megszoktuk a megszokhatatlant, amikor a nyilatkozói mondatok őőőőő-zéssel, vagy eeeee-zéssel kezdődtek. Majd megismétlődtek. Szinte minden mondat kezdeteként. Ennek ma már vége. Ezt a csúnya beidegződést felváltotta az értelmetlenség. Ma úgy kezdődnek a mondatok, szinte kizárólag az élő beszédre jellemzően: „Úgy gondolom…”.

Az „úgy gondolom” a magyar nyelvben a bizonytalanság már előre jelzett tükre. A határozott vélemény önkéntes kizárása. Az egyéni álláspont megváltoztathatóságának felkínálása. Az „úgy gondolom” kifejezés mondat eleji használata egyszerűen értelmetlen… és felesleges. Nincs olyan mondat, amelyik e kifejezés elhagyásakor értelméből vagy tartalmából veszítene.

„Úgy gondolnám…” Ez még rosszabb. Így, feltételes módban. Érzékeltetve, hogy magának a nyilatkozónak is fenntartása van saját véleményéről.

„Nem gondolnám…” Ez már abszurd. Ezt is halljuk, nap mint nap. Ebben az esetben nem is gondolja a derék közember, de mondja, amit nem gondol.

Az idegen nyelvekből átvett, és saját anyanyelvünket színesítő, gazdagító kifejezések alkalmazása természetesen nekem sem idegen. Csupán a csúnya, értelmetlen és fölösleges kifejezések idegesítenek. Főleg akkor, ha mindig ezt hallom. Többnyire iskolázott, un. értelmiségi emberektől.

„Beszélni nehéz!” – milyen igaza volt Péchy Blanka színésznőnek, aki e címmel nyelvművelő műsort honosított meg a közszolgálati rádióban még a múlt században.

 

Dr. Rubovszky László

vissza a Tartalomhoz

---

 

Alkotótábor Sarudon

 

Sarudon napfény és jókedv és sok vidám ember fogad minket. Rubovszky Lászlóval, az ÉTA ügyvezetőjével, régi kedves ismerősöket üdvözlünk, újakkal ismerkedünk, és megnézzük, milyen képek készültek a Lámpás ’92 Alapítvány alkotótáborában.

Itt van Makrai Józsefné, Klári, az alapítvány vezetője; Herczeg Ági, a Lámpás mindig mosolygó szociális munkása; Polostyák Zoli, a tábor krónikása, versírója; Pető Hunor és Pető Barna művészeti vezetők (délutánra várják Elekes Károlyt, aki a land-art rejtelmeibe avatja be a résztvevőket). És persze itt vannak a régi ismerősök, akik évről évre hűségesen eljönnek, festenek, ragasztanak, agyagoznak. Minden évben valamivel többet tudnak, jobb alkotásokat készítenek, és minden évben öntudatosabbak. Az ország különböző pontjairól érkeztek a Tisza-tó partján lévő kempingbe: Pécsről, Nyergesújfaluból, Esztergomból, Kozármislenyből, a fővárosból. A „törzsgárdatagok” mellé újak is jöttek. Összesen tizenheten vannak.

Bár szeptember van, a nyári meleg megengedi, hogy a szabadban legyenek a foglalkozások. Mint az már megszokott, most is egy központi tematika köré szerveződik a munka: a város és a tér a hívó szó. Ahányan vannak, annyifélét festenek. Orsós György, Gyurci (Pécs) például a chartres-i katedrális belső terét festi, padokkal, a padokban emberekkel. Ebéd előtt, amikor Pető Barna végignézi a képeket, és mindenkinek ad valami praktikus tanácsot, egy-egy dicsérő szót, Gyurcinak csak annyit mond: „Nézd meg napfényben!” Fejünk felett árnyékot adó esővédő tető van, alatta mások a fényviszonyok. Gyurci értetlen arcot vágva, és kicsit dohogva kivonul képével a napfényre, és álmélkodva felkiált: „Azt a… igaza van” – majd aprólékosan elmagyarázza, mi a javítani való rajta.

A Kozármislenyből érkező Halász Péter segítője édesanyja, Halász Gáborné, aki „civilben” is fogyatékos emberekkel foglalkozik Pécsen. Péter 29 éves, és édesanyja szerint táborról táborra jobbak a képei. Ez egyébként a többieknél is észrevehető – de hát e táboroknak épp ez is a célja.

Elszaladt a délelőtt, itt az ebéd ideje, majd utána a szabadfoglalkozásé: ez a henyélés órája. Sokan fürdeni mennek. Molnár Antal (Tóni) a Lámpás ’92 lakója viszont velünk marad. Ajándékot kapunk tőle a látogatásunkért: Heltai Jenő Szabadság c. versét szavalja el nekünk – nagyon jól –, pedig már legalább 15 éve, hogy megtanulta. Örülünk és meghatódunk, hiszen semmi különlegeset nem tettünk. Jöttünk, beszélgettünk, jól éreztük magunkat, és most irigyeljük igazán azokat, akik itt maradnak.

(A tábort az ÉTA Országos Szövetség támogatta.)

F. Á.

vissza a Tartalomhoz

---

 

Civilek pályázatai

 

„Egy csepp meglepetés”

A Gézengúz Alapítvány művészeti pályázata

A koraszülött és eltérő fejlődésű gyermekek diagnosztikájával és terápiájával foglalkozó Gézengúz Alapítvány
ötödször hirdeti meg jótékonysági pályázatát. Célja a társadalmi szemléletformálás, a koraszülöttek és a problémával
születettek elfogadtatása.

A következő művészeti ágakban lehet pályázni:

Fényképezés – Kisplasztika – Iparművészet

A pályázat témája

1. 0-8 év közötti életkorú gyermekek valamilyen meglepetés teli élethelyzetben: ünnep, ajándék, utazás,
kistestvér érkezése, új közösségbe kerülés, új mozgásformák felfedezése.

2. Meglepetés a természetben.

Korcsoport szerinti kategóriák:

A. 16 év alatti pályázók
B. 16 év feletti amatőrök
C. Hivatásos alkotók

A zsűri november elején választja ki a legjobb munkákat. A beérkező műveket a

pályázat honlapján
folyamatosan közzétesszük, itt lehet szavazni rájuk.
A közönségszavazás nyertesét is díjazzuk. A szavazók között díjakat sorsolunk ki!

A legjobb műveket értékes nyereményekkel díjazzuk.

Beérkezési határidő: október 31.

Részletek és jelentkezés: http://gezenguz.hu/palyazat

Az Allee és az AOSZ pályázati felhívása

Az ALLEE Bevásárlóközpont és az Autisták Országos Szövetsége (AOSZ) művészeti alkotó pályázatot hirdet

A világ más szemmel

címmel.
A pályázat célja: művészeti alkotásokon keresztül bemutatni a széles közönség számára, hogyan látják az autizmussal élők a világot.

Három kategóriában várjuk az alkotásokat:
1. Képzőművészet (rajz, grafika, festmény);
2. Iparművészet (bőrdíszmű, textilmű, kerámia stb.);
3. Fotóművészet (fénykép, számítógépes grafika).
Ez lehet fotómontázs vagy számítógépes technikával rajzolt kép.

Pályázatot nyújthat be bármely autizmussal élő személy vagy csoport saját alkotásával –korhatárra való tekintet nélkül.
A pályaművek elkészítésére vonatkozó technikai megkötés nincs. Egy pályázó maximum 5 alkotást nyújthat be. Az első három helyezett pénzjutalomban részesül.

A pályázat beadási határideje: október 31.

Leadás módja: személyesen vagy postai úton az AOSZ irodájában (1053 Budapest, Fejér György utca 10. 1. em. 3-as ajtó).

A pályázathoz szükséges adatlap és egyéb információk az AOSZ honlapján elolvashatók:
www.esoember.hu

Több mint egy éve fut az ÉTA Országos szövetség „kiégés elleni” programja. A szövetség civil szervezeteinek munkatársai négynapos rekreációs tréningen vesznek részt, amelynek költségeit az ÉTA fizeti. 18 szervezet 56 résztvevő az eddig megtartott kilenc tréning mérlege.

A pontos számokat dr. Benkő Istvánnétól, Anikótól kapom. Ő a tréningek moderátora, egy kivételével mindegyiket ő tartotta. Anikó a (valaha aktív) Félúton Sportegyesület vezetője, 36 éves Down-szindrómás Zoli fia Csömörön él a Rehabilitációs Központban: az Egyenlő Esélyekért Alapítvány Tibor házában. A régi ismeretség okán tegeződünk. De hiába a régi ismeretség, most tudtam meg, hogy sport nélkül az élete elképzelhetetlen, még a pályaválasztását is befolyásolta. Valaha a kajakszlalomozást űzte, és ezt tudva mindjárt érhető, hogy a mentorság miért áll közel hozzá. A rekreációs tréningeken az emberi kapcsolatok, viszonyrendszerek között kell lavírozni, egyensúlyt teremteni, és ez legalább annyi izgalommal jár, mint megúszni felborulás nélkül a vadvizeket. Mosolyogva egykori önmagán meséli:

– Az biztos volt, hogy olyan helyre akartam menni, ahol matekból kell felvételizni, bár a fizika is jól ment, de a matekot nagyon szerettem, és a mai napig szeretem. Felvételiztem a Műszaki Egyetemre. Kajakszlalomos sportolóként úgy gondoltam, hogy főállású vízépítő mérnökként majd rengeteget kajakozom, felderítem a folyóvizek buzgárjait…

– Ehelyett mi jutott neked?

– Tervezőmérnökként például Cegléd összes csapadékvíz-elvezető csatornája. Még most is el tudnám mondani, hogy melyik utca alatt, milyen átmérőjű csatorna van, de Szentendrén és Pesten is terveztem. Aztán oktatótanár lettem, és ehhez el kellett végezni a gépészmérnökin a pedagógia szakot.

A közvetítői mediátor képesítést önszorgalomból szerezte meg: egy amerikai tanfolyamot végzett el. De van esélyegyenlőségi szakértői oklevele is, és a már emlegetett Félúton Sportegyesület sok-sok gyakorlati tapasztalattal járt. Az egyesület most épp vegetál, mert a kerület önkormányzata úgy döntött visszaveszi azt az általa bérletként oda adott fél szuterén helyiséget – az érvényben lévő szerződés ellenére –, amelyet pályázati és szülői pénzekből az egyesület hozott rendbe. Anikó tudja, hogy a sport milyen fontos, de most, hogy évek óta nincsenek foglalkozások szétszéledtek a tagok: ki megöregedett, ki intézetbe került, ki elköltözött Pestről. Az újraindításhoz egészen újfajta program kellene, és persze pénz is ügyvédre, hogy az önkormányzat önkényes határozatát megtámadja az egyesület.

Sport helyett itt a mentorálás, amit akár a lélek tornájának is nevezhetnék. A rekreációs tréningekre az egerszalóki Papsajt vendégházban kerül sor. (A ház a Falusi és Agroturizmus Országos Szövetség regisztrált és minősített szálláshelye.) Ezekre az alkalmakra Anikó ugyan mindig felkészül, de van, hogy el kell vetnie az előzetesen elkészített „tanmenetét”, mert a csoport összetétele, hangulata így kívánja.

– A tréningeket mindig kérdőívvel indítom, hogy mit várnak ettől a néhány naptól, és a végén ismét kérdőívvel zárunk: hogy érezték magukat, mit kaptak. A válaszokból kiderül, hogy milyen jó volt nekik, és mekkora lelkesedéssel jöttek. Pedig nem arról szólt a tréning, hogy itt csak láblógatás lesz. A cél változatlan: a túlhajszolt segítők regenerálódása. De ha valakinek csak az kellett, hogy végre kialudja magát, azt is elfogadtam, mert neki erre volt szüksége. Délelőttönként voltak a komolyabb témák: kiszolgáltatottság, megalázás, esélyegyenlőség stb. délután pedig a könnyedebb témákkal foglalkoztunk.

– Vevők voltak a témáidra?

– Két egyforma csoport nem volt. A témákat mindig a csoportokra igyekeztem hangolni. Ha kellett menet közben változtattam. Volt nagyon vidám csoportom, volt szinte a depresszió határán álló – világos hogy más-más hangütés kellett a ráhangolódáshoz. Amit én akarok: beszélgessenek az emberek, az egymással való kommunikáció ízére legyen továbbra is igényük. Hiszen minden egyes csoportnál kiderült, nagy szükségük van erre. Jóízűeket beszélgettünk vacsora után, néha még éjfélig is a délelőtti témákról, mindenki kíváncsi volt a másik véleményére, és tanultak egymástól, hogy ezt vagy azt a problémát a másik hogyan oldotta meg.

Ferenczy Ágnes

Húszéves az alapítvány és húsz éve ugyanaz a vezetője: Gruis Katalin, aki mérnöki precizitással építette föl az alapítvány szolgáltatásait. (Alapképzettségét tekintve vegyészmérnök, és az alapítványi munka mellett tanít a Budapesti Műszaki Egyetemen.)

Egy átmeneti otthonnal kezdték, ahol krízishelyzetben ott lehetett a gyerek akár több napra, hétre is. Mondjuk, ha a szülő kórházba került. Aztán jöttek a napközi otthonok, aztán a lakóotthonok… Évente mindig valami új. Mint például a Down ambulancia. Utána megszervezték a Down Dada szolgálatot, hogy az újszülött Down-babák családjának már könnyebb legyen, később lett altatásos fogászat, és lett korai fejlesztés, tanácsadás. Gyakorlatilag néhány év alatt a fővárosban olyan egészségügyi és szociális hálót építettek ki, ami mintaként szolgálhat másoknak is. A következő években sem tétlenkedtek, és mire elérkezett a húszéves évforduló a születéstől a halálig teremtettek védőhálót: most épül az idősek otthona a X. kerületi Márga utcában.

Az évfordulón közös ünneplésére hívja az alapítvány klienseit, barátait, ismerőseit október 4-én a kis Körcsarnokba, ahol gazdag program vár mindenkit: gyereket, felnőttet egyaránt. Este pedig a Születésnapi fergetegpartin DJ Dominique és barátai szolgáltatják a zenét.

Újrafestett valóság – a sokszínűség jegyében

A 35. jubileumát ünnepli a Mozgássérültek Budapesti Egyesülete. Ebből az alkalomból a Magyar Nemzeti Galériával együttműködve, a húszéves Poli-Farbe magyar festékgyár támogatásával kiállítást rendeztek húsz mozgássérült, szájjal vagy lábbal festő, valamint húsz ép képzőművész alkotásaiból. A kreativitás, a sokszínűség és a természetszeretet fogalma köré csoportosították a kiállítás anyagát, a hangsúlyt a sokszínűségre helyezve. A tárlat azért is rendhagyó, mert a megnyitást megelőzően az ép és mozgássérült alkotók együtt, közösen dolgoztak, a durvább, szemcsésebb falfestékkel vászonra, falra, papírra és farostlemezre festettek.

A Magyar Nemzeti Galéria három éve kezdte esélyegyenlőségi programját, tavaly az autista alkotók és a kortárs magyar művészek Privát labirintusok c. közös kiállítását láthattuk, amihez előadások, filmvetítések is kapcsolódtak.

A szeptember 5-én nyílt tárlat október 14-ig tekinthető meg. A várba az I. kerületi Attila útról lifttel, akadálymentesen föl lehet jutni.

A Fecskepalota honlapján ezt olvasom: Örömmel tudatjuk, hogy 2012. június 21. és december 19. között, a Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány (MNÜA) Erzsébet programja keretében a Fecskepalota elfogadóhellyé vált azon fogyatékossággal élő személyek számára, akik a MNÜA üdülési pályázatán támogatást nyertek.

Az Erzsébet-program nem más, mint Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány Erzsébet utalványának hasznából meghirdetett támogatott üdülés. Öröm, hogy ennek elfogadó helyei közé bekerültek a civil szervezetek által fenntartott szálláshelyek, üdülők is. Hogy a program sikeres volt-e vagy sem a fenntartóknak, arról megkérdeztem néhány civil szervezet üdülőjének vezetőjét

Fecskepalota üdülőház – Gánt

A Szép Jelen Alapítvány üdülőháza kimondottan a fogyatékos emberek pihenésére épült, magánemberek, érintett civil szervezetek összefogásából. A Fecskepalota vezetőjét (és kitalálóját), Orbán Pétert, Gánton, az üdülőházban érem el. Egyértelműen sikeresnek, nagyon jónak tartja az Erzsébet programot, kapacitásuk 83 százalékát lekötötték a csoportok. (Ide ugyanis nem egyénileg, hanem csoportosan lehet jönni.) Azt reméli, jövőre is lesz lehetőség arra, hogy a civil szervezetek szálláshelyei is kedvezményezettek – elfogadó helyek – lehessenek.

Summa Vitae Lakóotthon – Piliscsaba

A hasonló nevű alapítvány lakóotthonának emeletén kollégium van, húsz egyetemistának. Nyáron jöhetnek a nyaralók. A konstrukció: lakóotthon, kollégiummal együtt, a fenntarthatóságot szolgálja, csak úgy, mint a nyaralásra kiadott szobák.

„Nagyon jól sikerült – mondja Antal Eszter ügyvezető –, leginkább nagycsaládosok jöttek hozzánk, valószínűleg azért, mert két szobánk egymásba nyitható, és ez ideális volt a sok gyerekkel érkezőknek.”

Regens Wagner Alapítvány Vendégháza – Balatonmáriafürdő

Az alapítvány vendégháza is a fogyatékos emberek érdekeit szolgálja: az ugyanitt lévő otthon és foglalkoztató fenntarthatóságát. A közvetlenül vízpart mellett fekvő, több házból álló, kimondottan üdülésre épült akadálymentes szálláshelynek szintén jól jött az
Erzsébet- program, tudom meg a vezetőtől, Vajna-Vormair Katalintól. Mint valamennyien, ő is abban bízik, hogy jövőre is lesz erre lehetőség.

Az újságíró persze már csak olyan, hogy szereti több oldal véleményét is tudni. Ezért (egy neve elhallgatását kérő) szakemberrel is beszélgettem. Mikor elmondtam neki is a kérdésemet, visszakérdezett: „Mikor beszélt a vezetőkkel?”. Nem értettem, de mint a „jó tanuló” válaszoltam: „Úgy két hete.” „Akkor értem” – jött a válasz, és kiderült, hogy menet közben változtak a játékszabályok. Levelet kaptak az érintettek, amelyben arról értesítik őket, hogy további szolgálataikra már nincs szükség, az üdültetést megoldják az állami üdülőhelyek. Szakértőnk magát a szociális üdülést jónak tartja, azt már viszont sokkal kevésbé, hogy nehézkes a lebonyolítási módja: míg azelőtt az üdülési csekknél oda ment a vendég, ahová akart, és közvetlenül a szállásadóval beszélte meg az időpontot, most csak meghatározott helyekre mehet, ráadásul közbeékelődik egy harmadik fél is, akinél jelentkezni kell, és nehezítve a dolgot – mint régen az állami üdülőkben – turnusokra kell jelentkezni. Azt sem tartja jónak, hogy ha valaki több vagy kevesebb napot akar pihenni, akkor a többletet nem fizetheti ki a saját pénzéből, ha pedig kevesebbet, akkor a fennmaradó pénzt nem költheti el az üdülő éttermében, mondjuk kávéra, vagy üdítőre, vagy az üdülő bármely szolgáltatására. A szabály az szabály, a pénz csak szállásra költhető. „Ezek persze gyerekbetegségek – mondja – amelyek jövőre korrigálhatók –, de az, hogy menet közben megváltoztatják, hogy egyes szálláshelyeknél
mégsem decemberig tart az Erzsébet-program alapján az üdülés, az már hiba.”

ferenczy

Soha jobb alkalmat nem találhatott a debreceni Angyalliget Alapítvány és a tatai Esőemberekért Egyesület a figyelem-fölhívásra, mint a 43. Debreceni Virágkarnevált. A várost ellepték a turisták augusztus 20-án.

Debrecen központjában, a Nagytemplom szomszédságában, a virágkarneváli forgatag közelében sátort állítottak, ahová kivonultak termékeikkel: az Angyalliget a balmazújvárosi Angyalliget Lakóotthonban készült remek nemezvirágokkal, a tataiak pedig a lekváraikkal, mézeikkel stb. Szent István napján pedig felvonultak a hagyományos, sok embert vonzó virágkarneválon a nemezvirágokkal díszített Autizmus bárkájával.

Varga Lászlóné Marika az Angyalliget Lakóotthon vezetője, aki egyben a foglalkoztatást is vezeti, azt mondja: megérte kijönni, bár valamennyien fáradtak, hiszen nemcsak ide a sátorba, hanem az Autizmus bárkájához is rengeteg nemezvirágot kellett készíteniük. Itt minden a lakók munkája. A virágkészítésén kívül is akad az otthonban munka bőven: üvegházuk van, ahol az konyhához szükséges zöldségeket termelik, aztán ott a befőzés a téli hónapokra – sorolja a tennivalókat.

Koós Anikó, az Angyalliget Alapítvány vezetője is befut a sátorhoz. Ő is fáradt, hiszen a nagy söröskocsi platójára feltett bárka feldíszítése rengeteg időt vett igénybe, nem is beszélve az ilyen munkával járó váratlan izgalmakról, no meg a szokásos adminisztrációról. Munkájukat sokan segítették, támogatták, Anikó külön kiemelte a balmazújvárosi önkormányzatot, a debreceni Kossuth Gimnázium önkénteseit.

Az önkések által hajtott Autizmus bárkája jól nézett ki, sokan látták. A szemlélőt – és vele azokat az SNI gyereket nevelő családokat, akik Béres Mária debreceni gyógypedagógus vendégszeretetét élvezték – viszont elszomorította, hogy szinte utolsóként vonult a bárka, előtte a szép és kecsesen táncoló gimnazista lányokkal. Már azt hittük, hogy történt valami, mivel – mintegy bezárva a felvonulást –végiggurult az úton az ilyenkor kötelező mentőkocsi és rendőrségi autó. Sok néző is azt hitte: több virágos kocsi már nem jön, és otthagyta addigi őrhelyét. Csak remélni tudom, hogy ők is a Nagyerdei Stadionba mentek, ahol minden felvonuló kocsit meg lehetett nézni, és sokan megismerkedhettek azzal, hogy mit jelképezett az Autizmus bárkája. Koós Anikó erről így írt Facebook oldalán:

„Az 1905-ös karnevál bevételéből a város mentőkocsit vásárolt – már akkor is missziós célok jelentek meg az eseményen… A karneváli felvonulás 5 km hosszan vonul végig a városon és a 20 ezer főt befogadó Nagyerdei Stadionban teszi meg a zsűri előtt az 5-600 méteres kört.
Ennek a felvonulásnak az egyik virágkocsija az autizmust mutatja be. A felvonulás útvonalán több helyen felállított állomáson megáll a kocsi, és egy-egy attrakcióval kísérve magyarázza a megjelenített szimbólumokat:

A nemezből és nemezvirágokból készült Noé bárkáját az Angyalliget Közhasznú Alapítvány és az Esőemberekért Egyesület autista fiataljai készítették. Noé bárkájának történetét állították párhuzamba az autizmussal. 100 ezer magyar autista él abban a bárkában, mely hánykolódik az élet tengerén. Ők képviselik Noé átmentett emberi értékei közül a tisztaszívűséget, tiszta lelkűséget, az őszinteséget. A bárka szimbolizálja azt a biztonságot, védelmet, kiszámíthatóságot, amelyre az autista embernek szüksége van. A bárka segít túlélni a nehézségeket, segítségével és okos, jó irányítással ők is képesek áthajózni az élet tengerén. A bárka ajtajában felragyogó szivárvány az autizmus sokszínűségét jelzi, egyénenként és együttesen is együttműködést és szövetséget ajánl minden embernek. A fehér galamb a nyugodt, kiegyensúlyozott együttélés lehetőségét hirdeti…

Az autizmus megjelenítése az eseményen rendhagyó módon szolgálja mindannyiunk társadalmi céljait.”

– czy –

Régi adósságot törlesztett Magyarország azzal, hogy 2011-ben kormányhatározat született (1257/2011 /VII.21./) a fogyatékos személyek számára ápolást-gondozást nyújtó szociális intézményi férőhelyek kiváltásának stratégiájáról és a végrehajtásával kapcsolatos kormányzati feladatokról.

Ez hétköznapi nyelvre lefordítva nem mást jelent, mint az 50 főnél nagyobb létszámú intézmények lakóinak kisebb létszámú, lakókörnyezetbe való integrált elhelyezését, ahol megvalósul az önálló életvitelük segítők közreműködésével. Van még ebben a kormányhatározatban számos felsorolás, amitől mi most eltekintünk, de aki a téma iránt érdeklődik, az elolvashatja a Magyar Közlöny 2011. 87. számában.

A kiváltás stratégiájában meghatározott célok összehangolására, a résztvevők megsegítésére jött létre az Intézményi Férőhely Kiváltást Koordináló Országos Testület (IJKKOT). A tizennégy tagú szakmai testületben minden oldal képviselve van: intézményfenntartók, érdekképviseleti szervezetek, szakemberek, minisztériumi delegáltak stb. Kidolgozták az átalakítás cselekvési tervét, ajánlásokat készítettek, hogy mely területekre fókuszáljanak a projekttervezők. Pályázati útmutatót készítettek, ajánlásokat tettek az intézetben élők és az ott dolgozók felkészítésére, szervezetfejlesztésre, szupervízióra. A projekt lebonyolítását előkészítő, segítő szakemberképzés véleményezése, felügyelete szintén hozzájuk tartozik.

A testület megalakulása óta eltelt egy év. Szauer Csillát, az IFKKOT elnökét (a Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közhasznú Nonprofit Kft. ügyvezetőjét), aki maga is gyógypedagógus, arról kérdeztem:

– Meddig jutottak el, hol tart a kiváltás folyamata?

– A testület legfontosabb feladata a jogszabályi felhatalmazás alapján, hogy segítse a leendő pályázókat, hogy a kiváltási stratégiában megfogalmazott elveknek megfelelően a lehető legjobban tudják megvalósítási tanulmányukat elkészíteni – ez a leendő pályázat legfontosabb része. Ez tartalmazza a szakmai kereteket: hogy hogyan mérték föl a lakók igényeit, hogyan vonták be a családokat, a gondozókat, illetve az előbbiek alapján kialakított lakhatási konstrukciókat.

Szauer Csilla derűsen mosolyog, amikor Mikszáth hályogkovácsát emlegetem a kiváltással kapcsolatban.

– Tekintsük ezt pilotnak, bevezetésnek. Szerencsére a szakmai segítők megfelelő alapot adnak arra, hogy jól döntsünk. Ez rendkívül izgalmas folyamat, amiben az a cél, hogy meg tudjunk adni minden segítséget a résztvevőknek. Mi szakmai szempontból segítünk a pályázóknak: a különféle területekhez mentorokat adunk, például rehabilitációs szakmérnököket. A mentorok hálózatba szerveződve segítik a kiváltás folyamatát. Az ő felkészítésük most folyik.

– Nekem túl kevésnek tűnik minderre az idő…

– Az idő valóban szorít, ezért például a pályázók kérésére a beadási határidőt október 1-jéről november 1-jére módosította a szaktárca. Most fogunk dönteni a megvalósíthatósági tanulmányokról, arról, hogy a beérkezettek közül, melyeket támogat a bizottság. A testület mindent elkövet, hogy határidőre minden kész legyen.

A kormány elképzelései szerint tíz nagy intézmény lebontására került volna sor 2013. december 31-ig, amire hétmilliárd forintot fordítanának (ennek 90 százaléka uniós pénz). A pályázat első körében hét megvalósítási tanulmány érkezett az IFKKOT-hoz. Nem biztos, hogy mind átmegy a szigorú szakmai szűrőn, mert arra is volt módja a testület tagjainak, hogy szakmai szempontból áttekintsék azokat. Ez azért is fontos, mert a pályázaton csak az indulhat, aki bírja az IFKKOT támogató nyilatkozatát, tehát a megvalósítási tanulmányban leírtakat életképesnek, jónak tartják a testület tagjai. Mindezt figyelembe véve valószínűleg milliárdok fognak megmaradni, hiszen az egy pályázó által elnyert legnagyobb összeg egymilliárd forint lehet.

– Azokkal a kiváltással kapcsolatos tapasztalatokkal mi lesz, amiket menet közben szereztek az IFKKOT tagjai?

– A testület ügyrendjében szerepel, hogy nyomon követi a pályázat megvalósítását. A megvalósítókkal aktív párbeszédben vagyunk. Szeretnénk a tapasztalatokat beépíteni, felhasználni az elkövetkező időkben. Tervezzük, hogy az ősz folyamán workshopokat tartunk, ahol a tapasztalatokat összegezzük.

A tapasztalatok felhasználásra pedig lesz alkalom, hiszen a kormány 25 év alatt akarja lebontani a nagy intézményeket. A lebontásban érintett lakók majdan élhetnek lakásokban (támogatott lakhatási forma), lakóotthonokban, és 50 főnél nem több személyt befogadó intézményben. (Ez utóbbit és a kiváltás folyamatának hosszúságát bírálják legtöbbször jogvédők és szakemberek.) Az új életformában nem maradnak magukra a hajdani intézménylakók: a megváltozott új helyzetben különféle szakemberek segítik őket (az ő képzésük is folyik).

Mint mindenkinek, a kiváltással kapcsolatban az újságírónak is vannak kételyei, megválaszolatlan kérdései, mégis, az intézményben élők és valamennyiünk érdekében az lenne a jó, ha már az első kör sikeres lenne.

(Akit a kiváltás folyamata, az IFKKOT munkája érdekel, az a Szociális Ágazati Portálon találja meg a dokumentumokat a Kiváltás testület link alatt: szocialisportal.hu.)

Ferenczy Ágnes

Beszédképtelen sok minden miatt lehet az ember, akár így születhet, akár élete során betegség, vagy baleset miatt veszítheti el ezt a képességét. Dr. Kálmán Zsófia gyermekorvos rajtuk akart segíteni, amikor 1987-ben megalapította a Bliss Alapítványt

Mennyire téved az, aki azt hiszi, hogy kommunikálni (közölni valamit valakivel) csak a beszéd által lehet. A beszélő emberek életében is jelen van a szavak nélküli kommunikáció, csak épp nem gondolunk arra, hogy a közlekedési lámpa pirosa, vagy a bolt ajtaján lévő áthúzott fagylalt ugyanazt jelenti, mintha azt mondta volna valaki: Ne menj át! (Vagy: Várj még!) Ne gyere be fagyalalttal! (Vagy: Edd meg kint a fagyit!)

Beszédképtelen sok minden miatt lehet az ember, akár így születhet, akár élete során betegség, vagy baleset miatt veszítheti el ezt a képességét. Dr. Kálmán Zsófia gyermekorvos rajtuk akart segíteni, amikor 1987-ben megalapította a Bliss Alapítványt, mely az un. augmentatív és alternatív, azaz kiegészítő módszerek meghonosításával úttörő munkát végzett. Az 1993-ban létrehozott Segítő Kommunikáció-módszertani Központban (SKMK).

Komplex fejlesztő módszert alkalmaznak: „korai kommunikációfejlesztés, logopédia, mozgásfejlesztés, gyógypedagógiai fejlesztés (értelem, figyelem, közismereti tárgyak, szociális készségek) családgondozás, egészségügyi szolgáltatás, képzés, kutatás-fejlesztés és információáramoltatás. A szakemberek transzdiszciplináris teamben (fejlesztő pedagógus, konduktor, gyógytornász, logopédus, orvos, pszichológus, informatikus) együtt, egyenrangú partnerként dolgoznak a sérültek fejlesztése érdekében.” A tevékenységek széles körét abból a meghívóból másoltam ki, amellyel tudományos konferenciára hívták az érdeklődődet az alapítvány 25 éves fennállását megünneplendő.

A konferencián neves előadók beszéltek a legújabb kutatásokról, osztották meg a hallgatósággal a legfrissebb megállapításokat arról, hogy mi a kommunikáció, majd a délelőtti blokkot dr. Kálmán Zsófia zárta, és előadásával mindjárt össze is kapcsolta az elméletet a délutáni előadásokkal, ahol az AA gyakorlati alkalmazásából kaptunk ízelítőt.

A tudósító bevallhatja, hogy számára a konferencia legizgalmasabb része maga a praxis volt: amikor pl. a kerekes székes, nem beszélő gyerekek a három kismalac meséjét adták elő. A segítők beszéltek, ők mutatták meg a különféle meseképeket, és mégis… A képre tétován rámozduló kezek, a szemek, az arcokon földerengő, majd elömlő mosoly mindent elmondott a Sulibuli nevű csoport tagjairól, Sulyan Márta és Kovács Alexa konduktorok, Drabb Lilla gyógypedagógiai asszisztens munkájáról. Hallottunk a beszédindítás új módjáról, amikor saját hangadásukat hallgatják vissza a terápiában résztvevők – ezzel saját hibájukból tanulnak (Bihari Ferenc logopédus előadása). Jó volt hallgatni a fiatal és lelkes gyógytornászt is, aki azt mondta: öt évvel ezelőtt került a Bliss Alapítványhoz, és ez a lépés egész gyakorlati munkáját megváltoztatta: a kommunikációt fejlesztő teambe került. Munkája: felkészítés a kommunikációs csatorna használatára. Szűcs Sándor példákkal, képekkel mutatta meg a csoportjában folyó közös munkát.

De a legizgalmasabb mégis csak a számítógép segítségével folyó kommunikáció volt, ami látványosan megmutatta, hogy a papírlapra rajzolt egyszerű Biliss képektől hová is jutott a tudomány. Az alapítvány munkatársai együtt dolgoznak az ELTE programozóival, és itt most a fejegérrel történő kommunikációt láthattuk.

Fehér F. Richárd idézte föl, hogy mit jelent számára a Bliss Alapítvány, Anton Gribunov pedig az AA-ról beszélt. Gribunovék azért költöztek Magyarországra, hogy sérült fiúk megfelelő fejlesztést kapjon. Háromévesen a Pető Intézetbe került, 2001 óta jár a Bliss Alapítványhoz, ennek köszönhető, hogy elvégezte az Öveges József Gimnáziumot. 2003-ban érettségizett.

Borzási Tamás pedig azt mutatta meg nekünk, hogyan is használja a számítógépet. Az ő szülei „csak” Tapolcáról költöztek Budapestre Tamás miatt. Azelőtt fejpálcával kommunikált a kommunikációs tálcán, most a tekintetével irányítja a számítógépet, és a fejpálcát gépelésre használja. Az általános iskola elvégzése után került az alapítványhoz.

Az alapítvány és az ELTE NIPG munkacsoportja 2003 óta dolgozik együtt a fej- és szemegér kidolgozásában, mely a mozgásukban súlyosan akadályozott személyek kommunikációját segíti. (Itt a konferencián jelentette be a NIPG munkatársa, hogy a Bliss-szel közösen beadott pályázatuk nyert, tehát a munka tovább folytatódhat.)

Legvégül, levezetésként pedig megnézhettük Kálmán Zsófia fiának, Sarkadi Bencének marionett bábukkal bemutatott kis tréfáját, amelyben édesapja az akadémikus, kutatóorvos dr. Sarkadi Balázs munkáját „mutatta” be (őssejtkutatás). Sarkadi Balázs maga is megérkezett a konferencia végére, és nevetve nyugtázta fia produkcióját.

A résztvevők még egy bónuszt kaptak: a Kálmán Zsófia szerkesztette könyvet: Negyedszázad a kommunikáció bűvöletében, melyben olyan szerzők munkáit közölték, akik maguk ajánlották föl cikküket az ünnepi kiadvány számára. Ennek egyik izgalmas darabja dr. Dévai Júlia írása, aki Pető Andrásnak, a konduktív nevelés úttörőjének közvetlen munkatársa volt.

Ferenczy Ágnes

A kormány komoly pénzekkel beszállt a fogyatékos emberek (vagy családjuk) autóvásárlásának támogatásába, ez jó. Az, hogy a városi kisautó, a keveset fogyasztó mopedautó itthon csak a használóknak, a mozgáskorlátozottaknak kellett, az baj. A Kenguru már el sem jutott hozzájuk.

Bander Ferenc, a törökszentmiklósi vállalkozó, szélmalomharcot vívott a hatóságokkal.
Legutolsó hírem az volt róla, hogy 2011. februárjában felhúzott egy mopedautót Szolnokról Budapestre. Tíz évig tartó szélmalomharcának ezzel tett pontot a végére. Ez volt a „becsülettúra”.

A mopedautó csak 40-50 kilométeres sebességgel robog, igazi városi kisautó, és ami nagyon fontos: keveset fogyaszt. Az Unióban a segédmotoros kerékpárokra vonatkozó szabályok érvényesek rá – kivéve Magyarországot. Nálunk egy kalap alá vették a normál autókkal. Na, ez ellen vívta szélmalomharcát Bander Ferenc. Még börtönbe is vonult, hogy a rá jogtalanul kirótt közúti bírságot, kifizetés helyett, leülje. Ugyanis törvény nem volt rá, mégis mindenki: rendőrök, bírák (ha valaki vette magának a fáradtságot és bíróságra vitte az ügyet) úgy csináltak, mintha tényleg lenne rá törvény, hogyan is kell elbírálni az ilyen autókat. Ezért aztán volt olyan, hogy a bíróságon a mopedautós pert nyert. Persze ez volt a kevesebb. Aztán 2009-ben módosították a KRESZ-t, addig ugyanis csak a Nemzeti Közlekedési Hatóság levele alapján büntettek a rendőrök. A módosításban már olyan előírások vonatkoznak a mopedautóra, ami alapján akár igazi autónak is hihetnénk, hiszen kell hozzá B kategóriás jogosítvány, rendszám.

Bander még két évig próbálta meggyőzni a hatóságokat, hogy Európában van olyan ország, ahol már 14 évesek is vezethetik a mopedautót, és nem kell hozzá jogosítvány, hogy az öregeknek, kispénzűeknek, mozgáskorlátozottaknak ez milyen jó lenne. A februári akció óta nem hallottam róla. Most, hogy a kormány komoly pénzekkel beszállt az autóvásárlás támogatásába, gondoltam fölhívom. Lesz-e újabb akció? A mobilja csak annyit közölt: Ezen a számon előfizető nem hívható. Neten lévő honlapját, ahol tanácsokat adott a hozzáfordulóknak, és megírta a hivatalokkal való csatározásainak változatos történeteit, megszüntette, a hozzászólásokkal egyetemben. Egy blogban azt olvastam, kiment Németországba. Fel hát a Facebookra. Megtaláltam. 2012 óta a Mercedes-Benz dolgozója, beírásai, fényképei arról tanúskodnak, jól érzi magát. Egy lelkes, tenni akaró emberrel kevesebb.

Persze nem ő az egyetlen, aki itthon nem tudott „tavaszt” csinálni. Van, pontosabban volt egy magyar tervezésű elektromos kisautó, Kenguru a neve. Tervezője Varga Zsolt formatervezői díjat is nyert vele 2005-ben, Dániában. De ez sem kellett Magyarországon, pedig pontosan a kerekes székes embereknek lett kitalálva. Képzeljék el: a 2,2 m hosszú autóval keresztben is lehet parkolni: ilyenkor a vezető egyenesen a járdára gurulhat a kerekes székkel, mert nincs külön vezetőülés: a kerekes székből lehet vezetni az autót. Honlapjuk még ma is megtalálható: http://www.kenguru-car.com. Érdemes elolvasni, vérnyomás-emelőnek remek, főleg ha már azt is tudjuk, hogy a Kengurut megvásárolta a Community Cars nevű amerikai cég a REHAB Rt-től, amelyik rt. egyébként nekünk magyaroknak ígérte a Kengurut – 2005-re. Aztán eladta. Az elektromos autó iránt olyan nagy a kereslet az Államokban, hogy a cég befektetőket keres, mert nem győzik kielégíteni a keresletet. Egyébként az amerikai kerekes székes emberek most 25 ezer dollárért vehetik meg a Kengurut, de, mint olvasom, ez akár nulla forintra is csökkenhet a (helyi) támogatásoknak köszönhetően.

– czy –

Aki csak gondol egyet és felpattan a vonatra, vagy beül az autójába, nem is sejti, milyen sok fáradtságba kerül a sérült emberek nyaralásának megszervezése. Hát még, ha halmozottan sérültek a nyaralni vágyók. Szerencsére vannak olyan civil szervezetek, amelyek leveszik ezt a terhet a szülők válláról.

Hétágra süt a nap, a Balaton oly kicsi a déli parton, hogy jócskán a bójákon túl kell gyalogolnia annak, aki úszni akar. Nincs ez így jól, mert aki kerekes székben él, az többnyire súlyproblémákkal küszködik, és a bokáig érő vízben az úszógumi lesüllyed vele. Ennek ellenére vízbe merészkedik a Sérültek, Halmozottan Sérültek és Segítőik Szövetségének kicsiny csapata, és vízbe kerül Lacus és Csilla is.

Tavaly is itt, Balatonmáriafürdőn, a Regens Wagner Alapítvány vendégházában nyaraltak, ami mozgáskorlátozottaknak akadálymentes, és talán, ha majd felújításra kerül sor, akkor az egyéb fogyatékossággal élőkre is gondolnak. Például a vakokra és a siketekre. A hangulat remek, gyakran fölcsattan a nevetés, noha van gondja mindenkinek. Gábor, a nagyothalló, vak masszőr elvesztette az állását, és újat még nem talált, a tavaly még rokkantnyugdíjas Gizus felülvizsgálaton volt, és most rehabilitációs járadékot kapna, ha kapna. Már három hónapja várja. Ha alkalmilag nem statisztálna, felkopna az álla.

Mártáék lakóotthont szeretnének fiuknak, mert sem ő, sem férje nem fiatalodik.

De a lakóotthonok csak azokat a kerekes székben élőket veszik be, akiknek nem túl súlyos az állapota. Lacus most gimnazista, angolul remekül tud, ám mivel négyvégtag-bénult, nem tud írni. De recepciósnak, tolmácsnak bárhol megfelelne. A vak Zsófi még tanul, a kerekes székes Csillus is gimnazista – ideig-óráig az ő életük megoldott, a már felnőtt, sokdioptriás szemüveget viselő Tibike nem dolgozik, anyucikája nélkül – ahogy ő hívja – szinte egy lépést sem tesz.

Az alapítvány vezetőjével, Hankóné Szabó Mártával és a kísérő szülőkkel latolgatjuk az esélyeket. Nehéz kimondani, és nem is lehet tudomásul venni, hogy a súlyosan sérült embereket nem veszik be sehová. Pedig a szülők öregednek, a sok emelésbe gerincük megroppant, tönkre ment. Mi lesz, ha már nem bírják emelgetni a gyermeküket? Csodálattal nézem Elvirát, Csillus édesanyját: alacsony, jó ha negyvenvalahány kiló. Egyedül neveli Csillát, és nincs segítsége, mikor a székből ki kell emelni.

Odaérkezésemkor Hévízre indult a csapat, és nagy csalódás érte őket: olyan rozoga vízbe emelője van gyógyfürdőnek, hogy helyette a tó egy sekélyebb, kevésbé látogatott részén segítették vízbe a fiatalokat a férfiak. Pedig van egy pompás „siklójuk”, kimondottan mozgáskorlátozottaknak, ami még egy héttel ezelőtt is megvolt. Kiderült: más helyre vitték, és „üzemen kívül van”. A miértre nem volt válasz. Pedig a Hévízi-tó a mozgásszervi betegségekre kiváló, látogatóinak zöme is közülük kerül ki. Honlapjukon semmiféle jelzés nincs, hogy a tó és kapcsolódó létesítményei akadálymentesek – de ennek föltüntetése még nem divat nem nálunk.

Este kiültünk a teraszra és beszélgettünk – Mártát kivéve. Az alapítvány nyaralással kapcsolatos adminisztrációs ügyeit intézte. Kicsi alapítvány az övéké, mindent ő csinál. A nyaralást is ő szervezte, adományokért kilincselt. A halmozottan fogyatékos személynek a nyaraláskor is szüksége van segítségre, így nemcsak az ő költségeivel, hanem a segítőével is számolni kell. Mint Mártától megtudtam, az ő nyaralásuk a veresegyházi GE Energy Hungary Kft. Kisrét úti gyáregységének vezetőségének és munkatársainak köszönhető: az adományozásnál a kísérőkre is gondoltak.

Az utolsó itt töltött nap a hajókirándulásé. Ez is nagy kaland volt, hiszen a hajó üzemeltetője nem készült arra, hogy ide kerekes székkel is fel akarnak szállni. Még szerencse, hogy Csilla és Lacus derűs személyiség: tréfálkoztak, nevettek a faramuci helyzeten. A hajóról persze még szebb a Balaton, a vízen töltött óra hamar elszállt. Délután kis tornatermi edzés, mártózás a Balatonban, és vége a napnak.

Az esti beszélgetés már a búcsú jegyében telt, és a csoportképen mindenki abban reményben mosolyog a fényképezőgép objektívjébe, hogy jövőre, veletek, ugyanitt.

F. Á.

Ez a cikk a Humanitás újság felkérésére készült, azzal a nem titkolt céllal, hogy az ÉTA-Hírlevélben is megjelenik, hiszen a két újság olvasótábora nem azonos.

Egyre több ember fordul az ombudsmanhoz. Legutóbb az un. rokkantnyugdíjasok miatt. Baj van nálunk a törvényességgel? – kérdeztem dr. Szabó Mátét, az alapvető jogok biztosát. Kérdéseimre írásban kaptam választ.

– Legutóbb az un. rokkantnyugdíjasok miatt fordult az Alkotmánybírósághoz. Mintha ez egyre többször fordulna elő. Baj van nálunk a törvényességgel?

– Az alaptörvény elfogadása speciális helyzetet teremtett: az állampolgárok vagy társadalmi szervezetek az őket személyesen nem érintő alkotmányos jogsérelem nélkül már nem fordulhatnak az Alkotmánybírósághoz (AB). Jelenleg az alkotmánybírósági felülvizsgálat indítványozását az ombudsmantól kérhetik az állampolgárok. Az idei év első felében több mint 200 ilyen beadvány érkezett az alapvető jogok biztosához. Az ombudsman kizárólag az alkotmányossági, alapjogi problémákkal foglalkozik, és az alaptörvénnyel összhangban nem lévő jogszabályokat támadhatja meg az Alkotmánybíróságon.

Az alapvető jogok biztosa idén eddig 28 alkalommal fordult az AB-hez, ebből 15 a korábbi ombudsmanoktól származó fenntartott indítvány volt, 13 pedig magánszemélyektől, civil szervezetek beadványa alapján megfogalmazott új indítvány. Az utóbbiak közül egyről döntött az AB: megsemmisítette a felsőoktatási törvényhez kapcsolódó, hallgatói szerződésekkel kapcsolatos kormányrendeletet. A családvédelmi törvény alkalmazását, az alaptörvény adta vadonatúj hatáskörével először élve, felfüggesztette az Alkotmánybíróság saját, végleges döntésének meghozataláig.

Az ombudsman nemcsak beadványok alapján nyújthat be alkotmánybírósági indítványt, hanem akkor is, ha egy vizsgálata során megállapítja, hogy egy jogszabályi rendelkezés alapjogot sért, ám a feltárt visszásságot a jogalkotó nem hajlandó orvosolni. A közoktatás szervezetét és működését, illetve a rokkantsági ellátórendszert átalakító törvények esetében hivatalhoz fordulók panasza nyomán arra jutott a biztos, hogy nemcsak az érintett gyerekek, szülők vagy éppen beteg emberek alapjogai sérülhetnek, hanem a nagy horderejű rendszer-átalakítás nem volt figyelemmel a jogbiztonság elemi követelményeire. Ahogy az indítványokban szerepel: nem volt kellő idő még ahhoz sem, hogy a szabályozás változásaira fel tudjanak készülni. Azt már 1995-ben a Bokros-csomag törvényeinek vizsgálata során kimondta az Alkotmánybíróság, hogy az ilyen jogi megoldás alkotmánysértő.

– Ha az Alkotmánybírósághoz fordul, akkor még van remény, hogy valami változik. De a többi esetben mi történik? Akkor, amikor egy hivatal hibázik? Az SNI gyermeket nevelő szülők azért fordultak az ombudsmanhoz, mert az útiköltség térítésének igazolásához elavult nyomtatványt adtak nekik. A nyomtatványon nem lehetett föltüntetni a megtett utak számát.

– Ha a hatóság, például egy önkormányzat vagy rendőri szerv döntésével vagy mulasztásával megsérti a panaszos tisztességes eljáráshoz vagy emberi méltósághoz való jogát, akkor a nyilvános jelentésben a „hiba” orvoslását kezdeményezi a biztos. Nemegyszer – ahogy az említett esetben – nem az irányadó jogi szabályozás a problémás, hanem annak az alkalmazása vagy éppen nem alkalmazása. Ilyen esetben a gyakorlat megváltoztatását kezdeményezzük a jogalkalmazónál, akinek kötelessége választ adni a jelentésre.

– Hivatala az elmúlt években „Emberi méltóság korlátok nélkül” címmel indított vizsgálatokat. Foglalkoztak a hajléktalanok (2008), a fogyatékos emberek (2009), az idősek helyzetével (2010), tavaly pedig a betegjogokkal. A vizsgálatok után elkészült jelentések egyfajta görbe tükröt tartottak elénk. Változott valami a jelentések után?

– Az emberi méltósághoz való jog érvényesülését a központba állító ún. Méltóság-projektek szerepe kettős abban az értelemben, hogy ezek keretében minden évben, minden vizsgált csoport jogainak védelmében számos jelentés és javaslat született. Az eredményesség ugyanakkor nagyon relatív dolog: a változtatás – például egy egészségügyi vagy egy időseket ellátó szociális intézmény ellátási körülményeinek javítása – a legtöbb esetben egyrészt forrás, másrészt szemléletváltozás függő. Van, amikor lassan születnek meg a szükséges lépések, több évvel a jelentésünk után mostanában tervezik felállítani az Országos Betegjogi és Dokumentációs Központot*, vagy éppen az új központi pszichiátriai intézetet a korábban bezárt Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet helyett. A projektek másik nagy érdeme az eddig tapasztaltak alapján, hogy a hatósági gyakorlaton lassú szemléletváltás látható, a konferenciákon és műhelybeszélgetéseken egy asztalhoz tudtuk ültetni az összes érintetett, akik közt így együttműködés is kialakult. A fogyatékossággal élő emberek választójogának gyakorolhatósága szempontjából alapvető fontosságú például, hogy megszűnt a korlátozó gondnokság alá helyezett személyek automatikus kizárása a szavazásból. A nyilvános megszólalásokkal a szélesebben vett nyilvánosságot is sikerült talán megszólítani, a problémák más megközelítésére felhívni a figyelmet.

Ferenczy Ágnes

Nincs hasonló témájú bejegyzés